Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

NÉPÚJSÁG 0 magyar növénynemesítők sikerei A biológiai alapok gyors ütemű fejlődése hozta ma­gával a mezőgazdasági termelés sikereinek jelentős ré­szét; a gazdálkodás tárgyi feltételei ugyanis nem gyara­podtak a szükséges mértékben, ám ezt jó termőképessé­gű növényfajtákkal, hibridekkel a gazdálkodók jórészt ellensúlyozták — mondotta az MTI munkatársának Ka­pás Sándor, az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet főigazgatója, aki a hazai növénytermesztés fajta­adottságait és a genetikai előrelépés lehetőségeit ele­mezte. A fajtaválaszték általában kielégíti az igényeket, néhány növényi kultúra választékát azonban javítani kell. A ren­delkezésre álló vetőmagvak­kal, szaporító anyagokkal a VI. ötéves terv előirányzata­it a nagyüzemek és a kis­termelők teljesíthetik, sőt a jelenleg alkalmazott fajták és hibridek jó része a követ­kező tervidőszakban is jó szolgálatot tesz majd. ör­vendetes, hogy a hazai nö­vénytermesztők sikerei nyo­mán új fajtákkal az import egy részét helyettesíteni le­het a hozamok visszaesése nélkül. Ami a távlatokat il­leti : ahhoz, hogy továbblép­hessenek, új nemesítési mód­szereket kell alkalmazni a tudományos műhelyekben. Várhatóan az eddiginél is nagyobb szerepet kap a szö­vettenyésztés — ez jó eljá­rás a fajták fenntartására és szaporítására —, az évszá­zadfordulóra pedig az ad­digra felfejlődő génsebészet kínál lehetőséget új típusú, vagy egészen új növények előállítására, a hibridizáció lehetőségeinek szinte korlát­lan bővítésére. Ezeken a te­rületeken a hazai kutatóin­tézetekben figyelemre méltó próbálkozások történnek. Az elmúlt időszakban a bú­za fajtaválasztéka sokat ja­vult, négy új magyar fajta került köztermesztésre, és három van minősítés alatt. További feladat a minőség javítása, az úgynevezett ja­vító búzákból többre lenne szükség. A kukoricatermelők választási lehetősége bővült, mindenekelőtt a korai és kö­zepes érési idejű fajtákat ke­resik, jelenleg már ezek ad­ják a vetőmagforgalom 80— 85 százalékát. A késői éré- sűek termesztésével lassan- lassan felhagynak, a magas szárítási költségek gazdaság­talanná teszik a különben ál­talában jó termőképességű fajtákat. Az elmúlt időszak tapasztalatai bebizonyították, hogy a hibridek érési idejét amúgy is más módon kell ér­tékelni, azt kell vizsgálni, melyik adja le leggyorsab­ban víztartalmát, ez ugyanis a gazdaságos termesztés alapvető feltétele. Négy új napraforgó hibrid gazdagítja a kínálatot, a magyar neme- sítők évtizedes lemaradást hoztak be velük, valamennyi versenyképes a külföldiek­kel. Nem lehet ezt elmonda­ni a cukorrépáról, a hazai fajták cukortermése elmarad a külföldiekétől. A magyar dohányfajták sem felelnek meg minden igénynek. A vetőmagimport csökken­tését teszik lehetővé az. új magyar zöldségfélék. Egye­bek között több új zöldborsó kínálja magát. Javult a zöld­babválaszték, több a kon­zervipar igényeinek is meg­felelő paradicsomot minősí­tettek. Számos új uborka-, paprikafajta a nemzetközi követelményeknek is megfe­lel. A gyümölcstermesztésben is nagyobbak a lehetőségek. A meggy fajtaválasztéka a nemzetközi összehasonlítást is kiállja, új hibrid cseresz­nye került a köztermesztés­be, javult a kajsziellátás; az új mandula-kajszi (a gyü­mölcsnek hosszúkás mandu­laformája van) várhatóan rö­videsen kedvelt lesz. öt új szőlőfajta vár engedélyezési eljárásra. A hazai igények — piaci ösztönzésre — a jobb minő­séget adó fajták és hibridek irányába tolódnak el. Egyre inkább érződik, hogy jó árat csak jó minőségű fajtáért fi­zetnek. Ám néhány területen egyelőre még mindig a mennyiségi követelmények a meghatározóak. így például a kiváló minőségű búzafaj­ták esetenként — kisebb ter­mésük és nem megfelelő áruk miatt — nem terjed­hetnek el a termelésben. A szövettenyésztés a ne­mesítő munka bővitésére kí­nál lehetőséget. A fás növé­nyeknél már ma is sikerrel alkalmazzák a módszert, amelyet azonban ki lehet ter­jeszteni más növényekre, például a burgonyára is. Az eljárással megoldható a faj­ták gyors szaporítása, ami a növénytermesztésben a ru­galmasabb termékszerkezet­váltás feltétele. Egyebek kö­zött a tápiószelei kutatók és a Szentlőrinci Állami Gaz­daság szakemberei foglalkoz­nak vele. Kezdeti sikerek vannak már a génsebészet területén is. Olyan gyakorla­ti problémák adódnak, ame­lyekre ha sikerül választ ad­ni, akkor az évszázad vége- felé általánossá tehető az el­járás. Ezzel olyan nagy mennyiségű növényi anyag­hoz juthatunk, hogy végső­soron nem az új fajták elő­állítása, hanem a legjobbak kiválasztása lehet a nemesi- tők és a fajtakísérletezők nagy problémája. Az elmé­leti munka előrehaladott; el­sősorban a Szegedi Biológiai Kutató Intézetben foglalkoz­nak a témával. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet agrotechnikai köz­pontja is ígéretes próbálko­zások színhelye. Energiatakarékos kompresszorok Az Egri Finomszerelvény- gyárban tovább fejlesztették a kompresszorgyártást: a most elkészült új szerkeze­tek háztartási hűtőszekrény­be beépítve mintegy húsz százalékkal kevesebb ener­giát fogyasztanak, mint a korábbi gyártmányok. Ezeket az energiatakarékos komp­resszorokat már a jövő év elejétől sorozatban gyártják, és folyamatosan küldik a hazai és a külföldi piacra. Ez a korszerűsítés — a bel­földi kereskedelem egész évi igényeit figyelembe véve — mintegy 14 millió forint megtakarítást hozhat a la­kosságnak, és ezzel együtt a népgazdaságnak. Az új egri kompresszorok előnye még, hogy kevésbé zajosak, mint a régebbiek. Kertbarátok tanácsadója Szakemberek szerint a mezőgazdaságban évente fel­használt, egységnyi területre 5—45 részletben kijuttatott méregmennyiség olyan mini­mális, hogy évezredek múl­tán sem okozhat természeti katasztrófát. Például a ma­gyar gyümölcsösök minden négyzetméterére évente nem egészen 1 gramm peszticid jut a vegetáció során 10—12 részletben. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy a mezőgaz­daságban a gyümölcs- és szőlőkultúrák részesülnek a legintenzívebb vegyszeres növényvédelem ben. Sajnos, találkozunk elret­tentő példákkal is, amikor a biztonsági előírásokat fel­rúgva, felelőtlen, enyhébben fogalmazva, kellő körültekin­tés, nélkül juttatják ki a föl­dekre, a gyümölcsösökbe a kemikáliákat. Pedig közis­mert, hogy a növényvédő szerek csomagoló burkola­tán, dobozán pontos hasz­nálati utasítás olvasható. A figyelmeztető előírások elle­nére sok helyen a kertek, megművelt területek, telkek környékén szétdobált üres csomagolóanyagok, ipűanyag- és üvegedények jelzik: a növényvédelmi munkát vég­zők nem tartották be az uta­sításokat. Felelőtlenségük következtében a talajra szét­szórt, eldobált dobozokból, edényekből a maradék méreg a talajra, talajba kerül, az eső kimossa a talajt szeny- nyező védőszereket, ez­által a fertőzés veszélye to­vábbra is fennáll. Kellő gonddal, figyelem­mel ezek a veszélyek elhá­ríthatok, s így a kemizálás nem rettegett ellenséggé, ha­nem a munkát segítő társá­vá válik a kiskerttulajdono­soknak. Balogh Imre, a Békéscsa­bai Közúti Igazgatóság sar- kadi üzemmérnökségének a gépészeti művezetője. Felelős azért, hogy üzemképesek le­gyenek a gépek, amelyek út­fenntartásra és a gépkocsik, amelyek szállításra szolgál­nak. Az üzemérnökséghez tar­tozó körzetben az utak hosz- sza összesen csaknem 300 kilométer. Ezen télen-nyáron biztosítani kell a közleke­dést, ami gépek nélkül nem lenne megoldható. A keze kérges, olajos. Ami­kor ezt szóvá teszem, elmo­solyodik, és szerényen meg­jegyzi : — Csak azt jelzi, hogy szívesebben vagyok a mű­helyben, mint az irodában. Amit követel, az megvalósítható Huszonhárom beosztottja van: egy garázsmester, 4 szerelő, 8 nehézgépkezelő és 10 gépkocsivezető. A gépko­csivezetők több kategóriások, -a nehézgépkezelők pedig szinte valamennyi útépítésre és -fenntartásra szolgáló géphez értenek. így aztán nem sokat kell magyaráznia. Csak ha valami komolyabb hibát kell kijavítani, akkor tart rövid megbeszélést az érdekeltekkel. Néha ő maga szerel. Megszokta még gép­lakatos korában, és azóta sem tudja abbahagyni. Plá­ne, ha valami nehezebben megoldható feladatról van szó. Fegyelmi felelősségre vo­násra ritkán kerül sor. Ak­kor is elég a szóbeli figyel­meztetés. Előfordul például, hogy valaki nem teljesíti a feladatát időben, vagy ép­penséggel hibás a munka. — Igaz — mondja —, min­dig átgondolom előbb, hogy amit követelek, az megvaló­sítható legyen és csak olvan feladatot adjak, amit én is meg tudok csinálni. És ta­lán jobban, mint más, ha pe­dig lehet, a megszokottnál ésszerűbben. — Üjításra gondol? — kér­dezem. — Igen. Az ember igye­kezzen könnyebbé, 'gyorsab­bá, gazdaságosabbá tenni a munkáját. Ez mindenkitől el­várható, aki gondolkozik, sőt, szerintem az új keresése és megtalálása a szakmai hozzáértés legfontosabb mér céje. Nem könnyű megértetni velük S .-rencsésnek tartja ma­gát, hogy igen becsületes és a szakmájukhoz értő embe­rek között dolgozhat. Ezzel kapcsolatban ugyan néha egy kis nehézsége is támad, amiről így beszél: — Munkatársaim csaknem valamennyien törzsgárdata- gok és a legjobb tudásuk szerint igyekeznek teljesíteni a feladatukat. Az évek során többen kiváló dolgozók let­tek. Ha valakit most jutal­mazásra vagy kitüntetésre le­het javasolni, nem kis gon­dot okoz, hogy kit nevezzek meg. — Bizonyára segítenek a brigádvezetők és a szakszer­vezeti bizalmiak. — Igen, az ő véleményük nélkül sem ebben, sem más kérdésben nem határozok. Sőt, Kiss Jánossal, a főbi­zalmival is sok mindent meg­beszélek. Nehézgépkezelő, naponta találkozunk egy­mással. — Béremelésnél is figye­lembe veszi a javaslatukat? — Nálunk az a mérvadó, hogy ki mennyi értéket tesz a köz asztalára. Figyelembe vesszük, mennyi idő óta dol­gozik ezen a speciális terü­leten. Vagy aki tanul és pél­dául a lakatosszakmához he­gesztőszakmát is szerez, a le­hetőséghez képest honorál­juk. Nem utolsósorban anya­gi elismerést érdemelnek — az újítási díjon felül — a rendszeres újítók. — Többnyire mi okoz gon­dot? — Az alkatrészellátás. Sok­fajta gépünk van, ezeknek állandóan üzemképeseknek kell lenniük. Az elromlott alkatrészt igyekszünk mi­előbb beszerezni, az egysze­rűbbeket pedig elkészíteni vagy helyettesíteni, am; oly­kor igen nagy fejtörést okoz. De hosszabb gépállás még nem fordult elő. — Milyenek az emberi kapcsolatok? — Mint másutt, nálunk is előfordul, hogy valaki meg­áll a munkával, mert mond­juk valami nincs a keze ügyében, és nem is kezd máshoz, ha nem vagyok ott. Egyesek néha túlértékelik a saját munkájukat, és lebe­csülik a másokét, miközben kifejezésre juttatják, hogy őket magasabb bér illetné meg. Nem könnyű megértet­ni, hogy milyen helytelenül gondolkoznak. Az ilyen vita idegmunka, amitől jobban kifáradok, mint az egész na­pi szereléstől. Amikor este hazamegyek, gondolatban még mindig ez foglalkoztat. — Mit szól a család? — A feleségem kérdezi: „Mi van veled?” A gyerekek is észreveszik, mert ilyenkor szótlan és eléggé ingerlé­keny vagyok. Aztán amikor másnap bemegyek az üzem- mérnökségre, az, akivel este vitám volt, már másképp be­szél. Beismeri a tévedését. Aludt rá egyet. Hz üzem érdekeit tartja szem előtt Nemrég egy délután az egyik szerelő kijelentette, hogy a rábízott feladatot nem lehet végrehajtani. — Nem? — kérdezte visz- sza Balogh Imre, aztán neki­fogott a munkának. Néhány óra alatt elkészült vele. Mel­lette volt a szerelő is, aki­nek csupán annyi volt a te­endője, hogy figyeljen. Kiss János főbizalmi nagy­ra értékeli Balogh Imre mű­vezető munkáját, és kijelen­ti: — Ö minden tevékenysé­gében az üzem, a társada­lom érdekeit tartja szem előtt. Képes arra, hogy he­lyesen, elfogulatlanul érté­kelje beosztottjai munkáját. Ezért a javaslataival rend­szerint egyetért Nagy Gábor, az üzemmérnökség vezetője és egyetértek én is. Pásztor Béla Az Újpesti Gyapjúszövőgyárban évente 4,8 millió négyzetméter fésűs gyapjúszövet készül. Az elmúlt években növelték a tiszta gyapjú alapanyag feldolgozásának arányát, ezáltal duplá­jára nőtt tőkés exportjuk. Korszerű tulajdonságokkal rendelkező termékeik keresettek a vi­lág minden táján, új piacaik az Amerikai egyesült Államok, Kanada és Franciaország. A képen: a szövődében (MTl-fotó— varga László felvétele - KS) Balogh Imre egy állami gazdaságban géplakatosként kezdte a pályafutását. To­vábbtanult, és 1968-ban meg­szerezte a gépesztechnikusi oklevelet. Műhelyvezető lett. A sarkadi üzemmérnökséghez művezetői beosztásba 1975- ben került. Arra az időre így emlékszik vissza: — Eleinte régi típusú gé­peink, egyszerű hóekéink, gépjárműveink voltak. Ma már két sószóró gép, rako­dásra vagy hóeltakarításra felszerelhető Volvo gépkocsi, autógrader, oldalhómaró, kis autóbusz és több más felsze­relés áll rendelkezésünkre. A teljesítmény lóerőben egy- harmaddal növekedett. Hol van már az az idő, amikor a tsz-ek lóval vontatott hó- » ekével takarították az utat! — Van újítása? — Jó néhány. A legered­ményesebb évem 1979 volt, amikor nyolc újítási javas­latomat elfogadta az igaz­gatóság. — Milyen jellegűek vol­tak? — Például a hóekék hid­raulikus emelésének a meg­oldása, amit más társigazga­tóságoknál is bevezettek. Kissé türelmetlen, amikor róla van szó. Igyekszik más­ra terelni a beszélgetést. Mondja is: — A munkatársaim is újí­tanak. Különösen Vadkerti Imre és Tóth Gábor keresi a jobb megoldásokat, mód­szereket.

Next

/
Thumbnails
Contents