Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

Ifjú Gárda és polgári védelmi szakalegység-parancsnok Üdülve dolgozni A fehér papír nem beszél vissza, csak magam dacolok a fejemben kavargó gondo­latokkal. Mit érezhet a ha­za szeretetéből az, aki — szerencsés korban születvén — nem ért meg háborút, Csak könyvekből, filmekből és egyéb híradásokból fogja fel közvetve az emberiség borzalmainak egyikét. Mégis mit jelenthet ez a szóössze­tétel: hazaszeretet? Egy fiatalnak, aki alanya a haza­fias honvédelmi nevelésnek: ifjúgárdistaként. Nem a haza' iránt érzett kötelesség"e, amikor hete- ken-hónapokon át társaival arra készül, hogy egy — tu­dásukat, erejüket próbára te­vő — szemlén a legtöbbet nyújtsák? Vagy elfogadtas­sák kheki színű egyenruhá­jukban magukat a társadal­mi rendezvényekén a kato- násdi látszata nélkül. Miért tetszik ez a fiataloknak, mi vonzza őket több mint 25 éve az „egyenruhások” kö­zé? Minderre a legilletéke­sebb — egy Ifjú Gárda-pa­rancsnok, ifi. Király József válaszát hallgattam meg. — Kiváló úttörő voltam, a gimnáziumban nem kel­lett emiatt Kilián-körre jár­nom. S akkor elmentem egy Ifjú Gárda-foglalkozásra, hét éve már. A KISZ mellett működő szakaszban indul­hattam a Honvédelmi Kupa lövészversenyen. Ügy gondo­lom, minden fiút vonz egy kicsit a katonásdi, de ez nem az, és mégis közel van hozzá: az akadályversenye­ken, a lövészeteken, a harci túrákon. A KlSZ-szerveze- tekben a honvédelmi sport szervezése nem szerepel elő­kelő helyen, itt viszont fel­menő rendszerű versenye­ken bizonyíthatnak minden évben — mondja ifj. Király József, az okányi polgári vé­delmi szakalegység parancs­noka. — Jól szerepeltetek a kö­zelmúltban a megtartott sza- kalegységi szemlén is. Poli­tikai ismeretekből a meg­szerezhető 320 pontból 293-at gyűjtöttek össze és a harci túrán 1. helyezettek lettek a pv-szakalegységek között. Ebből úgy tűnik, érdekli a fiatalokat a politika. Való­ban így van? — A községben két éve működik a polgári védelmi szakalegység a tsz támogatá­sa mellett, s a járási pv-pa- rancsnokság irányításával. Az eltelt két évben igyekez­tünk maximálisan teljesíteni a szakmai feladatokat, s az utóbbi egy évben — a poli­tikai előadásokon tapasztal­ható — még inkább érdekli a fiatalokat a politika. Mun­kájukat a siker öröme koro­názta. Szívesen vállaltak fel­adatot akkor is, amikor fel­■ kérték őket, hogy szomba­ton, a polgári védelmi gya­korlat idején vegyenek részt a programban. A rendőri szervek mellett közrendi, közbiztonsági teendőket lát­nak el, segítenek a kijárási tilalom betartásában. Tagjai lesznek a Sarkadról érkező­ket t fogadó és az elszálláso­lást irányító bizottságnak. Délután pedig részt vesznek a visszatelepítésben. — Megjelentek a gárdis­ták a házakban, hogy az emberekkel tudassák: a gya­korlat idején fogadják be az érkezőket. Féltek is a fel­adattól, meg örültek is neki, mert most bizonyíthatják az évek alatt szerzett tudásu­kat, hiszen az erőfelmérés a valóságban történik. Kide­rül, milyen bajtársi szel­lemben védik szűkebb hazá­juk: Okány nyugalmát. Számadó Julianna Ritkán emlegetjük együtt a pihenést és a munkát, tar­talmukban inkább ellenté­tesnek hisszük e fogalmakat. Az ellenkezőjét bizonyította, az a hasznosan eltelt 14 nap, melyet a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző Is­kola tanulói a KISZ Köz­ponti Bizottságának jóvol­tából a Balaton mellett töl­töttek. Most első ízben, 1982 nyarán, a Pannónia Szállo­da és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatósága 4 tur­nusban vendéglátós szakmai építőtábort szervezett. Ez a lehetőség — melynek meg­teremtését a szükség hívta • létre — átlagon felül meg­hozta gyümölcsét. Amellett, hogy a nyári csúcsidény ál­landóan gondokkal terhelt vendéglátó-időszaka most könnyebben telt el, a tanu­lók szakmai előre haladását is segítette. Olyan két hét volt ez, mely ugyan próbá­ra tett szaktudást, rátermett­séget, felkészültséget, de rö­vid időre ízelítőt is adott, milyen szép is életcélul vá­lasztott szakmánk. Az igazán kemény munká­ban részt vevőket sportprog­ramok, strandolás várta, me­lyet a vállalat táborvezető­sége szervezett, jiékés megye vendéglátós utánpótlására jellemző az a tény, hogy az augusztus 2—15-ig tartó tur­nusban dolgozó fiatalok kö­zül többeket (szakács, fel­szolgáló, .vendéglátóipari el­adó tanulókat) még egy hétre alkalmazott a vállalat. A sok maradandó plmény, tapasztalat mellé kedves em­lékeztetőként tehették a munkájukért kapott elisme­rő sorokat. Iskolánk KISZ- szervezete a KISZ KB di­csérő oklevelét kapta az ön­kéntes vendéglátóipari szak­mai építőtáborra jelentkezés körültekintő megszervezésé­ért, alapos előkészítéséért, és az ott végzett munkáért. Iskolánknak gyakorlata van már az ilyen jellegű nyári foglalkoztatásban, hi­szen Zánkán évről évre 100 tanuló dolgozik a szakmájá­ban. Ebből az építőtáborból is jó hírekkel tértek vissza tanulóink, közülük többen a tanévnyitó ünnepélyen igaz­gatói dicséretben részesültek. Minden támogatásra mél­tó a siófoki kezdeményezés, mert a tanulók a derűsebb, szebb oldalát is megismer­ték a vendéglátásnak, gya­korolhatták azt az idegen nyelvet is, melynek fontos­ságát év közben nem érez­ték. ’Üj benyomásokkal gaz­dagodtak szakoktatóink is, mert más körülmények kö­zött, alaposabban megfigyel­hették tanulóikat. Reméljük, lesz folytatása, hagyománya a most beindított szakmai táborozásnak. * Berta Agnes, 3/8. osztályos felszolgáló tanuló Az ifjúság az elektronika korában Ez a címe és témája a,gen­fi Nemzetközi Távközlési Egyesület (lTU) pályázatá­nak, amelyet 155 tagország­ban élő fiatalok számára írt ki. A pályázat részleteit, a részvétei feltételeit az Uni­verzum 1982/8. száma közli, amely már kapható az új­ságárusoknál. Eddig Magyar- ország csak egyszer. 1975- ben, szerzett elismerésre mél­tó helyezést: harmadik díjat. A magyar fiatalok azóta sok1 nemzetközi pályázaton sze­repeltek sikeresen. Remél­hető, hogy ez az érdekes té­májú pályázat felkelti a ma­gyar ifjúság érdeklődését, és ezen is kiemelkedő helyezé­seket érnek el. Aforizmák Az ember olyan, amilyen­nek az Isten. teremtette, csak egy kissé rosszabb. (Cervantes) A csalogány a varjak kö­zött is csalogány marad, csak elfelejt énekelni. (J. I. Kraszewski) Magához szólította a sze­gényeket, és elosztotta kö­zöttük a gazdagokat. (Elias Canetti) A férfi jobban hazudik, amikor beszél, a nő — ami­kor ír. (Shaw) Fáradhatatlan gyerekek I _______________ N em hiszek a brosúrák ha­tásában, kételkedem benne, hogy a szép "szavak, a lát­ványos mondatok önmaguk­ban elegendőek lehetnek a mozgósításra — légyen akár­milyen nagyszerű cselekvés­ről szó. Mondjuk a sportról. Egyelőre távol van tőlem az öregség, ám emlékeim szerint a példa képes a leg­inkább mozgósítani. A moz­gásra is. Ha a kisgyerek úgy nő fel otthon, hogy szülei idejüktől függően törődnek az egészségükkel, ha csak te­hetik, úsznak, futnak, vagy éppen kirándulnak, száz az egyhez adom, hogy a gyerek is kedvet kap a mozgáshoz. Egyrészt, mert a szülők utánzása — jó és rossz pél­da esetén egyaránt — peda­gógiai tény, másrészt pedig, mert a mozgásvágy minden­képpen létezik a gyerekben. Legfeljebb kielégítetlenül. Néhány esztendeje olvas­tam egy tanulmányt. A szer­ző azt bizonygatta, hogy az iskoláskorúak akár órák hosszat is képesek intenzíven szaladgálni, játszani, a fá­radság legcsekélyebb jele nélkül. Állítását alátámasz­tandó a pszichológus kísér­letet szervezett. Munkatársai néhánv órán át figyelték a grundon játszadozó gyereke­ket, megfigyelték „mozgásu­kat”, azaz a versenysport fo­galmainak, gyakorlatának nyelvére ültették át, amit láttak. A tapasztalatok alap­ján összeállítottak egy gya­korlatsort, hivatásos kosár­labdázóknak. A végeredmény igencsak meglepő volt. A versenyzők alig több mint egy óráig bírták csak a tem­pót. Egyszerűen képtelenek voltak a folytatásra. Elfo­gyott az erejük. Mindez arra bizonyság, hogy a gyerekek szinte kép­telenek elfáradni. Ha alkal­muk \^an rá, órákon át ját­szanak, mozognak, csak ép­pen a lehetőséget kell meg­teremtenie rá a környeze­tüknek. A családnak vagy az iskolának. Jómagam a család és az iskola vitájában inkább a szülőkre szavazok; az ő ha­tásuk szerintem a legfonto­sabb. Magyarán: anyjára és apjára inkább hallgat a gye­rek, mint akár a kedvenc ta­nárnőjére. Nagy szavakkal azt mondhatnám, éppen ezért komoly a családok fe­lelőssége. A mozgásra neve­lésben éppen úgy, mint más fontos „tantárgyakban”. Persze sokféle indíttatás képzelhető el a szülőknél a sportra nevelésben. Vannak végletek. Az egyik azoké, akik az üzletet veszik észre napjaink sportjában (is). Az effélét valló szülők elsősor­ban azért járatják edzésre csemetéjüket, Hogy ha fel­nőnek egyrészt pénzt adja­nak haza, másrészt pedig he­lyettük vigyék valamire, leg­alább a sportban. Taróczy Balázs, Temesvári Andrea pályafutására, azaz a hiva­tásos teniszre gondolnak, vagy talán a műkorcsolyára, s a Regőczy—Sallai jégtánc­kettős karrierjével buzdítják a sok edzés miatt gyakran lankadó, elkedvetlenedő gyermeküket, ők lesznek ké­sőbb, az úgynevezett „jégma­mák” és „jégpapák”, akik mindenkinél többet tudnak a sportágról, a bennfentesek, akik semmiben sem hisznek annyira, mint gyerekük te­hetségében, még akkor is, ha a tények nem őket igazol­ják. A másik végletet azok a szülők jelentik, akiknek a sport az, ami: mozgás, já­ték. Nekik szinte teljesen mindegy, melyik sportágban gyakorol rendszeresen a gye­rek, csak az fi lényeg, hogy mozogjon valamit. Kétségtelen, nem minden családban akad ráérő szülő, vagy nagyszülő, aki elkíséri és hazahozza az edzésre járó gyereket; Egyébként is, nem feltétlenül a versenysport, a korai versenysport a legal­kalmasabb a gyerekek rend­szeres mozgáshoz szoktatásá­ra. A fontos csupán az, vagy legalábbis az lenne, hogy teremtsenek alkalmat rá a szülők, hogy kisfiúk vagy kislányuk rákapjon a sport­ra. Hétvégeken naphosszat együtt vannak a szülők és a gyerekek, van tehát rá idő, hogy együtt mozogjanak, sportoljanak. És úgy hiszem, csak szándék és elhatározás kérdése, hogy ősszel, az is­kola, a munka időszakában is találjanak alkalmat a mozgásra a szülők. Termé­szetesen a gyerekekkel együtt. Malonyai Péter Grundfoci, amit nem lehet megunni Vasútmodell-kiállítás Országos vasútmodell-kiállítás nyílt szeptember 1-én Buda­pesten, a ferencvárosi Vasutas Művelődési' Központban. A kiállításon több mint száz vasútmodellen kísérhetjük végig a közlekedés fejlődését. A kiállítás legkisebb és legnagyobb mozdonya Junicza Tibor terepasztalának részlete (MTI-fotó — Branstetter Sándor felvételei — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents