Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
1982, október 2„ szombat <:nauKTiicj Szovjet—indiai kapcsolatok Baráti látogatás Indira Gandhi szovjetunió- beli látogatása nem sorolható a váratlan események közé. Ez az út folytatás: továbbvitele a legmagasabb szintű tárgyalás, rég meghonosodott és kölcsönösen hasznos gyakorlatának. Tanulságos interjú A Szovjetunió és India közötti jó viszony nagy múltra tekint vissza. A széles kapcsolatrendszer politikai és gazdasági alapjai szilárdak. Ami a politikai alapot illeti, idézzük Gandhi asszony szavait, amelyekkel egy indiai magazinnak arra a kérdésére válaszolt: „Vajon szovjetbarát-e?” A felelet így hangzott: „Én soha nem voltam senki barátja, csak Indiáé. Ha az emberek úgy vélik, hogy mi közelebb voltunk a Szovjetunióhoz, ez azért volt, mert a szovjetek sokféle módon segítettek bennünket; így a bangladesi válság során és más alkalmakkor. A Nyugat mindig Pakisztán mellett állt. Akkor is, amikor ez az ország megtámadott minket. Ilyen érteimben tehát valóban közelebb voltunk, de semmilyen kérdést nem bíráltunk el olyan alapon, hogy a Szovjetunió érdekeltsége miatt valami különleges álláspontot foglaltunk volna eb Minden kérdést érdemben néztünk, nemzeti érdekeink szerint. El nem kötelezettek voltunk, és azok is szeretnénk maradni.” A Szovjetunió támogatja ezt a politikát. Azt vallja, hogy a két ország együttműködése nem csupán a különböző társadalmi rendszerű országok közti jó viszonyt példázza, hanem fontos tényezője a szocialista országok és az el nem kötelezett országok imperialistaellenes szolidaritásának. A két ország — ezt Leonyid Brezs- nyev új-delhi látogatásakor. 1980 decemberében ismét leszögezték — egybehangzóan a béke megszilárdítását, az új háború megakadályozását tartja a legfontosabb feladatnak. és együtt száll síkra az enyhülés megőrzése és elmélyítése mellett. Hasonló nézőpont A Szovjetunió és India hasonló módon ítéli meg az ázsiai feszültségek forrásait is. Közismert, hogy Indira Gandhi kormánya — a valós helyzetből kiindulva — az amerikai nyomás ellenére sem volt hajlandó „agressziónak” bélyegezni az afgán kormány kérésére nyújtott szovjet katonai segítséget, s a kérdésben kezdettől fogva Washington és a pakisztáni kormányzat felelősségére mutat rá. E politikai alapon a gazdasági együttműködés mér- földes léptekkel fejlődött az elmúlt években. Alig negyedszázaddal ezelőtt írták alá az első kormányközi megállapodást a bhilai kohászati kombinát szovjet közreműködéssel való felépítéséről. Indiában több, mint 70 acél- és színesfémkohászati, kőolaj-kitermelő és -feldolgozó, szénbányászati, energetikai, műszergyártó, gépipari, mezőgazdasági, tudományos és oktatási objektum épült a Szovjetünió műszaki és pénzügyi segítségével. Többségük országos jelentőségű, s az adott ágazatban a legnagyobbak közé tartozik. A Szovjetunió segítséget nyújt Indiának a tudományos kutatás fejlesztéséhez, és a helyi szakemberek kiképzéséhez. Sokrétű kapcsolat A Szovjetunió a fejlődő országokkal lebonyolított kereskedelmében jelenleg India áll az első helyen, a forgalom értéke meghaladja az 1.7 milliárd rubelt. 1975 és 1980 között a Szovjetunióba irányuló indiai export 2,5- szeresére nőtt, miközben India teljes exportja ebben az időszakban csak 1,2-szeresére emelkedett.. Érdekes és sokatmondó sajátosság, hogy az Indiából származó szovjet behozatalban több, mint 60 százalékot tesz ki a késztermékek és a félkésztermékek aránya, jóllehet India teljes exportjában — a vám- statisztika szerint — ezeknek az áruknak a hányada alig haladja meg a 30 százalékot. A Szovjetunió több indiai iparág termékeinek első számú vásárlója: különösen vonatkozik ez a pamutszövetekre, a ruhaipari termékekre, a háziipari és nép- művészeti termékekre, szőnyegekre. Várható, hogy Indira Gandhi látogatása új ösztönzést ad a sokrétű kapcsolat építésének és új tartalommal tölti meg a hagyományos barátságot. Ez a két ország érdekein túl jelentős mértékben hozzájárul az ázsiai térség békéjének és biztonságának megerősítéséhez. Halász György Virágzó színház Mongoliában Ulánbátorban 1931-ben nyitottá^ meg a Központi Állami Színházat. Művészei a mongol forradalmi darabok előadásával tűntek ki, és egy ilyen művel — a „Sötét hatalom” című drámával — nyerték meg a moszkvai színházi fesztivál első díját. A mongol színházi élet 1942-ben újabb intézménynyel gazdagodott, ekkor kezdte meg működését- a Mongol Nemzeti Opera, amelynek művészei hazai zeneszerzők operái mellett a világ zenéirodalmának számos klasszikus alkotását vitték sikerre. A Nacagdorzs Színházban hazai szerzők, szovjet írók és európai klasszikusok számos remekét viszik estéről estére sikerre. Ebben az évadban Shakespeare több darabja, Brecht Kaukázusi krétaköre, Csehov, Pagogyin, Osztrovszkij és mások legjobb alkotásai szerepelnek műsorukon. Gazdag programmal örvendeztetik meg az opera és a balett barátait a Mongol Nemzeti Opera művészei. Megszólal színpadukon — mongol és orosz nyelven — Csajkovszkij Anyeginje, de sokszor játsszák olasz operaszerzők remekműveit is, a többi között Verdi Traviá- táját, Rossini Sevillai borbélyát, Puccini Pillangókisasszonyát. A táncjátékok közül pedig látható a Hattyúk tava, a Coppelia és a Don Quijote. A közeljövőben bemutatják Puccini Tosca című művét is. Az operaház énekesei nemcsak a hazai közönséget hódították meg. hanem Moszkva. Prága, Párizs. London. Récs, Tokió operabarátait is. Hevesen lámad a jobboldal Mitterrandra nehéz évek várnak? Mitterrand francia elnök még augusztus végén erélyes intézkedéseket helyezett kilátásba az elharapózó terrorizmus ellen. A következő hónapak mutatják majd meg, hogy a rendőrség, a csendőrség és a határőrség létszámának emelése, a rendőrségi és elhárító szervek munkájának összehangolása milyen eredményt hoz. Annyi azonban már bizonyos, hogy a terrorhullám, amely elsősorban a közel-keleti eseményekhez és a libanoni háborúhoz kapcsolódott, komoly belpolitikai gondokat idézett fel a szocialista elnök és a francia baloldal kormánya számára. vai szerint — a polgári párA gondok kísérő jelensége az, hogy a kormányzásból kiszorított jobboldal propagandatámadásba ment át. A napokban Giscard d’Estaing volt elnök — más jobboldali politikusokkal együtt — hosszú, éles hangú tv-nyilat- kozatban ellenzéki offenzívat hirdetett a baloldali kormányzás ellen. Hivatkozott az utóbbi hónapok életnívóesésére, s megkockáztatta a kijelentést: „A szocializmus egyszerűen nem megy.” Propagandahullám Mindazonáltal csak 1986— 87-es hatalomváltást helyezett kilátásba, mert — szátoknak nem 51 százalékos többség kell. Jacques Chirac, a jobboldal jellegzetes képviselője, Párizs polgármestere, szintén a tv-ben, a szocialista kormányzás két éven belüli bukását jósolta. Részben a szocialista vezetés korábban hozott pozitív polgárjogi intézkedéseivel magyarázták a terrorista hullámot, és a merényletek ürügyén a kormány igazságügyminiszterét, Robert Badin- tert támadták. Az igazságügyminiszter a szocialista választási győzelem után ugyanis döntő szerepet játszott a halálbüntetés eltörlésében, a büntetőtörvénykönyv átdolgozásában, a rendőrség és a csendőrség „különleges intézkedési jogkörének szűkítésében”. Badinter személyében a jobboldal magát Mitterrand elnököt és politikáját támadja. Külön gondot jelent az elnök számára, hogy ebben a kérdésben a kabinet nem egységes. Defferre belügyminiszter a meghozottaknál jóval keményebb intézkedéseket követel. Ezektől a kormány elzárkózik, mert a terrorizmus kérdésétől teljesen függetlenül azok visszalépést jelentenének a polgári szabadságjogok védelmétől, a szocialisták belpolitikai programjától. B reformok és a válság A jobboldal támadásának erejét és hatásosságát növeli, hogy olyan gazdasági-szociális háttér előtt zajlik, amely kedvezőtlen Mitterrand és baloldali kormánya számára. Az alapvető probléma az, hogy megválasztása után Mitterrand és kormánya nagy strukturális reformok alapjait fektette le. E szerkezeti jellegű változások — mindenekelőtt az államosítás kiterjesztése — a francia tőke heves ellenállásával találkozott. A beruházási kédv megcsappant. Igaz, ebben része van a világgazdasági klíma romlásának is. De mivel a világgazdasági válság egyre súlyosabb, a kormány gazdasági programjának jótékony hatása eddig nem bontakozhatott ki. A tőkések ellenállása végül a gazdasági krízis, az infláció mellett a munkanélküliség emelkedéséhez is vezetett, holott kora tavasszal is csak azt ígérhette a kormány, hogy az év folyamán stabilizálja a munkanélküliek számát. Mindez elég volt ahhoz, hogy a politikailag el nem kötelezett, de mennyiségileg döntő jelentőségű választórétegek bizalma meginogjon. Tavasszal, az ország felében megtartott járási választásokon, a baloldal visszaesésében és a jobboldali ellenzék jelentős előretörésében ez tükröződött. A járási választás óta a gazdasági helyzet nem javult. A munkanélküliek száma meghaladja a kétmilliót, vagyis majdnem 13 százalékkal több, mint egy éve. Ma a bérből és fizetésből élő lakosság több mint 11 százaléka van munka nélkül. Az infláció körülbelül évi 12 százalékos ütemben nő. A kormány célja most az, hogy ezt tíz százalékra szorítsa le. Érthető, hogy ilyen helyzetben a jobboldal támadása erősödik. Céljuk: elterelni a figyelmet arról, hogy a Mit- terrand-kormány és a szak- szervezetek együttműködése egyrészt a munkanélküliség növekedési ütemét némiképp lassította, s hogy a kényszerű árbefagyasztási politika korlátok közé szorította az inflációt. Terror és etika A baloldali államfőnek jelenleg tehát a gazdasági visszaesés mellett kell „elnökölnie”, és ez széles támadási felületet nyújt a jobboldali ellenzék számára. A terrorkampányra hivatkozó és az igazságügy-miniszter személyében a rendszer etikáját és politikai gyakorlatát támadó ellenzék a gazdasági életben folytatott aknamunkáját tehát kibővítette. Állam jogilag sem az elnök, sem a kormány nincs veszélyben. Legközelebb csak 1986-ban kell nemzetgyűlési választást tartani, az elnök- választás időpontja pedig 1988. Idő tehát van. Az ellenzék támadásának hevessége azonban arra mutat, hogy az elkövetkező éveket tűrhetetlenül nehézzé kívánja tenni a szocialista elnök számára. Mitterrand hitelével egyelőre ugyan nincs baj, erre utal a négymilliárd dolláros államkölcsön meglepően gyors túljegyzése. Az eddig lejegyzett ötmilliárddal azonban nagyon ügyesen kell gazdálkodnia, mert az ellenzék minden lehető akadályt odagördít majd a gazdasági tervek útjába. (—i—e) A képen Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke, aki Magyarországra is ellátogatott (Telefotó) Orleans múltja és jelene Franciaország geometriai középpontjának közelében fekszik a 110 ezer lakosú Orleans város. Ma élénk és fontos kereskedelmi központ és ipara is jelentős. Orleans több mint 2000 éves múltra tekinthet visz- sza. Az ókorban Cenabum- nak nevezték. Nyugtalan város volt már az ókorban, i. e. 52-ben az orleans-iak fellázadtak a rómaiak ellen, akik viszonzásul felgyújtották az ősi települést. Julius Caesar ellen történt a lázadás. A III. században már latinos neve*van: Aurelianis, ebből alakult ki azután az Orleans név. Attila 451-ben eljutott a város falai alá, de a várost hadai nem tudták elfoglalni. A francia királyság első századaiban Orleans csaknem a második főváros Párizs után. Nem egy uralkodó itt élt, innen kormányzott, és időnként itt verték a királyság pénzét is. Az orleans-i egyetemet 1305-ben alapították. 1344-ben a város elvált a királyi koronától, és Qrleans-i Hercegség címmel az uralom a királyok testvéreinek kezébe ment át. Minden évben május 7-én és 8-án a város történetének és egyben a francia történelemnek nagy eseményét ünnepük Orleans lakói. 1492- ben ezeken a napokon indult győztes rohamokra Jeanne d’Arc, a francia történelem legnagyobb alakja. Győzött a megszálló angol seregekkel szemben. Katona; parádéval, körmenetekkel, felvonulásokkal emlékezik a város népe a nagy eseményre. Orleans 1940 júniusában német légitámadásokat, 1943—44-ben pedig súlyos szövetséges bombatámadásokat szenvedett. Ma azonban ismét virul, és emlékezik a város a dicső korszakokra, amint azt képünk is mutatja. Kalózok vagy halászok? Ökölharc után lövöldözés? Gyors kis hajók üldözik egymást a háborgó Északitengeren. Lövések dördülnek, foglyokat ejtenek. Fegyveres, marcona alakok pásztázzák a vizet. Amikor az egyik hajó végre beéri az üldözött naszádot, a hős. dacolva az óriás hullámokkal, átugrik annak fedélzetére, pisztolyt ránt, és kiszabadítja honfitársait a megdöbbent kalózok fogságából. Félreértés ne essék, nem egy középkorban játszódó kalandfilm jelenetsora pereg. Az események 1982 nyarán zajlanak az Északi-tenger nyugatnémet partjainál. A lövések, a foglyok, az üldözők és üldözöttek valóságosak. Már öt éve tart a tengeri háború, és ez év nyarán eldördültek az első lövések. Tengeri háború a Norvégia—Dánia—NSZK—HoL landia—Anglia által határolt beltengeren? Igen, háború a nyelvhalért, illetőleg annak halászati jogaiért a holland és a nyugatnémet halászok, rendőrök és vámtisztek között. Az ínyencek kedvence, a különleges hal a rablógazdálkodás és a vízszennyeződés miatt egyre ritkább, öt éve nemzetközi egyezménynyel korlátozták a halászatát. Az úgynevezett „lepény- hal-szerződés” kimondta: legfeljebb 70 bruttó-regisz- tertonnás. 300 lóerős motorral felszerelt hajóval, csak meghatározott nagyságú hálóval lehet halászni, és csupán az Északi-tenger partján, egy 12 mérföldes övezetben. A holland halászok, akiknek hagyományos, és pompásan jövedelmező üzlete a nyelvhal, s akik uralják a francia és a belga piacot is, rendszeresen megsértik az egyezményt. Nem csoda, ha a nyugatnémetek úgy érzik, elhalásszák az orruk elől a haljövedelmet. A Közös Piacban 1977-ben vita robbant ki a tengeri határok 200 mérföldre való kiterjesztéséért. Az ezzel összefüggő halászati korlátozás miatt mozdulatlanul vesztegelnek a modern halászhajók. Ezidáig 1600 ember vált munkanélkülivé. A tengeri csata frontjai mind szélesebbek. Az NSZK közélelmezésügyi minisztere, Josef Érti táviratban hívta fel holland kollégája, Ge- ritt Braks figyelmét a konfliktus veszélyeire. Nem kevesebbet közölt, mint hogy a nyugatnémet határrendőrök végső esetben lőfegyver használatára is jogosultak. De vajon ki, és kire lő majd, ha az ökölharc már nem lesz elég? Mert a halcsata immár nem csupán német vizeken folyik. A mostani nyáron két nyugatnémet halászhajót is feltartóztattak heringhalászat közben, a nyugati skót partoktól nyolc mérföldre. Szigeti Júlia
