Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982, november 20., szombat o Fotó: Lónyai László halálra ítélték a bányásza­tot. Kiderült: csupán olaj­jal és földgázzal sehol a vi­lágon nem lehet kielégíteni a növekvő igényeket. Nem kell a hamis roman­tika. ' Komló munkásváros, immár 30 esztendeje. Régi és új lakótelepek, üzletek, in­tézmények sorakoznak. Jön- nek a buszok. A fejek tá­maszt keresve koccannak az ülések műbőr fogantyúira. Álmot óhajtanak. Pici pihe­nést, míg az éjszakai mű­szakból hazaérnek, vagy erőt gyűjtenek az újabb siktára. Az aknatorony kerekei méltóságteljesen forognak. — Jó szerencsét! — kö­szönnek mindenfelől. Furcsa, szinte megszokha­tatlan. Jó szerencsét! Pallós Róbert szellőztetési vezető­helyettes is így üdvözöl, mi­közben nehéz kezét a mar­komba helyezi. — Igyekezzünk, mert el­késünk! Fél 9-kor indul a kas — mondja keményen. Az öltözőben középkorú nő porciózzá a ruhát. Gumi­csizma, kapca, ing, hosszú alsó, nadrág, kabát, kesztyű, szíj és fehér kobak. Letörö­löm a lócát. A tenyerem fe­kete lesz a szénportól. Roha­nunk a lámpakamra felé. Mellettem bányászok ácso- rognak. Kobakosan, csutorá­val a vállukon, derékszíjra kötött vizeskulaccsal. Meg­fogják a karom: — Nyugi! Nem kési le a ..gyorsot”. A szöges tábláról leakaszt­ják a két bárcát. Enyém a hatos márka. Az egyiket le­szállásnál, a másikat felszál­lásnál kell leadni. így tud­ják meg, hogy ki van lent és ki jött föl a bányából. De­rékszíjra fűzöm az akkumu­látort. A lámpazsinórt a nya­kam köré kanyarintom. Vál- lamra akasztom a mentőké­szüléket: a csutorát. Az egyik helyiségben bemutatják a használatát. A fiatal szak­ember gépiesen magyarázza: — Veszélyben erőteljesen leszakítja a doboz fedelét — mutatja. — Kiveszi az álar­cot. Nagyot lélegzik. Beve­szi a szájába ezt a lélegez- tetőt. Vigyázzon, először ap­rókat szívjon. Ez 45 percig elegendő. Tűzben, szénmo- noxidos levegőben életet menthet. Elindulunk a kasház felé. Szemembe ötlik: „Ma pro­vokációs robbantás!” Elsá­padok. Pallós megnyugtat: — Ez csak akkor érvényes, ha ki vannak világítva a be­tűk. Egyébként olyankor senkit sem engednek le a bányába. Dörögnek a légmentesen záró vasajtók. Az egyikre krétával ráírták: „Szegény Dániel.” Vízben gázolunk. A dübörgés egyre erősebb. A légnyomáskülönbség iszo­nyatosan nyomja a dobhár­tyát. Végre feltűnik a kas. Emberek várakoznak szótla­nul Itt mindenki egyforma: a vájár, a csillés, a főak­nász. a vezérigazgató. A bá­nyászmundér nem kivételez. — Az igazi bányász a si­sakján hordja a lámpát — mosolyog Forrai Lázár fém- támfelelős, aki 21 évig volt csapatvezető. — Gyufa, cigaretta? A kas kezelője nem tré­fál. A bányaüzem sújtólég- és tűzveszélyes. A csatlós csönget, visszajeleznek. In­dulunk. A kas leng, zötyög á függőakna üregében. Zuha­nunk a két oldalán nyitott liftben. Másodpercenként 6 métert. Világítás nincs, ég­nek a, fejlámpák. Nyirkos hideg van. Felülről víz csö­pög, lecsorog a kobakon, a nyakamba. A fülem bedugul. Kapaszkodók a rozsdás fo­gantyúba. — Nyeljen nagyokat! — figyelmeztet a szomszédom. Zökken a kas. A föld mé­lyében vagy 600 méteren szállunk ki. Gyűrött, szén­poros arccal várakoznak az éjszakások. Megjött a vál­tás. Csühög a „népes”, a bányászokat szállító jármű. Beszállunk. Némán kupor­gunk a csille mélyén elhe­lyezett lócán. Felettünk vas­tartályokban víz. Ha rob­ban a metán, ezfek leborul­nak és eloltják a nyomában keletkező tüzet. Pallós ma­gasba emeli a nyakában ló­gó műszert. Megnyugodva leengedi. — Mehetünk! Indulunk befelé. Beton mennyezet, kör alakú vastá- mok. Harminchat kilométe­res labirintus. A vezető ko- lompol. Itt nem szabad elektromos szerkezetet hasz­nálni, még a kvarcórát is le- csatoltatták a csuklómról. Ez már a frontfejtés. Gyalogo­lunk. A légáramlattól tapa­dó ajtókat ki-kiszakítva ro­hanunk a vaksötétben. Zö­rög a kaparó. Dübörög a metános levegőt elszívó ven­tillátor. A fejlámpák im­bolygó fényében szénporsze­mek kavarognak. Feketéd­nek, izzadnak a bányászin­gek. Forrai megáll, az ar­comba világít: — Szomjas? Elterjedt tév­hit, hogy a bányászok ré­szegesek — löki el magát a támfaltól. — Nem isznak többet, mint mások. Képzel­je, még viccelődnek is . . . Bumm! Csattanás a koba­komon. Megint bevertem valami csőbe. Kapaszkodunk a lejtős szállítópályán. Zihál a tüdőm. Sínek, csillék kö­zött botorkálunk, görnyedten ereszkedünk alá. Néhány centire forognak a görgők, surrog a szalag. Itt dolgozik a Becher-csapat. Talán ha­tan vannak. Az arcok egybe­mosódnak. Az ajkak pirosa és a szemek fehérje világít. Az elővágatban egyszerre karistolnak a szénbe harapó hatalmas lapátok. A fejtésben minden centi­méterért meg kell küzdeni. Omlik a szén, mellettünk hidraulikus fémtámok, fe­jünk felett faácsolat. Sivít a fejtőkalapács. Megreccsen egy bélésfa, szénpor szitál. Kovács Zoltán szakvezető aknász mellém lép: — Aki két-három évet ki­bír, már nem szökik meg. Vérévé válik a bánya. A múltkor egy fiatal bányász rosszul ugrott. Betemette a szén — legyint. — Sok hü­lyeséget képzelnek rólunk. A nyáron Pesten, a Gellért- ben ebédeltünk a brigáddal. Amikor megtudták, hogy honnan jöttünk, úgy néztek ránk, mint a csodabogarak­ra. Igaz, nem rákot, hanem rántott húst ettünk. Dagadt a lábam. A kapca összegyűrődött, a csizma nem fogja a bokát, sajognak a csontjaim. Állok a zuhany alatt. Az izzadtság fekete csatornákat-metszett az arc, a kéz ráncaiba. Szertartás, megváltás a „kifürdés”. Szá­raz a torkom. Kint süt a nap, a Mecsek lankáin még zöldek a fák. Visszanézek az aknatoronyra, a dombok kö­zött rejtőző városra. — Jó szerencsét, komlói­ak! Seres Sándor Takarékosság az energiával Üj fogalom jelent meg né­hány évvel ezelőtt az újsá­gok hasábjain, az energiata­karékosság, s szinte nincs hét, hogy azóta ne találkoz­nánk vele. A közgazdászok, gazdasági tervezők állandóan intenek — nagyüzemet és magánfogyasztót egyaránt — az energiával való takaré­kosságra. Valóban, az energiatakaré­kosság ma már nemcsak kí­vánatos, hanem elengedhe­tetlen követelmény. Ez az egész világra érvényes, és nem kivételek a KGST-or- szágok sem. Nem minden KGST-ország tudja ugyanis saját forrásból kielégíteni növekvő energiaigényeit. Csehszlovákiában és az NDK- ban például a barnaszén- és lignitkészletek a kitermelés jelenlegi üteme mellett 50— 70 évre elegendőek. Elmé­letileg persze lehetséges a kiaknázás folyamatos növe­lése ezekben az országokban, de ez a készletek gyorsabb kimerüléséhez vezetne. A saját energiabázis bő­vítése a legtöbb országban a fajlagos beruházási költsé­gek növekedésével jár. A KGST-országok a szocialista gazdasági integráció révén a közös kitermelői beruházá­sokkal, a kölcsönös energia- szállításokkal megoldhatják az energiaforrások szűkössé­géből eredő nehézségeket, s ebben a vezető szerep a Szovjetunióé, de természete­sen a kitermelési és szállítá­si költségek ott is folyama­tosan emelkednek. A beruházási tartalékok hiánya előnyt ad az energia­takarékosság terén azoknak az intézkedéseknek, amelyek nem igényelnek komoly ki­adásokat, így elsősorban a szervezési jellegű intézkedé­sek kerülhetnek előtérbe. Az NDK-ban például az utóbbi években teljesítik az ener­giamegtakarítási előirányza­tokat, éves átlagban a fajla­gos energiafogyasztás 3-4 százalékkal csökken. Igaz, a takarékossági intézkedéseket megsértő vállalatoknál a túl­fogyasztást tízszeres bírság­gal sújtják. Ilyen szempont­ból nagy jelentőségük van az árképzés terén foganatosított intézkedéseknek. Fontos irány az energiata­karékossági törekvésekben a lakossági takarékoskodás, hi­szen lényeges, hogy a társa­dalom minden egyes tagja felismerje az ésszerű ener­giafogyasztás szükségességét, ami többek között a fogyasz­tói szokások megváltoztatá­sát is jelenti. Ez összefügg az energiaforrások szerkeze­ti megváltoztatásával: a leg­drágább és legszűkösebb kő­olaj kiváltása az olcsóbb széntüzeléssel vagy elektro­mos energiával. Képünkön: épülő új hőerőmű — Félsz'.’ — kérdezi a társam, és a másik oldalára fordul. Dehogy. Inkább szoron­gok. Álmomban a föld gyom­rában jártam. Idegeimbe, iz­maimba máris beivódott a bánya. Izzad a tenyerem. — Tudod, milyen gyorsan megy a kas? — mozdul is­méi, s mindjárt válaszol is. — Tíz-tizenötször gyorsabb, mint a lift. Ugrat. Nem szólok. Hadd gondolja, hogy elhittem. — Te, mi az a liászprog­ram ? Most ő hallgat. Persze, em­lékszem már. Tegnap Pécsen elmagyarázták. A Mecsekben bányászott kokszolható feke­teszén mintegy 160 millió éve, a földtörténeti közép­kor jura időszakának elején, az alsóliász korszakban szü­letett. Innen a program el­nevezése, amely ez év ja­nuár elsején kezdődött. A kormányintézkedés nyomán az eddiginél jóval nagyobb összeget fordítanak gépesí­tésre, a bányák bővítésére, aknák telepítésére, kutatá­sokra. Mezítláb toporgok a sző­nyegen. Mehetnékem van. Lent rádió bömböl. Szép. de­rűs őszi nap elé nézünk. — Mennyi szén lehet a hegyek alatt? — töprengek hangosan. Ez már sok. Kollégám fel­könyököl. — Ott a jegyzet, nézd meg — morgolódik, és kicsoszog a fürdőszobába. Tehát biztos a jövő. Itt található a mélyműveléssel kitermelhető hazai szénva- gyon 32 százaléka, amely 150—200 évre elegendő. A hallban már vár Má­tyás Zoltán, a vállalat mun­kaügyi osztályának munka­társa. Szürcsöljük a kávét. Nézem a közeli sörpresszó kopott bútorait, a sorba ra­kott, árválkodó korsókat. Elém tárul a 30 ezres Kom­ló. Szocialista bányászváros. Mit tudok róla? Valójában semmit. Az este a gépkocsi- vezető a kezdetekről beszélt. — Eltűntek az ’50-es évek bicskás legényei, sötét kocs­mái, a munkaruhás világ. Igen, valamikor rabok dol­goztak Anna-aknán. Láthat­ja majd a szállón, tréning­ruhában, divatos felöltőben, dzsekiben járnak a bányá­szok. A változást csak az tudja érzékelni, aki végigél­te. A ’60-as évek közepén (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Mi kerül az asztalra? FŰSZERT árutájékoztató Orosházán 1^™----------------­N ehéz esztendőt zár a Szolnok és Békés megye ellá­tásért felelős Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalat — hangsúlyozták a november 19-én, dél­előtt, Orosházán tartott árutájékoztatón. A szűkösebb be­szerzési lehetőségek ellenére a vállalat több mint 8 szá­zalékkal növelte a forgalmát. Meglehetősen sok a hiány­zó áru. az importalapanyagok késése miatt a gyártók nagy része nem kötött szerződést a kereskedelemmel. Az év végi ünnepek előtt azonban javul az árukínálat. Decemberben még kedvezményes akciót is szerveznek. Édességet, bébiételeket, kozmetikai és háztartási cikke­ket kínálnak 40 százalékkal olcsóbban. R. Kovács Katalin osztály- vezető elmondotta, hogy só­ból, kristálycukorból folya­matos az ellátás, rétesliszt viszont nincs elegendő és a búzadara is kevés. Rizsből az idei termés feldolgozása után nem lesz fennakadás. A Békéscsabai Konzervgyár száraztésztából elsősorban exportkötelezettségét telje­síti, az új székesfehérvári tésztagyár igyekszik pótolni a hiányt. Étolajból az idén 10 százalékkal többet kaptak, mint tavaly, mégis akado­zik az ellátás, az ipar a IV. negyedévben az igényelt mennyiség 60 százalékát ké­pes leszállítani. Édességek közül főleg az importból származó cukorkák hiányoz­nak, de nem megnyugtató a csokoládék, a díszdobozos desszertek, teasütemények kínálata. Télapóra és karácsonyra általában lesz elegendő sza­loncukor, függelék, esetleg a mártott konzum szaloncu­kor beszerzése okoz gondot a Szerencsi Csokoládégyár gépsorának meghibásodása miatt. Sajnos, déligyümölcs­ből az elmúlt évinek csu­pán 80 százaléka érkezik az országba. Jelenleg citromot és grépfurét lehet kap­ni. kubai narancs november második felében, mediter­rán narancs december első napjaiban, banán pedig de­cember 10. után lesz az üz­letekben. Konzervekből az elmúlt időben javult a vá­laszték. A DÉLKER Ju­goszláviából, Romániából hozott be hal-, illetve főze- lékkonzerveket. Azt ígéri a FŰSZERT: őrölt paprikából, borsból bármilyen igényt kielégít, a köménymag cso­magolásával azonban baj van. Ezért a kiszerelés a kis­kereskedelemre hárul. Ugyancsak gond mostaná­ban a zsemlemorzsa be­szerzése. Ugyanis a sütőipa­ri vállalatoknak az árkép­zés miatt gazdaságtalan a gyártás, ráfizetéssel viszont nem hajlandók termelni. Filteres tea sem lesz elegen­dő, hiszen a Compack Vál­lalat nem győzi a csomago­lást. Szálas teákat sokféle változatban ajánlanak. De­cemberben a grúz és a vi­etnami teákat 25 százalékos árengedménnyel árusítják. Ezután Pólyák József, az orosházi fiók áruforgalmi vezetője tájékoztatta a bolt­vezetőket. kereskedelmi szakembereket a mostani és a várható vegyiáru-ellá- tásról. Hangsúlyozta: mosó­szerekből csak mennyiség­ben tudják a megrendelése­ket teljesíteni, a választék szűkül. Különösen a krém és a folyékony mosószerek be­szerzése akadozik. A hiányt bolgár és csehszlovák áru­val pótolják. Mosogató és öblítőszerekből, áztatókból, pipereszappanokból szintén nincs elegendő. Ugyanez mondható el a festékekről is. Hiánycikknek számít jó néhány por-, olaj- és zo­máncfesték, alapozó, mosha­tó falfesték ebben az évben nem várható. Az orosházi fiók jelenleg kétfajta fogke­fével tud szolgálni, a jövő hónapban azonban lesz Óceán. Gabi és Odol fog­krém is. Végül bemutatták a Szénsavtermelő Vállalat új citromízű szénsavas patro­nét. S. S. A fejtésben Hajnal. Három, négy óra? Motor zúg, edényekkel csö­römpölnek az udvaron. A komlói munkaSszállón korán kezdődik az élet. Forgolódok az ágyon. Lassan, percen­ként morzsolódik az idő. Bá­mulom a mennyezetet. A fo­lyosón léptek koppannak, va­lahol zuhanyoznak. Zobák- bánya. A Mecseki Szénbá­nyák Vállalat talán legismer­tebb üzeme. Nemsokára megismerhetem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents