Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

\ 1 1982. november 19., péntek Próbakő a klubszínházban „Sej, a mi lobogónkat” 75 éve született Jankovich Ferenc Ha azzal kezdeném, hogy „ilyenek vagyunk-e?”, már­mint mi, újságírók; és ilyen-e manapság egy vidéki (vagy akár nem vidéki, hi^ szén mindegy) szerkesztőség, akkor igazándiból el kellene vetnem mindenfajta óvatos- körültekintő-okos megfonto­lást, és azt kellene monda­nom, hogy „bizony ilyenek is, sokszor”. Habár ebben a válaszban máris felfedezem a .nem teljes, a nem lekere­kített szókimondást, tehát önbírálatot vállalva rövidí­tek: „ilyenek is”. És ezt az „is”-t engedjék meg nekem, mert Békés József monodrá­májának hőse, Botár Imre vidéki újságíró nem általá­nos típusa szakmánknak, csak „ilyenek is” vannak közöttünk. Bőven. Számosán. Közbfen tehetséges fiúk (lá­nyok), de — reméljük, egye­lőre! — képtelenek szaba­dulni attól a fejtetőre állí­tott okoskodástól, hogy előbb a biztos egzisztencia, a la­kás, a jó házasság, a beju­tás „jobb körökbe”, az autó, a külföldi nyaralás, nyáron tenger és Tátra télen, s majd, miután ezek összejön­nek, jöhet a „nagy érzés”, a nagy közösségért való harc, harcocska; a nagy társadal­mi érdek szolgálata, meg minden, amit úgy is kifejez­nek alkalmasint, hogy azok a bizonyos mai „fényes sze­lek”. Hál’ istennek, “nagyon sokan, akik a hivatástuda­tot, a tenniakarást, az em­berekért való élés fontossá­gát nem tartják éppen hu­szadrangúnak, szógörcsig is magyarázzák tudott (és nem vélt) igazukat, hogy sem az újságírást, sem a kukorica­termesztést, sem az autója­vítást, sem más egyebet nem lehet művelni csak a laká­sért, az autóért, a tenge­rért, a Tátráért, és a „jobb körökbe vezető életért”, mert igazabb célok nélkül silánnyá lesz az élet. Aho­gyan Nemeskürty mondta a minap egy televíziós interjú­dban: az ilyenfajta jelen­nek élés nem élet, csak te­nyészet. Itt, úgy gondolom, meg kell állnom egy pillanatra, illetve más irányt szabni az írásnak, melyben a klub­színház legfrissebb bemuta­tóját, Békés József: Próba­kő című monodrámáját Miszlay Itsván rendezésében mérlegre tesszük. És mér­legre tesszük azonnal Botár Imre újságírót, a monodrá­ma hősét: kiféle, miféle em­ber ő? Eddig már több min­dent elmondtam róla, te­gyem még hozzá, hogy alig harmincas (és, hogy ezt megjegyzem, eszembe sem jut élezni generációs helyze­tét); hogy igencsak jószemű, tehetséges fickó, aki az em­beri kapcsolatok kiépítésé­nek tulajdonságaival is ren­delkezik; szereti a nőket (ha­bár módjával, hiszen Klári­ka nevezetű ifjú neje nem sok babért hagy másoknak), végül: lelkiismerete is ke­rül, ha mélyről is kell elő­bányásznia olykor. , Szóval röviden: olyan fickó ez a Botár Imre úsájgíró, aki úgy gondolja: jól éli az életét, akiből sok példány találha­tó nemcsak szerkesztőségek­ben, hanem az élet „számos, más területén”, hogy fogal­mazásunkban a bürokratikus felhang is meglegyen. Amikor először láttam a monodrámát, á szerző töké­letes témaismeretét bámul­tam, amikor pedig másod­szor néztem meg, kibővült elismerésem az árnyalt lé­lektani építkezés nagyvona­lúságának felismerésével, a rendezés lényegre törő, de a legkisebb gesztusrészleteket is kidolgozó és helyére rakó célzatosságával, és a színész, Pelsőczy László átélt, belső sugárzással telített játéká­val. Ennyi jó kötelező felsorolá­sa után mi más maradhat hátra, mint némi vizsgálódás még Botár Imre körül: ho­gyan, mi módon kerülhetnek hasonló helyzetekbe rríSs Bo­tár Imrék? De hát miféle helyzetbe került a mi Botá­runk? 9 Tudni illik róla, hogy pes­ti fiú, hogy egyetemet vég­zett, öt éve újságíró, és el­határozta: vidéki újságírós- kodásának egyetlen alapvető célja lesz, hogy megszabadul a „kelkáposztaszagú albér­letektől”, hogy kiépít egy jó kis trambulint. ahonnan ide­je érkezvén, magasabb régi­ókba ugorhat: egyszóval gyors karriert csinál. Először karriert, a szükséges komp­romisszumokkal és konfor­mizmussal; tehát „kölcsönös engedményekkel járó meg­egyezésekkel”, és „az ural­kodó felfogáshoz való elv­telen alkalmazkodással”. Nos, ezekből mindig annyit „alkalmaz”, amennyi kell, és majd aztán, meglátja, hogy mikor és mennyire jö­het „a nagy társadalmi ér­dek”, a hivatástudat „közös­ség, egyén” sorrendű felvál­lalása. Hát, ami azt illeti, nem éppen vonzó fickóként jön a színpadra ez a mi Bo­tárunk! Mondhatnám azt is, hogy kisstílű karrierista (akad belőlük bőven, csak nézzünk körül!), akiben (mo­nológjaiban értesülünk róla) hasonlóan kisstílű, de vaskos gyűlölködés él a negyvenen felüliekkel szemben, főleg akinek szép lakása, nyaraló­ja, autója, satöbbije van. Akik lehet, hogy hasonlóan kompromisszumokat kötöz- gettek, és elvtelenül hajbó­koltak (habár lehettek vol­na gerincesebbek is), de „trotyli-korukig” mindezt megszerezték. Botár azon­ban fiatal, és már most jól akar élni. Mindenáron. Mit kell tehát tennie? Kipuha­tolni: hol, mit szerezhet meg könyedén mindabból, ami vágyai netovábbjait jelen­ti? Kapóra jön számára Fehérkőháza, ahol a megen­gedettnél nagyobb robbanó­töltettel omlasztják a f nem is valami jó minőségű bur­kolókövet, de mivel a ke­ményebb robbantások a ter­melést (és néhányak köz­vetlen hasznát) alaposan megnövelik, Botár Imre „le­beszélteti” magát, hogy az emberéleteket veszélybe sodró módszerről cikket ír­jon. S ahogy az már lenni szokott: Fehérkőházán bá­nyaomlás . történik, Botár kétségbeesik'. Fél, miközben önmagát nyugtatja, hogy „más is tudott az ügyről”; fél, miközben önmagát iga­zolja, hogy ha hallgatása fe­jében nem kapja meg az új lakást, parnevű neje más­felé vitorlázik; fél, miközben egyszercsak megszólal a mélyre súlykolt lelkiisme­ret: miattad haltak meg Fe­hérkőházán! Felhívja barát­ját, a rendőrtisztet, fejelenti önmagát és Misleit, az épí­tési osztály korrupt (rom­lott, megvesztegethető) ve­zetőjét. Óriási botrány van készülőben, amikor Jíide- rül: az „áldozat” egyetlen Sebesült csupán, de már azt is hazaküldték a kórházból. Botár azonnal kapcsol: a vészfelhők eltűntek, tehát tréfa volt az egész, csak Misleivel fogadott két üveg konyakban, hogy... Hő­sünk fellélegzik, az élet szép, és az Új Kaland is telefonál. Nekiül, hogy folytassa a Fafeldolgozóról írt „színte­len-szagtalan” riportocskát. Amilyen Béla bácsinak, a főnöknek pontosan megfe­lel... És itt jön a következetlen­nek tűnő, de talán mégis következetes,' nagy pillanat: Botár összegyűri a papírt és szembenéz velünk, nézők­kel. Tekintetében (legyünk optimisták) valami olyasféle látható, hogy „nem csinálom tovább azt, amit eddig”. Szép befejezés, sokat sej­tető. És több rétegű is, hi­szen nyitva hagyja a kér­dést: tanul-e Botár az egy­órás kálváriából? Gondol­juk, hogy igen. A szín elsö­tétül. Tapsolhatunk az író­nak, a rendezőnek (aki a színpadképet is tervezte), és mindenek felett Pelsőczy Lászlónak, akié a siker na­gyobbik része. A fiatal, te­hetséges művész azt is bizo­nyította ezen az estén, hogy érett a nagy feladatokra, hogy színészi eszközeivel ökonomikusán gazdálkodik, hogy érzékeny a társadalmi közhelyzetre, hogy az embe­rek belső világát jól ismeri (tehát gondolkodó művésze hivatásának), és képes arra is (nyilván értő rendezői se­gédlettel),- hogy felépítse ívét a monodrámának, hogy rá­találjon a szavakra, gesztu­sokra, a mozgás koreográ­fiájának helyhez illő, foko­zott jelentőségére. Hogy ké­pes arra: úgy hasson kö­zönségére, ahogyan hatott. Sass Ervin Fotó: Veress Erzsi Petőfi Sándor óta talán az egyetlen költő, akinek egyik versét népdalként énekli az ország. Elég ideírni az első sorát: „Sej, a mi lobogón­kat ...”, folytatását minden­ki tudja, talán csak azt nem, hogy dallama nem va­lamelyik zeneszerzőé, ha­nem a Sej, a fekete hattyú kezdetű népdalé. A népköl­tészet s a műköltészet ritka harmóniája, amely 1945 óta sem veszített frisseségéből, tisztaságából. A költő, Jankovich Ferenc helyét egyik irodalomtörté­nészünk néhány más társá­val együtt a következőkép­pen jelölte ki: „E költők: Illyés Gyula, Sárközi György és Jankovich Ferenc, a pa­rasztság — általában a dol­gozó nép — ügyének kötelez­ték el magukat, s miközben alkotó módon járultak hoz­zá a „nyugatos” líra fejlődé­séhez, mind nagyobb szere­pet vállaltak a népi mozga­lom harcaiban. Illyés és Jan­kovich közéleti elhelyezke­désére és állásfoglalására a paraszti származás eleven tu­data is hatott.” Ebből ért­hető például a negyvenötös induló egyszerre népies és egyszerre emelkedett finom­sága. Miként fonódbtt össze éle­tében és alkotásaiban az iro­dalomtörténész által" említett kettősség, amely mégis egy­nemű? „ . .. Egy nádfödeles ház­ban születtem” — írta A magam emberségéből című önéletrajzában. Néhány lap­pal arrébb meg is nézhetjük annak a nádfödeles hajlék­nak a fényképét. Csalóka viskó: nem pusztai — váro­si, székesfehérvári. A család azonban hamarosan hamisí­tatlan Illyés Gyula-i környe­zetbe vetődött: Sárrétre, Sárpentelére, egy uradalom­ba. S hogy a hasonlóság még nagyobb legyen: Jankovich apja ugyancsak urasági al­kalmazott, kőműves a pusz­tán. Továbbá: Jankovich is eljutott Párizsba, nem cso­da, hogy ennyi közös élet­vonás világnézetüket, költé­szetüket is rokonná avatta. Jankovich Ferenc útja, persze, sokban el is tér Illyés Gyuláétól, s most, hogy szü­letésének 75. évfordulóját ünnepeljük, természetesen a különbözőséget, a sajátossá­got hangsúlyozzuk, hiszen összetéveszthetetlenül önál­ló, független teljesítmény az övé. Élete is kissé máskép­pen alakult: az Eötvös-kol- légiumban magyar—francia diplomát szerzett, utána a párizsi École Normale Su- perieure ösztöndíjasa. Szép pálya állt előtte, s mégis le­mondott róla: „Dehogy akar­tam én tudós lenni! Hisz már a sárpentelei közös is­kola idején csak a költészet volt számomra minden .. Párizst is arra használta föl — látókörének tágításán túl —, hogy 1931-ben megjelen­tesse első, nagyon is magyar, hazai című verseskönyvét, a Kenyérszegést. Párizs ha­sonló élményt adott neki, mint odavetődő írótársai­nak: „Az európai látókör, amit a Collége-ből (a buda­pesti Eötvös-kollégiumból — a szerk.) magammal vittem Párizsba, az École-ban egye­temesebb mértékben is ki­tágult körülöttem, s lassacs­kán a világot jobban átte­kintő látóhatárrá alakult .át...” így érkezett haza Magyar- országra, hogy a dunántúli népvilág, a dunántúli táj költője legyen. A Nyugat má­sodik nemzedékének fino­man esztétikus hajlandóságú költője, de a népi mozgalom oldaláról. Talán legnagyobb verse, a Szántód partjainál, felejthetetlenül vall az euró­paiságba oltott népiség és a magyarság himnikus vál­lalásáról : „Visszajöttem, szép Üjszülött, heves könnyek között lelkem takarni rád...” Költészetének kezdeti har­móniáját a sötétedő hazai láthatár és a világháború hamarosan fölszakította, s a „nemzethalál vízióját vetí­tette verseibe”. 1945 utáni költészetének szinte jelképes műve a Sej, a mi lobogónkat című klasz- szikus „marsa”, amellyel úgyszólván közhelyszerűen jellemezni szoktuk a felsza­badulást követő éveket. Al­kotókedve szárba szökkent. Az ötvenes évek elején ki­lépett a költészet köréből, egész sor regényt, epikát je­lentetett meg, fordított, me­sedarabokat írt. Népszerűsé­gét a Dunántúli végeken cí­mű történelmi regénytriló­giája alapozta meg (Hulló csillagok, A tél fiai, Hídége- tés). Az 1956-os- ellenforradalom után az irodalmi tanács, majd az újjáalakult írószö­vetség elnökségének, az Élet és Irodalom szerkesztő bi­zottságának tagja. Életmű­vét Kossuth-díjjal ismerték el. Alkotóereje teljében, 1971- ben hunyt el. A nagyközön­ség elsősorban a regényíró Jankovich Ferencet ismeri és szereth E főhajtó meg­emlékezés jó alkalom arra, hogy a teljes életműre hív­juk fel az olvasók figyelmét. Győri László 10.00: Rajz. (AH. isk. 2. oszt.) 10.20: Osztályfőnöki óra. (Alt. isk. 5—8. oszt.) 10.30: Deltácska. Vulkánok. (f.-f.) 13.55: Iskolatévé. Rajz. (ism.) 14.15: Fizika, (ism., f.-f.) 14.45: Fizikai kísérletek. (ism., f.-f.) 14.55: Orosz nyelv, (ism., f.-f.) 15.10: Technika, (ism., f.-f.) 15.30: Élővilág, (ism., f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Szülők iskolája. A féle­lem. (ism.) 16.40: őszi szerelem, (f.-f.) 17.10: Reklám. (f.-f.) 17.20: Csak gyerekeknek! 1. Nagy verseny, (ism., f.-f.) 2. A föld titkai, (ism.) 18.00: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Delta. 20.25: A fele sem igaz! (f.-f.) 20.55: Reklámújság, (f.-f.) 21.05: Karnyújtásra. 21.30: A halál 50 órája. Ameri­kai film. (ism.) 24.00: Tv-hfradó 3. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Akupunktúra és biotech­nológia. 8.37: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkarának opera- felvételeiből. 9.03: Vár egy új világ . . . 9.33: Száll az ének. 9.53: Lottósorsolás. 10.05: Zenélő Dominó. 10.35: Marasztalnának májusom, (ism.) 10.40: Vörös Sári nótákat éne­kel. 11.05: A magyar művelődés szá­zadai. 12.45: Hét végi panoráma, (ism.) 14.02: A magyar népdal hete. 14.22: Régi híres énekesek mű­sorából. 14.44: Magyarán szólva . . . (ism.) 15.05: Révkalauz. 15.35: Népszerű zenekari művek. 16.00: A folyó megérkezett. 17.07: Sebestyén János csemba­lón játszik. 17.35: Kisváros. 18.00: Behár György: Diverti­mento. 19.15: Homo ludens. 19.35: A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai saját emlékiratai után. 20.40: A magyar népdal hete. 21.30: Egy gyárvásárlás utótör­ténete. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Operettkedvelőknek. 23.25: Zenekari muzsika. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szalmás Piroska dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Slágermúzeum, (ism.) 9.21: Külpolitikai arcképcsar­nok. 9.51: Reklám. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk, (ism.) 12.40: Népi muzsika. 13.15: Intermikrofon. 13.35: Pintér István jegyzete. 14.00—17.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Pophullám. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Segíts élni. Balogh Eme- se-est. 21.35: A magyar népdal hete. 22.30: Engedje meg! 23.20: Francia sanzonok. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Berlioz: Faust elkárhozá­sa — részletek. 10.11: Kilencedik emelet, (ism.) 11.05: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. (ism.) 12.22: Fekete-Afrika zenéjéből, (ism.) 12.38: Dzsesszfelvételekből. 13.07: Szobotka Tibor: A vető­kártya főhadnagya, (ism.) 13.17: Magyar művészek opera- felvételeiből. 14.00: Költészet és valóság. 14.28: Bruckner: III. szimfónia. 15.23: Bach-kantáták. 16.30: A magyar népdal hete. 17.00: Ismered a Bánk bánt? 17.30: A Rádiózenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes hangversenye. Kb. 18.30: Madrigálok. 19.05: Ránki Dezső Schumann- műveket zongorázik. 20.09: Holnap közvetítjük. 20.36: A progresszív rock híres lemezei. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30 : Kritikus füllel.. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Pár perc dzsessz. 17.15: Bliccelők. Riporter: Cseh Éva. 17.35: Könnyűzene énekegyütte­sek műsorából. 17.40: Hallotta már? 17.50: A törökszentmiklósi nép­dalkor énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Élővilág. (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.30: Fizikai kísérletek. (Közép- isk. II. oszt.) (f.-f.) 8.40: Orosz nyelv. (Alt. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.00: Fizika. (Alt. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.30: Technika. (Ált. isk. 1. oszt.) II. MŰSOR 20.00: Forradalomban született, (f.-f.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Periszkóp. 21.45: A. J. P.. Taylor — buda­pesti beszélgetés egy an­gol történésszel. (ism., f.-f.) BUKAREST 15.05: Iskolatévé. 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál — autóveze­tőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.40: Üzenet a jövőbe. 21.00: Táncdalok. 21.25: öt tulipán. Bolgár játék­film. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: A glagolita írásbeliség. 17.00: Tv-napló. 17.10: Angol nyelv. 17.40: Hírek. 17.45: Búzavirág. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Lépések. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Jean Christophe — film­sorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzene. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.30: JHírek. II. MŰSOR 18.15: Térbeli tervezés. 18.45: Az emberi test. 19.15: Tudta-e? 19.27: Ma este. 19.30: Tv-rnapló. 19.55: Reklám. 20.00: Égy este Zeljko Brkano- viccsal. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások. 21.45: Reklám. 21.50: ölj meg gyengéden. SZÍNHÁZ 1982. november 19-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: JÁNOS VITÉZ Pécsi S.-bérlet 19 órakor Békéscsabán: KÖRTÁNC ,,G” bérlet (Klubszínház) 1982. november 20-án, szomba­ton 15 órakor Békéscsabán: GYALOGCSILLAG Bérletszünet 19 órakor Békéscsabán: JANOS VITÉZ Bérletszünet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fe­kete paripa, 6 és 8 órakor: Egy zseni, két haver, egy balek. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Elvis Presley. Békés­csabai Terv: fél 6 órakor: Ben Hup I., II. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Fehérlófia, fél 8 órakor: Adj, amit adhatsz! Gyulai Petőfi: 3 órakor: őszi maraton, 5 és 7 órakor: Bronco Billy. Orosházi Béke: ősszel a tengernél. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A hóhér testvére, fél 6 és fél 8 órakor: Kilenctől ötig. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Csokoládé-automata, 8 órakor: A karatézó Cobra.

Next

/
Thumbnails
Contents