Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
1982. október 1., péntek o Búzavetés alá készítik elő a talajt az Orosházi Állami Gazdaság pusztaszölösi kerületében Fotó: Veress, Erzsi n legjobbak elmennek... Miért ez a Rendre ismétlődő — s egyre ingerültebb hangvételű — kérdések: „Mi lesz velünk, ha legjobb embereink sorra elhagynak bennünket, mert a tsz-melléküzemek, a különböző kisvállalkozások jóval kedvezőbb-fizetési feltételeket kínálnak? Egyáltalán: miként lehetséges, hogy egy kis kóceráj sokkal magasabb bért fizethet, mint egy szocialista nagyvállalat ?” Esetenként talán megfontolandó a gazdasági alaptörvény: érték csakis munkával, több érték pedig .csakis több — jobb, hatékonyabb, jól szervezett és gazdaságos — munkavégzéssel állítható elő. S bár a kisvállalkozásokra érvényes bér- és jövedelemszabályozás semmivel nem liberálisab (sőt!),_mint a nagyvállalatok esetében, a több és jobb munkával előállított értékből — az imént idézett alaptörvény logikája szerint — több juthat a személyi bérekre is. Miközben sokan értetlenkednek a tsz-melléküzemek- ben vagy éppenséggel bizonyos kisvállalkozásoknál elérhető — viszonylag — magasabb keresetek miatt, sokkal kevesebb szó esik arról, hogy például e melléküzem- ágak jó részében — az átlaghoz képest — csak nagyon alacsony keresetek érhetők el. Ahol viszont valóban magasabbak a keresetek — az összehasonlítható ipari és építőipari munkakörökhöz képest —, ott is figyelembe kell (kellene) venni, hogy általában alacsonyabb techniriadalom? kai felszereltséggel, sokkal rosszabb munkakörülmények között dolgoznak, és többnyire olyan szükségletek kielégítését vállalják ezek az üzemek, amelyekre egyszerűen nincs más vállalkozó. Vitathatatlan: a tsz-melléküzemek, a különböző kisvállalkozások egyetlen, lehetséges munkaerőforrása az állami nagyvállalat. Csakhogy: például a fővárosi tsz- ek melléküzemeiben mindössze 35—40 ezer budapesti illetőségű munkavállaló dolgozott 1980-ban, s bár ez a szám tavaly növekedett, a fővárosba települt ipari létszámhoz képest a termelő- szövetkezetek ipari részlegeinél foglalkoztatottak aránya mindössze 2-3 százalék. A különböző „jogállású” kisvállalkozások ma sem foglalkoztatnak több embert, mint amennyivel az elmúlt két-három évben, spontán módon csökkent a nagyipari létszám. Ráadásul az új vállalkozási formák többnyire az . úgynevezett „töredékmunkaidőt” hasznosítják. Ily módon csak minimálisan érintik a főfoglalkozásúak munkaviszonyát. És mert e kisvállalkozások működésének központi szabályozása korántsem olyan liberális, mint ahogy azt a közvélemény feltételezi, az érdeklődés a vártnál jóval csekélyebb e vállalkozási formák iránt. Akkor meg miért ez a nagy riadalom? Emlékezzünk csak: annak idején, amikor a munkavállalók mozgását úgyszólván semmiféle adminisztratív szabály nem korlátozta, mindenki a munkaerő-fluktuáció károsnak ítélt következményeit hangsúlyozta. Amikor szigorú adminisztratív rendszabályokkal próbálták „helyhez kötni" a munkavállalókat. akkor ugyanez a kórus e rendszabályok ellen harsogott, mondván: mozdíthatatlan munkaerő-állománnyal aligha lehetséges rugalmasan változó termék- struktúra. S milyen furcsa: az adminisztratív rendszabályok eltörlése már önmagában is fölborzolta a kedélyeket; a kisvállalkozások — magyarán: a versenytársak — létjogosultságát elismerő rendelkezések pedig úgyszólván „kétségbeesésbe” kergetik az állami nagyvállalatokat. S még furcsább, hogy e nagyvállalatok vezetői és munkaügyi szakemberei, minden valamire való szakmai tanácskozáson rendre és feltétel nélkül elismerik; jócskán van mit javítani gazdálkodási módszereiken, munkaerő-gazdálkodásukon, szervezettségükön, hatékonyságukon stb. Ám úgy tűnik, hogy köny- nyebb és egyszerűbb minderről különböző szakmai tanácskozásokon eszmét cserélni, mint tudomásul yenni e feltételek és követelmények szerint működő versenytársak jelenlétét. Ha jól meggondoljuk: ez a jó ideig „kényeztetett” állami vállalatok természetes reakciója; s ha az állami szabályozás netán fölhagyna e kényeztetéssel, akkor előbb-utóbb remélhető, hogy eddigi dédelgetettjei végre-valahára rádöbbennek: tenni is kellene valamit annak érdekében, hogy legjobb embereiket megtarthassák. Vértes Csaba Eredményesebben gazdálkodnak a ZÖLDÉRT-ek A ZÖLDÉRT-vállaJatok többségénél bevált az önállóság, az állami támogatás megszűnése ellenére általában az elmúlt évinél jobb gazdasági eredményeket ér- .tek el — ez derül ki a ZÖLD- KER-központban elkészült vállalati összesítőkből. Az év első nyolc hónapjában a ZÖLDÉRT-ek összesen 456 ezer tonna árut forgalmaztak, 5 százalékkal — mintegy 20 ezer tonnával — többet, mint az előző és hasonló időszakában. Az önállóság nyomán Valamennyi vállalat törekszik a belső tartalékok fokozott feltárására. A korábbiaknál nagyobb gondot fordítanak a szállítási távolságok csökkentésére. Sok helyen a párhuzamos munkák részbeni megszüntetésével jelentős létszámot takarítottak meg, ösz- szesen 1001/ mint 800 dolgozó változtatott munkahelyet. A nagy mennyiségben tárolt alma és burgonya minőségének fokozott megóvásával is jelentős megtakarítást értek el. Bár még nem vált általánossá, néhány helyen már a vállalatok az ügynöki tevékenység „felélesztésével” szó szerint elébe mennek a vevőnek, feltárják a még meglevő piaci lehetőségeket. Borsod és Baranya megyében például a ZÖLDÉRT-ek üzletkötői a vendéglátó egységeket, a gyermekélelmezéssel foglalkozó vállalatokat naponta felkeresik a friss áruválasztékkal. A jó tapasztalatokat, a gazdálkodás javítását szolgáló ötleteket a hamarosan megalakuló ZÖLDÉRT-egye- sülés keretében a tagok egymásnak közreadják majd. Válaszúton a Szolgáltató A gazdasági helyzet változásait leghamarabb talán a személyi szolgáltatással foglalkozó szektor érzékeli. Ha az embereknek kevesebb szabadon elkölthető pénzük marad, akkor ritkábban járnak fodrászhoz, a hölgyek nem mennek egy héten kétszer kozmetikushoz, kevesebb öltönyt, ruhát varratnak az emberek és így tovább. Mindezeket a saját bőrén tapasztalta a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet tagsága. A múlt évben erőteljesen csökkenni kezdtek a bevételek, egyre több egység vált veszteségessé. A szigortT szabályozó- rendszer következményeként vékonyabban csordogált az állami támogatás, sok választásuk tehát nem volt: vagy becsukják a ráfizetéses üzleteket, vagy valami módon változtatnak nehéz helyzetükön. Gebines üzletek Az üzletbezárás persze csak elméleti lehetőség, arról nyilván szó sem lehet, hogy városok, városrészek maradjanak szolgáltatóegységek nélkül. Olyan döntés született tfehát, hogy szervezeti változtatásokkal szüntessék meg a veszteséget. Tavaly márciusban kezdődött a nagy munka. Több mint 200. általányelszámolású szerződést kötöttek, eny- nyivel nőtt a közismert nevén gebinesnek nevezett egységek száma. A régebben megkötött szerződésekkel együtt most már több mint 330-an dolgoznak ebben a formában. Meglehetősen széles az a tevékenységi kör, melyet bevontak ebbe a gazdálkodási rendszerbe. Fodrász, órás, kozmetikus, fényképész és ruhatisztító a legtöbb átalánydíjas üzlet. Bár a régebbi tapasztalatok jók voltak, kíváncsian várta a szövetkezet vezetősége, hogyan válik be a mosi nagy tömegben bevezetett gebines rendszer. Féléves működés után értékelték a tapasztalatokat, és megállapították: egyértelműen bevált ez a régen ismert és most kissé újra felfedezett gazdálkodási forma. A gebines árbevételen most 8,3 százalékos nyeresége van a szövetkezetnek, régebben pedig ugyanezek az üzletek csak tetemes veszteséget hoztak. Reiten tartalékok Természetesen az okokra is kíváncsiak voltak. Egyértelművé vált, hogy az eddig rejtett belső tartalékok feltárása hozta a jó eredményt. Régebben az volt a rendszer, hogy az üzletek befizették a teljes bevételt, ennek egy részét visszakapták munkabérre, a többiből a'szövetkezet fedezte a rezsit. Ez a rezsi pedig magas volt, mert senki sem takarékoskodott a fűtéssel, világítással, senki sem érezte úgy, hogy ;ez közvetlenül a zsebére megy. A gebines rendszerben megállapított a szövetkezet egy úgynevezett eszmei árbevételt, és ennek alapján a bért a dolgozóknak. Sem az árbevétel, sem a bér nem túlságosan magas, viszont az egység további bevételével a dolgozók gazdálkodnak. Fedezik belőle az amortizációt és a fenntartás költségeit, kifizetik a fűtést, a világítást és a vízdíjat. Most már közvetlen az érdekeltség a takarékosságban és a jó munkaszervezésben. Ez utóbbi hatását jelzi, hogy egyre több szolgáltató- egység kéri a nyitva tartás módosítását. Kezdetben különféle indokokkal mindenki ragaszkodott ahhoz, hogy az ötnapos munkahét szabadnapja szombatra essen. Mostanában pedig inkább szombaton akarnak nyitva tartani, mert rájöttek: ekkor ér rá a lakosság arra, hogy szolgáltatásaikat igénybe vegye. A kedvező tapasztalatok mellett egy nem várt nehézséggel is szembetalálkozott a szövetkezet. Azáltal, hogy most már 330-nál is több ge- tinesük van, alaposan megváltozott a szövetkezet bér- színvonala. A gebines dolgozók régi bére általában alacsony volt, és a velük együtt számított bérszínvonal 35 ezer forint körül mozgott. Most 336-an kikerültek — legalábbis a számítás szempontjából — a szövetkezetből, és így, a bérszínvonal 39 ezer forintra nőtt. Egy ilyen növekedés olyan óriási büntetésekkel járna, hogy — miként kissé keserű humorral megjegyezték — az ezredfordulóig nem lenne gondjuk a részesedési alapra. Természetesen kérték: engedélyezzék a bérszínvonal módosítását, hiszen több bér nem áramlik ki a szövetkezetből, sőt a bértömeg valamelyest még csökkent is. Választ még nem kaptak, a kérelem hosszú hónapok óta járja a hivatalok, főhatóságok útvesztőit. Ez. a fent említett probléma persze nem akadályozhatja meg a gebines rendszer további fejlődését, az előnyök ugyanis nyilvánvalóak. Enélkül a szövetkezet nem tudná fenntartani a szolgáltatások jelenlegi színvonalát. Így is gondot okoz. hogy éppen legnagyobb egységeiknél nem tudják bevezetni a szerződéses üzemeltetést. II színvonal emelése A megye öt városában létrehozott szolgáltatóházak ugyanis kissé túlméretezettre sikerültek. Meglátszik rajtuk, hogy az olcsó energia korszakában készültek a tervek. és a nagyméretű, 4-5 méter belmagasságú termek fűtése, világítása óriási ösz- szegeket emészt fel. De ezen túl a többi költség is tetemes. A békéscsabai szolgáltatóház amortizációja egyedül 240 ezer forint évente. Érthető, hogy ilyen terhekkel nem akad vállalkozó a szolgáltatóházak bérbevételére. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bezárják ezeket az egységeket, - hogy lemondanak a költségcsökkentési tervekről. Különféle műszaki megoldásokkal igyekeznek olcsóbbá tenni az üzemeltetést, a szolgáltatások bővítésével és a színvonal emelésével pedig a bevételeket kívánják növelni. Az intézkedések eredményeként nyereséggel zárul az idei év is, pedig kezdetekor sötétnek látszott a gazdasági helyzet. A várható 4:—4.5 millió forintos nyereség azt bizonyítja, hogy a tartalékok feltárásával és kihasználásával mindig lehet a problémákra megoldást találni. * Lónyai László Tartósabb a fémnél Műanyag vízvezeték A fémnél tartósabb, köny- nyebben szerelhető műanyag csőrendszerekből az eddigieknél jóval többet akar felhasználni az építőipar az új lakások vízellátására. Ennek a többletnek a biztosítására a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat szerződést kötött az Április 4. Gépipari Művek Nagykanizsai Gépgyárával. A Nagykanizsán meglevő berendezéseken, a Hungária alapanyagából és technológiájával évente egymilliót készítenek, azokból a csatlakozó idomokból, melyek gyártására a műanyagfeldolgozó vállalat csak a géppark jelentős bővítésével vállalkozhatott volna. Az együttműködés révén az eredetileg tervezett mennyiség háromszprosával gazdálkodhat már az idén az építőipar. és a választék is bővül. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat koordinátorként gondoskodik arról, hogy a műanyag csőrendszerek összeállításához minden rendelkezésre álljon. A még hiányzó termékek gyártására partnert keres.
