Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

1982. szeptember IX., szombat o Az elmúlt gyógyüdülő állomáson napokban nemes emberbaráti segítőkészségről tettek tanúbizonyságot a gyulai dolgozói. Csaknem 30-an jelentkeztek, és adtak térítésmentesen vért a véradó­Fotó: Béla Ottó A TOT nyilatkozata A salvadori hadsereg leg­újabb bűntettéről értesülve a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa tegnap az aláb­bi nyilatkozatot tette közzé: A magyar közvélemény is felháborodva értesült arról, hogy a salvadori hadsereg védtelen parasztokat, asszo­nyokat és gyermekeket mé­szárolt le San Vicente me­gyében. A dolgozó magyar parasztság, a termelőszövet­kezetek egymilliós tagsága nevében elítéljük a salvadori rendszer újabb bűntettét. Kö­veteljük a felelősök megbün­tetését, és felhívjuk a világ országainak szövetkezeti mozgalmait: támogassák a salvadori népnek az elnyomó rendszer megdöntéséért, az imperialista beavatkozás el­len és a független, demokra­tikus Salvador megteremté­séért vívott harcát. A ma­gyar termelőszövetkezeti pa­rasztság együttérzéséről és < támogatásáról biztosítjuk a 1 népelnyomó rendszer és had­serege terrorjától szenvedő parasztokat, a salvadori né­pet — hangzik a nyilatko­zat. Példás gyári kapcsolat Kassára utazik a téglagyáriak küldöttsége Tizenhat évvel ezelőtt a Dél-Alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat, valamint a Kelet-Szlovákiai Téglagyá­rak Nemzeti Vállalata között példás kapcsolat alakult ki. Évente 45 fős munkáskül­döttséget fogadnak Békéscsa­bán, illetve Kassán. A másfél évtizedes jó kap­csolat mostani eseménye, hogy 45-fős delegáció utazik ma, szombaton Kassára, a dél-alföldi „téglások” küldöt­teiként. . Az évenkénti találkozókon gyárlátogatásokon kívül ki­cserélik tapasztalataikat a termelés növelésének mód­szereiről, a munkaszervezés­ről, a gyárak munkásainak életéről. De a kapcsolatnak más for­máit is kitűnően ápolják a két ország téglásai. Például évenként 40 gyermeket „cse- reüdültetnek” egymás szék­helyén. A csehszlovák gye­rekek Gyulán, a magyar tég­lások gyerekei a kassai gyá­rak úttörőtáborában tölthe­tik vakációjuk egy részét. Ezenkívül minden évben öt­öt család tölti szabadságát a békéscsabaiak, illetve a kas­saiak üdülőiben. Barátaink Balatonlellén, a mieink a Tátrában. A ma induló jutalomjelle- gű kiránduláson a dolgozó­kon kívül nyugdíjasok is részt vesznek, akik szervezői voltak a jó kapcsolat meg­teremtésének. V. T. Csúcsidény a konzervgyárakban Üdülő és oktatási centrum A Magyar Országos Hor­gász Szövetség (MOHOSZ) és a Dél-Magyarországi Épí­tőipari Vállalat (DÉLÉP) szarvasi 100 személyes üdü­lőjében kazánházat, ^vala­mint külön épületben 200 adagos konyhát, éttermet, büfét és szakmai tanfolya­mok megtartására előadóter­met létesítettek. A kazánház­zal lehetővé vált a szállodai rész központi fűtéssel való ellátása, és így télen is le­het vendégeket fogadni. A konyhában előzetes meg­rendelésre reggelit, ebédet, vacsorát készítenek. Külön konyha is rendelkezésre áll, ahol a vendégek, ha kedvük tartja, főzhetnek, süthetnek. A DÉLÉP az üdülő mel­lett oktatási centrum létre­hozását tervezi. A tanfolya­mokon egyszerre százan ve­hetnek majd részt. P. B.­Csomagolják a lisztet a békéscsabai István malomban. Az automata adagolóról lejövő kilós tasakokból zsugorfóliás egy­ségcsomagokat állítanak össze, elsősorban a város ellátására Fotó: Veress Erzsi Legmozgalmasabb szaka­szához érkezett a konzerv­gyárak munkája: ezekben a napokban egy időben dolgoz­zák fel a mezőgazdasági üze­mekből beérkező zöldség- és gyümölcsszállítmányokat. A 16 konzervgyárban csaknem 20 ezer dolgoz^ megfeszített munkát végez, három mű­szakban szolgálják ki a gé­peket. Jó néhány helyen automata sorokat állítottak be. így is kevés azonban a kézi munkaerő, ezért közép- iskolás diákok segítik — ösz- szesen mintegy háromezren — az áru válogatását, osztá­lyozását és a csomagolást. A zöldségek közül az ubor­ka adja most a legtöbb mun­kát. közepesnél jobb a ter­més, s így uborkából pótol­ják a gyengébb zöldborsó­termés okozta kiesést. Eddig az üzemek — elsősorban a debreceni, a hatvani, a szi­getvári és a nagyatádi gyár — összesen 60 ezer tonna uborkát dolgozott fel cseme­ge és ecétes savanyúsággá, s a szovjet megrendelők igé­nye szerint paradicsommal kevert vegyes dobozos ké­szítménnyé. A másik nagy tétel a pa­radicsom. Az őszi kánikula meggyorsította az érést, ezért igyekezni kell a szedéssel, feldolgozással, emiatt az üze­mekben. más termékekkel szemben előnyt élvez a pa­radicsom. Hazai, a szocialis­ta és a tőkés piac számára egyaránt főként paradicsom­sűrítmény, illetve a közked­velt ivóié készül. A zöldbab feldolgozása elsősorban a dunántúli konzervgyárakban tart még. A gyümölcsök' közül az őszibarack és a szilva foga-1*' dására rendezkedtek be most az üzemek, őszibarackból ed. dig 20—23 ezer tonnát „ala­kítottak át” befőtté, gyü­mölcslé- és dzsemalapanyag­gá. Kecskeméten és Nagykő­rösön a termés egy részét öt­literes üvegekbe töltik', s a gyárak saját felhasználásra raktározzák. A téli hónapok­ban az üvegből kikerül a barack, s szilvával, cseresz­nyével, meggyel, almával ve­gyes kompót készül belőle. Javában tart még a szilva­feldolgozás, s még e héten megérkeznek' az első körté­vel megrakott vagonok is a gyárakba. Fokozatosan emelkedő mennyiséggel közeledik az al­ma csúcsszezonja. Jelenleg még csupán a Nyíregyházi Konzervgyár fogadja a ter­mést, külön almalé-feldolgo- zó társaság alakult e célra. Az ipari almából — a jég­verés, ütődés miatt kevéssé esztétikus, ám kiváló minő- j ségű darabokat sorolják ide j — üdítő ital alapanyagául i szolgáló sűrítmény készül, j amely igen keresett a tőkés : piacokon, elsősorban az NSZK-ban és Ausztriában. A hónap közepétől a debreceni gyár is bekapcsolódik az al­mafeldolgozásba. H székesfehérvári baleset áldozatai A csütörtökön Székesfe­hérváron történt súlyos köz­lekedési baleset következté­ben a vasúti szerelvénnyel összeütközött autóbusz uta­sai közül életét vesztette: Kállai Miklósné 49 éves, Ko­vács Józsefné 49 éves, Ger- ván Józsefné 29 éves, Kéti Józsefné 29 éves, Györkös József 42 éves, Pálmai Gyu­la 39 éves, Szabó Józsefné 44 éves, Soós Blemérné 21 éves, Soós Gabriella 8 hónapos, Huszár Ágnes 8 éves, Bod­nár János * 12 éves, Czupán Mihály 11 éves, Nagy Ferenc 10 éves, Viniczai Attila 10 éves, Szigeti László 10 éves, Szilágyi Dénes 10 éves. Élet­veszélyesen megsérült Schrott Gyuláné 52 éves, súlyosan sérült Szabó Attila 11 éves utas. Négyen szenvedtek könnyű sérülést. Az áldoza­tok és a sérültek — egyikük kivételével — valamennyien székesfehérvári lakosok. A vonat utasai és személyzete közül senki sem sérült meg. A vizsgálat eddigi megál­lapítása szerint a balesetet az okozta, hogy Nyakas Jó­zsef, 57 éves gépkocsivezető, székesfehérvári lakos nem győződött meg az áthaladás veszélytelenségéről. Nyakas Józsefet a rendőrség előze­tes letartóztatásba helyezte. (MTI) Országos vásárok szeptember 11-én, szombaton. Országos állat- és kirakodóvásár: Szegvár. Szentlőrinc, Tószeg. Autóvásár: Szentlőrinc. Szeptember 13-án, vasárnap: Országos kirakodóvásárok: Be- csehely, Szeged-Kiskundorozs- ma. Országos állat- és kirakodóvá­sárok: Cibakháza, Csépa, Dabas, Nagykáta, Szabadszállás, Te- rény, Zagyvarékas. Autóvásárok: Baja, Békéscsa­ba, Dabas, Debrecen, Lajosmi- zse, Marcali, Miskolc, Nagykő­rös, Nyíregyháza, Pécs, Siófok, Szeged, Szombathely, Tata. Veszprém, Zalaegerszeg. Főpróbák Hfffllem a színházi évad elejét jelző főpróbákról írok Ipj' ff most, holott ezekhez szokott a toliam — hanem néhány olyan játékról, mely ellen ízlésem til­takozik. Háborús játékokról van szó. Nemrégiben a kalifor­niai Livermore-ban tizenöt magas rangú amerikai ka­tonatiszt vonult el jól árnyékolt szobákba, hogy lejátsz- sza ama kétmillió dollárért készített legmodernebb kompjuterrendszeren a harmadik világháborút. A komp- juter egy úgynevezett „szimulátor”, vagyis a valóságot idézi fel kísérteties hűséggel. Másodpercenként kétmil­lió utasítást képes magába fogadni ez a kompjuter, s húsz másodpercbe telik, amíg a kétmillió információt feldolgozza. Az eredményről tüstént tudósítja a hatal­mas képernyő előtt ülő játékost. De ugyan mi van a képernyőn? Az Egyesült Államok védelmi-férképészeti intézete a teljes földgolyó részletes hegy- és vízrajzát, városainak és falvainak a sorát táp­lálta be az ördögi masinába, tizenöt négyzetkilométeres” nagyságrendig. Egy gombnyomás, és előttük van Alasz­ka, a Fülöp-szigetek, a Falklandok, vagy éppen Cegléd és vidéke. A választás azonban nem ötletszerű. A kaliforniai Li­vermore-ban legutóbb egy valószínűleg feltételezett ha­dihelyzetet játszottak le: a kinagyított térkép Bad Hers- feldet ábrázolta — egy, Bonntól százhúsz mérföldre fek­vő helységet, mely ellen felindultak — a játék logikája szerint — az ellenséges tankok. A kompjuter előtt ülő tiszteknek az volt a dolga, hogy e kihívásra a rendeltetésükre álló légi, szárazföldi, klasz- szikus és rakétával felszerelt hadsereggel válaszoljanak; döntéseik jogosságát pedig a kompjuter igazolta vissza. Forrásom, a Time Magazine augusztus 16-i száma nem titkolta el, hogy ezek a döntések, a kompjuter vélemé­nye szerint, nem feleltek meg éppen a legkorszerűbb taktikai vagy stratégiai előírásoknak. Mit csinál ilyenkor a katona? A légkondicionált kali­forniai teremben ülő, jól kiképzett és felkészült tiszt? A gombhoz nyúl, mely egy nukleáris háborút robbant­hat ki. A kompjuternek nincsenek érzelmei: egészen pontosan visszajelezte a pusztulás méreteit. „Szent füst” — dadog­ta az egyik meglepett tiszt, amikor a képernyőjén ro­mokban heverni látta egész Nyugat-Németországot. Egy másik tiszt: „Mindez iszonyú hidegvérrel történik. Ami­kor ránéztem a képernyőre, mintha egy koporsóra bá­multam volna.” A képernyőgyakorlat tanulsága az volt, hogy a legki­sebb nehézség esetén a tisztek többsége azonnal és ha­bozás nélkül a megatonnák arzenáljához nyúlt. Nem vigasztal engem az M. I. T. professzorának érté­kelése: „Ez a kiképzés ellentétes hatásokat válthat ki. Egyfelől fékező erejű lehet, mert elképzelhetővé teszi a nukleáris háborút, másfelől iszonyt ébreszthet bennünk. A kompjuter azzal szembesít, amit a legszívesebben el­nyomnánk magúnkban: azt a durva tényt, hogy itt boly­gónk túlélési esélyeivel játszadozunk.” Nem sok kommentár kell ehhez. Legfeljebb annyi, hogy a szellemesen Janusnak keresztelt kompjuterjáték nem olyan kétarcú, mint a latinok egykori istene. A visszatetszést ugyanis, amit esetleg ébreszthetne, már eleve az a feltételezés szüli, hogy a nukleáris háború lehetséges, sőt valóságos alternatívát kínál. Azaz: lehe­tőségét előbb fogadnák el, mintsem az visszatetszést szült volna. Háborús játékokat, szimulált csatákat a tizennyolca­dik század óta játszanak. A Hyde parkban lejátszották a Waterlooi csatát; a római Piazza Navonát elárasztották — egy tengeri csata kedvéért. Nem játszottak még a világon olyan háborús játékot, amelyet meg ne próbáltak volna megvalósítani. Ezért tartom én úgy, hogy Janusnak csak egy arca van a kompjuterszobában, s hogy milyen ez az arc — erre- már feielt az egyik tiszt. Mintha egy koporsóba néznénk. Aki azt hiszi, hogy itt csupán egy elhanyagolható je­lentőségű „főpróbáról” van szó, téved. Janus csak az egyik program a sok közül. Az amerikai kongresszus vizsgáló bizottsága előtt szá­molt például be az amerikai postaszolgáltatás vezetője a nukleáris háború utáni levél- és távirat-kézbesítésről. (Time Magazine, augusztus 23., 24. oldal.) „A túlélők megkapják a postájukat.” Bevallotta ugyan a postai szolgáltatások vezetője, hogy bizonyos szolgáltatásokat kénytelenek lesznek felfüggeszteni. így nem lesz ex­presszlevél. A kézbesítést azonban akkor is fönntartják, ha a túlélőknek elfogy a bélyegkészlete. Valamennyiünk megnyugtatására az amerikai posta már valóságos elő­készületeket tett a nukleáris háború utáni levél- és cso­magkézbesítés biztosítására. Egyes postahivatalokban élelmiszer- és gyógyszerraktárakat rendeztek be „arra” az esetre. Egy demokrata szenátor megkérdezte a postadirektort, hogy mire jó ez az egész, hiszen: „Nem lesznek címek, nem lesznek utcák, nem lesznek háztömbök és nem lesz­nek házak.” Külön cikket írhatnék arról a lelkivilágról, amely a kongresszus előtt fellépő postaigazgató sajátja. Egyfelől őrjítő hiúság tombol benne: a posta becsüle­téé, mely íme még egy világkatasztrófa után is ellátja dolgát. Micsoda önteltség — a posta akkor is működik, ha nincsen címzett. A bürokrata nem a tevékenység cél­ját látja, csupán rutinját. Én ezt a postásgondolkodást még veszélyesebbnek tartom, mint a kaliforniai katoná­két. Végtére is a katonának szakmája a pusztítás; fő­próbáikat, mint tudjuk, a civil lakosság inimár sikere­sen hiúsítja meg a második világháború óta; itt csak főpróba van, de nincs előadás. Az amerikai postaigaz­gató nyilatkozatából azonban kisüt valami, ami a fő­próbából mindenáron előadást akar kicsikarni. A humánumellenesség. Sokan kérdik, és nem egyszerű rá válaszolni, mit te­het az egyes ember, a kisebb közösség a milliós kompju- terek vezérelte hatalmak ellen. A postaigazgató példájával válaszolok. Jindenütt, ahol megjelenik az ő gondolkodásához hasonló emberellenesség, formalizmus, gőg, bü­rokrácia — kísért az a szellem, mely az embe­riséget egy katasztrófába sodorhatja. Azóta, hogy ezt a cikket olvastam, rosszkedvűen veszem kezembe tenge­rentúlról érkező leveleimet. Akkor is kézbesíteni fog­ják, ha már ... Ungvári Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents