Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

1982. október 23., szombat

o

Fordítsunk nagyobb figyelmet a szocialista életmódra

Interjú Nagy Jenővel, a megyei pártbizottság titkárával

Az életmód összefoglaló kifejezése annak, hogy testi, szellemi, erkölcsi, anyagi vonatkozásban miként él az egyes ember, vagy a társadalom valamely osztálya, rétege, csoportja. Nem könnyű tehát az életmód minősítése a sokféle egyenetlen hatás, az élet gyakorlatának sokszínűsége, valamint a megítélésben gyakran jelen levő egyoldalúság, leegyszerűsítés miatt. Talán az életmódban tükröződik legkifejezőbben, hogy a szocializmus — mint a kommunizmusba fejlődő társadalom — átmeneti jellegű: a régi megszokások csak fokozatosan tűnnek el, és ugyancsak fokozatosan foglalják el helyüket a szocialista tartalmú szokásrendek. Nemcsak az egyes emberek között, hanem egy ugyanazon emberben is fellelhető e kettősség: a maradi és a haladó, valamint gyakran ezek ütkö~ zése. Ez á körülmény parancsolóan szükségessé teszi a helyzet reális ismeretét, illúzióktól mentes megítélését, és ezek alapján a politikai munka differenciáltságát, türelmcsségét.

A megyei- pártbizottság a közelmúltban vizsgálta meg a szocialista életmód megyénkbeli helyzetét, s ennek alapján megfogalmazta a soron következő feladatokat is. Széles körű tapasztalatok alapján — uralkodó tendenciaként — megállapíthatta, hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi, gazdasági, politikai változások alapvető hatással voltak az emberek életmódjára, és ezek az életmód szocialista jegyeinek erősödését eredményezték: ma már alapvetően ez határozza meg megyénk lakosságának élettevékenységét.

Az életmód-formálódás uralkodó, szocialista tendenciái mellett, ezekkel egy időben léteznek és hatnak ellentétes törekvések is. A tudatos társadalomirányítás megköveteli nemcsak ezek reális számbavételét, hanem a kedvezőtlen hatások semlegesítését is. Az ezekkel kapcsolatos gondokról és feladatokról kérdeztük Nagy Jenőt, a megyei pártbizottság

— A szocialista életmód kérdéseivel már több párt- dokumentum foglalkozott. így a párt programnyilatkozata, a XII. kongresszus. Legutóbb a megyei pártbizottság tűzte napirendjére. A téma előterjesztője titkár elvtárs volt. Szóbeli kiegészítőjében számos olyan problémát vetett fel, amelyek a szocialista életmód kiteljesedése útjában akadályként állnak. Melyeket tartja ezek közül a leglényegesebbnek?

— A szocialista életmód fejlesztése sokrétű és állandó eleme politikai munkánknak. amit a társadalmi, gazdasági, kulturális élet változásában végbemenő folyamatok indokolnak. A téma hangsúlyosságát azonban belső és külső körülmények is indokolttá tehetik.

Ami pedig a kérdést illeti: a szocialista életmód gondolatkörében gyakran találkozunk leegyszerűsíthető felfogásokkal. Ilyen az is, amikor a szocialista életmódot azonosítják az életszínvonal, az anyagi javak mennyiségi tényezőivel. Az nem vitatható, hogy az életszínvonal az életkörülmények egyik elemét, minőségi mutatóját jelenti. de életmódunkat, szocialistává nem az anyagi javak mennyisége teszi. Vannak tőlünk gazdagabb országok. magasabb életszínvonalat elért társadalmak, mégsem vált ezekben automatikusan szocialistává az élet.

Az életmódnak tehát fontos eleme az életszínvonal. A mi pártunk XII. kongresszusán és napjainkban is fontos cél az életszínvonal megvédése. körülményeink alakulásával annak javítása. De bármennyire is fontos elem ez, mégis csak egy a többi között. A megyei pártbizottság is azokra a kérdésekre fordította a legnagyobb figyelmet. amelyeknek változásával életünket tartalmasabbá, teljesebbé tehetjük. Akár könnyebb, akár nehezebb körülmények között, mindig a cselekvő emberen, annak tudatosságán, a változó körülményekhez való alkalmazkodásán, önmegvalósító képességén múlik az, hogy mennyit és hogyan tesz élete körülményeinek alakításáért, vagy a társadalom hogyan mozgósíthatja rendelkezésére álló lehetőségeit. A változó körülmények negatívan és pozitívan is hatnak életünkre. Mindig azt a lehetőséget kell számba venni, ami körülményeinket javíthatja. Ezért kell előtérbe helyezni a tudást, a kezdeményezést, általában a jobb lehetőségekkel való élést.

Egyéb, szélsőséges véleménnyel is lehet találkozni. Vannak, akik a szocialista életmód fejlődését a múlt elmaradottságából származó gazdasági és tudati tényezőkkel akarják magyarázni, jelenlegi gondjainkat azokkal akarják igazolni. Szüntelenül harcol a meglevő hibák, hiányosságok ellen, de nem

látja a tényleges helyzetet, hanem csak a „jéghegy csúcsát"; nem akarja tudomásul venni azt a fejlődést, amelyet ezen a téren is elértünk szocialista társadalmi fejlődésünk harminchat éve alatt. Az ezzel ellentétes másik felfogás idealizálja' a szocialista életmódmodellt, amelyet ma még csak mint a jövőben megvalósuló célt lehet elfogadni, de a jelenlegi fejlettségi szinten számon kérni nem lehet, mint napi általános követelményt.

— Milyen veszélyeket rejthet az életmód említett módon történő megítélése?

— E két végletből fakadhat olyan törekvés — s ezt a gyakorlat igazolja is —, amély a szocialista életmód vizsgálata során az egész társadalmat akarja vizsgálat tárgyává tenni, ami viszont parttalanná tenné a téma kutatását, elvesznének azok a lényeges szempontok, amelyek fontosak, nélkülözhetetlenek a politikai irányítás számára, mint orientációs pontok.

— Lényegében erre utal a megyei pártbizottság által kijelölt azon feladat, hogy a „ ... társadalmi, gazdasági feladataink megoldása közben a korábbinál nagyobb figyelmet fordítsunk a szocialista életmód erősítésére, fejlesztésére”?

— Arról van szó. hogy jobb életmód-politikát kell folytatnunk. Amikor a jobb szót használom, az átgon- doltabbra gondolok. Körültekintőbben kell egy-egy intézkedést megtennünk, amelyek orientációja a szocialista vonásokat erősíti. Ma még gyakori — minden eredményünk ellenére —. hogy fejlődésünk együtthatói nem egyszerre jelennek meg. Mindenki számára nagy öröm volt például az új lakótelepek építése, ezek összkomfortossága, de — részben gazdasági tényezők miatt — évtizedes késéssel követte ezeket az óvoda, az iskola, a művelődési és sportlétesítmények szükséges sora. Tehát fáziseltolódás következett be, amely gyakran kedvezőtlenül hatott az életmódra is. Terveinkben az ember még nem egyszer mint munkaerő — és nem mint önmagát közösségben megvalósító, sokoldalú szükségletekkel rendelkező ember — jelenik meg.

Azt is tudjuk, hogy elméletileg a munkaidőcsökkentés az életmód fejlődését kellene, hogy eredményezze. Valójában a munkaidő-csökkenés önmagában nem eredményezi az életmód korszerűvé válását. Ennek tudati és főleg anyagi okai vannak. Tudati szempontból a szabad idő még nem eléggé érték. Mégsem ítélhetjük el azt az embert, aki szabad idejét többletjövedelem szerzésére fordítja. Vizsgálataink bizonyítják, hogy a megye lakosságának jelentős része —

titkárát.

értelmiségi, munkás, tsz-tag, egyaránt — egy magasabb színvonalnak ítélt életmód kultúrjavait akarja megszerezni. Itt szeretném megjegyezni, hogy az általunk elképzelt életmódideál és a fogyasztási ideál, illetve a meglevő fogyasztási szokások között ellentét van. Elz már sok vitára is okot adott. Hadd említsem meg a „fri- dzsider szocializmus”, a „fólia szocializmus”, a cirok- és virágmag szocializmus” vitákat. Üjabban a „gebines szocializmus” a „kisvállalkozói szocializmus” divatosul.

Tény, hogy kialakult egy viszonylag magas fogyasztási színvonal, illetve az azt elérni kívánó törekvés — többségében helyesen — munkával megalapozottan, de itt-ott tapasztalható erőt meghaladó törekvés is, néhol ügyeskedés, manipuláció, vagyis nem a szocializmus realitásán nyugvó fogyasztási ideál elérése.

— Társadalmunkban a törvényt sértő, vagy azt kijátszani akaró szándékok hatókörüknél nagyobb visszhangot vernek, miként több, nagyjából a kispolgáriság körébe tartozó egyéb jelenség is. Ez nemcsak ellenérzést, de itt-ott nyugtalanságot is kivált a jószándékú emberekből.

— Az általános pozitív tendenciák mellett a közvéleményt valóban foglalkoztatják ezek az eszméinktől idegen magatartási formák. A kispolgári magatartás és gondolkodásmód sok különböző elemből tevődik össze. Az egyes, látszólag azonos elemek a társadalmi élet feltételeinek változásával új formákban jelennek meg. Ezért is érdemes néhány fontosabb sajátosságra kitérni.

Az anyagiasság a gondolkodásmódban a legkülönbözőbb jelentéssel rendelkezik, alapvetően kispolgári tartalmat hordoz. Lehet egyének vagy különböző szintű csoportok sajátja. Olyan magatartás- mód ez, amely mások rovására, munka nélkül, nem egyszer a társadalmi szociális lehetőségeket kihasználva tör anyagi előnyökre, mint például a spekuláció, a csúszó- és hálapénz kérése és elfogadása. Ez a szemlélet- mód megjelenik a fiatalok pályaválasztási törekvéseiben is, amikor nem az egyéni érdeklődés és hajlam, hanem a várható kereset szerint választják meg pályájukat. Ebben a szülők magatartása, mentalitása fejeződik ki, s átplántálódik a felnövekvő nemzedékbe is.

Az anyagiasság kísérő jelensége a tárgyakkal, dolgokkal, egyáltalán a kedvező anyagi helyzettel való hivalkodás, ezeknek státuszszimbólummá válása. Ez esetenként sajnos vezetőbeosztásban levőket, sőt olykor párttagokat is jellemez.

Az anyagiasság egy másik megjelenési formája, amely — bár kevésbé veszélyes — de a szocialista életmód fejlesztése során mégsem kívánatos. Ez az, amikor az élet- feltételek tárgyi-dologi’ oldalának fejlesztésére az egyén olyan mennyiségű munkát vállal magára másodállás, háztáji vagy kisegítő gazdaság formájában, amely tartósan fennmaradva gátolja a személyiség szükséges, sokoldalú fejlesztését, és az egyén beszűküléséhez, egyoldalúságához vezet, s ez lényegében önkizsákmányolás.

Ellenkező előjelű megítélése az anyagiasságnak — szintén nem kívánatos jelenség —, hogy az anyagi érdekeltséget a munkatevékenységben a moralitással akarják helyettesíteni, megkérdőjelezve ezzel a szocialista társadalom építésének egyik fontos törvényszerűségét: a munka szerinti elosztás-fogyasztás elvét, és ezzel a kispolgári szocializmus egyenlőség eszméje felé tolja el a közgondolkodást. Gátolja ez a felfogás nemcsak a szocialista életmód fejlődését, hanem egyáltalán szocialista társadalmi-gazdasági fejlődésünket is.

— Az ember fő tevékenységi formája a munka. Ennek megítélésében, minősítésében milyen társadalmi gondok mutatkoznak?

— A munkát, a munka lehetőségét még mindig sokan azonos módon tekintik értéknek. Ez társadalmi közérzetünket zavarja. A munka értéke gyakran jellege szerint változik a megítélés-, ben. Gondolkodásunkban még tovább él a történelmi múltban kialakult forma: a fizikai munka lebecsülése a szellemi munkához képest, illetve a különböző konkrét munkák közötti minőségi rangsorolás. Ez nem egyszerűen rétegek — fizikaiak- szellemiek — közötti viszony, hanem — ennél sokkal súlyosabb — a saját maga által végzett munka lebecsülése, vagy túlbecsülése. Veszélyes mindegyik, s megyénkben is tapasztalható.

A mezőgazdaságban elért fejlődés, sikerek elismerése mellett az utóbbi időben kialakulóban, erősödőben van a mezőgazdaság helyének, szerepének túlértékelése. Olyan vélemény, amely szerint a mezőgazdaság tartja el az országot, belőle él az egész lakosság. Ez a vélemény a munkásosztály és más dolgozó rétegek munkáját, társadalmi szerepét kérdőjelezi lényegében meg, és becsüli le. A jelenlegi gazdasági problémák -mellett is meg kell őrizni a munkás- osztály tekintélyét, vezető szerepét — amelyre rá is szolgált —, és olyan közvéleményt kialakítani, amely a tényleges értékeket veszi alapul, nem lebecsülve és nem is túlbecsülve a különböző társadalmi csoportok által végzett munkát.

A társadalom demokratikus légkörét, a munka szerinti értékelést sérti, hogy az utóbbi időben nagyobb tiszteletet kap a rang, a beosztás, mint a ténylegesen vég* zett munka. Az egyéneket nemegyszer beosztásuk, és nem végzett munkájuk . szerint ítélik meg, 5 ez itt-ott — már ahogy szélsőségesen fogalmazunk — a személyi kultusz jegyeit villantja fel. Ezek a .jegyek a szocialista életmód, a munkára épülő életmód fejlődését gátolják, zavarják a szocialista típusú személyiség formálódását. Egyetlen hiteles értékmérő csakis a ténylegesen elvégzett munka, s annak minősége lehet.

— Ehhez kapcsolódva, kérem, szóljon néhány szót a szóbeli előterjesztésében is említett kétarcúságról, mint társadalmi jelenségről.

— A szocialista életmód fejlődésében még nem sikerült elérni a különböző tévé' kenységi formák, köztük a közélet és a magánélet közötti harmóniát.

Ennek egyik veszélyes megnyilvánulása a családi élet. a gyermeknevelés szerepének a lebecsülése, a gyermek vállalásának hiánya. Ezek a tünetek gyengítik a társadalmi rendet, a jövőbe vetett hitet, tehát pesszimizmust tükröznek, amelyet ugyan egy időben feloldott a gyermek vállalásának anyagi „ösztönzése”, de ma már láthatóan ez sem jelenti a probléma megoldását. A korábban elsősorban a jólét növekedésében megjelölt társadalmi ideált minőségileg át kell alakítani, s nagyobb hangsúlyt fordítani a „hogyan él”-re. Módosítani kell az eddig kialakult értékrendszert, az egyes értékek egymáshoz való viszonyát. csökkentve a tárgyak, dolgok, „anyagiak” értékét, s növelve a szellemi javak, a kulturális tevékenység, az emberi társkapcsolatok, viszonyok értékét.

Miközben a kulturális értékek fogyasztása nemcsak a szükséges, hanem a lehetséges szinttől elmarad — növekvő tendenciája ellenére is —, megfigyelhető a sznobizmus jelenléte, a kuk túra önmagáért való fogyasztása. és az ezzel való hivalkodás, tetszelgés, különösen az értelmiségiek egyes rétegeinél.

A közéletiségben, sajnos, még gyakori jelenség a kétarcúság, amelyben a mindenoldalban lefedezett, nyugodt, biztos, konfliktusok nélküli élet keresése nyilvánul meg. A szocialista életmódot folytató ember sajátja, hogy úgy fogadja el szocialista társadalmi rendünket, hogy azt állandóan tökéletesíteni, javítani, fejleszteni akarja. Sokan látszólagosan elfogadják, sőt „gyakorolják” ezt a tulajdonságot, de náluk a szavak nem válnak tetté. S amikor mindez felelősségvállalással párosul, a jobbítás reménye ellenére sem vállalják azt, az esetleges sikertelenség miatt. Sokuk számára a „nyugalom” többet ér, mint a dolgokért való kiállás. Ezt erősíti a maga módján kialakult jogrendszerünk is, amely kevésbé, vagy egyáltalán nem von felelősségre az elmulasztott lehetőségek miatt, mint az esetleges kudarcok miatt. Ehhez kapcsolódik a jelenség másik oldala, az, hogy nem kap kellő elismerést a pozitív törekvés, az abban elért siker, a társadalmilag ösztönzött kezdeményezőkészség. Az önaktivitás gyakorta ezért fut zátonyra.

Az eddig említett negatív, a szocialista életmód fejlődését gátló jelenségek, gondolkodási, magatartási formák felemlítése ezzel nyilvánvalóan nem teljes, erre nem is vállalkozhattam, csupán csak jelezni szerettem volna néhányat a fontosabbak közül.

— Beszélgetésünk elején szó esett életmódunk szocialista megítéléséről, arról, hogy vannak, akik a múltban keresnek magyarázatot gondjainkra, s vannak, akik a szocialista életmód idealizálásából kiindulva a jövő évtizedek színvonalát hiányolják. Ez is. és a szóba került gondok is felvetik azt a kérdést, hogy milyennek ítélhető meg jelenlegi életmódunk szocialista jellege?

— Meggyőződésem, hogy életrhódunk színvonala, szocialista tartalma objektív eredményeink szintjének megfelelő. Ám, ha lehetőségeinket számba vesszük, s ehhez mérjük jelenlegi helyzetünket, akkor azt kell mondanom, hogy életmódunk színvonala nem kielégítő. Lehetőségeink sokkal gazdagabbak annál, mint amit az életmód szocialista jellegének erősítésére, gazdagítására felhasználtunk, vagy jelenleg is felhasználunk. Az tény, hogy társadalmunk, döntő többsége alapvetően szocialista módon él — az előbbiekben elmondott gondok, problémák ellenére —, de szocialistább módon, vagyis még tartalmasabban is élhetnénk, ha tudatosabb és következetesebb szocialista életmód-politikát- alakítottunk volna ki. Ennek hiánya vezetett odá, hogy az- életmódra kedvezően ható tényezők egymástól nagyjában elszigetelten, fáziskésésekkel érvényesültek csak.

Erre a beszélgetésünk során már utaltam, de hadd hangsúlyozzam újra: nem létezik egymástól hermetikusan elzárt csak politikai, csak gazdasági, csak kulturális, vagy egyéb döntés, mert minden ilyen döntés kihat egyéb területekre, és természetesen az élemódra is. Szükséges, elengedhetetlen ezeknek a hatásoknak a figyelőibe vétele. Csak így biztosítható társadalompolitikai munkánkban az a komplexitás, amely a szocialista életmód további erősítésének módszere lehet, s biztosíthatja lehetőségeink színvonalához való felzárkózást. Nagyok itt is tartalékaink. Csak rajtunk múlik — minden munkahelyen, minden egyes emberen — ezeknek kiaknázása, saját és gyermekeink életének gazdagabbá, tartalmasabbá tételére.

— Köszönöm a beszélgetést.

Enyedi G. Sándor