Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
1982. augusztus 12., csütörtök Mi lesz az „újszülött” sorsa? Újítások nyomában... „A mag el van vetve” A palántahenger-kitermelő és készítője, Polányi László K özgazdászok fórumán tették fel a kérdést a pénzügyminiszternek: nem félti-e a szocializmust a kisvállalkozások elburján^ zásától? A válasz ez volt: „Több féltenivalónk van néhány nagyvállalat tartós deficitjétől, mint a vállalkozó szellemű, szakmájukhoz értő emberek korábbinál szabadabb társulásaitól”. Az utóbbi évekre visszatekintve aligha van olyan kormányrendelet, amely akkora társadalmi méretű vitát váltott ki, mint a kisvállalkozások új formáinak zöld utat nyitó jogszabály. Különböző rendű, rángú emberek jósolgatták: megint maszekviiág lesz Magyarországon. Óvatosak a vállalatvezetők a házon kívüli kisvállalkozások indításával. A körültekintés önmagában nem lenne hiba, ám egyre gyakrabban látni, hogy néhány úttörő sémáit, módszereit igyekeznek másolni a többiek. Ez pedig éppen a vállalkozási szellem, az ésszerű keretek közötti kockázat hiányára utal. Közben azonban a gyakorlat, az igények utat törnek maguknak. Álljon itt példaként az épületfelújító-javító nagy- vállalat esete. Náluk valóságos népvándorlás indult, miután szolid szövegű körlevél tudatta a dolgozókkal: a cégre váró feladatok elvégzésére — munkaidő után — vállalati gazdasági munkaközösséget alapíthatnak. A háromezres létszámból hétszázan jelentkeztek! Azóta hozzájuk járnak tanulni a társvállalatok. A cégbíróságon a vállalkozók tömege a folyósót is ellepi. Tanácsi alkalmazottak panaszkodnak, hogy annyi munkaközösség, ilyen-olyan polgári jogi társaság, kis szövetkezet rohamozza őket engedélyért, hogy nem győzik a papírmunkát. A vállalkozásokat azonban sokféle, és főként sok helyről támadó intézkedés veszi körül. A főhatóságok — különösen az „állami kassza” őrei — a nyerészkedéstől félnek. Ök szabályozni szeretnék, és ezáltal áttekinteni, ellenőrizni a kisvállalkozások működését. A jelek szerint azonban ehhez egyelőre hiányzik az ügyvitel, az egyszerűbb, könnyen áttekinthető nyilvántartás. Ma egy öt asztalosból álló vállalati gazdasági munkaközösségnek kilencféle bizonylatot kell rendszeresen vezetnie, nem beszélve az időszakos jelentési kötelezettségekről. Egy könyvelő felkészültségét is meghaladná a bizonylati fegyelem hajszálpontos betartása. Nem véletlenül riadoznak a túlzott adminisztrációtól azok szenvedő alanyai, akik a korongecsetet vagy a körfűrészt esetleg mesteri módon kezelik, ám a naplófőkönyvek szabályos kitöltéséhez nem értenek. Fura dolog, hogy miközben az unalomig hajPehelypaplanok az HSZK-ba Kooperációs szerződést kötött magyar pehellyel töltött paplanok, hálózsákok gyártására az NSZK-beli Ibu-Bettenunion céggel a Fővárosi Ruhaipari Vállalat. Itt készítik egyébként a legtöbb paplant hazánkban, mintegy 350 ezret évente. A kész paplan súlya mindössze 70 dekagramm. A jelentős devizabevételt hozó exportpaplanokat mindössze 16 dolgozó állítja elő. A vállalat nemcsak külföldön, hanem a hazai piacon Is újdonsággal jelentkezik. „Steppó” elnevezéssel új- paplancsaládot hoznak forgalomba. A természetes alapanyagból készült huzat gyapjútöltésű, a szokásos súlynak csak az egyharmadát nyomja, melegtartó-képessége kitűnő. Először az őszi BNV-n mutatják be, és ezzel egyidejűleg jelenik meg a hazai üzletekben. togatjuk az újításokban rejlő tartalékok fontosságát, a munka szervezése, ellenőrzése, nyilvántartása terén — tisztelet a kezdeményező kivételeknek — régóta elavult állapotok uralkodnak. Létezik egy másfajta, ennél sokkal veszélyesebb idegenkedés is a kisvállalkozásokkal szemben: a megcsontosodott szemléletű vállalat- vezetők ódzkodása az újtól. Kétségtelen, hogy félelmeik nem nélkülöznek minden alapot, mégsem elegendőek ahhoz, hogy passzív ellenállással megfojtsanak, eredeti irányból eltereljenek egy „felülről” induló, de a tömegek igényeivel egyező kezdeményezést. Gyakori panasz, hogy a sok „kis szövi”, szerződéses üzlet és társai elszívják a nagyiparból a jó szakembereket. Ez óhatatlanul bekövetkezhet ott, ahol tétlenül szemlélik a kisvállalkozások „népmozgalmát”. Ha azonban megpróbálják azt beépíteni a vállalat működésébe, saját gondjaikon is enyhíthetnek ezzel. Hiszen alig akad ma termelő egység, ahol bőségesek az erőforrások. Sokan sanda tekintettel néznek a várható jövedelem- különbségekre is. Kétségtelen, hogy az említett építőipari vállalatnál egy kőműves dudaszóra letenné a szerszámot, és továbbra is menne fusizni, ha nem kapná meg a házon belül azt a pénzt vállalkozásáért, amit maszekolva megkeres. Jelszó lett a végzett munka szerinti jövedelemdifferenciálás Ám ötven-, százforintos „tétek” senkit sem serkentenek többre, a minőség javítására. Ugyanakkor a termelés irányítóinak nem egyszer be kell látniuk: azért a pénzért, ami ösztönzésre jut, nem lehetnek maximalisták. Ha példabeli kőművesünk havonta legálisan megkeresi a tíz—tizenkétezer forintját, ennyi pénzért már lehet követelni, büntetni is. Természetesen nem kockázatmentes mindaz, ami most elkezdődött. Fennáll a veszélye például annak, hogy az emberek munkaidejükben pihenik ki a szabad időben végzett vállalkozói tevékenység fáradalmait. Tehetik is, ha hagyják nekik: ha a munkaköri kötelességként rájuk háruló feladat — színvonalában, szervezésében, elszámolási rendjében — messze elmarad attól, amit műszak után végeznek. A kisvállalkozások tehát — közvetve — a munka színvonalának minőségi javítását is szolgálhatják. A gazdasági élet újszülöttjeit ritkán veszi körül pátyolgató szeretet. De nem is baj, ha a kemény* próba során az marad meg csupán, ami életképes. Azt viszont magunk is védjük, oltalmazzuk, és — tanítsuk meg járni. A díszsövénnyel két cikk is foglalkozik a Kertészet és Szőlészet e heti számában. Az egyik a sövénynek alkalmas virágos cserjéket, tűlevelű és lombhullató örökzöldeket, a sövénytelepítés aktuális teendőit taglalja, a másik hasznos jogi tud- rivalókat ismertet. A sövényfal ugyanis olykor perpatvarok forrása a kertszomszédok között. Milyen törvények vannak a sövényre? Erről szól Bazsó Csongor írása. A málnát szüret után sem célszerű magára hagyni. A le- termett vesszőket tőből el kell távolítani és azonnal elégetni. A meghagyott sarjak pusztításával azonban várjunk még decemberig vagy januárig. E kérdések kapcsán málnatermesztőkhöz szól Benedek László írása. Milyen lehetőségek rejlenek a jó termőhely megválasztásában a kajszi termesztésénél. Az Egészségügyi Minisztérium munLámpagyári gépsorok ázsiai országokba Üjabb lámpagyári technológiákat szállít több ázsiai országba az Egyesült Izzó. A közelmúltban született megállapodás az 1979-ben ugyancsak magyar közreműködéssel felépített indonéziai lámpagyár bővítésére. A dzsa- kartai üzem valamennyi gépsora két műszakban, normál lámpákat gyárt, s a termelés az idén futott fel. Most két újabb gépsort rendeltek, így a gyár kapacitása megkétszereződik. Jövőre már 30 millió lámpát, köztük fénycsövet, kripton- lámpát és háztartási normállámpát gyártanak. Azt is elhatározták, hogy egy üveg- büragyárat is telepítenek 1983—84-ben, s. ily módon bővítik a fénycsőgyártást. Ehhez a vállalkozáshoz szintén a Tungsram segítségét kérik. Az Egyesült Izzó meghatározó szerepet tölt be az egész térség fényforrásiparában, s nemcsak a gyártelepítésben vesz részt, hanem betanítja, kiképzi az ott dolgozó alkalmazottakat, sőt a gyár műszaki irányítását is vállalja. Fejlesztés előtt áll az indiai Tungsram gyár is. Ilyen üzemek Hyderabadban és Sonepatban épültek, az előbbibe higanygőzlámpagyártó gépsort, az utóbbiba speciális lámpatípusokat előállító berendezéseket szállít az év végéig az Egyesült Izzó. Sínen járó autóbusz Az elővárosi és a helyközi közlekedésben használható sínen járó autóbusz terveit készítették el az Autóipari Kutatóintézetben. Elkészítésének gondolata azért merült fel, mert világszerte mind nagyobb az igény a könnyű, különleges sínpályát nem igénylő vasúti járművek iránt. A piackutatás eredményei azt mutatták, hogy az új terméket délamerikai és arab országokban jól lehet értékesíteni. A sínautóbusz az Ikarusban már gyártott 200-as autóbuszcsalád tagjaira hasonlít, az alvázát és a motorját pedig a vasúti járművektől kölcsönözték. A kísérleti példány már készül is a Ganz- MÁVAG-nál és az Ikarusban. A 25 méter hosszú, két kocsiból álló szerelvényen 86 álló- és 76 ülőhely lesz. A vonatokhoz hasonlóan az egyik kocsiból át lehet sétálni a másikba, s a járművön mellékhelyiség is lesz. Érdekes, hogy bár motor csak a busz egyik felében lesz, mindkét végén lehet vezetni, maximálisan óránként 100 kilométeres sebességgel. Az első kísérleti sínbusz még az idén elkészül, és a próbaüzemeltetés után kezdődik meg a sorozatgyártás. katerápiás intézetének pomázi gazdaságában országosan is kiemelkedő termésátlagokat érnek el kajszib'ól. Erről ír Valló László. Szőlőtermesztőket érdekli elsősorban A törzses, fás oltvány című szakcikk. A tőkepusztulás ugyanis még a legjobban gondozott szőlőültetvényeket is sújtja kisebb-nagyobb mértékben. A hiányt valami módon pótolni kell. Jó módszer a törzses, fás oltványokkal való pótlás. Ennek igen nagy előnye, hogy nagy mennyiségű oltvány állítható elő, viszonylag kis területen, és nem nagy munkaráfordítással. A zöldséghajtatók felkészülési időszaka a nyár. Az energiatakarékos hajtátás újabb lehetőségeit ismerteti Túri István írá-- sa. Ebben a nyári számban patisszon- és uborkasavanyításról, a pozsgás varjúhájról, a hibátlan borok titkáról és még sok érdekességről olvashatnak az érdeklődők. A nyár elején, Szarvason rendezett újítási kiállításon a gyomaendrődi Lenin Tsz kilenc újdonsággal jelentkezett. Közülük kettő a zsűritől harmadik díjat kapott. Mi a siker titka; egyáltalán: milyen az újítási mozgalom a szövetkezetben? — erre kerestük a választ. * * * Polányi László, a javítóágazat vezetője vállalkozik rá, hogy megismertet az újdonságokkal. Szemlénket a gépműhelyben kezdjük. Szerencsénk van, éppen ott találjuk az egyik díjazottat, az MSZA—4,5 típusú műtrágyaszóró átalakított változatát. — Korábban a műtrágyát egy átmenő tengelyhez kapcsolt lehordólánc szórta ki — kezdi az ismertetőt. — Az átmenő tengely egy keréktől kapta a meghajtását, amely a járókerékkel állt kapcsolatban. A hajtásnak ezt a módját nem változtattuk. Az újító, Giricz András műhely- vezető egy sebességváltót iktatott az átmenő tengely helyébe. így lehetővé vált, hogy a tábla elején beállítsák a sebváltót, és azzal a műtrágyázás sebességét, hektáronkénti mennyiséget pedig így nyolcvantól ezerkétszáz kilogrammig változtassuk. Az újítás hasznáról leginkább a gép kezelője, Székely Gyula tud beszélni: — Én már három szezont dolgoztam vele. Mégpedig könnyebben, mint az eredeti gyári. típussal. Egész kis mennyiségű műtrágyát is ki tudtam vele szórni. Es ez nagyon fontos, mert egyben azt jelenti, hogy meggyorsult, minőségben javult a munkám. Korábban 16—18 méter szórástávolságot kellett tartanom, mert a gép nem adagolt pontosan. Most elég csak követni a szóráskép szélét, 12 méter távolságban. Biztos, hogy mindenhová annyi jut, amennyi kell. Ráadásul, ez a változat nehezebben romlik el, mint az eredeti. Nem szakad úgy a gyári szuperfoszfátnál a Jehordólánc, mint a társamé, aki a régi gépen van. Kisebb az állásidő és a javítási költség, kevesebb műtrágya is pontosan kijuttatható — én így foglalnám össze a konstrukció előnyeit. * * * A műhely hegesztőrészében egy olyan újításról beszélünk, amely nem annyira újdonság volta, hanem inkább elterjesztése miatt hozott harmadik díjat a szövetkezetnek. Történetéről ismét Polányi László szól: — A nádudvari KITE és a Gépipari Beruházó Vállalat hozott össze a svájci Cas- tolin céggel. Megvásároltuk néhány évvel ezelőtt a technológiát, és magunk is alkalmazni kezdtük. Lényege, hogy az elkopott forgó alkatrészek, tengelyek felületére fémport hordunk fel. Azt azután elmunkálják, hogy olyan legyen, mint eredetileg volt. Hornok József főmérnök szorgalmazta leginkább, s időközben bebizonyosodott, hogy igaza volt. Egy John Deere-féltengelyt néldául háromezer forintért tudunk felújítani. Az új ára ennek ötszöröse. És nem ritka, hogy a felújított alkatrész tartósabb, mint a régi. Az igazi nagy haszna az eljárásnak azonban az, hogy nem kell egy elkopott tengely, kitört fogaskerékfog miatt hetekig állni egy fontos gépnek. Elmondja még, hogy korábban sokan jártak hozzájuk más szövetkezetekből is, hogy újítsák fel az alkatrészeket. De mostanában már többen megvásárolták az eljárást, így maguk végzik a munkát. A téesznek így is megéri, nem bánták meg, hogy bevezették. Gonda István hegesztő egy MTZ-szervótengelyt vesz a kezébe: — Itt, ezt a kopott részt előbb letisztítom, alkalmassá teszem a felületét a fémpor befogadására. Ezt dur- vítással érem el. Azután ezzel a Roto Tec pisztollyal ráfújom a fémport. Ha kész, az esztergályos veszi kezelésbe. Amelyik nem melegedhet, azt hideg technológiával, amelyik bírja a hőt, azt meleggel vonom be. Én nagyon szeretek ezzel dolgozni. Odamegy az esztergához, rögzíti a tengelyt, majd felpörgeti a gépet. Csiszolót vesz, azzal lát neki a durví- tás hangos műveletének. * * * Üjítási kiállításon még nem szerepelhetett, hiszen egészen friss az a gép, amelyet az udvaron mutat be kísérőnk: — Korábban kézi erővel termelték ki a tagok a diny- nyepalántához szükséges táphengereket a földből. Lassú és nehéz munka volt. Egy szombat este hoztuk össze ezt a kis gépet. Lényege, hogy egy keréken hat hengert helyeztem el. Ezeket a kerék a súlyánál fogva a földbe nyomja, majd kiemeli. A kész földhenger a kerék felső részén leszedhető. Tíz ember munkáját helyettesíti, kapcsolható lófogatú járműhöz, személygépkocsihoz és traktorhoz. Egyszerű, mechanikus gép, de hatóránként 30 ezer palántahenger készíthető vele. Most még utánanézek a szakirodalomban, van-e hozzá hasonló, és igyekszem továbbfejleszteni, hogy a két kiszedőre se legyen szükség, az is automatikusan menjen. A téeszben 1600 forint tiszteletdíjat kaptam érte, felét a segítőknek, az esztergályosoknak, hegesztőknek adtam. Jelentkezem vele az ötlet című lapnál, azt hiszem, egy nagyobb területen dinnyéző gazdaságnál lehet igazi jelentősége. * * * Hazafelé még beugrunk a szövetkezet elnökéhez, Balázs Istvánhoz. Ö is hasonlókat mond, mint a fiatal gépész szakember. Hogy sokan nem is adják be újítási javaslatként elgondolásaikat. Pedig az újítás csak akkor igazán az, ha elbírálják, és bírálói is annak találják. Az elnök sem találja soknak a kifizetett újítási díjakat. Ebben nem sokat tehetnek. A jogszabályokat igyekszenek pontosan megtartani, nem fizethetnek többet, mint az előírások és a szövetkezet újítási szabályzata lehetővé teszi. De úgy érzi, a márciusi újítási tanácskozás és az újra törekvők erkölcsi elismerése sokat tehet a mozgalom fellendítésében. — Nem lehet egy személyhez kötni egy mozgalom sikereit. Ügy érzem, nálunk összejött egy fiatal, tettre kész gárda, amely igazi lendületet adhat az ötletek, újdonságok elterjedésének. A mag tehát el van vetve. Természetesen, a siker feltétele, hogy saját belső propagandánk is javuljon — fejezte be a téeszelnök. M. Szabó Zsuzsa Székely Gyula közelről ismeri az átalakított MSZA-t Fotó: Veress Erzsi Gazsó L. Ferenc Miről ír a Kertészet és Szülészet?
