Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

1982. október 28., csütörtök X NÉPÚJSÁG a bíró lelkiismerete Kérdései precízek, s olykor a lélek mélyére hatolnak. Figyelme egy pillanatra sem lankadt. Itt, a tárgyalóte­remben minden szónak jelentősége van. A bíró felelős­sége nagy. Érződik a mozdulatán, a hangján, fiatalos lendületén. Ki gondolná, hogy néhány hét múlva nyug­díjba vonul? Két tárgyalás szünetében beszélgetünk. Lám, nem is olyan könnyű felidézni a múltat. Talán azért, mert Paraizs Endrének, a Szarvasi Járásbíróság elnökének pályafutása, legalábbis mai szemmel nézve nem mindennapi. Harminc évet töltött a bírói pul­pituson. Fiatal korában bizony nem a bírói pályáról álmodott. Hogyan is tehette volna? Hi­szen kubikos családban lát­ta meg a napvilágot 1926- ban, Mezőtúron. Az általá­nos iskola elvégzése után édesapja mellett dolgozott. Sepregető volt egy nagy rak­tárban, Pesten, kubikos Er­csiben, Mezőtúron a mag­tisztítóban zsákoló. Innen ívelt felfelé életútja, amikor történelmünk új fejezete kezdődött. — Behivattak a pártbi­zottságra. Elmondták, hogy munkás-paraszt fiatalokat keresnek az igazságszolgál­tatásba. Mezőtúrról hármat jelöltek, köztük engem. Az­tán fölrendeltek az Igazság­ügyi Minisztériumba. Elbe­szélgettek velem a legkülön­bözőbb dolgokról. Konkrét ügyekben is kérték a véle­ményemet. Hogy mit tennék, ha nekem kellene döntenem. Ekkor kezdtem először azzal a gondolattal foglalkozni, hogy bíró leszek. Korábban ilyesmi meg se fordult a fe­jemben. Olyan hihetetlennek tűnt az egész. Aztán részt vettem politikai képzésen, majd felvettek a bírói ál­lamügyészi akadémiára. Nagy lelkesedéssel láttam a tanuláshoz. Az akadémia azonban nehéz volt. Délelőtt leadták az anyagot, délután már felelni kellett belőle. Fél év múlva abba akar­tam hagyni. Alaposan meg­mosták a fejemet, mert al­kalmasnak találtak a pályá­ra. Biztattak, hogy munkás fiatal létemre el kell végez­nem. 1951-ben kaptam meg az oklevelet. A következő év januárjában neveztek ki Gyulára, a megyei bíróság­ra. Mint megyei bíró, a fel- lebbviteli tanácsban dolgoz­tam. Nagy tudású bírák mel­lett kezdtem meg a pályá­mat. Felkaroltak, támogat­tak, segítettek. A munkáská­dereknek nagy respektje volt. — Milyen ügyekkel foglal­kozott ezekben az években? — Zömmel közellátási ügyekkel. Feketevágásokkal, meg, hogy a zsírt nem szol­gáltatták be. Olykor földhöz juttatott parasztemberek ügyében kellett dönteni, akik nem tudtak eleget tenni a beszolgáltatási kötelezettség­nek. Sokszor még vetőmag­juk sem maradt. Együttérez- tem velük. Akkor kaptam egy leiratot: enyhék az íté­leteim. Ha nem változtatok rajtuk, fegyelmit kapok. — És a bírói felelősség? — A felelősség kérdése már az akadémián felvető­dött bennem. Micsoda nagy teher nehezedik a bíró vál­lára, aki mások ügyében dönt. Persze, más az elmé­let, és más a gyakorlat. Ki­tűnő iskolának bizonyult a fellebbviteli bíróság, ahol há­rom szakbíró egyike voltam. Ott tanultam meg, mi az, amit az első fokon eljáró bí­rónak jól kell csinálnia ah­hoz, hogy a másodfokú bí­róság állást tudjon foglalni. Ez pedig a tényállás. Tisztá­zott legyen minden vonatko­zásban. — Az élettapasztalat meny­nyiben segítette munkáját? — Mivel magam is hosz- szú időn keresztül munkás­ember voltam, bizonyos élet- körülményeket könnyen és gyorsan felismertem. Bele tudtam élni magam egyes helyzetekbe. Ez természete­sen az ügyek megítélésében is segített. Sokszor nehéz ügyekben kellett döntenie. Bíztak ben­nem, mondja. És joggal. Munkája volt rá a garancia. A bírónak azonban nem az a feladata, hogy a vádlottat minden áron elítélje. Ott él lelki ismeretében a kétely, va­lóban az követte el a bűn- cselekményt, aki a vádlot­tak padján ül? Ehhez bizo­nyítékok kellenek, melyek minden kétséget eloszlatnak. — Volt egy ügy, amely hosszú időn keresztül foglal­koztatott. Az ellenforradal­mat követő napokban Kon­doros közelében gyilkosság történt. Az eset felrázta a közvéleményt. Két ember ke­rült a vádlottak padjára. Egy asszony, meg egy férfi. Élet­társak voltak. Egyikük be­ismerte a cselekményt. A tárgyi bizonyítékok között volt egy kés, annyira életlen, hogy nyugodtan végig húz­hattam rajta a kezemet anél­kül, hogy megsértettem vol­na. A bűncselekményt vi­szont borotvaéles tárggyal követték el. Szó, ami szó, a bizonyítékok láncolata se­hogy sem akart összeállni. Volt azonban egy tanú, aki azt állította, látta a két vád­lottat, ahogy közreműködött a bűncselekménynél. Tudtam erről az emberről, hogy val­lásos. Megesküdne az állítá­sára? Hát azt már nem! Bi­zonyítékok hiányában fel­mentő ítélet született. A Legfelsőbb Bíróság jóvá­hagyta. Később előkerült az igazi tettes. — Mit jelent a bírói füg­getlenség? — Azt jelenti, hogy senki konkrét ügyben nem befo­lyásolhatja a bírót. Minden apró részletet meg kell is­mernie ahhoz, hogy nyugodt lelki ismerettel dönthessen. A közelmúltban történt. Az egyik ügyben a tanú azt a vallomást tette, hogy a me­nekülő tettest felismerte. Ké­telkedtem benne. Kiment hát a bíróság a helyszínre. Ott tisztáztuk a körülményeket. Kiderült, a tanú állítása sán­tít. Olyan távol volt a me­nekülő tettestől, hogy hatá­rozottan nem ismerhette fel, esetleg csak feltételezhette, hogy ő az. így hát maga az ügy is más világításba ke­rült. 1958-ban lett a Szarvasi Járásbíróság elnöke. Az utóbbi években a járásban erősödött az állampolgárok jogtudata, törvénytisztelete. A bűncselekmények száma is csökkenő tendenciát mutat. Az ügyek többségét a va­gyon elleni bűncselekmé­nyek teszik ki. Nem az anya­gi kényszer játszik közre a lopásoknál. Egyesek az al­kalmat használják ki, de akadnak olyanok is, akik munka nélkül szeretnének anyagi előnyökhöz jutni. Többször megfordultam a tárgyalásán. Mindig meg­leptek a kérdései. A mód, ahogy a tárgyalást vezette. Mint aki nemcsak a cselek­mény körülményeire, indíté­kaira, hanem az elkövető jel­lemére is fényt akarna de- , ríteni. — Minden ügyre külön- külön fel kell készülni. Na­gyobb jellegű ügyeknél a tár­gyalás előtt jegyzeteket ké­szítek. Töviről hegyire átta­nulmányozom a rendőrség előtt tett vallomásokat, ám aki lelkiismeretesen akarja végezni ezt a munkát, annak állandóan képeznie kell ma­gát. Szeretem a szépirodal­mat. Erre azonban kevés az időm. Szakirodalmat viszont rendszeresen olvasok. — Hogyan viselkednek a vádlottak? — A többség az elkövetett cselekményt beismeri, meg­történ áll a bíróság előtt. Nem konok bűnözők, megté­vedt emberek. Egy kisebb töredék, különösen a több­szörösen visszaesők, a mun­kakerülők más magatartást tanúsítanak. Közömbösek az egész eljárás iránt. — Milyenek a tanúk? — Legtöbb részük megle­pődve, félénken viselkedik. Általában megmondják az igazat, csak az a hiba, hogy eltúlozzák. Amikor fiatal áll a bíróság előtt, a szülők helyzete a legszomorúbb. Többször előfordult, hogy fo­galmuk sem volt, milyen környezetbe került a gyer­mekük. Sajnos, olykor érez­hető, hogy ők is mulasztást követtek el. Megszakad a gyermek és közöttük a bi­zalmas kapcsolat. — Néhány perc múlva újabb tárgyalás kezdődik. Van néhány ügy, melyet be kell fejeznie, mielőtt nyug­díjba megy. Milyen volt hát ez a három évtized, amit a bírói pulpituson töltött? Ho­gyan lehetne összegezni? Egy pillanatra maga elé réved: gyorsan elszállt — mondja, majd felemeli a ke­zét: — nehéz is volt, meg szép is. Serédi János Fotó: V-eress Erzsi A z öregember magá­nyos tanyán született, élt, nevelkedett. On­nan járt be több kilométer­nyire gyalog a legközelebbi iskolába. Ide vitte élete pár­ját több mint fél évszázad­dal ezelőtt, aki a szó igazi értelmében felesége volt. A fele gondot mindig levette a válláról. Együtt gürcöltek látástól vakulásig, a fiaikat orvosnak, tanárnak taníttat­ták. Most, túl a nyolcvanadi­kön, nehéz sora volt már az öregembernek. Felesége meghalt, fiai városban lak­nak, odahívta őket a köte­lesség. De nem voltak egy percig sem hűtlenek. Jöt­tek, hol egyik, hol másik. Hívták, hogy menjen vala­melyikhez, vagy ossza meg, ha fél évig itt, fél évig ott akar élni. Ne legyen egyedül a rogyadozó tanyában. A közelben sem lakik senki, még értesíteni sem tudják a családot. Az öregember hajthatat­lan maradt. Ragaszkodott megszokott otthonához, a kis tanyához, ahol ismert minden fát, bokrot, fűszálat. Kutyákat, macskákat, tyú­kokat tartott, disznókat hiz­lalt. Élte a maga magányos életét, étele legtöbbször sza­lonna, kolbász, kenyér vagy rántotta volt. A fiai, ha eljöttek, ter­moszban hozták a friss, me­leg ételt, több napra való rántott csirkét, karajt, sa­vanyúságot és mindent. De a legfinomabb falatokat meg­osztotta az állatokkal, így hamar elfogyott. Élt, éldegélt az öregem­ber, mígnem a fiai cselhez folyamodtak. Kihívtak egy műszaki-építészeti bizottsá­got, hogy nyilvánítsák élet- veszélyessé a tanyát. Az öregembernek pedig — hogy megmaradjon önállósága — a város egyik lakótelepén vásároltak egy másfél szo­bás bérházi lakást. Berendezték új bútorok­kal, szőnyegekkel, függö­nyökkel, de arra vigyáztak, hogy az öreg tanyáról a leg­kedvesebb bútorok — ame­lyek édesapjuk szívéhez nőt­tek — bekerüljenek az . új lakásba. Ne érezze magát idegen helyen. Beszéltek a ház lakóival, hogy szeressék az öreget, beszélgessenek vele, ha rá­érnek, ne legyen olyan ma­gányos. A legközelebbi ven­déglőbe bejelentették min­dennapi kosztosnak. Arra kérték a vezetőt, hogy ne az előfizetéses menüt adja édesapjuknak. Hadd vá­lasszon étlapról, ha jólesik, ott maradhasson nézelődni, esetleg egy-két pohár bort vagy sört meginni, ők a számlát rendezik. Szinte az egész lakótelep kíváncsian leste: hogyan il­leszkedik be — egyedül — az öregember az új kör- nyeztbe. Mert bizony, sok­nak nem sikerül. Neki sike­A szép, napfényes őszi na­pokon kinn ül a pádon, be­szélget a lakókkal, a gyere­keket külön imádja, minden érdekli, olvassa az újságo­kat, és mesél a szomszédok­nak — akik napközben dol­goznak, és nem érnek rá olvasni —, hogy mi újság a nagyvilágban. Élvezi az em­berek szeretetét. Csöndes, halk szavú, mindig tisztán, korát meghazudtolóan, fia­talosan, naponta frissen bo­rotválkozva jelenik meg. Igaz, hogy fiai menyei arról is gondoskodtak, hogy ki mosson, takarítson édes­apjukra. Hiszen ők messze laknak. A régi, magányos tanyán még gémeskútból húzta a vizet, lavórból mosakodott, petróleumlámpával világí­tott. A búbos kemencét a ta­nya körül összeszedett galy- lyakkal, kóróval, kukorica­csutkával és egyéb mellék- termékkel fűtötte. A szomszédok mesélik, hogy az első napon hatszor megfürdött. Hiszen neki még soha nem volt saját, fürdő­szobája. Való igaz, ha a fiainál vendégeskedett, ren­delkezésére állt a hideg­melegvizes fürdőszoba, de ez más, egészen más... Ez a saját tulajdona. Néha azonban kesereg, ha a fiai megérkeznek. „Csak szegény anyátok ezt megér­hette volna. Neki csak a gürcölésből jutott, a kénye­lemből semmi...” A fiai nem akarják szemére vet­ni, hogy még a mama ide­jében felajánlottak nekik egy ilyen kényelmes, szép lakást, csak nem fogadták el. A z öregember az új környezetben nagyon jól érzi magát. Né­pes családja boldog lehet, hogy idős kora ellenére ha­mar megszokta, megszeret­te az új lakást, és a körü­lötte élő embereket. így sa­ját maga ura, de mégsem magányos. Még a „termé­szetfelelős” is kedvében jár, mert ritka szép ősz köszön­tött ránk. Tartósan szép, napfényes az idő, órák hosz- szat lehet üldögélni a pá­don, és sétálni, amerre ked­ve tartja. Kívánjuk, még sokáig él­vezze szép lakását és új környezetét! Ary Róza rült!... Öregember új lakásban Október 29—30. Szakcsoportok bemutatója Békéscsabán Már most nagy érdeklő­dés előzi meg azt a két na­pon át tartó szakcsoporti bemutatót, melyet a Bé­késcsaba és Vidéke ÁFÉSZ ifjúsági bizottsága, vala­mint a szakcsoportok veze­tőségei közösen rendeznek. A szakcsoportok székházá­ban sorra kerülő bemutatón a húsgalambtenyésztők, a máj libahizlalók, a méhé­szek és a nyúltenyésztők mutatják be tevékenységü­ket. Az október 29-én, pén­teken délelőtt 9 órakor meg­nyíló bemutatóra mindenek­előtt azokat a fiatalokat vár­ják, akik szívesen foglalkoz­nának állattartással. A be­mutatkozás alapvető célja: felkelteni a fiatalok érdek­lődését a kisállattenyésztés iránt. A megnyitó ünnepséget követően több szakmai elő­adásra kerül sor. Elsőként Csiernyik Lajos intézőbi­zottsági tag a húsgalamb­tenyésztés technológiájá­ról, majd dr. Bállá Ferenc, Békéscsaba város főállator­vosa a húsgalambtenyésztés egészségvédelméről tart elő­adást. Ezután a Baromfifel­dolgozó Vállalat, illetve a Békéscsaba és " Vidéke ÁFÉSZ képviselőjétől a nagyüzemi tömőalapanyag előállításáról, valamint a májliba-értékesítés helyze­téről hallhatnak tájékozta­tót az érdeklődők. Majd dr. Salló Balázs, a dunavar- sányi Petőfi Termelőszövet­kezet szakembere a nagyüze­mi nyúltenyésztésről, dr. Bállá Ferenc a szakcsoport­ban tenyésztett nyulak egészségvédelméről, Son­koly György ellenőrző bi­zottsági elnök pedig a mé­hészet időszerű kérdéseiről tart ismertetőt. Október 30-án délelőtt nyílt nap lesz a szakcsopor­tok békéscsabai székházá­ban, hogy az érdeklődők megtekinthessék a nagy igé­nyességgel megrendezett bemutatót. Egyébként a ki­állítás ideje alatt a szak­csoportok szakmai és te­nyésztési tanácsadást tarta­nak az érdeklődőknek. En­nek keretében kerül sor október 30-án, délelőtt 10 órakor a szakcsoporti fia­talok találkozójára, melyen Fekete Béláné, a MÉSZÖV osztályvezetője és Merényi József, a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága titkára tart vi­taindító előadást. A békéscsabai szakcsopor­tok bemutatójának második napján, október 30-án dél­ben tombolasorsolást tar­tanak, ahol a nyeremény kövér liba, nyúl, galamb és 5 kilogramm méz lesz. — Balkus Imre — Irányelvek bérlőközösségek létrehozására A lakásügyi jogszabályok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bérlők — írásbeli megállapodás alapján — a lakbér elengedésének vagy mérséklésének ellenében a bérbe adót terhelő kötele­zettségeket részben vagy egészében magukra vállalják. Számos központi fűtéses épületben már több éve ered­ményesen működnek azok a lakóközösségek, amelyek a házkezelőség helyett gondos­kodnak a központi fűtésű kazánok üzemeltetéséről, a fűtő foglalkoztatásáról, a tü­zelőanyag beszerzéséről és egyéb hasonlókról. Ügy lát­ják, hogy közvetlen érdekelt­ség alapján, az ingatlanke­zelő szervezet közvetítése nélkül rugalmasabban, gyor­sabban intézhetik ezeket az ügyeket. Fontos társadalmi érdek, hogy segítséget, lehe­tőséget kapjanak a bérlaká­sok lakói ahhoz, hogy átvál­lalják és maguk szervezzék meg a lakóház karbantartá­sának és üzemeltetésének egyéb feladatait is, s ehhez rendelkezzenek a lakbér ará­nyos részével. Erősítsék a társadalmi ellenőrzést is a lakóházkezelésben és -fenn­tartásban. E munkák szer­vezett lebonyolításának egyik formája lehet a bérlőközös­ség. Létrehozásának és mű­ködésének lehetséges módjai­ról és követelményeiről együttes irányelvet dolgozott ki az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium. Ez az útmutatás most jelent meg az Építésügyi Értesítő 28. számában. A bérlőközösség megalakí­tásánál a helyi körülmé­nyekhez kell igazodni, tehát figyelembe venni az épület, a lakásállomány állagát, fel­szereltségét, a kialakult ke­zelési rendszert és a bérlők igényeit. Ezért az új vagy a felújított épületeknél szer­vezzenek bérlőközösséget a lakók önkéntes elhatározása alapján. Jó az, ha valamennyi lakó belép a bérlőközösségbe, de megalakíthatja azt a bérlők egy része is, s nincs szükség valamennyi lakó hozzájáru­lására. A bérlőközösség tag­jai tulajdonképpen társasági szerződést kötnek, s aki eb­ben nem vesz részt, arra nem vonatkoznak a bérlőkö­zösség intézkedései. A bérlő- közösségnek többféle formá­ja és feladatköre lehet, ame­lyet maguk a szerződő felek választanak és határoznak meg. A bérlőközösség első foko­zata a különböző ellenőrzési feladatok ellátása, amely ki­terjedhet arra, hogy a bérbe adó a jogszabályi előírások­nak megfelelően gondosko­dik-e az épület karbantartá­sáról, a központi rendelkezé­sek üzemképességéről, a ta­karításról, a ház megvilágí­tásáról, stb. A tapasztalatok­ról, hiányosságokról tájékoz­tatják a házkezelőséget vagy az ingatlankezelő szervezetet, a szükséges intézkedések el­maradása esetén pedig a ta­nácsot. Az ilyen bérlőközös­ség lényegében társadalmi munkában látja el az ellen­őrzést, s anyagi eszközökkel nem rendelkezik. Második alapformája sze­rint a bérlőközösség megha­tározott üzemeltetési felada­tokat lát el, mint az épület és a közös helyiségek takarí­tása, járdatisztítás, szemét­összegyűjtés, felvonókezelés, kertgondozás, központi fűtés és melegvíz-szolgáltatás, ka­punyitás, világítás be- és ki­kapcsolása stb. Ilyen bérlő- közösség létrehozása akkor célszerű, ha tagjainak kép­zettsége, foglalkozása e munkák elvégzésére kellő le­hetőséget ad, bár mód nyílik arra, hogy a bérlőközössé­gekbe nem tartozó szemé­lyekkel vagy más szervezet­tel is megállapodjon bizo­nyos munkák elvégzésében. A harmadik alapforma a karbantartási feladatokat el­látó bérlőközösség, amely egyebek között vállalja, hogy gondoskodik a külső közös helyiségeket határoló falak javításáról, festéséről, az ab­lakok, ajtók mázolásáról, a kaputelefon, a házvilágítási hálózat, a víz-, a csatorna- és gázvezetékek, a központi fűtés és melegvíz-szolgálta­tó berendezések stb. karban­tartásáról és javításáról. Távlatban a több éves gyakorlat lehetővé teszi, hogy megalakuljon a bérlőközös­ség legmagasabb szintű for­mája, amely lényegében be­ruházóként eljárva, az épü­letfelújítási munkák előké­szítését, megrendelését és el­lenőrzését bonyolítja le az ingatlankezelő szervezettől kapott anyagi eszközök fel- használásával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents