Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
1982. október 23., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ lusát, s ezt éppígy megadta az ülőbútornak, mint a gyermekjátéknak. Alapjegye: a tárgyilagosság, tárgyiasság. Mind a tárgyiasság, mind a funkcionalizmus alapelve a használhatóság, a célszerűség, a tiszta formavilág. Azokat a rideg képeket, amiket Mondriantól még értetlenül fogadtak, viszontlátjuk házak tömbjeiben, erkélyek és ablakok ritmusában, utcák rendjében, városrendezési alapelvekben, fürdőszobák vagy lépcsőfeljárók csempekompozícióiban. A konstruktivizmus nem szorította ki az ábrázoló művészeteket és az érzelmeket sem a művészetből. Csupán egy másik utat keresett, a vas, a beton, az üveg útját, s „a valóság és idealizmus közötti szakadék áthidalásával" kísérletezett, ahogy ezt Gropius mondta. A valóság ebben az esetben a mindennapi szükségletet, a gyakorlatiasságot jelenti, míg az idea az elvontat, a logikus számítás következményeit, geometrikus pontosságot és szabályosságot. Nem véletlen, hogy Mondrian képein még az " arany- metszés, hogy Le Corbusier munkáiban az emberi test arányaiból kiinduló metszési arányok uralkodnak. Ez az elvontnak is látszó művészet sem vonhatta ki magát az emberi ellenőrzés alól. Csak másfelől közelíti meg a világot, mint elődei nem az életszerű, a természet, a természetesség, az organizmus, hanem az elvontabb számítás felől: vonalzóval és körzővel. Minden létezőnek, mint egy épületnek megvan a sajátos szerkezete, állványzata, melyre felépül. A konstruktivizmus különböző irányai ezt az állványzatrendszert keresik, és az építés módszerét követik. Sokan úgy vélik, a képi világ be- szűkítése ez. Ha a szerkezet kevesebbet mond az építménynél, igen. Van úgy azonban, hogy szűkszavúbban, de többet. Ha úgy tekintjük a konstruktivizmust, mint az egyetlen világ egyik oldalát, egyik szemszögből való ellenőrzését és láttatá- sát, feloldódhat az a kétkedés, mely a geometrikus formákat kiséri, mint művészi jelenségeket. És ha elfogadjuk az ábrázoló és az archi- tekturális művészetek másmás szerepét, nem érezzük a szakadékot a képzőművészetek, az építőművészet és az iparművészetek között, melynek áthidalása a konstruktivizmus egyik nagy eredménye volt. (Következik: A gép és a technika a művészetben.) Koczogh Ákos Takács Győző: Tél Takács Győző: Butikos Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Csizmadia Imre: Pirkadattól deleidig Utak, keresztutak 9. A felépítés, a szerkesztés művészete Csizmadia Imrét már nem szükséges bemutatni az olvasóknak. Ha mégis kellene, csak annyit említenék: Csizmadia Imre olyan tehetséggel „sújtott” parasztember, aki önéletrajzi írásában utánérzések nélkül volt képes érzékeltetni egy letűnt paraszti életformát. „Ezeket a sorokat egy öregember írta... Nem hiúságból, csak kíváncsiságképpen". Alkotói bátorsága abban áll, hogy élettörténetét hosszú esztendők folytonosságában a múltra támaszkodva és a jövő felé törekedve emelte építménnyé. Könyvéhez nem volt szüksége forrásmunkák tanulmányozására. Az alkotás lehetősége a szeme előtt bontakozott ki, amikor ráeszmélt, hogy ha ő elmegy, vele egy sajátos paraszti világ múlik el. Csizmadia Imre tudatosan vállalta elődeinek sorsát, mégsem mondhatja el, hogy kitaposott ösvényen járt. A paraszti sors tanulságait érett gondolatokban villantja fel előttünk. „Az én apám csak annyiban különbözött az apjától, hogy fél fejjel magasabb volt, és csak annyival volt szelídebb áz apjánál, hogy sokat tréfált, és nagyon szépen tudott dalolni”. A fenti sorok bizonysága szerint a szerző nemcsak saját sorsának tanúja, hanem érzi a kor gazdasági, társadalmi összefüggéseit is. Csizmadia Imre műve nem regény, és nem leíró néprajzi munka. Nem a paraszti élet részleteit adja, hanem az egészét. A könyvet olvasva friss olvasmányélményben van részünk. Ügy érezzük, hogy a szerző emlékezetéből egyre többet juttat nekünk ahhoz, hogy megismerhessük a vásárhelyi pusztán élő emberek valóságos, pusztai romantikától mentes életét. A könyv szerkezeti felépítése ' egyszerű és világos, a szerző életének történései osztják fejezetekre. Bár olykor úgy tűnik, mintha húzódozna attól, hogy túllépjen a fejezetek tartalmi kitöltésén, nem feledkezik meg a történelmi tényezők sorsalakító ábrázolásáról sem. Mondanivalóját kitűnő jellemrajzok egészítik ki. A történetekben kétféle nyelvjárással találkozunk. Az orosházi ember orosházi dialektusban, a vásárhelyi meg vásárhelyiben szólal meg. Ennek szükségességét a körülmények hozták magukkal. „Én Orosházán születtem, de tizenegy éves koromtól a vásárhelyi pusztán éltem, vásárhelyi emberek között." vallja magáról a szerző. Aki elolvasta a könyvet, tudja, hogy maradandó értékeket hordoz. Csizmadia Imre önéletleírásában a múlt valóságát rögzítette. Fény és árnyék közt vergődő sorsát. Bár könyvében nem elemzi a magyar társadalom átalakulását, de írás közben újra átéli az első világháború nehéz éveit, a proletárdiktatúrát és a Horthy-korszak éveit is. És mindazt, amivel az akkori parasztság mindennapi életét, sorsát, műveltségének legjellemzőbb vo” násait visszaidézhette. Örökifjú lendülettel állítja elénk a hajdani betűéhes tanyasi garabonciást, akinek sem a Regélő Naptár betűi, sem a nehezen megszerzett Nick Carter-füzetek nem csillapíthatták a mívesebb tudományok iránti érdeklődését. Talán a keserű felismerés. hogy nem lehet „in- gyenílő, tintanyaló, pínzpo- csíkoló”, — azaz nem tanulhat tovább — tartotta meg a betű szeretet mellett. Olyannyira, hogy az olvasástól eljutott az írásig. Csizmadia Imre könyvének fő erénye, hogy 'elhisszük, amit ír! Mert tisztességgel végezte dolgát. Amivel adós maradt, az élettörténetének második része. (Magvető Könyvkiadó, 1982.) Verasztó Antal A konstruktivizmus képi matematika. Tehát nem a valóságot fordítja le a saját képi, szobrászi nyelvére, hogy segítségükkel, mint érzékletes képekkel behatolhasson a valóságba, hanem megteremti a saját törvényeit, melyek hasonlóak a geometriához, s amelyekhez esetleg a természetben is találhatunk analógiákat. A konstruktivizmus kezdete orosz nevekhez fűződik (Larianov, Malevics). A dadaizmus bomlasztásával szemben már 1912-ben az építést követelték, s 1922-ben- Berlinben rendezett kiállításuk valóban az építészetre hatott elsősorban. Német- országi központja az 1919- ben, századunk egyik kiváló építésze, Walther Gropius által alapított (Weimarból később Dessauba költözött) Bauhaus iskola. Ennek a művészeti főiskolának a célja az volt, hogy az új építészet egészében alakítson ki egységes összművészetet. A Bauhaus századunk egyik legjelentősebb művészi mozgalma, s munkatársai között tudjuk Moholy-Nagy Lászlót, Breuer Marcelt, Molnár Farkast, Kállai Ernőt. Moholy-Nagy László 1921-től csatlakozott a konstruktivistákhoz, s 1923- ban a Bauhaushoz. Termékeny gondolatai, fáradhatatlan kutató és kísérletező természete, felíedező-öröme, sokoldalú műveltsége, pedagógiai készsége új lendületet adott a mozgalomnak. Benne vált teljessé a kubiz- mus és konstruktivizmus kezdeményezése, amikor felismerte a modern technikai civilizáció nyújtotta művészi lehetőségeket, amikor rávezetett, hogy milyen kimeríthetetlen formai megújulást adhat a tárgyak anyagszerű megformálása. Amikor rámutatott, hogy az új művészetben a dekorációnak szerves egységben kell lennie a mű formavilágával és funkciójával. Amikor segített visszaállítani azt az egységet, mely egykor a képzőművészetek és iparművészet között megvolt. Nem véletlen, hogy könyvei napjainkban ismét népszerűek. A Bauhaus stílust teremtett, a konstruktivizmus stíA construo latinul szerkesztést jelent. A kontsruk- tivizmus ezek szerint a szerkesztés művészete. Kassák Lajos így mondja: „A mi korunk a konstrukció jegyében született, s így magától értetődik, hogy a bennünket kifejező új művészet csakis a konstruktív művészet lehet.” A konstruktivizmus nem elemző, szétbontó, analizáló művészet, mint az impresz- szionizmus, hanem a szerkezetből kiinduló, tudatos építőrendszerrel élő művészet, s ezért eltekint az alkotás díszítő, dekoratív elemeitől. Ha a konstruktivizmust meg akarjuk érteni, akkor nem úgy kell közelednünk a képhez, szoborhoz, hogy elemeiben a tapasztalati valóság bármilyen közvetlen tükrét keressük. A felfelé törő vonalak a konstruktív képben nem az érzelem feltörő jelképei, az aláhullók ném^ a bánatéi, nem a megtöre- tettségé. A piros nem azért piros, hogy eleven érzelmi reakciót váltson ki belőlünk, s a kék nem azért kék, hogy hűvös tartózkodásra intsen. A konstruktivizmus nem kíván semmilyen érzelmi vagy értelmi képzettársítást, nem akar zenei sugallatokat és párhuzamokat, s végképp idegenkedik minden irodal- miasságtól, szimbólumoktól. Ahogy a matematika nem almákkal és körtékkel dolgozik, úgy a konstruktivizmusnál is el kell tekintenünk minden rendű társítástól, vonatkoztatástól, ábrázolástól, vagy akár elvonástól. Piet Mondrian: I. Tábla (1921) Breuer Marcel: Szék Katona Judit: Az est szonettje lm este van. Az árnyak karja fáradt, kapkodja sárga kis fejét a fény s gyorsan lesurran tárgyak szegletén. Zaj imbolyog. Virágok arca sápad. Két karomból kihullt a napi gond már, dolgaim is csöndben földre estek, az ablakon túl vézna gallykeresztek. Alszol. Mégis úgy tűnik, mintha szólnál. tm este van. Sarkokba bújt a bánat. Lányom könyvébe visszabújt a sor. Sem vers, sem szó, sem rend nem bujdokol. Már könny se perdül horzsolt kis cipőkre, hisz szárnyas oltalommal este jő s harmat ágyaz füvekre, fára, köre. Zsadányi Lajos: Verstöredék anyámról Mi van veled anyám? Kis levélarcodat hány éve nem láttam már? Hol van krizantémbőröd fehérsége, szőlőindaujjaid nem integetnek felém, Az úton senki nem jön már Csak fölöttem ballag a Göncölszekér. KULTURÁLIS MELLÉKLET
