Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

1982. szeptember 22., szerda Tanácskozás a népgazdasági tervezés fejlesztéséről Országos ifjúsági agitációs és propagandaértekezlet Óvári Miklós előadása Ülést tartott a MDVOSZ megyei intézőbizottsága Hétfőn délután Csatári Bé­la elnök vezetésével ülést tartott a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Bé­kés megyei intéző bizottsága, amelyen beszámoltatták a mezőgyáni Magyar-—Bolgár Vadásztársaságot tevékeny­ségéről. jelentést hallgattak meg a fáeánnevelő telepek és -keltetők ez évi eredményei­ről, valamint tájékozódott a bizottság a költségvetési gaz­dálkodásról, a megyei revi­zor- és jogi képviselet mun­kájáról, A mezőgyáni vadásztársa­ság elnökének, Szabó Mi­hálynak szóbeli kiegészítője és a viía alapján az intéző bizottság megállapította, hogy a vadásztársaságban fo­lyó munka a követelmények­nek megfelelő, szervezetten, fegyelmezetten dolgoznak, a belső egység adott, gazdálko­dásuk jó színvonalú. Mind- -ezt az is igazolja, hogy évek óta balesetmentesen vadász­nak. Az intéző bizottság fel­hívta figyelmüket, hogy ápolják tovább az egységet, fejlesszék a demokratikus fegyelmet, és erősítsék kap­csolataikat a társszervekkel. Tartsák továbbra is a figye­lem központjában a takaré­kos, hatékony vadgazdálko­dást. A mesterséges fácánte­nyésztés eredményeit kielé­gítőnek ítélte meg a bizott­ság, különösen eredményes­nek a vadgazdaság keltetőál- lomásának tevékenységét. Ez az állomás gyakorlatilag fél év alatt elkészült, s így már­ciusban már be is indíthatta működését, az első szezonban is tudta hozni azt az ered­ményt, amelyet előzetesen vártak tőle mind a kelési aránybán, mind á jövedel­mezőségben. Panasz nem. csak dicséret érkezett mun­kájukkal kapcsolatban a va­dásztársaságoktól. Az intéző bizottság úgy foglalt állást." hogy a legközelebbi közgyű­lésre részletes jelentés ké­szüljön az egész . probléma­körről a szükséges javasla­tokkal együtt, amelyek a to­vábblépés irányát meghatá­rozhatják. Jó munkájáért Sinka Pál megyei vadász- mestert, aki a keltetőt is irá­nyította, kiemelkedő anyagi elismerésben részesítette, ha­sonlóképpen Szenes István megyei fővadászt is. A megyei intéző bizottság a felügyeleti ellenőrzést és a jogi képviselet munkáját eredményesnek, jónak minő­sítette. A tanácskozás különféle bejelentésekkel ért véget. — g — Gépkocsiátvételi sorszámok: 1982. SZEPTEMBER 21-ÉN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 12 722 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 41 Trabant Lim. (Bp.) 10 706 Trabant Lim. (Debrecen) 6 588 Trabant Lim. (Győr) 8 288 Trabant Combi Sp. (Bp.) 4 238 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 406 Wartburg Lim. (Bp.) 7 468 Wartburg Lim. (Győr) 4 111 Wartburg de Luxe (Bp.) 9 148 Wartburg de Luxe (Győr) 5 030 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1 229 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 1 835 Wartburg Tourist (Bp.j 3 943 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Skoda 105 (Bp.) 6 310 Skoda 105 (Debrecen) 5 061 Skoda 105 (Győr) 5 547 Skoda 120 (Bp.) 10 008 Skoda 120 (Debrecen) 5 962 Skoda 120 (Győr) 7 432 Lada 1200 (Bp.)/ 16 784 Lada 1200 (Debrecen) 11 335 Lada 1200 (Győr) 5 071 Lada 1300 (Bp.) 8 119 Lada 1300 (Debrecen) 5 269 Lada 1300 (Győr) 1 572 Lada 1500 (Bp.) 8 277 Lada 1500 (Debrecen) 5 600 Lada 1500 (Győr) 2 116 Lada 1600 (Bp.) 3 413 Lada 1600 (Debrecen) 1 701 Lada Combi (Bp.) 3 943 Lada Combi (Debrecen) 1 703 Moszkvics (Bp.) 11 452 Polski Fiat 126 (Bp.) 13 466 Polski Fiat 126 (Győr) 4 243 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 7 996 Dácia (Debrecen) 4 855 Zastava (Bp.) . 1 152 (Folytatás az 1. oldalról) bázishoz viszonyítva évi át­lagban. mindössze 1-2 száza­lékkal emelkedett, a felhal­mozás nem haladta meg az 5-6 százalékot. A tervgazdál­kodás 35 éve alatt a felsza­badulás előttihez képest a nemzeti jövedelem több mint hatszorosára növekedett, ipa­runk sokoldalú, modern nagyiparrá vált, termelése mintegy tizenötszörösére nőtt. Szocialista mezőgazdaságunk fele annyi munkaerővel kö­zel megkétszerezte termelé­sét. Teljessé vált a munka­képes népesség foglalkozta­tása, a lakosság fogyasztása több . mint négyszeresére emelkedett. Gyökeresen meg­javultak a lakásviszonyok, kiterjedt a szociális gondos­kodás, nagy változáson ment keresztül népünk általános és szakmai műveltsége, ki­egyenlítettebb lett az egyes országrészek fejlettsége. Történelmi jelentőségű vívmányok A szocialista tervgazdálko­dás nélkül nem születhettek volna meg az elmúlt évtize­dek fejlődését fémjelző tör­ténelmi jelentőségű vívmá­nyok — hangoztatta Lázár György. A miniszterelnök ezután nemzetközi gazdasági együtt­működési kapcsolatainkról szólt: — Fejlődésünk nem el­szigetelten, hanem a világ­gazdaság folyamataihoz kap­csolódva. az erőteljesen ki­bontakozó szocialista nem­zetközi munkamegosztás ke­retei között ment végbe. Ha­zánk. mint a KGST egyik alapító tagja, eredményes kapcsolatokat épített ki a tagállamokkal. — Ezek hatékonyságát lé­nyegesen megnövelte, hogy az ötvenes évek második fe­létől az együttműködés ha­gyományos formái mellett egyre nagyobb szerephez ju­tott a népgazdasági tervek koordinálása, majd a komp­lex program elfogadása után a' szocialista gazdasági in­tegráció kibontakoztatása. — Méltán elmondhatjuk, hogy a KGST keretében megvalósult gazdasági, mű­szaki és tudományos együtt­működés a szocialista építés­ben szerzett tapasztalatok megosztása, a barátainkkal, s különösen a Szovjetunióval kiépített szoros és sokoldalú gazdasági kapcsolatok — a vele folytatott árucsere teszi ki külkereskedelmi forgal­munk egyharmadát — olyan erőforrást jelentettek és je­lentenek számunkra, amely pótolhatatlan szerepet tölt be népgazdasági terveink meg­alapozásában. A szocialista gazdasági integráció az egyik fő biztosítéka annak is, hogy termelési struktúránkat még- inkább abba az irányba fej­leszthessük. ami megfelel adottságainknak, javítja esé­lyeinket arra, hogy a világ más régióival is előnyös fel­tételek alapján bővíthessük gazdasági kapcsolatainkat. Lázár György ezután ele­mezte a világgazdaságban egy évtizede végbemenő mélyreható és tartós változá­sokat. ami sok egyéb követ­kezmény mellett új piaci ér­tékrendet alakított ki. —- A világpiaci helyzet további romlása — mondotta a mi­niszterelnök —, gazdaságunk amúgy is meglevő ellent­mondásai, gyengeségei és a megváltozott követelmények­hez való lassú alkalmazkodás miatt felhalmozódó ellent­mondások, főleg a dollárban elszámolt külkereskedelmi forgalom hiányának gyors és nagy méreteket öltő növeke­désében nyilvánultak meg. Be kellett látnunk, hogy az intenzív szakaszra való átté­rés korábbi programja egy más, kedvezőbb kilátásokkal kecsegtető nemzetközi hely­zetben született. Nem bizonyult reálisnak az a feltételezés sem, hogy az árrendszer és a közgazda- sági szabályozás más elemei­nek radikálisabb átalakítá­sa nélkül néhány év alatt a hatékonyságot olyan magas­ra tudjuk emelni, hogy el­lensúlyozhatjuk vele a vi­lággazdaság számunkra ked­vezőtlen hatásait. Határozat az egyensúly helyreállítására Ilyen előzmények után ke­rült sor a Központi Bi­zottság 1978. decembe­ri ülésére, amelynek ha­tározata az egyensúly hely­reállítását, s az életszín­vonal megőrzését helyezte a gyakorlati feladatok közép­pontjába, s amely a hato­dik ötéves terv kidolgozásá­hoz is alapul szolgált. — Az elmúlt év eleje óta azonban különböző tényezők hatására — elsősorban a nemzetközi feszültség fokozódása, a tő­kés gazdaságban várt élén­külés elmaradása, a lengyel- országi válság ürügyén az Egyesült Államok részéről kezdeményezett diszkrimi­nációs lépések és a pénzpiac beszűkülése miatt — a kül­gazdasági feltételek még a korábbinál is kedvezőtleneb­bé váltak. Olyan helyzet állt elő, hogy fizetőképességünk megőrzéséhez már ebben az évben meg kell közelíteni azt ■az áruforgalmi aktívumot, amit eredetileg az ötéves terv végére irányoztunk elő. Ezt az önmagában is rendkí­vüli erőfeszítések árán tel­jesíthető feladatot a már említett nemzetközi tényező­kön kívül néhány belső ok is nehezíti. Ezen okok miatt vált elkerülhetetlenné, hogy növeljük az export fokozá­sában való érdekeltséget, intézkedéseket tegyünk a fel­halmozás. a közösségi és la­kossági' fogyasztás terven fe­lüli növekedésének elkerülé­sére. a költségvetést terhelő támogatások csökkentésére, a leginkább nélkülözhető be­hozatal időleges korlátozá­sára és a hazai hitelfeltéte­lek megszigorítására. — Ezek olyan kényszerű lépések — hangoztatta Lá­zár György — amelyek a gazdálkodó szervezetek és a lakosság, különösen annak egyes rétegei számára érez­hető gondot okoznak. Ezt előre tudtuk. Mégis így kel­lett cselekednünk, mert nem vállalhattuk sem egy eset­leges fizetésképtelenség, sem a belső piaci egyensúly meg­bomlásának beláthatatlan következményeit. E kérdé­sekről szólva most sem hall­gathatom el, hogy bár a köz­vetlen veszélyt elhárítottuk, helyzetünk stabilizálásához a jövőben is szükségessé vál­hatnak az ez évihez hason­lóan nehéz, konfliktusokkal terhes elhatározások. Köte­lességünknek tartjuk vi­szont, hogy ilyen esetekben .gondosan mérlegeljünk, s le­hetőségeink arányában eny­hítsük azoknak az életkörül­ményekre gyakorolt kedve­zőtlen hatását. Új értékrendet kell elfogadtatni Az egyensúly stabilizálá­sának és a jövőbeni fejlődés lehetőségeinek a feltételeit persze végső soron nem az elosztási, hanem a termelé­si szférában kell megterem­tenünk — mutatott rá a mi­niszterelnök, majd így foly­tatta: — Noha több mint egy évtizede megkezdtük az intenzív szakaszra való átté­rést, a folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Az előrehaladás meggyor­sításához nemcsak a gazda­ságban, hanem a társadalom minden területén új érték­rendet kell elfogadtatni, és mélyreható minőségi válto­zást kell véghez vinni. Ugyan­ezekből a meggondolásokból tovább kell folytatni a gaz­daságirányítási rendszer kor­szerűsítését is. A reform el­veinek kidolgozásakor abból indultunk ki, hogy a terv- . gazdálkodás és a piac a szo­cialista társadalomban sem egymást kizáró kategóriák. Mindig is — a bonyolult gazdasági helyzetben pedig méginkább — csak az olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely hosszú távra érvé­nyes elvekre épül, ugyan­akkor elég nyitott ahhoz, hogy a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a vállalati magatartást helyes irányba befolyásoló legcél­szerűbb eszközöket. Ezért az irányítás eszközrendszerében időről időre végrehajtott módosítások, amelyek célja a valóságban bekövetkezett változások közvetítése, még ha vállalati szempontból nézve esetenként negatív következményekkel járnak is, összhangban vannak irá­nyítási gyakorlatunk alapel­veivel, végső soron a'társa­dalom érdekét szolgálják. De a mostanihoz hasonló hely­zetben felerősödhet az a felfogás is. amely már-már idealizálja a vállalati gaz­dálkodásban a piaci viszo­nyok szabadabb érvényesü­lésétől várható előnyöket. Mi sem az egyik, sem a má­sik utat nem járhatjuk. A valóság bonyolultabb, sem­hogy úgy tennénk fel a kér­dést: vagy a terv, vagy a piac, vagy a centralizált irá­nyítás, vagy a vállalati ön­állóság. A túlzott centrali­záció gyakorlatának hátrá­nyait saját múltunkból már ismerjük. A piacgazdálkodás klasszikus formája pedig — amely valójában már a tő­kés országokban sem léte­zik — éppen napjainkban bizonyítja be ismét, hogy nem képes sem megelőzni, sem megoldani a súlyos tár­sadalmi-gazdasági ellent­mondásokat. — A mostani, gazdasági­lag nehéz időszakban is, amikor a helyzet átmeneti szükségmegoldások alkalma­zását is indokolttá teszi — nincs okunk elhallgatni, hogy ilyenekre sor került, s ez még a jövőben is megtör­ténhet —, a fő törekvésünk változatlanul a reform to­vábbvitele, a központi irá­nyítás hatásfokának javítá­sával együtt a vállalati ön­állóság még teljesebb ki­bontakoztatása. Tervezési rendszerünk továbbfejleszté­sekor is ebből az alapállás­ból és abból kell kiindulni, ami soha, egy percig nem volt vitás, hogy szocialista gazdaságunk irányításának legfőbb alapja a népgazda­sági terv. Ezt fejezi ki a ter­vezésről tíz évvel ezelőtt al­kotott törvény is. A törvény megszületése óta megnőtt a terv . koncepcióalkotó és ösz- szehangoló szerepe, fejlődött módszertana, erősödött táv­lati szemlélete. A hosszú tá­vú tervezés — amely ma már nélkülözhetetlen eleme ter­vezési rendszerünknek — a lehetséges fejlődési pályák megválasztásában széles tár­sadalmi és tudományos ala­pokra támaszkodik, s mind fontosabb szerepet tölt be a gazdaságpolitika formálásá­ban. Szervezettebbé vált a különböző időtartamú' tervek egymáshoz való kapcsolódá­sa, nőtt a tervezés demokra­tizmusa. Lázár György miniszter- elnök végezetül hangsúlyoz­ta, hogy a tervezés rendjét és módszereit is tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy job­ban meg tudjunk felelni az intenzív fejlesztési szakasz követelményeinek. A tanácskozás résztvevői a nyitóülés után négy szek­cióban folytatták munkáju­kat. A megvitatásra kerülő témák: a gazdasági fejlődés tervezése az 1980-as évtized körülményei között; a tár­sadalmi folyamatok, az élet- színvonal és az életkörül­mények tervezése; a gazda­sági szabályozás rendszere és a népgazdasági tervezés; a tervszámítások módszerta­nának fejlesztése. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) erősödni. A puszta védeke­zéssel nem elégedhetünk meg. A kérdés az, hogy ké­pesek vagyunk-e olyan erő­feszítésekre, amelyek nem­csak a nehézségek leküzdé­sére elegendők, hanem fej­lődésünket is biztosítják. Ennek elengedhetetlen fel­tétele, hogy a munka terme­lékenységében és a munka minőségében közelítsünk a világszínvonalhoz. Ez a mi gazdasági programunk, és nem az adósságok növelésé­nek vagy az életszínvonal csökkentésénék hamis al­ternatívája. Hazánk — társadalmi, po­litikai rendszerét tekintve — a világ legfejlettebb orszá­gai közé tartozik. Most olyan embert próbáló évek­ben élünk, amikor évtizedre elői’e eldőlhet, hogy sikerül-e behozni azt a gazdasági el­maradottságot, amely évszá­zadok során alakult ki Euró­pa gazdaságilag fejlettebb .országaihoz képest, vagy pe­dig ezt az elmaradottságot átörökítjük utódainkra. A jelen és a következő évek másik nagy központi kérdése az, hogy merre tart a világ, sikerül-e . megőrizni és gyarapítani az enyhülés vívmányait, vagy folytatódik a nemzetközi feszültség fo­kozódása, a fegyverkezési verseny. Egyre pusztítóbb hatású fegyverek árnyéká­ban kell-e élnie az emberi­ségnek és benne népünknek, egy új világháború veszé­lyének kitéve, vagy minden nép, a mi népünk is békében foglalkozhat saját alkotó munkájával, és az emberiség közös nagy kérdésének a megoldásával? Röviden szól­va: most és a következő években dől el, hogy sike­rül-e nemcsak magunk, ha­nem utódaink számára is biztosítani a békét. Ebben a helyzetben kötelességünk, hogy szövetségeseinkkel, a béke minden hívével együtt mi magyarok is minden le­hetségest megtegyünk saját népünk és az egész emberi­ség érdekében. E két nagy feladat megol­dásának legfontosabb politi­kai feltétele népünknek a politika fő kérdéseiben ki­alakult szilárd egysége. Ezért a párt a nehezebb feltételek közt is folytatja bevált szö­vetségi politikáját, folytatja a szocialista demokrácia ki- terjesztésére irányuló erőfe­A Békés megyei szakszer­vezeti hetek rendezvényso­rozat keretében tegnap, szep­tember 21-én délelőtt dr. Bukta László, a SZOT köz- gazdasági és életszínvonal- nolitikai osztályának vezető­je tartott előadást „Életszín­vonal-politikai célkitűzéseink megvalósításának útja jelen­legi gazdasági helyzetünk­ben” címmel Békéscsabán a konzervgyár tanácskozóter­mében. Az előadást megelő­zően ugyancsak a szeptember 15-től október 15-ig tartó szakszervezeti programsor keretében nyitották meg a gyár KISZ-klubjában Mla- donyiczki Béla szobrászmű­vész kiállítását. Dr. Bukta László a megye üzemeinek szakszervezeti tisztségviselői előtt megtar­tott előadásában elsősorban azokat a közgazdasági össze­szítéseit, s azoknak a mód­szereknek az alkalmazását is, amelyeket súlyos történelmi tapasztalatok árán az elmúlt negyedszázadban kialakított, alkalmazott és továbbfejlesz­tett. Ezek után talán felesleges is feltenni a kérdést, hogy van-e olyap program, amit a párt ifjúsági szövetsége, sőt a magyar ifjúság magáénak érezhet. Van-e olyan feladat, amelynek megoldásával a KISZ és az ifjúság próbára teheti erejét és képességeit? Van-e' olyan értelmes cél, amelyért érdemes dolgozni, küzdeni, ha kell, nehézsége­ket is vállalni, áldozatokat hozni? Van ilyen feladat, van ilyen cél. A felszabadulás után a ma­gyar ifjúság jelentős részt vállalt az ország újjáépíté­sében, egy új Magyarország alapjainak a lerakásában. Az ellenforradalom után az akkori fiatal korosztály leg­jobbjai a nehéz helyzetben is bátran vállalták szocialista céljainkat. A KISZ zászló- bontása, az ifjú kommunis­ták politikai helytállása, ál­dozatkész munkája a szocia­lista konszolidáció, s az ezt követő lendületes fejlődés egyik fontos és nélkülözhe­tetlen eleme volt. A mai helyzet természete­sen nem ugyanaz, mint az 1945. évi, vagy az 1957. évi. A feltételek és a feladatok is mások. Mégis emlékezte­tek ezekre az évekre, mert ma is vannak nehéz felada­tok, értelmes célok, amelyek vállalásával újabb lendüle­tet kaphat az ifjúsági moz­galom. Ez annál is inkább le­hetséges, mert meggyőződé­sem, hogy. ma sokkal na­gyobb a szocializmust válla­ló, azért cselekedni is kész, a munkát becsülettel és tehet­séggel végző fiatalok száma, mint a korábbi nemzedékek­ben. És biztos vagyok abban is, hogy a mai fiatalok is becsü­lettel részt vesznek a ’80-as évek nagy történelmi felada­tainak megoldásában — mondta befejezésül Övári Miklós, s előadása után kér­désekre válaszolt. Ezután Kovács Lászlónak, az MSZMP Központi Bizott­sága alosztályvezetőjének előadása hangzott el a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről, majd szekcióülések következtek. függéseket világította meg, amelyek jelenleg és az el­következendő években meg­határozzák bérpolitikánkat, s ezzel egy időben a belföldi fogyasztást. Hangsúlyozta, hogy az életszínvonal-politi­ka eddig elért vívmányait csak az eddiginél szigorúbb munkafegyelemmel, hatéko­nyabb munkával, a teljesít­mény szerinti bérezés elvé­nek következetes érvényesí­tésével, körültekintő káder­munkával tudjuk megőrizni. Az ankét — amelynek el­nökségében a konzervgyár vezetői mellett helyet fog­lalt többek között Kiss Sán­dor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, valamint Irházi La­josáé, az SZMT vezető tit­kára is — az előadás után konzultációval folytatódott. KÉP Konzultáció a Konzervgyárban \ Életszínvonal-politikai célkitűzéseinkről és a szakszervezetek feladatairól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents