Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1982. szeptember 4., szombat o Hangulatos utcarészlet Műemlékek Óbudán Egyre inkább kialakul a barokk Óbuda városmagja, a Fő tér környéki műemlék-rezervátum. Az ódon, 150—200 éves épületek hangulatosan egészítik ki a mögöttük felépült házgyári óriás épületeket. A Fő téri és Hídfő utcai borozó, söröző, vendéglő tető alatt áll, és megkezdték a tanácsházzal szembeni épület teljes felújítását, itt majd a híres Sipos halászkert fogadja a vendégeket. Helyreállított barokk udvar Gázlámpás transzformátorház a tanácsház és a Sípos halászkert között (MTI-fotók: Kozák Albert felvételei — KS) Minden eddiginél nagyobb erőpróba előtt áll mezőgazdaságunk Beszélgetés Kiss Sándorral, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetőiével Fotó: Veress Erzsi Az idei aratás, a betakarításnak kedvező idővel nem tette igazán próbára megyénk mezőgazdaságát. Ez természetesen mit sem von le a búzatermesztők ez évi sikereinek értékéből, teljesítményük nagyságából. A gyors, jól szervezett, s a napos időt kihasználó aratás eredményeivel így is az ágazat felkészültségének nagyszerű bizonyítéka. Erről beszélt elöljárójában Kiss Sándor, az MSZMP Békés megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője, amikor a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a terményfelvásárlók, a szállítók s az élelmiszer-feldolgozó ipari üzemek előtt álló őszi teendőkről kérdeztük. — A VI. ötéves terv másfél millió tonna gabona megtermelését irányozza elő éves programként megyénknek. Ehhez a számítások szerint 130 ezer hektáron kellene búzát termesztenünk. Ebből most csaknem nyolcezer hektár hiányzott. Szerencsére — a jelenlegi állás szerint — a kukorica a vártnál jobb terméssel pótolja azt, amit a búzánál nem sikerült elérni. — Ezek szerint mégsem igazolták reményeinket az idén a búzatermesztők? — Nem erről van szó, A megye nem ért ugyan el kiugró átlagtermést a kalászosok termesztésében, de az esetleges szenzációs rekordok értékénél semmivel sem kisebb jelentőségű az, hogy a hozamok ismét megfelelően magasak voltak, vagyis sikerült stabilizálni a terméseredményeket. Emellett születtek azért kiugró teljesítmények is: tizennégy üzemünk alkotja a „hattonnások klubját”. Közülük külön' is említést érdemel a telek- gerendási Vörös Csillag, az újkígyósi Aranykalász, a ka- muti Béke, a pusztaföldvári Lenin, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány, a csanádapácai Széchenyi, a gerendási Munkácsy és a kondorosi Egyesült Tsz, ahol már második vagy harmadik évben produkálják egymás után hektáronként a több mint hat tonna búzát. És az sem közömbös, hogy további 33 gazdaság büszkélkedhet még öt tonnán felüli hozamokkal. — Az ágazat tehát kedvező értékelést kap, de az igazi erőpróba még csak ezután következik ... — Ez így van, a két dolog azonban mégsem független egymástól. Igaz, hogy a kombájnokat éppen a kedvező nyár okán nem érte nagy terhelés, így föl sem mérhettük igazán, hogy milyen nehézségeket okozhat a még mindig nem kielégítő alkatrész-utánpótlás. Hadd jegyezzem meg viszont, hogy a nyári és az őszi kampány között nem csak az azonos géppark jelent kapcsolatot. A betakarítás után jön a vetés, aminek kimenetelét java részben az aratás határozta meg. Annyiban, hogy az első vatőmag-fninősíté- sek tanúsága szerint meny- nyiségben és minőségben is tovább javult a helyzet, kedvezően alakul a fajtaösz- szetétel is. Valóban összehasonlíthatatlanul nagyobb, keményebb megpróbáltatások elé nézünk most a nyárhoz viszonyítva, ám azt se feledjük el, hogy itt a szántó egyharmadán vetnek majd búzát az üzemek, ami legalább ekkora részben sorsmeghatározó 1983-ra. — Addig, vagyis a vetésig azonban van még jócskán tennivaló. — Azt hiszem, ezt számokkal nem is kell különösebben alátámasztani. Az a megye lakossága előtt közismert, hogy Békésben ugyanakkora területen terem kukorica, mint ameny- nyin búza, hogy kiterjedt területekről kell a cukorrépát betakarítani, s ezenkívül itt vannak még a különböző ipari növények, a napraforgó, a kender, meg a többi. A többi esztendőhöz viszonyítva azonban sajátos helyzet alakult ki: tíz százalékkal nagyobb termést, nagyobb tömeget kell most betakarítani, elszállítani. A kukorica rekordot ígér, cukorrépából pedig 20 százalékkal megnövelt területen termesztettünk most, az egy évvel korábbihoz képest. — Az is baj tehát, ha nagy a termés? — Nem baj, csak sűrűsödnek, nehezednek a teendők. Rendkívüli intézkedéseket kell hozni. — Ez úgy értendő, hogy Hofi Gézának van igaza: megint a honvédséget kell bevetni a mezőgazdaságba? — A honvédség és hozzáteszem még a diákok mindig is nagy segítségére voltak a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. A munkák csúcsosodása idején most is 140 honvédségi járműre számítunk a szállításokban. Ennyi jármű természetesen csak töredékére vállalkozhat annak a feladatnak, amit több millió tonna termény, kémiai és egyéb anyag mozgatása jelent. A diákok pedig csak a zöldség- és gyümölcsbetakarításban segítenek. Reméljük, arra nem kerül sor, hogy kézzel kelljen törni a kukoricát, meg fölszedni a répát. — Nincs elegendő gép? — Gép az van. A tárolótérrel leszünk bajban. Ennek bővülése az üzemi erőforrások és a gabonaipar erőfeszítései ellenére sem tud lépést tartani a terménymennyiség növekedésével. Várhatóan több tízezer tonna kukoricát kell majd fólia alá tenni. De az előbb a kézi szedésről szólva. nem is az őszi munkák technikai hátterére utaltam, hanem arra céloztam, hogy az ősszel betakarításra váró nagy terméstömeg önmagában is nagyon nagy szervezettséget, felkészültséget, átlagon felüli erőkifejtést igényel, még akkor ■ is, ha ugyanolyan szép szeptemberünk és októberünk lesz, mint tavaly. Ez esetben is csak a belső szervezettség fokozásával, nagy körültekintéssel, ésszerű együttműködéssel oldhatjuk meg eredményesen teendőinket. És még így is nagyon nehéz a gondokat teljes körűen számba venni, hát még ha beüt egy átlagosnál is rosz- szabb, esősebb időjárás. — Ez az, amit aligha lehetne előre megjósolni, mégis mi az, amiben már most biztosak lehetünk az év utolsó szakaszára tekintve? — Az eddig már elmondottakon -túl majdnem teljes biztonsággal jelenthető ki, hogy a megye állattenyésztésének tervteljesítését takarmánygond nem fogja akadályozni. Több mint 90 ezér kocát tartanak ma a megyében, ennek jelentős részét a háztájiban. Ilyen még nem is volt talán. De van is, lesz is elegendő abrakunk. Ami a kérődzőket illeti. most egy sajátos helyzet alakult ki: annyi répaszelet várható idén, hogy az a teljes állomány szükségleteit kielégítené. Ha sikerül a gazdaságokban a cukorgyárak által tartósított szeletet „népszerűsíteni", újabb ta- karmány termő-terű letek szabadulhatnak fel árutermelésre. Jónak tartjuk, hogy a háztáji növekvő szerepet vállalt a tehéntartásban is, akárcsak a felfutó csirkehizlalásban. — Az őszi munkákra visz- szatérve: miben látja a siker garanciáit? — Üzemeink évek hosz- szú során bizonyították már. hogy képesek a legösszetettebb, legnagyobb feladatok teljesítésére is. A mezőgazdasági üzemek ösztönzési rendszere általában jól szolgálja a veszteségmentes betakarítást, megfelelően terjed, a gyakorlatban is az a törekvés, hogy lehetőleg a teljes termést értékesítsük, vagyis hasznosuljanak az úgynevezett melléktermékek is. Arra pedig már korábban is törekedtek a termelők, hogy ha kellett nyújtott műszakkal ragadják meg a betakarításnak, az őszi munkáknak kedvező időt. Amire ezelőtt még agitálni kellett: a felhalmozott szerves trágya használatára — az megy minden szó nélkül több éve már. Egy dolgot szeretnénk még ebből a sorból kiemelni: az üzemekben a belső önállóság növekedése együtt járt a személyes felelősség erőteljesebb tudatosodásával. A munkahelyi közösségek legalább annyira átérzik teendőik fontosságát, jelentőségét, mint maguk az irányítók. Mindez legalább olyan döntő, ha nem döntőbb, mint a korábbi nehéz őszökön szerzett tapasztalatok. összefoglalva: minden reményünk megvan arra, hogy megyénk mezőgazdasága a most induló, valóban átlagon felüli erőpróbában is teljesíti mindazt, amit az ország, a népgazdaság vár tőle. Kőváry E. Péter
