Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

I 1982. október 1., péntek \ Lépni kell ezen a téren is Rehabilitáció — döccenökkel Betegség miatt csökkent a munkaképessége. A vállalat felajánlott egy másik mun­kakört, a dolgozó azonban inkább felmondott. A tanács­hoz fordult rendszeres szo­ciális járadékért. Megkapta. Vajon helyesen jártak el? Annál is inkább indokolt a kérdés feltevése, mert orvo­si vélemény szerint a fel­ajánlott munkakör betölté­sére a dolgozó alkalmas lett volna. Nem ró-e indokolatla­nul nagy terhet a népgazda­ságra az ilyen gyakorlat? A szociális segélyek ugyanis je­lentős summát tesznek ki. Természetesen, akad ellen­példa is, amikor a csökkent munkaképességű dolgozó egészségkárosodása ellenére is ragaszkodik munkaköré­hez. Mit tesznek a vállalatok ? A megyei főügyészség 15 nagyvállalatnál vizsgálta meg a közelmúltban a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására, rehabilitá­ciójára vonatkozó jogszabály végrehajtását. A tapasztalatok kedvezőek. Megyénk vállalatai, üzemei törődnek dolgozóikkal. Nem zárkóznak el újraalkalmazá­suktól. Arra törekednek, hogy a csökkent munkaké­pességű dolgozókat lehetőleg szakmájukban foglalkoztas­sák. Amennyiben ez nem le­hetséges, több munkahelyet is fölajánlanak, ahol egész­ségi állapotuknak megfelelő munkakörben dolgozhatnak. Leginkább a nehezebb fizi­kai igénybevételt jelentő munkakörből könnyebb mun­kára — ülőmunkát biztosító munkakörben, portásnak, te­lefonközpont-kezelőnek — helyezik át. Az esetek többségében az új munkahelyet a dolgozók nem fogadják el, inkább, a szociális rehabilitációt vá­lasztják. Ezért a kijelölt munkahelyek egy része nincs betöltve, illetve a csökkent munkaképességűek számára kijelölt munkahelyeken is teljes értékű munkaerőt fog­lalkoztatnak. Békéscsabán, a Barnevállnál 79 kijelölt munkahelyből 51 volt betölt­ve a múlt évben. Abban az esetben, ha a vállalat meg­felelő munkát nem tud biz­tosítani, a tanácsok munka­ügyi szakigazgatási szervei kiközvetítik a dolgozót. 1981 - ben 247 megváltozott munka- képességű személy kérte a tanács segítségét. Tanácsi ki- közvetítéssel közülük 128-an helyezkedtek el. A vállalatok nem zárkóz­nak el a csökkent munka­képességűek alkalmazásától. A Gyulai Kötőipari Vállalat a múlt évben kiközvetítéssel két dolgozót vett fel. Betaní­tó vagy átképző tanfolyamo­kat viszont nem szerveznek. Ennek az az oka, hogy ma­guk a dolgozók sem igény­lik az átképzést, nem vállal­ják az új szakma tanulásá­val járó terheket, inkább vá­lasztják a rehabilitáció so­rán felkínált új munkakört. Emiatt nem érik el céljukat az Országos Orvosi Rehabili­tációs Intézet által szerve­zett tanfolyamok. Jól dolgoznak a bizottságok A rehabilitációs bizottsá­gok betöltik a szerepüket, hatékonyan működnek. Az elnöki feladatot többségük­nél az üzemorvos, vagy a vállalati munkaügyi vezető látja el. Rendszeres tevé­kenységükkel elősegítik a dolgozók rehabilitációját. A Békéscsabai Konzervgyár bi­zottsága havonta tartja ülé­sét. A múlt évben 45 dol­gozó rehabilitációs ügyével foglalkozott. A Békéscsabai Barnevállnál működő bizott­ság szükség szerint tevé­kenykedik. A Csepel Autó­gyár szeghalmi gyára 10 eset­ben fejtett ki rehabilitációs tevékenységet. Az esetek többségében a dolgozó reha­bilitálását az üzemorvos kez­deményezi. Hiszen ő ismeri legjobban a dolgozó egész­ségügyi problémáit. A rehabilitációs ügyek in­tézésének nyilvántartására is nagy gondot fordítanak. A határidőket is betartják. Elő­fordul azonban, hogy egy- egy ügy elintézése hosszabb­ra nyúlik. Ennek legtöbbször az az oka, hogy az érdemi állásfoglaláshoz orvosi szak- véleményre is szükség van, mely gyakran nem érkezik meg a törvény által előírt 8 napos határidőn belül. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a bizottságok önállóan végzik tevékenysé­güket. Javaslataikat a leg­több esetben a vállalatok ve­zetői elfogadják, s már a bi­zottság ülésein megteszik a szükséges intézkedéseket. Példa az átképzésre Hogy a vállalatok mennyi­re törődnek a dolgozókkal, igazolja az a tény is, hogy csökkent munkaképesség mi­att egy ízben sem szüntették meg megyénkben a munka- viszonyt. Az ellenkezője vi­szont elég gyakran előfor­dult. A főügyészség által vizsgált vállalatoknál hat csökkent munkaképességű dolgozó szüntette meg saját elhatározásából a munkavi­szonyt. Ez annál is szembe­tűnőbb, mivel ezek a válla­latok a dolgozók rehabilitá- sára törekedtek. Több olyan munkakört ajánlottak fel, amely egészségi állapotuk­nak, megváltozott munkaké­pességüknek megfelelt volna. A vállalatok a munkaszer­ződés módosítására vonatko­zó előírásokat minden eset­ben betartják. Rehabilitációs tevékenységük leginkább ab­ban merül ki, hogy a dolgo­zót az egészségi állapotnak megfelelő munkakörben fog­lalkoztatják. A Békéscsabai Konzervgyárban megbetege­dés miatt az egyik villany- szerelő a korábbi munkakö­rét nem tudta betölteni, s ezért műhelymunkára osz­tották be, de továbbra is a szakmájában maradt. Csak kivételesen fordul elő, hogy a dolgozó az átképzését kér­je. A Békéscsabai -Barne­vállnál az egyik villanysze­relő olyan sérülést szenve­dett, hogy tovább nem foly­tathatta szakmáját. Szak­munkásképző intézetbe irat­kozott be, hogy elsajátítsa a rádió- és televíziószerelő szakmát. Elhatározását a vállalat támogatta, s munka­bér-kiegészítést folyósított részére. A Csepel Autógyár szeghalmi gyárában is lehe­tőséget biztosítanak az át­képzésre. Erre az időre alap­órabért kapnak a megválto­zott munkaképességű dolgo­zók. Van tehát jó példa is megyénkben az átképzésre. Tanácsok is foglalkoznak a csökkent munkaképességű dolgozókkal. Tevékenységük általában munkaközvetítés­ben és a segélyek megállapí­tásában merül ki. A rehabi­litációt ellenőrző és segítő munkájuk eltérő színvonalú. Csorbát szenved a jogszabály Előfordul, hogy a munka­ügyi osztályok a jogszabály­ban előírt kötelesség ellené­re sem kísérlik meg a "vál­lalatok által beküldött jegy­zék alapján a csökkent mun­kaképességű dolgozók kiköz­vetítését. A megyeszékhelyen több mint 600 csökkent mun­kaképességűek részére kije­lölt hely nem volt betöltve a múlt évben. A rehabilitációs intézkédé- sek megoldásához a fő­ügyészség vizsgálata megál­lapította, hogy a vállalatok egyike sem kért és nem is kapott tanácsi támogatást. Sőt nem is tudták, hogy ilyen támogatásra igényt tarthatnak. Csupán Békés­csabán a városi tanács nyúj­tott 300 ezer forint segítsé­get az egyik ipari szövetke­zetnek a rehabilitációs tevé­kenység költségeinek téríté­sére. A szociális rehabilitáció az esetek túlnyomó részében a dolgozók kezdeményezésére történik. Nem egy esetben fordul elő, hogy a tanácsok átmeneti segélyt, vagy rend­szeres szociális járadékot ál­lapítanak meg akkor is, ha a dolgozó motídta fel a mun­kaviszonyát, holott erre a felmondásra nem volt oka, mert a vállalat rehabilitálni akarta. Így csorbát szenved a jogszabálynak az a köve­telménye, hogy átmeneti se­gélyt "és szociális járadékot csak nem rehabilitálható dolgozónak lehet megállapí­tani. Nem tulajdonítanak je­lentőséget annak, hogy a munkaviszonyt ki és milyen okból szüntette meg. Még a korábbi munkaviszony fenn­állását sem vizsgálják. * * * összegezve megállapítható, hogy a rehabilitáció jelenle­gi gyakorlata nincs össz­hangban a vállalati érdekelt­ségi rendszerrel és a haté­kony munkaerő-gazdálkodás követelményével. Ritkán ke­rül sor a megváltozott mun­kaképességű dolgozó teljes értékű rehabilitációjára, amelyben a megváltozott munkaképességének megfe­lelő szakmát elsajátítva is­mét teljes értékű munkát vé­gezhetne. így kerül aztán sor a különböző szociális segé­lyek kiutalására, holott a társadalmi és az egyéni ér­dek egyaránt a foglalkozási rehabilitáció lenne. Ezt pedig csak az átképzés megszerve­zésével, illetve a csökkent munkaképességűek számára megjelölt munkakörök betöl­tésével lehetne elérni. Vevő-e a vevő? Serédi János Építési tanácsok A békéscsabai tanács a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkahelyek kialakításához 300 ezer forint tá­mogatást nyújtott Fotó: Fazekas László Egészen egy pénteki napig úgy tudtam, hogy egy üz­letben, boltban, kereskedelmi egységben — ahogy tet­szik — vannak elárusítók, kereskedők, és vannak ugye­bár vevők. Hát ez óriási tévedés. Ugyanis az elárusítók egyszemélyben vevők/is, legalábbis egyes helyeken. (Ez az abszolút önkiszolgálás.) Mindezt magam sem hinném, ha nem történik a kö­vetkező eset azon a bizonyos napon, déli 12 óra tájban. Helyszín a békéscsabai Ifjúsági Áruház. Téblábolok az egyik gondola előtt, lehangoltan veszem tudomásul, hogy amit keresek, az hiányzik a polcról. Ám ebben a pilla­natban megjelenik mellettem -egy elárusítónő, a kezé­ben — ha hiszik, ha nem — éppen az az áru, amiért jöttem. Már tenné is a gondolára, ekkor érkezik, mint a villám, egyik fiatal kolléganője, s „ez nekem kell” megjegyzéssel kikapja társa kezéből a holmit, és sietve egy alacsony szekrénykefélébe dugja. A meglepetéstől alig bírom kinyögni, hogy nekem is éppen ilyenre lenne szükségem, és ugye, hátha akad még a raktárban, vagy valahol, szóval... A villámgyors fiatal elárusítónő — vagy vevő, illetve mindkettő egyszerre — egy „nincs”-el lezárja az ügyet, és elviharzik. Hirtelen mérgemben szóvá teszem a dol­got a közelben blokkokat író elárusítónőnek, mire meg­szólal mögöttem egy vevő: „De hát meg kell mondani a főnöknek! Hol van?” A blokkíró felnéz: „Én vagyok.” Mindössze ennyi a megjegyzése. S úgy tűnik, a véle­ménye is. Nekem nem. (tóth) Hazánkban a magánlakás-épí­tésnek változatos módjai van­nak. gyakorlatilag azonban a ki­választott település adottságai határozzák meg az építési lehe­tőségeket. Például kisebb köz­ségben, még nem közművesített területen telepszerű, többszintes lakóházak építése nem lehetsé­ges. Célszerű ezért az építkezés megkezdése előtt a munkahe­lyen. a területileg illetékes ta­nácsnál tájékozódni a vállalat, a település lakásépítési tervei felől — tanácsolják az Építés­ügyi Tájékoztatási Központ szak­emberei. Az állampolgárók lakás-, te­lek-. üdülőtulajdonának kérdé­seit kormányrendeletek, illeté­kes minisztériumok együttes rendeletéi határozzák meg. Egyebek közt megszabják, hogy egy személynek, illetőleg csa­ládnak csak egy lakótelke és egy üdülőtelke lehet. Egy sze­mély. illetve egy család csak egy lakás- és egy üdülőtulaj­donnal rendelkezhet. A meglevő építési telken lakást, üdülőt épí­teni csak akkor lehet, ha az építtető, illetőleg családja la­kás- vagy üdülőtulajdonnal nem rendelkezik vagy kötelezi ma­gát, hogy az építkezés befeje­zése után a meglevő lakástu­lajdonát elidegeníti. Építési tel­ket vásárolni csak akkor lehet, ha az építtetőnek vagy család­jának nincs építési telke vagy lakástulajdona, illetve a megle­vő építési telkét eladja, a meg­levő lakástulajdonát legkésőbb az építkezés befejezése után el­idegeníti. Az állampolgárok által épít­hető lakás és üdülő nagyságát ugyancsak rendelet szabályozza. Irányadó, hogy csak olyan, hat lakószobásnál nem nagyobb csa­ládi ház építhető, amelynek alapterülete nem haladja meg a 140 négyzetmétert, családi ház­nak nem minősülő, többlakásos épületben pedig a 125 négyzet- métert. Csak olyan háromszo­básnál nem nagyobb üdülő épít­hető, amelynek alapterülete csa­ládi üdülő esetén a 80, társas üdülőegység esetében pedig a 60 négyzetmétert nem haladja meg. Miről ír a Magyar Hét 30. száma? A Magyar Hét, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal öt nyelven megjelenő heti­lapja új számában a szep­tember 24-én nyílt Kodály- centenáriumi tárlatot és a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron látott képzőművészeti kiállítás megtekintését ajánl­ja. A budapesti -művészeti he­tek szeptember 25-én kezdő­dő műsorsorozatának ese­ményeire hívja fel az olvasó figyelmét a lap címoldala, kiemelve a komoly zenei programokat: a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar, a Tátrai vonósnégyes, Kocsis Zoltán zongoraművész és Perényi Miklós hegedűmű­vész koncertjét. A szeptember 26-án záruló őszi BNV ez évi nagydíját tizenkilenc árucikk kapta meg. A szakemberek dönté­séről, valamint a vásáron látható magyar árukról tá­jékoztat a lap, s egyúttal meghívja az olvasót a kiállí­tásra, amelyen 39 ország képviselteti magát termékei­vel. A motorsport kedvelőihez szól a szeptember 26-án Bu­dapesten — a Ferihegyi re­pülőtér leszállópályáján — tartott nemzetközi gyorsasá­gi versenyről írt előzetes. A sportrovatban e héten Pán- csics Miklós,-az MLSZ fő­titkára nyilatkozik a magyar labdarúgás helyzetéről. Akik csak néhány napot töltenek Magyarországon, de szívesen ellátogatnának va­lamely vidéki városunkba is, azoknak ajánljuk a Magyar Camping, Caravanning Club programját. Az MCCC kü- iönvonata október 3-án Deb­recenbe, a Mihály-napi vá­sárra és városnézésre viszi az érdeklődőket. Hangulatos képriport csa­logatja a hosszabb ideig ha­zánkban, a Balaton környé­kén pihenő vendégeket a tó déli partjára: Kőröshegyre, Szántódpusztára. s a sétához nemcsak útvonalat ad. ha­nem finom falatokat is ajánl a megéhezett utasnak, a Mé­nes csárda ételkínálatát. A heti programajánlatot Budapest gasztronómiai „tér­képe”, részletes budapesti és vidéki műsortájékoztató, sok hasznos információ — töb­bek között az őszi időszámí­tásról — egészíti ki. A Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió és Magyarország szakemberei­nek a részvételével Hajdú­szoboszlón megtartott esz­mecseréről, amelyen meg­emlékeztek a Barátság kő- olajvezeték létrehozásának 20. évfordulójáról is, az orosz nyelvű szám ad hírt. A varázslatok birodalmába, az­az egy kedves budapesti bű­vészboltba lépünk be az ol­vasóval a lengyel nyelvű kiadás egyik cikkében. Beregi barangolásra hívja a csehszlovák olvasókat a Hét új száma, bemutatva a környék természeti szépsége­it, ízelítőt adva történelmé­ből, s ismertetve az útvona­lat, az étkezési lehetőségeket is. Ugyancsak a csehszlovák kiadás tájékoztat a csehszlo­vák—magyar gazdasági, mű­szaki-tudományos együtt­működés 1985-ig terjedő programjáról. Fiatal romániai írók ma­gyarországi látogatásáról számol be a román nyelvű szám. A riportban Stefan Damian, Daniela Crasnaru. Gabriel Chifu és Egyed Pé­ter szavait olvashatják. A szerb-horvát nyelvű ki­adás Barátság-krónikája ez­úttal a jugoszláviai „Jovan Lazic” jugoszláviai folklór­együttes vendégszerepléséről ad hírt. A Magyar Hét új száma színes, változatos program- ajánlattal, érdekességekkel, hasznos információkkal szol­gál a hazánkba látogató ven­dégeknek. Ünnepi kiállítás Orosházán Szeptember 28-án zászló­díszben várta a szocialista brigádok tagjait, a piros nyakkendős úttörőket, s a honvédség tisztjeit, katonáit Orosházán az ÁFÉSZ udva­ra, ahol a fegyveres erők napja tiszteletére rendeztek ünnepséget. A meghívott vendégeket, 5 az ÁFÉSZ által patronált út­törőcsapatokat Klebik Pálné, a „Szövetkezetért” Szocialis­ta Brigád vezetője üdvözölte. Mindenekelőtt az MHSZ vá­rosi-járási vezetőinek mon­dott köszönetét azért, hogy a Magyar Honvédelmi Szövet­ség sok irányú tevékenysé­gét bemutató kiállítás a fegyveres erők napja tiszte­letére, az ÁFÉSZ kultúrter­mében megrendezésre kerül­hetett. A kiállításon az MHSZ nyolc szakosztálya mutatta be azokat az eszkö­zöket, melyek a fegyveres szolgálatra történő elő- és utóképzést segítik, valamint a régmúlt idők katonai re­likviáit. Az orosházi határ­őrlaktanya parancsnoksága olyan képsort bocsátott a brigád rendelkezésére, amely 1848-tól a jelenig mutatja be a magyar honvédség törté­netét. A szocialista brigád veze­tőjének üdvözlő szavai után Borsos Antal határőr őr­nagy mondott beszédet, és fejezte ki köszönetét az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ „Szövetkezetért” Szocialista Brigád tagjainak, amiért a fegyveres erők napja alkal­mából önálló ünnepség és kiállítás megrendezésére vál­lalkoztak. Kép. szöveg: B. I. A régmúlt idők fotói, emléktárgyai iránt nagy volt az ér­deklődés \ 1

Next

/
Thumbnails
Contents