Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982, október 16., szombat

o

Országgyűlési bizottságok együttes ülése

Mindent eldöntő negyedév?

Jelenlegi gazdasági körülményeink között mindjobban kell gazdálkodnunk meglevő értékeinkkel. A területrendezési tervezés ezt azzal segítheti, hogy hazánk különböző térségeinek fejlesztési lehetőségeit csakúgy feltárja, mint korlátáit, és mindezek ismeretében tesz javaslatot az ésszerű, a társadalom igényeinek megfelelő területfelhasználásra — leginkább ez a gondolatkör foglalkoztatta az országgyűlés építési és közlekedési, valamint terv- és költségvetési bizottságainak pénteki együttes ülésén részt vevő képviselőket. A parlamenti tanácskozáson Bognár József, nek, (Budapest, 24. vk.) a terv- és költségvetési bizottság elnökének bevezetője után Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a regionális és településrendezési tervezés korszerűsítésének irányelveiről tájékoztatta a jelenlevőket.

Elmondotta, hogy ezeket a tervezési módszereket idén tavasszal felülvizsgálták, korszerűsítésükre ‘ különböző irányelveket dolgoztak ki, melyeket széles körben megvitatnak. A tervezés ezentúl elsősorban maguknak a területileg érintetteknek az ügye lesz. E folyamatban nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanácsok, a különböző tudományos és társadalmi szervek mellett a lakosságnak, az ő észrevételeiknek is. Fontos, hogy a tervkoncepSzámos érdekes kiadvány jelent meg a harmadik negyedévben a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában. Ismeretes, hogy 1980- ban népszámlálás volt hazánkban, amelynek feldolgozásaként most két mű is megjelent. Az egyik a városok főbb adatait tartalmazza, csaknem ezer oldalon. A könyv négy részre tagozódik. Az összefoglaló adatok című fejezetben az ország városaira vonatkozó adatkombinációk találhatók, visszatekintő adatokkal kiegészítve. A második rész a városok népességének és lakásainak főbb mutatóit foglalja magában. A harmadik részben az egyes témák főbb adatkombinációi jelentek meg városonként, a negyedik rész pedig témánként tartalmazza a legfontosabb adatokat. A népszámláláshoz kapcsolódó másik kiadvány a községek főbb adatai, amely csaknem 900 oldalon jelént meg, három

ciókat ezentúl maguk a megbízó tanácsok állítják össze, így a terveknek nemcsak realitása erősödhet, de tekintélye is.

— A tervezés korszerűsítésekor — elemezte a miniszter — gondot fordítottunk arra, hogy a jövőben csak a legszükségesebb helyen és a lehető legrövidebb időtartamra rendeljenek el építési tilalmakat. Mind nagyobb súllyal veszik figyelembe a tervek készítésekor, hogy azok maximálisan óvják a már meglevő épületeket, a nemzeti vagyont, és a természeti értékeket. A korszerűsített tervezés szervezeti hátterét kialakítandó megerősítik a vidéki intézetek szakembergárdáját, és ezt a célt a megfelelő egyetemi képzéssel, illetve továbbképzéssel is segítik.

A helyi tervezés szakszerűségét segíti majd egy jövőre megjelenő jogszabály, ez, az úgynevezett minimális, kötelező tartalmi követelményeket határozza meg, biztosítva. hogy a tervek — bárhol készüljenek is — azonos felépítésűek legyenek.

Az előadást követően széles körű vita bontakozott ki- A hozzászólók — sorrendben: Havasi Béla (Borsod m. 2. vk.): Szurdi István (Budapest 2. vk.); Fábryné Dobai Ilona (Heves m. 3. vk.); Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.); Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.); Pécsi Márton,

részre tagozódik. Az első hasonló a városokéhoz, a második rész a demográfiai, foglalkozási, háztartási és család, valamint a lakások megyénkénti főbb adatait tartalmazza.

Nemrég jelent meg a Statisztikai Évkönyv 1981 című adatgyűjtemény, amely részletes képet ad — 1970-ig visszatekintve — hazánk életének minden olyan területéről, amelyre vonatkozóan statisztikai megfigyelés folyik. Kiemelten ismerteti a társadalmi, gazdasági szerkezet alakulását, a népesség, az aktív keresők, a termelés és a forgalom ágazati összetételét. A Belkereskedelmi Évkönyv 1981 című kötet hosszabb rövidebb idősorok segítségével ad áttekintést a belkereskedelmet jellemző főbb mutatókról. Tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek létszám- és béradatairól, a gazdálkodásról és a jövedelemről. Külön foglalkozik

az MTA Földrajztudományi Intézetének igazgatója; Herényi József, (Bács-Kiskun m. 4. vk.); Bognár József (Budapest, 24. vft.) — mondanivalójából kitűnt: a szűk szakmai kérdéseken túl a területrendezés korszerűsítésének témája számos, a nagy- közönséget közvetlenül érintő és érdeklő kérdést is ad. Többen a lakosságot meglehetősen irritáló 20—50 éves építési tilalmak feloldását, illetve felülvizsgálatát szorgalmazták. Kifejtették, hogy a terveknek nem szabad sem földhözragadottaknak, sem álomvilágot tükrözőknek lenniük. Akadt képviselő, aki már most figyelmeztetett: a regionális területrendezésekre ne nyomja rá bélyegét majdan a szűk helyi érdekeket képviselő provincializmus. Más képviselő — némileg ellenkező álláspontot megfogalmazva — nem a provincializmustól, hanem az időnkénti, nem kellően átgondolt központi beavatkozásoktól óvott. Többen adtak elégedettségüknek hangot, hogy a településrendezéskor az „igazi" műemlékek mellett a városok, falvak léptékét, utcahálózatát is védeni kell.

Ábrahám Kálmán összefoglalója után a bizottságok együttes ülése Sas Kálmánnak (Heves m. 4. vk.), az

építési és közlekedési bizottság elnökének zárszavával fejeződött be.

az importcikkek értékesítésével, a hitelforgalommal, a kereskedelmi akciókkal és az árukészletek alakulásával. A Közlekedési és Hírközlési Évkönyv 1981 című kiadvány áttekinti a közlekedés szerkezeti változásait, ismerteti a járműállomány, a beruházások, a közlekedés biztonságának helyzetét. A posta tevékenységének elemzésekor a feladott és kézbesített küldemények, valamint a távíró és távbeszélő forgalom adatait tárja fel. Mindkét kötet nemzetközi összehasonlításban is bemutatja a legfőbb jellemzőket. A Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1981 című adatgyűjtemény a magyar mezőgazdaság fejlődéséről ad számot.

Említést érdemelnek a felsoroltakhoz hasonlóan könyvárusi forgalomban kapható kiadványok közül a Mező- gazdasági Statisztikai Zsebkönyv, a Magyarország földterülete című adatgyűjtemények, az Ifjúság és Társadalom című statisztikai közlemények, valamint a Névjegyzék.

A KSH új kiadványai

Az energiatakarékos építés és fenntartás, valamint a hőenergia-veszteségek megakadályozása érdekében egyre szélesebb körben alkalmazza a hőfelvételeken alapuló diagnosztikai módszert a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az AGA Thermovision 750 típusú hőkamerával, a hozzá kapcsolt monitorral és képrögzítővel épületek külső határoló falai, továbbá beépített, több rétegű épületszerkezetek megfigyelését végzik a vállalat szakemberei

(MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS)

Üzemanyagfogyasztáscsökkentés

— újítással

Hamarosan olyan újítást vezet be a Volán 1-es számú Vállalata, amelynek segítségével tekintélyesen csökkenhet a Zil- teherautók üzemanyag-fogyasztása.

A vállalat — a népgazdaság s a saját érdekeit figyelembe véve — az utóbbi időben következetesen kutatja az energiatakarékos megoldásokat, s a törekvést az újítók segítik. Egy nyugdíjas szakember, egykori művezető, Pálfi Gyula most régi — de akkor el nem fogadott

— javaslatával hozakodott elő. Újításának lényege: egy betét segítségével többletlevegő jut a porlasztóba, így kedvezőbb lesz a benzin—levegő keverék összetétele, ez pedig természetszerűleg a fogyasztás csökkenését eredményezi. Az újításról a Közlekedéstudományi Kutató Intézet adott szakvéleményt, mely szerint: a betét alkalmazásával 2,8—4,5 százaléknyi benzinmegtakarítást lehet elérni. A vállalat tíz autójába beépítették a kis alkatrészt, s a forgalmi kísérletek is kedvező eredményekkel végződtek.

Megkezdődhet tehát az apró és egyszerű berendezés sorozat- gyártása. Erre a MIRKÖZ Szövetkezet vállalkozott, s kész arra, hogy november végére legyártsa az első szériát. A számítások szerint a fogyasztás- csökkentő betét ára egy—másfél hónap alatt megtérül. A kis szerkezet egyébként nemcsak a Zil, hanem egyéb típusú teherautókba, sőt néhány fajta személyautóba is beszerelhető. Így tehát szélesebb körben tapasztalhatják majd kedvező hatását.

Harisnyagyári hétköznapok Szeghalmon

Szobácsik

Jánosnc

A szakszervezeti titkár, a párttitkar és a telepvezető

zm

m

Seprenyi

Imrénc

Fürgén mozognak az ujjak, szinte tudják már maguktól is a teendőt: összefogni a pár zoknit, címkét rá, továbbadni, összefogni a pár zoknit, címkét rá, továbbadni ...

— öt éve csinálom, megszoktam nagyon, nem szívesen mennék el innen. De minek is, itt jól tudom, ha nyolcezer pár megvan egy műszakban, akkor kettőezerhatot kapok. Nem sok, de máshol se keresnék többet — felelj kérdésemre Szobá- csik Jánosné az adjusztáló- szalag mellett ülve, miközben jön a zokni, címkét kap, tovább megy.

II minősége! fizetik

A nyersmegmunkálóban — hatalmas, tágas, neonfényes terem — sokan vannak, és sokféle munka ég a kezük alatt.

— Most még nem is olyan nagy a hajtás, sajnos —közli Seprenyi Imréné, az Ady Endre Szocialista Brigád vezetője varrógépe mellől, a magyarázat pedig a következő:

— Azelőtt alig győztük, most meg igencsak gyérül- get a munka. Néhányan el is mentek szabira. Nem kell a zokni, vagy mi van? Az biztos, hogy megszaporodott a beérkező hibás áru is, itt vagyunk kénytelenem javítani. Pedig nekünk nem mindegy. milyen alapanyagot kapunk: minőség után fizetnek bennünket. De hát ha valamiből nem lehet első osztályút csinálni, arról nem mi tehetünk. Nézze meg — mutat egy a lábujjaknál még nyitott fuszeklit —, ötezret kell ebből összevarrni ahhoz. hogy a háromezer forint meglegyen. Ezt nem sokan tudják elérni.

A formázóban Réti József- né szakszervezeti bizalmival találkozunk, aki nemrég lett itt csoportvezető. Nincs könnyű helyzetben, neki kell a műszakját munkával ellátnia :

— Mostanában tényleg kevesebb a munka, de azért van mit tenni. Ügy veszem észre, hogy a szorgalmasabba az most is tud keresni, azok panaszkodnak főképp, akik legtöbbször nem hozzák a száz százalékot. őket próbáljuk aztán biztatni, hogy ne hozzanak szégyent ránk. Van, amikor eredményes a pirongatás, van. amikor nem használ. Egy biztos, ahhoz, hogy igazán elégedett legyen valaki azzal, amit keres, nagyon szorgalmasnak kell lennie. De hát ez nem titok, itt mindenki teljesítményre dolgozik.

Elég volt a lazításból

A Budapesti Harisnyagyár szeghalmi telepén mintegy 430-an dolgoznak, közülük háromszázhetvenen közvetlenül a szalagoknál, gépeknél. Túlnyomó többségük

betanított munkás és: nő. Nem meglepő ezért, hogy az üzem párttitkára meg az szb-titkár szintén nő.

Nagy Zsuzsa alapszervezeti párttitkár a gondokról beszél :

— Tíz községből járnak be ide dolgozni a lányok, asz- szonyok. Nagyon sokan itt találkoznak először a szigorú munkafegyelmet követelő iparj munkával. Főként azokkal kell nagyon sokat törődnünk, akiknek ez egyben az első munkahelyük. Tessék csav elképzelni, hogy amikor az év első felében felmértük a teljesítményeket, kiderült, hogy több mint negyvenen vannak, akik hónapról hónapra képtelenek túlszárnyalni a 80 százalékos teljesítményt.

Megvizsgáltuk az okokat, volt köztük szervezési, anyag- és munkaellátási nehézség is, de jelentős részben munkafegyelmi lazaságokra vezethettük vissza az elfogadhatatlan teljesítményeket. A legegyszerűbb lenne azt mondani: váljunk meg a visszahúzóktól, de ennek a kollektívának felelőssége is van ezen a tájon a munkássá nevelésben.

Ennek alapján a tudatosabb és következetesebb meggyőző munka mellett döntöttünk. Az eredmény: amíg az első félévben 71 százalék volt azoknak az aránya, akik nem érték el a 100 százalékos teljesítményt, eddig ez júliusban, majd augusztusban 64, illetve 53 százalékra csökkent.

Tóth Zoltánné szb-titkár veszi át a szót:

— Szakszervezeti bizottságunk is látja, melyek a legfontosabb teendők. A megoldás mégsem egyszerű. Ez az üzem mindössze hatéves múltra tekint vissza, az a mag, amely az egész gárda motorja lehetne, még csak most van alakulóban. Kiforratlan még a szakszervezeti aktívák hálózata is, most keressük a leghatékonyabb módszereket. Rendszeresen járom magam is a műhelyeket, úgy érzékelem, hogy az üzem gondjait általában megértéssel fogadják, egyetértenek azzal, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet is kapjon, azt viszont nem jó szemmel nézik, hogy a hibásan érkező nyers kötött áru szaporodása miatt a javítók létszámát meg kellett ötszöröznünk.

Van amiről nem tehetnek

Vékony József, a telep vezetője:

— Nem az egyetlen kedvezőtlen tényező gyárunk termelésében a gyulai testvérüzemtől érkező hibás áruk viszonylag nagy hányada. Emiatt több munkásunkat át kellett csoportosítani a javításhoz. Kiszámítottuk ugyanis, hogy selejtezés helyett érdemes ezeket a nyers árukat rendbe tenni, legtöbbször csak kis hibát kell korrigálnunk, s máris első osztályú árut kapunk belőle. Természetesen a legjobb az lenne, ha nem

kellene ilyesmivel foglalkoznunk.

De van itt más is: az eredeti tervek szerint megépült itt Szeghalmon a festöde, amely zárt rendszerré tette volna Békés megyében a harisnyagyár tást, mert a Gyuláról érkező kötött terméket itt mi megmunkálás mellett meg is festhettük volna a kívánalmaknak megfelelően, csomagolás után pedig egyenesen a kért helyre szállíthatunk. Azután energiagazdálkodási megfontolásokból Pestre telepítették a már megrendelt festőberendezéseket, a festődét pedig Szeghalmon formázóműhely- lyé alakítottuk át, azóta ugye megtörtént a gázkitörés itt a szomszédunkban, amely úgy lehet, most már megkérdőjelezi a korábbi elhatározást.

Mindenesetre nekünk van gondunk időnként a Pesten megfestett és hozzánk visz- szaérkező kollekciókkal: hol a minőség, hol éppen a szín- árnyalat nem felel meg, máskor meg összekeverednek a festődében a tételek. Mindezek a tapasztalatok a készletezésben egyfajta túlbiztosításra kényszerítenek bennünket, ami nem éppen költségtakarékos megoldás. De nem tehetünk mást, különösen most, a harmadik negyedév óta, mióta bekapcsolódtunk a vállalat exportfeladatainak teljesítésébe. Ez utóbbi még feszesebb munkafegyelmet, szigorú határidőtartást és minőségi munkát követel kollektívánktól.

Ezekkel mi igyekszünk is megbirkózni, ha kell gyors átcsoportosításokkal, ha kell, ösztönzéssel, ha kell, meggyőzéssel, a lemaradók felzárkózásának segítésével. Mindez nem könnyű, főleg, ha az eredményességet tőlünk független tényezők is rontják, ha például a tőkés kivitelünket olyan dolog veszélyezteti, mint most legutóbb az, hogy a nyomdaipar import alapanyag hiányában nem tudta vállalni a szükséges öntapadós címkék elkészítését. Enélkül pedig az igényes partner nem fogadja a szálHlmányt.

♦

A Budapesti Harisnyagyár szeghalmi telepén meghaladja a 17 millió párat az éves harisnya- és zoknitermelés. Ebből az idén — először a telep történetében — mintegy 300 ezret szállítanak tőké«; piacokra negyedévenként. A szeghalmi kollektíva a vezetők és a dolgozók egybehangzó megállapítása szerint számtalan gonddal küzd. Ezeknek a gondoknak a többsége a gazdasági élet új követelményeihez való alkalmazkodásból fakad. Hogy sikerül-e a gondokon úrrá lenni, az már ebben a negyedévben eldől: ha eleget tudnak tenni a vállalt exportfeladatoknak, akkor már megtették az első jelentős lépést is a versenyben maradáshoz. ami jövőre egyet jelent az exportteljesítmények növelésével.

Kép, szöveg:

Köváry E. Péter