Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. október 16-, szombat Veszélyben a „scala mobile” Hol szorít az olasz csizma? Munkanélküliek Torino egyik munkaközvetítő hivatalában — ebben a körzetben jelenleg 28 ezer ember keres állást (Fotó — Horizont — KS) Olaszország augusztusban alakult negyvenkettedik há­ború utáni kormánya tudva­lévőén azért váltotta fel a negyvenegyediket, mert vita támadt a tervezett takaré­kossági intézkedések körül. A cél az volt és az maradt, hogy csökkentsék a költség- vetési hiányt. A változatlan „felállásban" megalakult „új" kormány ennek érdekében csökkenti a szociális kiadá­sokat, átlagosan három szá­zalékkal emeli a forgalmi adót, szintén felemeli az olajszármazékok árát (a ben-; zinét például tíz százalék­kal). az áram és a telefon díját, a vasúti tarifát, a tár­sadalombiztosítási hozzájáru­lást és a napilapok árát. Egyúttal tervezik a mozgó bérskála, a „scala mobile" és a nyugdíj reformját. (Ez utóbbi alatt a nyugdíjkor­határ felemelését értik.) Nem szerepel viszont a ta­karékossági tervek között a fegyverkezési terhek csök­kentése. Tavaly a katonai kiadások 24.9 százalékkal nőttek. 1982-re több mint 30 százalékos növekedést irá­nyoztak elő. A kormány vál­tozatlanul ragaszkodik a 112 Tomahawk szárnyasrakéta szicíliai telepítéséhez. A kormányintézkedésekhez szorosan kapcsolódik a vál­lalkozók szövetségének az egyik legfontosabb -szociális vívmány, a mozgó bérskála elleni támadása. A Confin- dustria, a gyáriparosok szö­vetségének elnöke júniusban felmondta az 1975-ben a szakszervezetekkel kötött megállapodást. Bejelentette, hogy a jövőben csak három­havonta igazítják a béreket az inflációs rátához. A „scala mobile” az olvisz munkások harcának egyik legjelentősebb eredménye volt. Ily módon lényegében meg tudták védeni a '70-es években elért reálbéreket az egyre növekvő infláció eile-, nére. 1976 óta Olaszország­ban évi átlagban 16 száza­lékkal nőttek az árak. Az új rendelkezés azt jelenti, hogy az emelkedő létköltségeket csak háromhónapos késéssel egyenlíthetik ki. pedig az olasz munkások bérszínvo­nala egyébként is alacso­nyabb. mint a legtöbb kö­zös piaci országé. A munkanélküliség jelen­leg — hivatalos adatok sze­rint — 2,2 millió olaszt érint. A modernizálás és a racionalizálás kizárólag a nagytőke érdekét szolgálja, a legkisebb mértékben sem ve­szi tekintetbe a dolgozók lét­érdekeit. E lépések végső so­ron logikusan vezetnek kon­frontációhoz a szakszerveze­tekkel. A munkásosztály az év ele­je óta éleződő harccal vála­szol a kihívásokra. Megsza­porodtak a sztrájkok és tün­tetések. Júniusban százezer aláírással tiltakoztak a Co­misóban tervezett rakétatá­maszpontok ellen, majd ha­talmas békemenetet szervez­tek Rómába. A munkahelyek megvédéséért, az új kollek­tív szerződésekért és a moz­gó bérskáláért folyó harc te­tőpontja eddig a június 25-i általános sztrájk volt. Nőtt tehát a munkások harckész­sége. A veszély láttán az ak­ciókhoz a korábbinál lénye­gesen nagyobb tömegek csat­lakoztak. A szakszervezetek és a kommunisták fokozott erő­vel küzdenek az új kollektív szerződésekért, a demokrati­kus gazdasági és szociális kormánypolitikáért, Dél- Olaszország fejlesztéséért, a dolgozók jogainak védelmé­ért. Az elmúlt hónapok ta­pasztalatai megnövelték Itá­lia munkásosztályának el­szántságát. S ezt a negyven­kettedik kormány sem hagy­hatja számításon kívül. A várható erőpróbák nehéz ősz árnyékát vetítik előre Olasz­országban. Gáti István Genfi tárgyalások II második felvonás A nyári szünet után Géni­ben október 6'án folytatódtak a szovjet—amerikai tárgya­lások a hadászati fegyverek csökkentésről. A megkülön­böztetett figyelem, amely a tanácskozást .kíséri, érthető: a két nagyhatalom viszonya alapvetően befolyásolja a nemzetközi légkört, és a leg­félelmetesebb tömegpusztító fegyverek csökkentése a biz­tonság növelésén túl ösztön­zést adhat a kapcsolatok fej­lődésének az élet valamennyi területén. Ugyanakkor azon­ban az „első felvonás” — a korábbi tárgyalási szakasz — eredménytelensége azt jelzi, hogy látványos, gyors haladásra ezúttal sem szá­míthatunk. Az első szakaszban került sor az álláspontok felvázo­lásra. A Szovjetunió véle­ménye az, hogy az 1979 nya­rán Bécsben aláírt — és az Egyesült Államok által nem ratifikált — SALT—II. egyezményből meg kell őriz­ni valamennyi pozitív ele­met. A SALT—II.. azáltal, hogy közös plafonokat sza­bott meg a különböző nuk­leáris. hordozóeszközök (vagyis az interkontinentális rakéták, a nukleáris tenger­alattjárók és a hadászati bombázók) vonatkozásában, kizárta a felek bármelyiké­nek fölényét; és alapot te­remtett a továbblépéshez. '"Az adatok katonapolitikai szakírók szerint nagyjából az erőegyensúly meglétéről ta­núskodnak. Nagyjából csu­pán. hiszen egészen pontos összehasonlítás nem végezhe­tő. A két nagyhatalom kö­zötti katonai egyensúly min­dig Is az egyenlőtlenségek hozzávetőleges egyensúlya volt. a rengeteg különböző­NBGY ség kiegyenlíti egymást. Kö­vetkezésképp igaz maradt a szovjet—amerikai kapcsola­tokról tíz évvel ezelőtt elfo­gadott elvi nyilatkozat kulcs- megállapítása: a nukleáris korszakban a kapcsolatok fenntartásának egyetlen le­hetséges alapja a békés egy­más mellett élés. Nincs semmi csodálnivaló ezért abban, ha a szovjet szemleírók megkérdőjelezik az amerikai javaslat ko­molyságát. A Szovjetunió véleménye szerint megegye­zés csak az egyenlő bizton­ság elvének tiszteletben tar­tásával lehetséges. A genfi tárgyaláson követett szovjet A hivatalosan publikált adatok szerint a bécsi aláírás idején a két nagyhatalom hadászati fegyverzete a kö­vetkezőképp alakult. Szovjetunió USA Interkontinentális rakéták 1398 1054 ebből több robbanófejjel ellátott 608 550 Tengeri indítású rakéták 950 656 ebből több robbanófejjel ellátott 144 496 Nehézbombázók 156 573 Az amerikai javaslat sze­rint a két félnek egyaránt 5000-re kellene csökkentenie a szárazföldi rakétákon és a nukleáris tengeralattjárókon elhelyezett robbanófejek szá­mát (ezek fele lehetne csak szárazföldi), s a következő szakaszban kerülhetne sor a hadászati légierő bevonásá­ra. Ám a szovjet rakéták zö­me szárazföldi telepítésű, és a tengeriek között is jóval kevesebb a több robbanófe­jes. (Míg a szovjet nukleáris robbanófejek mintegy 70 százaléka, vagyis kb. 5500 db szárazföldi telepítésű, ad­dig az USA esetében az ilyen robbanófejek aránya csupán 20 százalék.) így az amerikai elképzelés szerint a Szovjetuniónak meg kellene semmisítenie mintegy 3 ezer szárazföldi robbanófejet, míg az USA újabbakat állíthatna be. A hadászati bombázók kihagyásának magyarázatá­ul: e téren az amerikai előny csaknem négyszeres. magatartással is foglalkozott nemrég Tvihonov miniszter- elnök. Egy idézet megálla­pításaiból: „Arra törekszünk, hogy a Genfben folytatott tárgyalások igazságos és mindkét fél számára előnyös megállapodást eredményez­zenek. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem elég elkezdeni a tárgyaláso­kat. sokkal fontosabb, hogy azok pozitív eredményt hoz­zanak. A tárgyalásokat nem szabad a fegyverkezési haj­sza folytatásának leplezésére használni . . . Javasoljuk a Szovjetunió és az USA stra­tégiai fegyvereinek azonnali mennyiségi befagyasztását, valamint továbbfejlesztésük teljes mértékű betiltását.'’ Ilyen értelemben tehát a genfi folytatás, ha lehet, túlmutat a szorosan vett té­mán, a hadászati fegyvere­ken is: a megegyezési szán­dék őszinteségének a fokmé­rője. Halász György A feszültség az elmúlt hónapokban sem csökkent. Képün­kön: az IRA egyik emlékezetes, júliusi londoni bombame­rényletének színhelye (Fotó — ap — mti — ksi Vakok nyomdája Észak-írország Voksok vagy Éppen tíz esztendeje, hogy a brit kormány feloszlatta az észak-ír parlamentet és — a néha polgárháborús körül­ményeket teremtő válság megoldatlanságának jele­ként — egész Ulstert közvet­len kormányzása alá vonta. Most, az október 20-ra kiírt törvényhozói választással London hosszú évek óta az első jelentős lépést teszi, hogy az önálló belfasti nem­zetgyűlés újbóli létrehozásá­val legalább megkísérelje a Nagy-Britanniához tartozó országrész helyzetének ren­dezésűt Véres évtizedek Ismert tény: az Írországtól 1921-ben mesterségesen le­választott északi tartomá­nyok katolikus lakossága napjainkban is a Dublinnel való egyesülés híve. A más­fél miliiós népesség kéthar­madát kitevő protestánsok — az angol gyarmatosítás ide­jén betelepültek utódai — azonban erről hallani sem akarnak. London viszont nem líépes életre való kezdemé­nyezéssel feloldani ezt a szembenállást. A vallási el­lentétek mögött ráadásul alapvető társadalmi-gazdasá­gi feszültség rejlik. A kato­likus rétegek politikai és gazdasági szempontból hát­rányosabb körülmények közt élnek. Polgárjogi harcuk si­kertelensége a hatvanas évek végén fokozatos radi- kalizálódáshoz vezetett. Az ír Köztársasági Hadsereg, az IRA ideiglenes szárnyának terrorja és a protestáns fél­katonai szervezetek éppoly brutális ellenterrorja véres esztendőket hozott, robban­tásokkal, állandó összecsapá­sokkal. sok ezer áldozattal. így alakult ki az az ál­datlan állapot, amelyben Ulstert nemegyszer „Anglia puskagolyók Vietnamjának" nevezték. A hasonlat alapja, hogy az or­szágrészbe 1969-ben brit csa­patokat vezényeltek, rendkí­vüli törvényeket vezettek be. s megkezdődött az internálás. A „rendfenntartás” azonban vajmi kevés sikert hozott Londonnak. A brit katonai jelenlét hatástalanságát. a megnyugvás hiányát szemlé­letesen bizonyította a Bel­fastban bebörtönzött IRA- tagok tavalyi, óriási vihart kavaró éhségsztrájkakciója. Az idén nyáron Londonban elkövetett szörnyű bomba- merényletek arra emlékez­tettek: az észak-ír helyzet változatlanul forrponton van. D „Fehér könyv” A válság megoldatlansága a Thatcher-kabinetet újabb kezdeményezésre késztette. James Prior. az észak-ír ügyek minisztere tavasszal hosszas egyeztető tárgyalás után „Fehér könyvet" adott ki. E tervezet célja a hata­lom fokozatos átruházása, az­az az autonómia legalább* James Prior, az észak-ír ügyek brit minisztere. Köz­vetítő tárgyalásai kulcsszere­pet játszanak a törvényhozói választások kiírásában részleges helyreállítása Uls- terben. A mostani szavazá­son — arányos képviseleti rendszer alapján — egy 78- tagú nemzetgyűlést állítanak fel. Ennek bizottságai ven­nék át — hosszú távon, eset­leg 30 év alatt — a helyi közigazgatást; a kül- és a hadügy, valamint a „jog­rend” kérdéseibe azonban London távlatilag sem enged beleszólást. Első lépésként mindenesetre a testület mindössze „véleményezési és tanácsadási" jogkört kapna. A legnehezebb problémát a ..Fehér könyv” úgy szándé­kozik áthidalni, hogy a ka­tolikusoknak egyfajta vétó­jogot ad. A londoni parla­ment elé a belfasti nemzet- gyűlésnek csak azon javas­latait továbbíthatnák, ame­lyet a képviselők legalább 70 százaléka támogat — ez pedig feltételezi, hogy az adott ügyben a protestáns többség és a katolikus ki­sebbség megegyezésre ju­tott. Kételyek, - kérdőjelek A londoni kezdeményezés vegves visszhangot váltott ki. A hivatalos optimizmus el­lenére szakadék tátong a pártok véleménye között. A protestánsok jó része úgy véli, hogy az engedmények túl nagy hatalmat adnak a katolikusok kezébe. Paisley lelkész, a szélsőségesen fa­natikus unionista vezér, aki Londont is nemegyszer éle­sen támadja, s Thatcher asz- szonyt Ulster „elárulásával", „kiárusításával" vádolja, be­ígérte, hogy zátonyra futtat­ja Prior tervét. Tehát az. hogy némely pártok nem hirdettek eleve bojkottot, már eredményesnek számít. Igaz, a zömében katoliku­sokat tömörítő szociális de­mokrata és munkáspárt be­jelentette, hogy jelöltjei megválasztásuk esetén sem vesznek majd részt a nem­zetgyűlés munkájában. A ka­tolikusok fő kifogása, hogy a tervek nem térnek ki az ír Köztársasághoz fűződő kapcsolatokra, szó sincs egy esetleges országegyesítésről. Akadnak hát kérdőjelek, kételyek bőven. A mostani választás mégis fontos lehet, hiszen hozzájárulhat ahhoz, hogy Ulster jövőjét vaksok­kal. ne pedig puskagólyók- kal alakítsák. Szegő Gábor Csehszlovák mozaik Lőcse városa sok minden­ről híres, de az öt konti­nensre leginkább a nyomdá­ja viszi el a hírét. Ez a nyomda valóban ritkaság: vakok számára dolgozik. Igaz, évente húsznál több mű nem kerül ki innen — köztük a vak gyerekek álta­lános és középiskolás tan­könyve —, de a lőcsei nyom­da így is szinte páratlan sfe- gítséget nyújt világtalan embertársainknak, és nem csav Csehszlovákiában. Ta­valy 150 ezer pélányban nyomtatták ki a kubai vak gyerekek háromkötetes isko­lai Jankönyvét. A nyomdászok nem elége­dettek a teljesítménnyel. Most a pontozott írás kom­puteres szedésével próbál­koznak, hogy az eddiginél több könyvet nyomtathassa­nak. Ebben segítségükre van a nyomda könyvtára, amely a maga nemében szintén egyedülálló. Negyedszázad alatt a világ minden tájáról 600 pontozott írású könyv gyűlt itt össze. Előállításuk módszere tanulságul szolgál. Mellettük sorakozik a pol­cokon 500 úgynevezett han­gos könyv a vakok számára. A zongoragyártás — mond­ják — nem kifizetődő mes­terség. Nem lehet az, mert a zongorát nem sorozatban gyártják, hanem művész­kézzel — darabonként épí­tik —, legalábbis a kelet­csehországi JHradec Králové- bán. Nem utolsósorban ezért van jó hírük a legnagyobb virtuózok körében, amilyen például Szvjatoszlav Richter, Carlo Zecchi, Julius Kitchen. Itt készül a Petrof I. Mon­dial nevű, nyújtott pedálos versenyzongora, amelyhez e művészek, ha csak tehetik, mindig, mindenütt ragasz­kodnak. Mechanikailag, akusztikailag mindegyikük remekmű. És mégis: különös érde­kesség, hogy a Petrof zon­gorák ára változó. Egy szak­értő bizottság minden zon­gora árát külön-külön álla­pítja meg — művészi érté­ke, technikai tökéletessége szerint. Az ár néha igazán borsos. A zongoragyártás te­hát mégis kifizetődő. A csehszlovák kormány egy Petrof I. Mondiált nemrég az UNESCO párizsi palotájának ajándékozott. A zongorát né­hány művész ma már a klasszikus Bösendorferrel emlegeti együtt. A nyugat-csehországi Kas- perské Hory olyan város, mint nálunk Eger vagy Mis­kolc, esetleg Pécs — abban az értelemben, hogy aki a közeli hegységben akar tú­rázni, kiindulópontnak rend­szerint e városokat választ­ja. Kasperské Horyból indul ki a „bakancsos túra" útvo­nalak jó része a Sumavába. a csehszlovák—nyugatnémet határon fekvő, 1300 méter magas hegység ősrengetegé­be. Valamikor más céllal se­reglettek ide az emberek. A közeli „aranypatakokat" ke­resték és a sziklába vájt tár­nákat, mert a Sumava gaz­dag volt aranytelérben. A csillogó fém kifejtését 1922- ben befejezték, az utóbbi időben azonban újraélednek a tárnák. Nem, most nem aranyat keresnek a sok száz méteres tárókban, hanem a prágai tudományos akadé­mia itt rendezte be föld­rengésfigyelő intézetét. A választás jó helyre esett. A szeizmográfnak abszolút nyugalomra van szüksége, hogy észlelhesse a legtávo­labbi kontinens legkisebb rezdüléseit is. S a sumavai obszervatórium képes erre. A Cseh Masszívum és > Suma- va-hegység geológiai viszo­nyai oly nyugodtak, hogy Európa harmadik legérzéke­nyebb megfigyelőállomásá- nak tartják az ittenit. (f. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents