Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

1982. szeptember 28., kedd NÉPÚJSÁG A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát nagydíjas Boszorkánykolbászai (Fotó: Hauer Lajos felvétele — KS) Kapuzárás a BHV-n Hétszázezer látogató szavazott Vasárnap nyitotta ki utol­jára kapuit az idei őszi BNV. Az ismét nyáriassá vált, kellemes időben több ezren választották hét végi programként a kőbányai vá­sárváros meglátogatását. E napon is változatos prog­ramok várták őket. Szinte egymást érték a látványos, zenés divatbemutatók, és sok érdeklődőt vonzottak a fod­rászok és kozmetikusok in­gyenes bemutatói. Akinek még jutott, vásárolt az áru­sító pavilonoknál a vásári slágercikkekből, amelyek legtöbbje az utolsó darabig elfogyott a zárásra. Idén először a fogyasztók is leadhatták szavazatukat a BNV általuk legjobbnak ítélt kiállított termékeire. A tíz nap alatt mintegy hétszáz­ezer vásárlátogató szavazott, s az eredmény: a közönség díját a Borsodi Vegyi Kom­binát BNV-nagydíjas pvc homlokzatburkoló rendszere nyerte el. öt elismerő okle­velet'-is kiosztottak a közön­ség szavazatai alapján: eze­ket a VOSZK Propa fasirt- pora, a Videoton teletext vé­telére is alkalmas infracolor televíziója és sztereó rádió­magnója, a Budapesti Likőr­ipari Vállalat Vilmoskörte­pálinkája, valamint a Buda­pesti Tejipari Vállalat kávé­tejszínje érdemelte ki. A díjakat vasárnap dél­után Schiffert Ferenc, a BNV igazgatója, valamint Fellegi Tamás, a közönség­pályázatot megszervező és lebonyolító Nagyító című lap főszerkesztője adta át. Este hét órakor a Rákóczi induló hangjaival búcsúzott a minden eddiginél több, mintegy kilencszázezer láto­gatót fogadó őszi BNV. Ä főtér árbocairól levonták a részt vevő országok zászlóit, és bezárta kapuit a fogyasz­tási cikkek vására. Az őszi BNV befejezése alkalmából Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO ve­zérigazgatója az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában összefoglalta a vásár tapasztalatait. Az idei őszi áruvetélkedő is igazolja, hogy a nehezebbé váló gaz­dasági körülmények sem akadályozzák, sőt, ösztönzik a nemzetközi vásárok tevé­kenységét — mondotta. A hazai vállalatok is bebizo­nyították, hogy törekednek minél korszerűbb, használ­hatóbb, s nemcsak itthon, hanem a külpiacokon is ér­tékesíthető fogyasztási cik­kek előállítására. — A vásár nemzetközig ta­pasztalatcsere volt a javá­ból. A hazai vállalatok ösz­szehasonlíthatták portékáikat a bemutatkozó nagyszámú külföldi versenytárs ter­mékkínálatával, az egyes árucikkek műszaki paramé­tereivel, esztétikus megjele­nési formáival. Meggyőződ­hettek a fejlődő országok •minden eddiginél nagyobb számban megjelent kiállítói­nak árubemutatói alapján arról is, hogy új versenytár­sak jelentkeztek a fogyasztá- sicikk-iparban. Az új kon­kurencia a termékek szín­vonalának állandó emelésé­re kell, hogy ösztönözzön. Ismét bebizonyosodott, hogy a BNV-vel egy időben jól megfér néhány szakkiál­lítás is. A Hoventa, a Pro- tenvita, valamint a Studexpo nemzetközi kiállítások ér­dekesebbé, gazdagabbá tet­ték a tíznapos eseménysoro­zatot. Ugyancsak sikeresek voltak a kiegészítő progra­mok, a tűzoltóság, a rendőr­ség bemutatói, a kulturális események, az ötletvásár, s még jó néhány más rendez­vény. A közönség hálásan fogadta e figyelmességet, ezért gyakorlat lesz ez a jö­vőben is. A fogyasztási cikkek idei szakvására — a korábbi őszi BNV-khez hasonlóan — be­váltotta a hozzá fűzött re­ményeket. Kiscsákó, a 74-es körzet (Tudósítónktól) Százhuszonegy család, kö­zel fél ezer lakos é] itt Kis- csákón, akik elfelejtettnek, mellőzöttnek érzik magukat. De miért? Hiszen itt kere­sik meg a kenyerüket, itt van az otthonuk, itt eresz­tettek már gyökeret, az utóbbi években innen senki el nem vándorolt. Bajaikat az utóbbi két évben megtartott tanácstagi beszámolókon elhangzottak jól tükrözik: járda, közvilá­gítás, üzletnagyobbítás, jobb kulturális körülmények, is­kolabusz. Gondjaik címsza­vai ezek. Az egyik tanácsta­gi beszámolón az elnöklő megjegyezte: „A bajok egyik során maguk is változtatni tudnának, miért nem te­szik?” Az egyik fiatalember erre idegesen felkapta a fejét: „Mi keményen dolgozunk az életért itt, az isten háta mö­gött. Többet nem tudunk ad­ni a társadalomnak, kapni is szeretnénk valamit.” Ne vitatkozzunk most ez­zel a sok mindenben helyt nem álló kifakadással! A té­nyek úgyis tények marad­nak. Nemrég meglátogattam ezt a települést. Kerestem a gazdaság kerületvezetőjét. Nem volt szerencsém, de a közlékeny, tájékozott párt­titkárral már igen. Elmond­ta, hogy évről évre nagyjá­ból ugyanazokkal a problé­mákkal küszködnek. Egyik legfontosabbnak tűnő az is­kolabusz ügye. Kiscsákóról 30—40 gyerek jár be a 12 kilométerre levő nagyszéná- si iskolába. Egyike-másika alig látszik ki a hátitáska alól. Gond, hogy a busz ér­kezése és a tanítás kezdete között nagy az eltérés. A gyerekek, a legapróbbak is, ezt az időt csellengéssel kénytelenek tölteni. Aztán piaci napokon gyakran fel sem férnek a buszra. Ezért kellene iskolabusz. Volt olyan gond is egy időben, amikor a buszvezető be se akart hajtani a településre a rossz útviszonyok miatt. Sa­ját erőből megjavították, hi­szen az élet itt is megmoz­dult: járdát építettek, fákat ültettek, parkosítottak. Már emlékmű építésére is gon­doltak. De ezt az iskolabusz­kérdést megoldani nem tud­ják. A tanácstag talpraesett fiatalasszony, mozgékony, jártas a közügyekben. Meg­toldja a gondokat azzal, hogy a gyerekek megbetege­dése — ilyen a természet — nem igazodik a gyermekor­vosi rendelési időhöz, ilyen­kor aztán rohantak oda, amelyik orvos éppen a kö­zelben van. De gond az is, hogy nincs megoldva a té- eszközpontban lakók ivóvíz- ellátása. A központi településen há­rom szép utcánk van, mo­dern házak sorakoznak itt — mondja a település népfron­tosa. Az egykori uradalomra csak a műemlékjellegű kas­tély és egy-egy régebbi épü­letmaradvány emlékeztet. Egyre több családnál tűnik fel a személygépkocsi. Baj viszont, hogy amint feltűn­nek a házak udvarán a gép­kocsik, úgy sorvad a háztáji jószágtartás, megszűnőben van az önellátás. Két kisebb üzlet látja el a lakosságot itt, s egyre növekszik a ve­lük szemben támasztott igény, mert például tejet a hétnek csak két napján le­het kapni. Nem vitás, hogy tenni ma­gunkért magunknak is kell. De jogos igény, hogy egyet­len megemlített kérdés se maradjon válaszolatlanul, még akkor sem, ha arra egyértelműen nemet kell mondani. S a nem önmagá­ban nem elegendő, ha nincs mellette meggyőző indoklás. Kis Horváth Sándorné Nyugdíjasok Szarvason Szarvason, a HNF városi elnöksége a nyugdíjasok hely­zetét vitatta meg a legutóbbi ülésen. Életkörülményeik és igényeik alakulásáról dr. Molitorisz Pál vb-titkár ter­jesztett elő írásos beszá­molót. Alapját a minden nyugdíjasnak kiküldött kér­dőív adta. Ezek összesítése után kiderült, hogy a 4200 nyugdíjas közül 2700-an küldték vissza kitöltve a la" pokat. A felmérés készítői figyelembe vették a munkál" tatóktól kapott információkat is, s ezáltal még alaposabb és még reálisabb képet sike­rül összeállítani erről a tár­sadalmi rétegről. Korábban bebizonyosodott, hogy az ér­dekeltek jelentős része nem ismeri a szociális gondozás lehetőségeit, és a különböző ellátási formákat. Ezért a városi tanács a népfronttal, és az érdekelt szervekkel kö­zösen tovább szorgalmazza a jogpropagandát; sőt sokszo­rosított anyagok elkészítését, TIT-előadások szervezését is vállalta. A kölcsönös tájé­koztatásra, illetve tájékozó­dásra talán még nagyobb szükség lesz a jövőben. Ugyanis a jogos igények nő­nek, ám a lehetőségek kor­látozottak. Igaz, két öregek napközi otthona - is van Szarvason, de még további 110 ember kérne elhelyezést. Elkelne egy harmadik ilyen létesítmény az északnyugati városrészen is, mivel sokan nagyon messze laknak az em­lített két létesítménytől. Több százan igényelnék a házi szociális gondozást, amelyet az alacsony gondozói létszám miatt ma még nem lehet megvalósítani, illetve kiter­jeszteni. Jelenleg 25-en kap­nak ilyen ellátását, s közü­lük 22-en nyugdíjasok. Csak­nem 100-an kérnék a szociá­lis otthoni elhelyezést. Ehhez azonban új pavilont kellene építeni. A nyugdíjasok házának lé­tesítéséről szintén szó esett az előterjesztésben. ötszá­zan felül van azoknak a szá­ma, akik ezt a kérdőíven igényként megjelöték. Min­denesetre az illetékes szer­vek keresni fogják azokat a lehetőségeket, amelyek kö­zelebb viszik az ügyet a megoldáshoz. Ugyanis egy ilyen épület létrehozásához megyei támogatás kellene, még abban az esetben is, ha például szövetkezeti formá­ban valósulna meg. A vb-titkár a vita után je­lezte, hogy a városi tanács megvásárolta az ÁÉV mun­kásszállását, ahol mintegy 10 szobát lehet majd kialakíta­ni. A Bethlen út végén álló épületbe a fiatal házasok és a nyugdíjasok várhatóan még ebben az évben beköltözhet­nek. Mind a felmérés, mind a vita egyértelműen igazolta, hogy indokolt volt napirend­re tűzni a vb-ülésen a nyug­díjasok helyzetét. Eddig ugyanis egy-egy szerv leg­feljebb csak a saját területén tapasztalt gondokat. Most a sok-sok tényanyagot és a je­lenlegi állapotokat tükröző felmérés eredményeihez job­ban lehet majd hozzáigazí­tani a szociálpolitikai terve­ket. , —y—n Bungalótelepet adtak át szeptember 21-én a Vörös Csillag Szálloda parkjában. Úszómedence, szauna, solarium és 54 faház várja a vendégeket az ősparkban (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) A tárgyalóteremből Dinárért árult ételt, italt A Gyulai Járásbíróság tár­Együttműködés az ipari szövetkezetek és a KISZ között Hosszabb időszakra szóló együttműködési megállapo­dást írtak alá a hét elején az Ipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége elnöksé­ge. valamint a KISZ Békés megyei bizottsága képviselői. A megállapodás szerint együttes erőfeszítéseket tesz­nek annak érdekében, hogy javuljon a szövetkezetekben működő érdekképviseleti, ér­dekvédelmi rendszer. Ezt a jogszabályok rendszeres is­mertetésével, a demokratikus vezetési stílus támogatásával, a KISZ-vezetők alaposabb felkészítésével kívánják el­érni. Külön hangsúlyt ka­pott a megállapodásban az ifjúság termelési verseny­mozgalmakra való mozgósí­tása, s a KISZ-szervezettség javítása az ipari szövetkeze­tekben. Az együttműködés kiterjed az ifjúsági lakás­építés támogatására is. Az „Egy üzem — egy iskola”- mozgalom keretében ^segíteni kívánják a szövetkezetek, ipari üzemek és úttörőcsa­patok, rajok kapcsolatának javítását. Az üzemi úttörőszakkörök tapasztalatai kedvezőek, így újabb szakkörök létrehozását támogatják. T. I. gyalta Nyéki Sándor, Békés, Táncsics út 3/1. és Beliczay József, Békés, Tátra út 37. szám alatti lakosok bűn­ügyét. Mind a ketten devi­zagazdálkodást 6értő visz- szaélések miatt kerültek a bíróság elé. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat gyulai Várfürdőben üzemelő 303-as számú büféjében dol­goztak. Nyéki volt a büfé vezetője. A Várfürdőben sok külföl­di fordul meg. Jugoszláv ál­lampolgárok is rendszeresen látogatják a közkedvelt für­dőhelyet. A rríúlt évben Nyé­ki jugoszláv állampolgárok­tól több ízben fogadott el dinárt. Voltak, akik italt meg ételt rendeltek és nem volt forintjuk. Ehelyett di­nárral fizettek. A múlt év júniusában, júliusában és augusztusában — ahogy azt a bizonyítási eljárás megál­lapította — a büfé vezetője 6300 dinárért adott el árut. A jogszabály szerint devi­zahatósági engedély nélkül csupán 400 dinárt vehetett volna át külföldi állampol­gároktól. így ezt az összeget levonva 5900 dinárral köve­tett el devizagazdálkodást sértő bűntettet, melynek hi­vatalos árfolyam szerint számítva 4117 forint volt az ellenértéke. De más cselekményekbe is belebonyolódott. Megkért egy jugoszláv állampolgárt, hogy külföldről hozzon részére Polarád típusú fényképező­gépet. Ennek eleget téve je­lentkezett az illető néhány hét múlva a fényképezőgép­pel. Nyéki azonban nem tar­tózkodott a büfében. Az üz­letet helyettese, Beliczay Jó­zsef bonyolította le. Átvette a fényképezőgépet, s kifi­zette a 6000 forintot. A tárgyaláson cselekmé­nyüket beismerték. Nyéki Sándort a járásbíróság foly­tatólagosan elkövetett devi­zagazdálkodás megsértésé­nek bűntette miatt 6000 fo­rint pénzbüntetésre ítélte, és kötelezte az elkobzás alá eső érték megfizetésére. Beli­czay Józsefet bűnsegédként eklövetett devizagazdálkodás megsértésének vétsége miatt 3000 forint pértzbüntetéssel sújtotta. Az ítélet jogerős. S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents