Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
Ifjú Gárda és polgári védelmi szakalegység-parancsnok Üdülve dolgozni A fehér papír nem beszél vissza, csak magam dacolok a fejemben kavargó gondolatokkal. Mit érezhet a haza szeretetéből az, aki — szerencsés korban születvén — nem ért meg háborút, Csak könyvekből, filmekből és egyéb híradásokból fogja fel közvetve az emberiség borzalmainak egyikét. Mégis mit jelenthet ez a szóösszetétel: hazaszeretet? Egy fiatalnak, aki alanya a hazafias honvédelmi nevelésnek: ifjúgárdistaként. Nem a haza' iránt érzett kötelesség"e, amikor hete- ken-hónapokon át társaival arra készül, hogy egy — tudásukat, erejüket próbára tevő — szemlén a legtöbbet nyújtsák? Vagy elfogadtassák kheki színű egyenruhájukban magukat a társadalmi rendezvényekén a kato- násdi látszata nélkül. Miért tetszik ez a fiataloknak, mi vonzza őket több mint 25 éve az „egyenruhások” közé? Minderre a legilletékesebb — egy Ifjú Gárda-parancsnok, ifi. Király József válaszát hallgattam meg. — Kiváló úttörő voltam, a gimnáziumban nem kellett emiatt Kilián-körre járnom. S akkor elmentem egy Ifjú Gárda-foglalkozásra, hét éve már. A KISZ mellett működő szakaszban indulhattam a Honvédelmi Kupa lövészversenyen. Ügy gondolom, minden fiút vonz egy kicsit a katonásdi, de ez nem az, és mégis közel van hozzá: az akadályversenyeken, a lövészeteken, a harci túrákon. A KlSZ-szerveze- tekben a honvédelmi sport szervezése nem szerepel előkelő helyen, itt viszont felmenő rendszerű versenyeken bizonyíthatnak minden évben — mondja ifj. Király József, az okányi polgári védelmi szakalegység parancsnoka. — Jól szerepeltetek a közelmúltban a megtartott sza- kalegységi szemlén is. Politikai ismeretekből a megszerezhető 320 pontból 293-at gyűjtöttek össze és a harci túrán 1. helyezettek lettek a pv-szakalegységek között. Ebből úgy tűnik, érdekli a fiatalokat a politika. Valóban így van? — A községben két éve működik a polgári védelmi szakalegység a tsz támogatása mellett, s a járási pv-pa- rancsnokság irányításával. Az eltelt két évben igyekeztünk maximálisan teljesíteni a szakmai feladatokat, s az utóbbi egy évben — a politikai előadásokon tapasztalható — még inkább érdekli a fiatalokat a politika. Munkájukat a siker öröme koronázta. Szívesen vállaltak feladatot akkor is, amikor fel■ kérték őket, hogy szombaton, a polgári védelmi gyakorlat idején vegyenek részt a programban. A rendőri szervek mellett közrendi, közbiztonsági teendőket látnak el, segítenek a kijárási tilalom betartásában. Tagjai lesznek a Sarkadról érkezőket t fogadó és az elszállásolást irányító bizottságnak. Délután pedig részt vesznek a visszatelepítésben. — Megjelentek a gárdisták a házakban, hogy az emberekkel tudassák: a gyakorlat idején fogadják be az érkezőket. Féltek is a feladattól, meg örültek is neki, mert most bizonyíthatják az évek alatt szerzett tudásukat, hiszen az erőfelmérés a valóságban történik. Kiderül, milyen bajtársi szellemben védik szűkebb hazájuk: Okány nyugalmát. Számadó Julianna Ritkán emlegetjük együtt a pihenést és a munkát, tartalmukban inkább ellentétesnek hisszük e fogalmakat. Az ellenkezőjét bizonyította, az a hasznosan eltelt 14 nap, melyet a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanulói a KISZ Központi Bizottságának jóvoltából a Balaton mellett töltöttek. Most első ízben, 1982 nyarán, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatósága 4 turnusban vendéglátós szakmai építőtábort szervezett. Ez a lehetőség — melynek megteremtését a szükség hívta • létre — átlagon felül meghozta gyümölcsét. Amellett, hogy a nyári csúcsidény állandóan gondokkal terhelt vendéglátó-időszaka most könnyebben telt el, a tanulók szakmai előre haladását is segítette. Olyan két hét volt ez, mely ugyan próbára tett szaktudást, rátermettséget, felkészültséget, de rövid időre ízelítőt is adott, milyen szép is életcélul választott szakmánk. Az igazán kemény munkában részt vevőket sportprogramok, strandolás várta, melyet a vállalat táborvezetősége szervezett, jiékés megye vendéglátós utánpótlására jellemző az a tény, hogy az augusztus 2—15-ig tartó turnusban dolgozó fiatalok közül többeket (szakács, felszolgáló, .vendéglátóipari eladó tanulókat) még egy hétre alkalmazott a vállalat. A sok maradandó plmény, tapasztalat mellé kedves emlékeztetőként tehették a munkájukért kapott elismerő sorokat. Iskolánk KISZ- szervezete a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta az önkéntes vendéglátóipari szakmai építőtáborra jelentkezés körültekintő megszervezéséért, alapos előkészítéséért, és az ott végzett munkáért. Iskolánknak gyakorlata van már az ilyen jellegű nyári foglalkoztatásban, hiszen Zánkán évről évre 100 tanuló dolgozik a szakmájában. Ebből az építőtáborból is jó hírekkel tértek vissza tanulóink, közülük többen a tanévnyitó ünnepélyen igazgatói dicséretben részesültek. Minden támogatásra méltó a siófoki kezdeményezés, mert a tanulók a derűsebb, szebb oldalát is megismerték a vendéglátásnak, gyakorolhatták azt az idegen nyelvet is, melynek fontosságát év közben nem érezték. ’Üj benyomásokkal gazdagodtak szakoktatóink is, mert más körülmények között, alaposabban megfigyelhették tanulóikat. Reméljük, lesz folytatása, hagyománya a most beindított szakmai táborozásnak. * Berta Agnes, 3/8. osztályos felszolgáló tanuló Az ifjúság az elektronika korában Ez a címe és témája a,genfi Nemzetközi Távközlési Egyesület (lTU) pályázatának, amelyet 155 tagországban élő fiatalok számára írt ki. A pályázat részleteit, a részvétei feltételeit az Univerzum 1982/8. száma közli, amely már kapható az újságárusoknál. Eddig Magyar- ország csak egyszer. 1975- ben, szerzett elismerésre méltó helyezést: harmadik díjat. A magyar fiatalok azóta sok1 nemzetközi pályázaton szerepeltek sikeresen. Remélhető, hogy ez az érdekes témájú pályázat felkelti a magyar ifjúság érdeklődését, és ezen is kiemelkedő helyezéseket érnek el. Aforizmák Az ember olyan, amilyennek az Isten. teremtette, csak egy kissé rosszabb. (Cervantes) A csalogány a varjak között is csalogány marad, csak elfelejt énekelni. (J. I. Kraszewski) Magához szólította a szegényeket, és elosztotta közöttük a gazdagokat. (Elias Canetti) A férfi jobban hazudik, amikor beszél, a nő — amikor ír. (Shaw) Fáradhatatlan gyerekek I _______________ N em hiszek a brosúrák hatásában, kételkedem benne, hogy a szép "szavak, a látványos mondatok önmagukban elegendőek lehetnek a mozgósításra — légyen akármilyen nagyszerű cselekvésről szó. Mondjuk a sportról. Egyelőre távol van tőlem az öregség, ám emlékeim szerint a példa képes a leginkább mozgósítani. A mozgásra is. Ha a kisgyerek úgy nő fel otthon, hogy szülei idejüktől függően törődnek az egészségükkel, ha csak tehetik, úsznak, futnak, vagy éppen kirándulnak, száz az egyhez adom, hogy a gyerek is kedvet kap a mozgáshoz. Egyrészt, mert a szülők utánzása — jó és rossz példa esetén egyaránt — pedagógiai tény, másrészt pedig, mert a mozgásvágy mindenképpen létezik a gyerekben. Legfeljebb kielégítetlenül. Néhány esztendeje olvastam egy tanulmányt. A szerző azt bizonygatta, hogy az iskoláskorúak akár órák hosszat is képesek intenzíven szaladgálni, játszani, a fáradság legcsekélyebb jele nélkül. Állítását alátámasztandó a pszichológus kísérletet szervezett. Munkatársai néhánv órán át figyelték a grundon játszadozó gyerekeket, megfigyelték „mozgásukat”, azaz a versenysport fogalmainak, gyakorlatának nyelvére ültették át, amit láttak. A tapasztalatok alapján összeállítottak egy gyakorlatsort, hivatásos kosárlabdázóknak. A végeredmény igencsak meglepő volt. A versenyzők alig több mint egy óráig bírták csak a tempót. Egyszerűen képtelenek voltak a folytatásra. Elfogyott az erejük. Mindez arra bizonyság, hogy a gyerekek szinte képtelenek elfáradni. Ha alkalmuk \^an rá, órákon át játszanak, mozognak, csak éppen a lehetőséget kell megteremtenie rá a környezetüknek. A családnak vagy az iskolának. Jómagam a család és az iskola vitájában inkább a szülőkre szavazok; az ő hatásuk szerintem a legfontosabb. Magyarán: anyjára és apjára inkább hallgat a gyerek, mint akár a kedvenc tanárnőjére. Nagy szavakkal azt mondhatnám, éppen ezért komoly a családok felelőssége. A mozgásra nevelésben éppen úgy, mint más fontos „tantárgyakban”. Persze sokféle indíttatás képzelhető el a szülőknél a sportra nevelésben. Vannak végletek. Az egyik azoké, akik az üzletet veszik észre napjaink sportjában (is). Az effélét valló szülők elsősorban azért járatják edzésre csemetéjüket, Hogy ha felnőnek egyrészt pénzt adjanak haza, másrészt pedig helyettük vigyék valamire, legalább a sportban. Taróczy Balázs, Temesvári Andrea pályafutására, azaz a hivatásos teniszre gondolnak, vagy talán a műkorcsolyára, s a Regőczy—Sallai jégtánckettős karrierjével buzdítják a sok edzés miatt gyakran lankadó, elkedvetlenedő gyermeküket, ők lesznek később, az úgynevezett „jégmamák” és „jégpapák”, akik mindenkinél többet tudnak a sportágról, a bennfentesek, akik semmiben sem hisznek annyira, mint gyerekük tehetségében, még akkor is, ha a tények nem őket igazolják. A másik végletet azok a szülők jelentik, akiknek a sport az, ami: mozgás, játék. Nekik szinte teljesen mindegy, melyik sportágban gyakorol rendszeresen a gyerek, csak az fi lényeg, hogy mozogjon valamit. Kétségtelen, nem minden családban akad ráérő szülő, vagy nagyszülő, aki elkíséri és hazahozza az edzésre járó gyereket; Egyébként is, nem feltétlenül a versenysport, a korai versenysport a legalkalmasabb a gyerekek rendszeres mozgáshoz szoktatására. A fontos csupán az, vagy legalábbis az lenne, hogy teremtsenek alkalmat rá a szülők, hogy kisfiúk vagy kislányuk rákapjon a sportra. Hétvégeken naphosszat együtt vannak a szülők és a gyerekek, van tehát rá idő, hogy együtt mozogjanak, sportoljanak. És úgy hiszem, csak szándék és elhatározás kérdése, hogy ősszel, az iskola, a munka időszakában is találjanak alkalmat a mozgásra a szülők. Természetesen a gyerekekkel együtt. Malonyai Péter Grundfoci, amit nem lehet megunni Vasútmodell-kiállítás Országos vasútmodell-kiállítás nyílt szeptember 1-én Budapesten, a ferencvárosi Vasutas Művelődési' Központban. A kiállításon több mint száz vasútmodellen kísérhetjük végig a közlekedés fejlődését. A kiállítás legkisebb és legnagyobb mozdonya Junicza Tibor terepasztalának részlete (MTI-fotó — Branstetter Sándor felvételei — KS)
