Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
1982. október 9., szombat o II VI. kongresszus küszöbén Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával EB20E3-------------------A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — ma nyitja VI. kongresszusát. A kongresszuson az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték cl ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglevő tagok fokozottabb aktivizálását tűztük célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tagjainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabizottságokban, az egészségügyi állomásokon, a segélyhelyeken, a tisztasági mozgalomban. a véradás szervezésében, a különböző szociális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző aktivisták számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — És a számszerű növekedés — a szervezet életének bármely vonatkozásában — az Ön véleménye szerint minek köszönhető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kongresszus óta, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisztázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi alapok teremtették meg a gyakorlati fejlődést. Természetesen igen nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számára kínálja a vonzó és értelmes munka lehetőségét. — Végrehajtotta a Magyar Vöröskereszt az előző kongresszuson kapott határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határozatai alapján a Magyar Vörös- kereszt országos vezetősége arra törekedett, hogy sajátos programmal és önálló tevékenységgel támogassa a párt politikájának megvalósítását. Erre hívott fel az. V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gazdagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Kérem, fejtse ki, mit ért az említett gazdagodás alatt? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy tevékenységünket tudatosan sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szükséges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdeményezések. Ami nemcsak egyszerűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezésekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lesz hely ebben a beszélgetésben, de első helyre kívánkozik például Vas megyei szervezetünk 1979-ben indított munkája, a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatásáért. És az idén már 17 megyére „ragadt” át a jó példa. És ugyancsak vasi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házi beteggondozás lehetőségeinek, új formáinak felkutatásában, alkalmazásában. Nógrádban az idős emberekről való gondoskodásban született szervezetünknek értékes kezdeményezése, Pest megyében a családgondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfeszítések. Mindezeket, természetesen, kongresszusunk elé fogjuk tárni, meg fogjuk vitatni. De a konkrét eseteknél is fontosabb talán rámutatni a társadalomban meglevő sokirányú, intenzív segítőkészségre, amelyet a társadalmilag fontos célok szolgálatába állítani, okosan mozgósítani és szervezni, ez a többi közt a mi feladatunk. — A Vöröskeresztnek tehát egyfajta kapocs szerepe van a segítség mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmazhatunk. Szervezetünk munkájának hasznosságát fokozhatja az az őszinte politikaiemberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánkban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializmus fejlődése nem szüntethette meg egyes emberek vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emel- kedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszködő rétegek. Amikor a VI. kongresszuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyeltolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével. gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus feladatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamosak voltunk inkább hallgatni arról, aminek nem örülhettünk. Ma azt valljuk, hogy az általános jóban kötelességünk észrevenni a részleges problémát. — Ez a reálisabb szemlélet bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tanfolyamokon, a továbbképzéseken, az előadásokon ... — Igen, de más dolog felismerni, megértetni és meggyőződésünkké tenni valamit, és más dolog cselekedni. Mi pedig ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség kitalálja, elhatározza és megmondja, mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez korszerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik. Így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energiák szabadulnak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság új lehetőségei révén.' Sőt. ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a ielzőfunkciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igazgatási szervek várnak el tőlünk. Például arról. hogy kik. hol. miben, s mire rászorulók. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröskereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzetközi, testületéiben, sőt irányításában. Ön például al- elnöke a Nemzetközi Vörös- kereszt legfelső irányító testületének, az állandó bizottságnak, tavaly hazánkban rendezték meg — 24 ország szervezete képviselőinek részvételével — az úgynevezett európai regionális konferenciát. Mind több magyar szakember vesz részt a Vöröskereszt nemzetközi szerveiben és testületéiben. Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Nép- köztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében, s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idő|{ szavát, s hajlamosak a változásra és változtatásra olyan kérdésekben is. amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően sokáig kétségbevonhatatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük például azt az általunk szorgalmazott- elvet — amelynek, mint említettem, mi az itthoni tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemzeti szervezetek önállósága tennivalóik megfogalmazását, illetve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez idáig az intézményi jelleg volt a jellemző, s mi a mozgalmi jelleg megvalósításáért, illetve elterjesztéséért szádunk síkra a megfelelő nemzetközi fórumokon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logikus, magától értetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szervezeteiben és nemzetközi testületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita, sőt, harc tárgya. Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és háború kérdését a politikusokra kell bízni, a Vöröskeresztnek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt teszi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos események alkalmával a rászorultak segélyezésében. 1975- ben zajlott le Belgrádban a Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciája, és mi — ennek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szorgalmazzuk egy újabb békekonferencia megtartását, éppen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi méretekben is tudatosabban, egységesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védelmében. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vöröskereszt természeti csapások. katasztrófák, konfliktusok esetén több segélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, fel- világosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótolhatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordulóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen ellátni a társadalmi munka- megosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése. Cserhalmi Imre Kétszázötven éves a Békés megyei Levéltár fl „Leveles Bolt’Mél a Békés megyei Levéltárig A török kiűzése után,1715- ben újjászervezett Békés megye állandó központja a gyulai várban kapott helyet 1732-ben. Ez a dátum a megye iratait őrző levéltár születésének dátuma is, hiszen ettől kezdve folyamatosan megőrizték a megye irányításával kapcsolatosan keletkezett iratokat. A megye „Leveles Bolt”-ja, archívuma, ahogyan a kortársak nevezték az elmúlt századokban, a felszabadulás után lett olyan közgyűjtemény, amelyben tudományos kutatómunkára is lehetőség nyílt. Korábban a megyei közigazgatás teendőit ellátó hivatal kiszolgálása volt a feladata, ritkán fordult elő, hogy sárguló fóliánsait egy- egy tudós pap (Haán Lajos, Karácsonyi János), történész- kedő megyei tisztviselő (Oláh György megyei főügyész, Békés megye 1848—49-i történetének kutatója) forgatta. A megye vezetői 1732-őt Erdész Adám levéltáros mikrofilm-leolvasó készülékkel nézi a mezőhegyesi ménesbirtok iparosainak 1918. november 8-i üléséről készült jegyzőkönyvet követően, hogy szabaduljanak a nagy hatalmú földesúr, a várat birtokló Harruckern János György főispán befolyása alól, 1744-re szerény épületet emeltek megyeházául. Az első megyeháza falai közé költöztették a „Leveles Bolt’-ot is, amelynek kezelését a megyei tollvivő, a főjegyző látta el, később a helyettesei. majd ideiglenesen levéltáros, akinek a hivatala 1845-ben lett állandóvá. Az iratok sorsa szorosan összefonódott a megye történetével. így II. József rendeletére 1786-ban Békés megyét egyesítették Csanád és Csong- rád megyékkel, és az iratok az egyesített megye új székhelyére, Szegvárra kerültek, ahol a megye számára a Károlyi grófok megfelelő épületet tudtak biztosítani. A „kalapos király” halála után a megye tisztikara társzekerekre rakatta iratait, és visszaszállíttatta Gyulára. A nagy Daróczyné Lciszt Emma Gyula németvárosi irataiban folytat kutatómunkát. Az 1806-os esztendőben elszegődött szolgák és béresek ösz- szeírását tanulmányozza sietségben á szomszédos megyék iratai is belekerültek a szállítmányba, a közös megyei korszakéval együtt. A XVIII. század végére elkészült a ma is álló nagyobb megyeháza is, amely ma a városi tanácsnak ad otthont. Az iratok itt kerültek végleges helyükre, ahol lehetőség nyílott arra, hogy a szomszédos megyékből áthozott iratokat különválasszák és visszaadják. Erre a munkára. valamint az iratok rendezésére engedélyezte ideiglenes jelleggel a helytartó tanács levéltáros alkalmazását. Az első levéltárnok, Ka- zay Mihály munkájával elkezdődött az iratok szétválasztása, rendezése, mutatókönyvek készítése a megyegyűlési iratokhoz. Utódai alatt folytatódott több-kevesebb rendszerességgel ez a munka, azonban az iratok gyors ütemű gyarapodása a múlt század folyamán a köz- igazgatásban már nem használt, régebbi iratokat a pincébe, padlásra szorította. A nemesi megye iratait 1849- ben lőporfojtás készítésére ajánlotta fel a tisztikar. Az önkényuralom időszaka alatt sem sokat törődtek a régi iratokkal, pusztulásuk már- már elkerülhetetlenné vált a századfordulóra. 1904-ben Antalóczy Nándor főlevéltárosi kinevezésével gyökeres fordulatot vettek az események. A jól képzett új főlevéltáros el tudta érni, hogy a mai udvari épületszárnyat még 1904-ben nagyobb részben megkapja a levéltár, amit jelenleg is birtokol az intézmény. Az új raktárakat Kecskemét város levéltárának mintájára szekrényekkel építtette be, ahol most már végleges és biztonságos helyet kaptak a megye pótolhatatlan értékű régi iratai. Rendező munkájával a mai intézmény alapjait vetette meg. A második világháborút komolyabb károsodás nélkül vészelte át az iratanyag, csupán a háborús évek nyugatra menekített iratai pusztultak él valahol a Dunántúlon. * A levéltári iratanyagot nemzeti értékké nyilvánító 1950. évi 29. törvényerejű rendelet nyomán létrehozták az állami levéltárak hálózatát, amikor a levéltárak különváltak a mindenkori köz- igazgatástól. így a Gyulai Állami Levéltár néven önálló intézményként működő közgyűjtemény megkezdte a megyében működő szervek régi iratait (megyei szint alatti közigazgatás, gyárak, üzemek, iskolák, társadalmi egyesületek stb.) összegyűjteni. Az átvett iratok feldolgozása éveket vett igénybe, amelynek eredményeként az 1968-tól Békés megyei Levéltár néven működő intézmény széles körű közművelődési és tudományszervező munkát kezdhetett. 1950 óta az államosításra átvett iratanyag mennyisége 1981-re megötszöröződött. Elhelyezésére a szűkös gyulai épület mellett az 1977-ben felavatott Békési Fidklevél tárban került sor. A mai levéltár a megyei közgyűjtemények és közművelődési intézmények munkájával összhangban folytat kutató- és közművelődési munkát. Eddig kilenc kötet forráskiadványt jelentetett meg az intézmény, tudományos munkatársai szerzőként, szerkesztőként részt vettek csaknem valamennyi Békés megyében megjelent helytörténeti kiadvány munkálataiban. Jároli József mb. megyei levéltár-igazgató Egy régi ereklye. Fráter György levele Békés vármegyéhez, birtokügyben, 1546-os keltezéssel ‘ i , X.* *,/ M*.t? i '■J r„.. <«.• 'i* .. t '* j. .-A x , . { Z *t*f >. • i . r-f , , 4 ». cl ví 4-í *t<r. ♦ fc c X* ' h Ua S >u-n» V f.:r & 7' ^ f f/', „ i. Cd •< »V , f*U*A*< .?** ... t • < f ^ - A- , ,. .. í • ' / , t ; : 4 . y.; , Sec/',,<•■.>.<%.*■>t „ ff • t. X /w t>. * Hm A- , <4< */ ■ ■ Jx i í 'JJ- & U. (if? *,,< *$... \ fi. .ír.'. t •’>!-*■ f* : ' !,v h, .T /,«-> ^ e!i f y jh.-i - te /> ■ í< '■ * A *. Cí c.w- K-/ í , ÚtpHjUt ■■ tn« fa x ’V-f ruÁ i. V a • y, Egy másik érdekesség: Kodály Zoltán kézírásos levele Kner Imréhez meghívó-megrendeléssel kapcsolatban, 1927. március 8-i dátummal Fotó: Veress Erzsi
