Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
1982. október 15., péntek a százéves Petőfi-szoborl Petőfi emlékének méltó megörökítésére már nem sokkal a szabadságharc befejezése után gondoltak, de erre a Bach-korszakban nem nyílt lehetőség. 1860-ban az önkényuralom enyhült, a külföldre menekülők közül sokan hazatérhettek. Köztük volt Reményi Ede, Görgey kedvenc hegedűművésze, aki virtuóz játékával külföldön már világhírt szerzett. A Pe- tőfi-szobor felállításának tervét ő hangoztatta először egy Kiskunhalason tartott hangversenyén. Hatósági támogatásra természetesen nem számíthatott, ezért nyilvános gyűjtésre hívta fel az ország népét. Jó példával maga járt elöl, mert erre a célra összes koncertje jövedelmének felét felajánlotta. Decemberben Kemény Zsig- mond lakásán a szoborbizottság is megalakult. Tagjai közül említsük meg Arany János, Barabás Miklós, Egressy Gábor, Jókai Mór, Pákh Albert, Tóth Kálmán nevét. Elnökké Reményit választották meg. A Pclöfi-szobor (MTI-íotó — Hámor Szabolcs felvétele — KS) » zeti adakozásból készült, amint a talapzatán levő felirat is hirdeti. A bizottság működését az önkényuralom betiltotta, s így csak a kiegyezés után, 1867 novemberében kezdhette meg újra tevékenységét. Az elnök ismét Reményi Ede lett, az alelnök pedig Tóth Kálmán költő. Folytatták a gyűjtést, eredményét azonban károsan befolyásolta, hogy ugyanakkor Széchenyi Istvánnak is szobrot akartak állítani, s a gazdagabbak, az arisztokrácia, a főpapság, a pénzemberek inkább arra adakoztak. 1871 végéig így is 27 000 forint gyűlt össze. A kor kiváló szobrászát, Izsó Miklóst bízták meg a mintázással. Feltételül szabták, hogy tervét kivitel előtt mutassa be a bizottságnak, és az emlékmű, talapzatával együtt ne kerüljön 40 000 forintnál többe. Izsó 1870—71 telén külföldi tanulmányutat tett a köztéri szobrok tanulmányozására, aztán nekilátott a munkának. Több tervet készített. Ezek közül az egyiken, amelyet ő a legjobbnak tartott, Petőfi magasra emelt jobbkézzel a szabadságra esküszik. A bizottság azonban ehelyett azt a mintát fogadta el, amely a költőt szívre tett kézzel ábrázolja. Az emlékművet Petőfi 50. születésnapján, 1873-ban akarták leleplezni. Erre az időpontra azonban csak a szobor helyét tudták megállapítani a pesti Duna-parton. A kivitelnek két nagy akadálya volt; Izsó betegsége, és egy alkalmas műterem hiánya. A művész végül a Rózsa utcában egy kezdetleges, de megfelelő nagyságú műtermet épített. Dolgozni azonban már nem tudott benne, mert 1875 május 28- án elhunyt. Ezután a munka foytatá- sávaí Huszár Adolfot bízták meg, a kor egyik legkeresettebb szobrászát. A bizottság úgy döntött — korábbi álláspontját megváltoztatva —, hogy a szobrot Izsó először elutasított terve szerint kell elkészíteni. Huszár a mintázással 1879- ben készült el. Bronzba öntését egyetlen magyar gyár sem vállalta. ezért ezt a munkát a bécsi Kari Tur- bainra bízták. A kész szobor 48 mázsát nyom, Petőfit magasba emelt jobbal, baljában irattekerccsel ábrázolja. Az oldalán függő kard azt jelképezi, hogy fegyverrel is küzdött a szabadságért. A 12 láb magas alakot köpeny fedi, amely elöl szétnyílik, és láttatni engedi a zsinóros dolmányát. Talapzatát 1881-ben Ybl Miklós tervezte meg, és Poschacker Antal szürke mauthauseni gránitból faragta ki. A költségekhez az állam egyetlen krajcárral sem járult hozzá, egyedül a főváros adott szerény összeget, 4000 forintot. Valóban nemA leleplezésre 1882. október 15-én került sor. Az ünnepséget az Akadémia dísztermében tartott ülés nyitotta meg. A megnyitó beszédet Ráth Károly főpolgármester mondta, majd Jókai Mór elevenítette fel hosszabban az elhunyt költő és barát emlékét. Ezután a résztvevők dalegyletekkel az élükön, a zászlódíszbe öltözött Duna-korzón a szoborhoz vonultak, a lombokkal díszített, fellobogózott térre, melyet később Petőfiről neveztek el. Ott ismét Ráth Károly beszélt, és megemlékezett mindenkiről, akinek az emlékmű elkészítésében része volt. Beszéde közben hullt le a lepel a szoborról, s ezt a bizottság jegyzője, Reményi Antal, Reményi Ede bátyja adta át megőrzésre a fővárosnak. Nagy Imre színész Endrődi Sándor díjnyertes ódáját szavalta el, a dalárdák Petőfi Honfidalát énekelték, az ünnepség végén pedig a Himnuszt. A talapzatot 101 atlasz- és selyemszalaggal díszített koszorú borította. Egy újságíró kiszámítota, hogy 10 000 forintba kerültek. Ha a szobor helyett koszorúra gyűjtöttek volna, egy hét alatt összejön a költségek fele. A nagyközönséget kordon és lovasrendőrök tartották távol az emlékműtől. Csak a hivatalos ünnep után lephették el a teret, a lelkesedés csak ekkor vált igazán nagy- gyá és bensőségessé. Az egyszerű emberek hódolata késő estig tartott. A tér lombdíszét szétszedték, hogy mindenkinek jussán emlékül legalább egy-egy levél. Este a Vigadóban ünnepi bankettet tartottak, nagyon magas, 10 forintos belépődíjjal. Ezen már a kormány is képviseltette magát, Tisza Kálmán miniszterelnökkel és Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Ide az írók és művészek nem voltak hivatalosak, ők egy olcsóbb vacsorát rendeztek maguk közt. Az ünnepségen két ember hiányzott: Reményi Ede, aki 1878 után Amerikában élt, és a költő legjobb barátja, Arany János, aki súlyos betegen feküdt, és egy héttel a szoborleleplezés után elhunyt. A budapesti Petőfi-szobor nemcsak Petőfinek, hanem az általa hirdetett szabadságeszmének is hódol. Március 15-éken ezért zarándokolnak oda sokan. Itt rendezte meg 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság is háború- és fasisztaellenes tüntetését, amelyen többek közt Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ságvári Endre, Szaka- sits Árpád és Szekfű Gyula is részt vett. A szobrot ma is minden évben megkoszorúzzák. Vértesy Miklós % Zánkai szép napok A 117 Békés megyei úttörőcsapat 11—12 éves pajtásai közül néhányan már kitanulták a nyár eleji megyei őrsvezetőképző táborok anyagát. Nagy volt az öröm, a készülődés a most hatodikos gyerekek körében, mikor megtudták a hírt; szeptember közepétől egy hónapon át az úttörők fellegvárában, Zánkán élhetnek, tanulhatnak. Terveztek, fantáziának, vajon milyen lesz az ottani vi lág ? Csapatvezetői ktől megkapták a Zánkai hátizsák című színes feladatlap, tájékoztató, vers- és dalgyűjteménykötetet, valamint a szülőknek szóló tájékoztatót. Bizonyos, hogy a 300 Békés megyei család esténként bújta a könyvet, s ámultak a nagypapák, nagymamák, az egész rokonság. „Nagy kitüntetés, hogy a mi gyerekünk oda jutott” — mondta az egyik. „Hogy meritek ezt a kis kölyköt ilyen messzire elengedni” — szólt a másik. A vélemények különböztek, a gyerekek pedig mit sem törődve ezzel, várakozással és csomagokkal teli keltek útra szeptember 22-e borús reggelén. Két nap múlva kezdtek szállingózni Békésbe a képeslapok és levelek. A tartalmuk változó: „Jó itt, Zánkán, reggel madárcsicsergés ébreszt a rádióból. A kaja jó. Gyertek látogatni.” A másik levél sorai teljesen másféle tapasztalatokról tudósítanak: „Jól vagyok, de nagyon hiányoztok, és égte- len nagy honvágyam van. Nem bírom a tempót, 'úgy sietünk mindenhová!” Nos, mi lehet az igazság? Talán ez is, az is. Hogy a valósághoz egy lépéssel közelebb jussunk, látogassunk mi is Zánkára. Az úttörők fellegvára Ha valaki egymagában érkezik a neves városba, s csomagjaival bandukolva felderítéssel próbálkozik, percek alatt kedvét veszítheti. Tudatára ébred saját magányosságának és törpeségének. Először a méretek késztetik csodálkozásra a látogatót. Zánka nemcsak a nevében város, hanem területének nagyságával, korszerű, modern épületeivel, sport- és szinházcsarnokával, hatalmas könyvtárával, ebédlőjével, parkjaival a jövő városának modellje lehetne. Persze itt bárkit megtalálni csak pontos útbaigazítás nyomán lehet. Halmi László táborvezető segített a város szervezettségének megértésében. A téli képzési időszakban az 1- es és a 2-es tábor működik 4-4 csapattal. A csapatok külön álló épületekben élnek, tanulnak, játszanak, 120 gyerek 4 tanulócsoportban, rajban. Ezer pajtás tanulja így most a mozgalmi élet alapvető szabályait, nyáron pedig 3 ezren üdülhetnek itt. Az Országos Űttörőelnök- ség 1981-ben határozott az egyhónapos őrsvezető- és raj- titkárképzés céljáról, feladatairól, témáiról. A legfontosabb, hogy az ismeretek bővítésével, a képességek kibontakoztatásával sajátítsák el a gyerekek a szövetség céljait, élményeikkel saját csapatuk életét gazdagítsák, felkészüljenek az őrsi és raj- tevékenység összefogására. A sokféle feltételnek megfelelő zánkai napirend lényege, hogy reggel fél 7-kor kelnek fel a gyerekek, délelőtt az iskolai anyagot tanulják, délután a mozgalom eszköz- és módszertárával ismerkednek. Este ugyanezt folytatják, vagy mozi-, színházelőadás szerepel a programban. Takarodó fél 10-kor van. Ez naponta 15 óra aktív figyelmet, igénybevételt, tanulást, élményt, szórakozást jelent. Beszélgettünk a fiatal úttörővezető pedagógusokkal. Értelmesek, vidámak, kedvesek, lelkesek: — Más ez a fajta oktatás-nevelés, mintáz iskolai. Szülőpótlónak, mozgalmi embernek, oktató pedagógusnak egyformán kell lennünk minden percben szívvel-lélekkel a gyerekekért — mondják. — Viszonylag jó képességű gyerekek jutnak idáig, de a legkülönbözőbb felkészültséggel. Nincs idő, hogy egy szintre hozzuk őket. Van, aki még a régi történelemkönyből tanul, s például háromféle fizikai tanítási módszerhez kell alkalmazkodni. Olyan gyerekünk is akadt, aki városi iskolában sem tanult oroszt, mert nem volt szakos tanáruk. Mégis szeretünk itt lenni. Többet tud az ember rövid idő alatt produkálni a gyerekekkel, mint bárhol az országban. A kérésünk a csapatokhoz, az iskolákhoz: ha elküldték ezeket a gyerekeket, hagyják, hogy kiborítsák eléjük otthon a zánkai hátizsákot! A Békés megyéből érkezettekkel jó a tapasztalatunk. Vezetésre alkalmas, felkészült pajtásokat küldenek az ottani úttörővezetők. ügyesség, bátorság a porondon Két őrszolgálatos leányzó szemrevételezi a 8-as csapat otthonának rendjét: Répa Ildikó és Vendlóczky Éva szarvasi pajtások. „Égyórás az őrszolgálat, sok a feladatunk, de szívesen vállaljuk — mondják. — Eddigi legnagyobb élményünk a dörgicsei kirándulás és a két tábor közötti számháború volt. A zászlót és vele a győzelmet Bella Csaba Békés megyei gyerek szerezte meg. A szüléinknek üzenjük; ne izguljanak, jó helyen vagyunk.” Törékeny, kék szemű kislány a gyomaendrődi Pap Klára. Öt választotta a 119 gyerek csapattitkárnak. Határozott, jó szervezőkészségű, sugárzóan értelmes ez a csöpp lány. Képességeit bizonyosan jól hasznosítja majd odahaza, hiszen rövid egy hét után már itt is hallgattak szavára a többiek, Meghív, hogy tartsunk velük a délelőtti tanulás után a sportvetélkedőre. Míg a sportcsarnok felé tartunk, egyre-másra jelentkeznek a gyerekek, írjuk le nevüket az újságba. A kunágotai Sebők Robit valóban nem lehet kihagyni: — Én sokat tudok beszélni, mondják a tanárok is. Itt az a legjobb, hogy házi feladat nincs és sok a program. Megtanuljuk, mit csináljunk, változtassunk odahaza az úttörőmunkában. Ügyesség, bátorság a vetélkedő címe, amelyet a pompás sportcsarnokban rendeznek a gyerekeknek. Dübörög a parketten a sok gyerekláb, izzadnak, erőlködnek, biztatják egymást, ügyesek és mackó mozgásúak egyformán igyekeznek. „Jó játék a sorjáték” — kacagnak. A győztes, a táborszintű verseny résztvevője a Tölgyfa őrs lett. Este következik a demokrácia, az önértékelés „szárny- próbálgatása”, a csapatértékelő gyűlés. Beszámolnak a felelősök és rajtitkárok, végül pedig mindenki szót kap. „Sokat mozgunk, népszerűek a sportprogramok — mondják. — Eddig én nem sokat szerveztem a beosztásomnak megfelelően — gyakorol önkritikát valaki. — Nem valami szép látvány a reggeli rendetlen szoba és a csapatotthon körül szétdobált szemét — címezi a megfelelő helyre egy kislány a jogos kritikát. — A legtöbben jól kezelik már a mosógépet és a centrifugát. A mi rajunk Ilyen csapatotthonokban fogadják a látogatókat a gyerekek Nagy Péter és a szerző felvételei Bejárat az úttörők városába fegyelmezett, akár mindenkit megdicsérhetnék.” Sorjáznak a vélemények, melyeket Pethö Zoltán csapatvezető így summáz: — Égyre inkább rájöttök, menynyire egymásra vagytok utalva, így formálódik a közösség. Az eredmény akkor lesz igazi, ha a következő értékeléskor már sajnáljátok, hogy haza kell menni. Könnycsorgató látogatás Ezt a napot de nagyon várta mindenki! Most jönnek az otthoniak, a látogatók. Előtte is bővebben csorognak a könnyek, utána is. Akihez jöttek, hazavágyik, akihez nem tudtak eljutni a szülei, azért kesereg. Csuda tudja, jó-e ez a látogatás, bár az egyhavi távoliét hosz- szú idő. Elcsodálkoznának az anyukák, apukák, ha látnák, hogy érkezésük előtt miként sürög-forog, takarít, készülődik a gyermekük. Délelőtt 9- től délután 2-ig tart a látogatás. Békésből nem sok vendéget jósoltak, hiszen már előtte való nap indulni kell, drága az útiköltség, hosszú az utazás. A szolgálatos gyerekek mégis alig győzték az érkezőket kalauzolni, leültetni. A messziről jöttek hatalmas csomagokkal érkeztek. Hoztak sült kacsát, csirkét, bőröndnyi süteményt, meleg pokrócot, kit, mire késztetett a szülői féltés. Na, nem baj, az esti batyusbá- lon elfogy majd a jóféle hazai. Szerencsére jó az idő, benépesednek az utak, az erdei házikók, a kinti és benti padok, székek százai. Az ezer gyerekhez legalább 3 ezer felnőtt látogat ilyenkor. Kirándulhatnak gyerekeikkel Füredre, Badacsonyba, vagy maradhatnak az úttörővárosban is. Október 3-án ragyog a Balaton, még a széllovasok is vízre merészkedtek, csak éppen ebédelni nem lehet sehol. Vagy zárva vannak a környék éttermei és bisztrói, vagy nem tudják, mikor érkezik Zánkára a népvándorlási tömeg, nem készültek fel az ellátásra. Kacagva, sírva, egymás szavába vágva mesélve, játszva, gyorsan eltelt az idő, búcsúzni kell. A zánkai városban folytatódik az élet. Nincs idő a búslakodásra, új és izgalmas feladatok felderítésére indul az őrsi por- • tya. ♦ Utószó: Á vezetés tudományát meg kell tanulnia az úttörőközösségek választott gyermektisztség-viselőinek. A 11 éve átadott úttörővá- rosban sokoldalúan, élményekkel fűszerezve képezik, oktatják a gyerekeket. Talán kicsit sok is az élmény, dús a program, nem mindenki tud lépést tartani a rohanással. A jelenlegi módszerek mellett és ellen érvek csapnak össze. A döntés, a megfelelő út kiválasztása a felnőtt és gyermek úttörővezetők együttes joga és kötelessége. Az alapvető feltétel és cél mégiscsak az, hogy mennyire hasznosítják itthon az ott tanultakat. Szervezzék jobban ők maguk az életüket, az úttörők mozgalma valóban a gyerekeké legyen, és ne a felnőttek határozzanak, szervezzenek helyettük. Október 19-én jönnek haza a mieink Zánkáról. Fogadjuk úgy őket, hogy szívesen tárják elénk nagy fáradsággal megpakolt hátizsákjukat. Bede Zsóka
