Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-28 / 253. szám
o Ősz Fiizesgyarmaton Füzesgyarmaton a Vörös Csillag Termelőszövetkezet kertészetében szorgos betakarítási munka folyik. A kertészetben dolgozók szedik a karfiolt és az őszi fejes káposztát Rekordtermésre számítanak almából. Várhatóan 800 vagon feletti lesz a termés i Az almaosztályozó gépsoron és az almaszedésnél 1200-an dolgoznak. Köztük szovjet lányok és asszonyok, akik segítenek a gazdag termés betakarításában. A belföldi ellátáson kívül tekintélyes mennyiséget szállítanak Csehszlovákiába, NDK-ba és a Szovjetunióba Fotó: Béla Ottó 1982. október 28., csütörtök Lehel olajból kevesebb? A Békés megyei Területi Energiaipari Bizottság munkájáról 4» A VI. ötéves terv energiagazdálkodási kormányprogramja, és az azt követő gazdasági bizottsági határozatok feladatainak fontossága, valamint a végrehajtás jelentős munkaigénye szükségessé teszi, hogy megfelelő szervezettséggel foglalkozzunk velük. Az országos célkitűzések mellett az energiagazdálkodásban egyre nagyobb jelentősége van a területi sajátosságok figyelembevételének, a helyi optimalizálási feladatok megoldásának, a megyei források összehangolt hasznosításnak. Ezért és a döntésekhez szükséges információk jobb biztosítása érdekében alakult meg a Békés megyei Területi Energiaipari Bizottság ez év év áprilisában. Vezetője Galambosi István, a DÉGÁZ igazgató- helyettese. Geotermikus gondok — Bizottságunk megfelelő összetételű ahhoz, hogy feladatát hatékonyan elláthassa. Képviselteti magát a TEB-ben a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a Központi Statisztikai Hivatal megyei kirendeltsége, jelen vannak a MTESZ illetékes egyesületei és az energiaszolgáltató vállalatok képviselői. Feladatunkat nem elsősorban fogyasztói, hanem energia- szolgáltatói oldalról végezzük, ebből a szemszögből vizsgáljuk a különféle problémákat — mondja a bizottságról Galambosi István. A TEB alig féléves működése alatt több fontos témakört vizsgált, különféle megállapításokat tett, problémákat tárt fel, és javaslatokat adott azok megoldására. Nézzük a legfontosabbakat ezek közül! Valamilyen energiafajtát mindenütt kell használni, persze nem mindegy, hogy milyet. A különféle olajszármazékok rovására a szenet, illetve a földgázt szükséges előnyben részesíteni. E cél elérését szolgálják a különféle energiaracionalizálási programok, a' megyében 66 energiaracionalizálási pályázatot nyújtottak be. Ezek közül eddig 29-et fogadtak el, ezek rendelkeznek érvényes bankszerződéssel. A 29-ből 21-nek kellett volna napjainkig elkészülnie, de csak 15-öt helyeztek üzembe. A hat befejezetlen beruházásnál többnyire objektív okok hátráltatják a munkát. Különféle importanyagok késedelmes beérkezése, és egyes szerelvények, anyagok hiánya késlelteti az üzembe helyezést. Rendkívül jelentős energiamegtakarítást hozna, ha a megye jobban élne nagy természeti adottságával, a geotermikus energiával. A Békés megyében folyó kőolaj- és földgázkutatások során számos olyan fúrást végeztek, mely szénhidro- génra meddő volt ugyan, de nagy mennyiségű forró víz lenne kitermelhető belőle. Sajnos, a geotermikus energia hasznosítása jelentős beruházást igényelne, és a gyakran magas sótartalmú víz elvezetése több környezetvédelmi problémát is felvet. Ezért a TEB felső szintű intézkedést javasol a geotermikus energia fokozott hasznosítására. Ellentétes ösztönzők Megvizsgálta a TEB a lakosság tüzelőolaj-felhasználását is. Megállapították, hogy évente mintegy 38 ezer tonnányit égetnek el, és hasznos lenne a mennyiség csökkentése. Ennek azonban van néhány akadálya. Nem kaphatók kellő mennyiségben a korszerű szén-, illetve gáztüzelésű berendezések. Többnyire hiánycikknek számít az ÉTI, a Rivál és a Simplex kazán, de korszerű, egy-egy szoba fűtésére alkalmas szeneskályhák is csak nagy utánjárással szerezhetők be. . Még több gonddal jár a mezőgazdasági kisáruterme- lésberr a tüzelőolaj kiváltása. Egyrészt azért, mert az átállás komoly beruházást igényel, másrészt, mert a jelenlegi energiahordozóárak sem ösztönzőek. A kis- árutermelők ugyanis földgázhasználat esetén termelői jellegű díjtételt fizetnek, így azonos kalóriaértéket számolva a földgáz többe kerül, mint a tüzelőolaj. A hatás tehát éppen ellentétes a kívánatossal, a jelenlegi árakon inkább az a célszerű, hogy gáz helyett olajat alkalmazzanak. A szén ugyan olcsóbb lenne mindkettőnél, de a kedvezőtlen üzemeltetési körülmények és a nagy beruházási igény ebben az esetben is az energiahordozó-váltás ellen hat. A különféle energiatakarékossági programokban már többször szerepelt, hogy hogyan lehetne, megszüntetni a központi meleg,- víz-szolgáltatással és a központi fűtéssel kapcsolatos pazarlásokat? Javaslatként általában az hangzott el, hogy meg kell oldani a meleg víz, illetve a fűtési energia lakásonkénti mérését, és ez majd takarékosságra ösztönöz. A TEB megvizsgálta ezeknek a megoldásoknak a bevezetési lehetőségeit. Megállapításuk szerint hazai műszer hiányában és a meglevő épületek fűtési rendszereinek átalakításához kapcsolódó műszaki problémák miatt egyszerűen, elfogadható költségráfordítással nem oldható meg a lakásonkénti hőmennyiség mérése. Ehelyett inkább, ahol lehetséges, egyedi gáz- vagy villamos üzemeltetésű készülékekkel kell megoldani a lakásonkénti melegvíz-ellátást. Lakossági hozzájárulással Azt ma már minden építő és építtető belátja, hogy megéri az energiatakarékos építési szerkezetek alkalmazása, még akkor is, ha ezek növelik ae amúgy is emelkedő tendenciájú építési költségeket. A baj csak az, hogy a többletráfordítások vállalására a lakosság nem minden esetben képes, annak ellenére, hogy tudja, ez az üzemeltetési költségekben a későbbiekben megtérül. Célszerű lenne, ha a hitel- kérelmek elbírálásánál ösztönöznék a magánerős építőket a korszerű anyagok alkalmazására. Ugyanez lenne a feladat az építési hatósági engedélyezés során is. Az utólagos energiaracionalizálás és hőszigetelés költségeinek fedezésére ma már van lehetőség. Az OTP ilyen célokra kedvezményes hitelt nyújt. Jó lenne, ha ilyen célú pénzt az új épületekre is adnának. A két"" legkényelmesebben hasznosítható energiahordozó a földgáz és a villany, de mindkét fajta eljuttatása a felhasználóhoz jelentős összegbe kerül. A központi források beszűkülésével egyre jobban igénybe veszik az energiaszolgáltatók a lakossági hozzájárulásokat. Elsősorban gázhálózat-fejlesztés valósul meg lakossági hozzájárulással. Megyénkben például 16 kilométer gázvezeték épült ilyen forrásból eddig, és ez csaknem 600 fogyasztó csatlakozási lehetőségét teremtette meg. Az év végéig várhatóan további 11,5 kilométer vezeték épül meg, és 566 lakás csatlakoztatható a gázhálózathoz. A villamos hőtárolós kályhák elterjedése szükségessé teszi az elektromos hálózat korszerűsítését. Egyes esetekben itt is sor kerülhet a jövőben a lakossági "hozzájárulás bevezetésére, főleg a különösen nagy telesítmény- igények esetén. Mint ezek a kiragadott példák is jelzik, a területi energiaipari bizottság tevékenysége elsősorban az energiagazdálkodás aktuális kérdéseinek megyei vizsgálatára és koordinációjára irányul. Szakmai véleményező tevékenységével, megállapításaival, a meg-' levő ellentmondások feltárásával és javaslatainak megtételével a jövőben még jobban szeretnék a döntéselőkészítő munkát segíteni, és egyben a megyei vezetés irányító és ellenőrző munkáját könnyíteni. Lónyai László Korszerű halászat Új módszerek, lehetőségek — nagyobb hozam Nemcsak itthon, külföldön is egyre- keresettebb áru a hal. Haltermelésünknek négy évvel ezelőtt négy százalékát exportáltuk, most viszont már 24 százalékát. S még egy jellemző adat: a horgászlétszám 1975 óta 136 ezerről 250 ezerre növekedett. A növekvő kereslet arra ösztönözte a halászati ágazat irányítóit, hogy jobban gazdálkodjanak a lehetőségekkel, s gyorsabban növeljék a termelést. Ez azonban manapság, amikor takarékoskodnunk kell a beruházásokkal is, nehezebb a korábbiaknál. Az ágazat jelszava: minden vízterületet ki kell használni! Ebben lehet is eredményt elérni, ha jól alkalmazkodó technológiákkal, a hidrobiológia és a halbiológia ismereteinek birtokában cselekszünk. A módszerek ezekben a hetekben vizsgáznak, hiszen az ősz a halászat „szüretje". A haltermelés hetven százalékát a tógazdaságok adják, ahol műszaki és gépi technikai eljárásokkal, új módszerekkel szinte teljesen megszüntették a halászatban az egészségre ártalmas, nehéz fizikai munkát. A technikai újdonságok közé tartozik például a takarmánykiosztó fenéknyílós motorcsónak, a gépi lehalászásban pedig a mozgó markolós, a szivattyús, a serleges, a puttonyos kiemelők. Gépesítették a válogatást is a külső halágyakban, ahova „kiszöktetik” a halakat. A halszaporítás és -nevelés legkorszerűbb módszereivel a szakosított üzemekben dolgoznak: a TEHAG, a halászati téeszek dinnyési telepén, a Hortobágyi Állami Gazdaság területén. A szakosítás igen fontos eleme a termelés biztonságának. Ezzel sikerült elérni, hogy mindig legyen elegendő ivadék a halászat számára. Van ugyanis, ahol 200—400 millió lárvát is nevelnek. A viszonylag kis befektetést igénylő új technológiai eljárások az alapadottságokhoz igazodnak. így például egyes kavicsbányák, öntözőcsatornák területén a ketreces halnevelés, néhány folyószakaszon a rekeszes ön- etetős, oxigénadagolásos módszerek terjedtek el. Egy- egy 24 négyzetméteres, 3-4 méteres vízbe merített ketrecben 10—12 mázsa halat, vagyis egy halastó hozamát lehet tenyészteni. Más, költséges módszerek exportcélokat szolgálnak. Jól értékesíthető halfajokat tenyésztenek az elfolyó bányavízre épült Balatoni Halgazdaság ódörögdi pisztrán- gosában és a Hortobágyi Á. G. geotermikus vízre alapozott angolnás üzemében. Közösen próbálkozik a Szigetfő Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a Halászati Kutató Intézettel, hogy a szentesi Árpád Mezőgazdasági Tsz hévizében harcsaivadékot neveljen. A Bikali Állami Gazdaságban hidegvizes medencés harcsanevelés megoldásán dolgoznak. Ezekben a rendszerekben nagy értékű halat termelnek exportra, méghozzá igen nagy hatékonysággal. Ezek az üzemek tehát egész esztendőben, az időjárástól függetlenül működhetnek. Érdekes, hogy míg a Balatonban az angolna 5-6 év alatt éri el „piaci méretét”, addig e rendszerekben 14—16 hónap alatt. Arról nem is szólva, hogy az ódörögdi pisztrángos egy hektáron évi 15 millió forint, az angolnás üzem 25 millió forint értékű árut bocsát ki, egy hektár halastó százezer forintnyit, míg a természetes vizek — a folyók, tavak — csak ötezer forintnyit. Igaz a költségekben is nagy a különbség. Ám mindenképpen érdemes foglalkozni a nagy intenzitású termelési módszerekkel. Az elmondottak is igazolják, hogy megkezdődött a technikai-műszaki elemek elterjedése a halászatban. Olyan irányú ez a fejlődés, amely a még ki nem használt természetes lehetőségekre alapozva bár költségesebb, de jól értékesíthető halfajokat állít elő. Ezért is találkozhatunk a közeljövőben többet a medencés és a ketreces technológiával, a geotermikus és bányavizek, a víztározók vizeinek halászati célú felhasználásával, a pisztráng, az angolna és a harcsa tömeges termelésével. Ezek a törekvések a pontyfélék termelésének fokozása mellett tapasztalhatók. A halforgalmazás, a hal- feldolgozás helyzete is fontos kérdés, mert a termelésfogyasztás összhangját, az igényekhez igazodást összefüggésében kell látni. A termelés növekedése mellett — ami 1975-höz képest 35 százalék — nem szabad, hogy olyan érzete legyen a fogyasztóknak, hogy nincs hal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kellene több, tehát viszonylagos hiány előfordulhat. A termelés további növelésével és az áruterítés jobb szervezésével azonban elérhető, hogy a halfogyasztás, mint az egészséges táplálkozás egyik feltétele, nagyobb szerephez jusson hazánkban is. Furcsa ellentmondás ugyanis, hogy Európában az édesvízi haltermelésben elsők vagyunk, a fogyasztásban azonban az utolsók. Dr. Dobrai Lajos, a MÉM vadászati és halászati főosztály h. vezetője
