Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14., szombat

televízió — szü

„Kapcsoljon színesre!” — „Tévécsere, színesre!”— „Ha tetszik, kifizeti, ha nem, vi'sz- szaadja ..." — „Orion színes tévét 3 ezer forirtttal olcsóbban." Naponta halljuk, látjuk, olvassuk a reklám szövegét, csodálkozunk és kapkodjuk a fejünket. Egykét évvel ezelőtt összetörték magukat az emberek, hogy ilyen készülékhez jussanak. Emlékszem, az 1980-as őszi BNV-nNa nagydíjas Colorion volt a ^sláger. Tülekedtek, sorban álltak a vevők, annak reményében: legalább valamelyik üzletben elöjegyzik az áhított színest. A törekvés érthető volt. hiszen az Orion ezzel a kész'Wékkel kibocsátotta a teljesen félvezetős. színes tévét a hazai piacra. EnergiafogyaszL . a mindössze 80 watt, mintegy fele az eddig forgalomba

évvel ezelőtt sokkal nagyobb volt a forgalom. Megmondom én, hogy mi a baj. Ez év február óta nem lehet OTP-hitelre venni a színes televíziót.

o

E beszélgetésből is látszik: sok embert foglalkoztat a színes tévé ügye. évről évre újabb ellentmondások kerülnek napvilágra. Kétségtelen, a színes tévének egyelőre csak az ára luxus, a használata már kevésbé. Gondoljunk arra, hogy hazánkban 1978-ban 24 ezer. tavaly már csaknem 68 ezer színes televízió kelt el. Osz- szességében legalább 300 ezer ilyen készüléken fogják a hazai és a külföldi műsorokat. Ha átlagosan 3-tagú

Ez igaz. Csakhogy ez idő szerint az értékesítés a gond. Két esztendeje arról írtunk: kevés a színes tévé. most meg sok. A kereskedelem borotvaélen táncol. Mindent megpróbál a sikerért. Cs. Szabó Imre, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat helyettes igazgatója is gondterhelt:

— Először szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Az ol-» csobban árusított készülékek teljes értékűek, sőt a legújabb típusok közé tartoznak. Egyszerűen arról van szó: felgyülemlett a készlet, meg kell szabadulni tőle. A VIDIA kezdőmé-- nyezésére mi is beszálltunk az üzletbe. Július 27-től augusztus 31-ig hirdettük meg a kedvezményes vásárt. A tavasszal már volt egy cseFotó: Veress Erzsi

A kirakat önmagáért beszél

hozottaknak. A viszonylag könnyű, 51 centiméteres képcsővel gyártott készülék modul rendszerű. A félvezetők, a sok integrált áramkör nagy megbízhatóságot nyújt. És ez a készülék 1982 nyarán „akciós" lett.

o

Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai áruházában például 3 ezer forinttal olcsóbban árulják, de ott van mellette a legújabb Orion távirányítású színes tévé is, 29 ezer 800 forint helyett 26 ezer 800-ért.

A műszaki osztályon találomra megszólítok egy férfit:

— Luxuscikk-e a színes televízió?

— Ha az árakat nézzük, bizony az — válaszol készségesen. — Én is töprengtem azon Jiogy kicserélem a régi fekete-fehér készüléket. A csaknem 30 ezer forintot egyszerre legombolni viszont alighanem bűvészmutatvány. Őszintén megmondom: ez az akció nem izgat különösebben. Higgye el, azon a 3 ezer forinton már aligha múlik a vásárlás. Ugyanakkor az sem biztos, hogy az Orion-tévék iobbak a Videotonénál.

Az eladó közbeszól :

— Azt se felejtse el, uram, hogy ezekben csehszlovák, illetve lengyel képcső van, a Videoton-gyárt- mányok pedig nyugatival kerülnek forgalomba. Megtört az Orion;hegemónia, a számítógépek gyártása, fejlesztése került előtérbe. A tévés szakemberek egy része elment Székesfehérvárra.

— Eléggé gyér az érdeklődés ...

—' Az biztos: nem törik össze a vevők a berendezést. Látványos eredmény ? Ha naponta egy-két készülék gazdára talál, már elégedettek vagyunk. Kicsit megmozgatjuk a készleteket. A Mundi- al idején sem ostromoltak bennünket a színesért. Négy

családot veszünk alapul, akkor is egymillió körüli a nézők száma. Tehát semmiképpen nem beszélhetünk különleges igényről.

Akárhogy csűrjük-csavar- juk, mindig az áraknál lyukadunk ki. A szakertlberek kezdetben azzal érveltek: a beépített, importált alkatrészek, a nyugati képcső, és egyéb, a szocialista országokban nem beszerezhető műszerek tetemes deviza- kiadást jelentenek a gyáraknak, az országnak. Ez az import azonban egyre zsugorodik. Az elektronikai központi fejlesztési program a híradástechnikai, műszeripari alkatrészek hazai gyártásával és technológiai kérdésével foglalkozik. Éppen a tavalyi őszi BNV alkalmából nyilatkozta Gábor András, ipari miniszterhelyettes: „A közösen felhasználható alkatrészeken keresztül a rádiót, a televíziót és a magnetofont gyártó ipar is több korszerű hazai alkatrészt tud majd felhasználni, mint eddig. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az alkatrészek nagyobb hányadának előállítása nem hozhat a készülékek áraiban számot tevő csökkenést, mert a gyártás- technológia meghonosítása több évre előre leköti a várható haszon jelentős részét."

o

Ez a dolog egyik oldala. De nézzük a másikat. A szakember meggyőzően érvel:

— Valamit nem értek. Beszélünk luxusról, árról, egyebekről. Az energiatakarékosság már nem is számít? Az új, modern készülékek 80 Wattot fogyasztanak, míg a régiek 250 Wattot is felfaltak”. Óriási különbség. Számoljunk. Ha 5 év alatt, mondjuk 4—500 ezer színes televízió talál gazdára, úgy a megtakarítás két nagyváros egy évi energiafelhasználásával egyenlő.

reakció, amikor kedvező feltételekkel lehetett a fekete-fehér tévéket színesre cserélni. Tagadhatatlan: a

készpénzes vásárlás új, nehezebb feladat elé állította a kereskedelmet.

— Várható-e kedvező fordulat?

— Reménykedünk. A Belkereskedelmi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank illetékesei bizonyára keresik a megoldás kulcsát. Az országos gyártási és forgalmazási adatok ismeretében könnyen meg lehet szabni a jövő évi teendőket.

o

Szlávik Lajos, u békéscsabai Centrum Áruház igazgatója hasonló véleményen van. Még hozzáteszi:

— Tart a versenyfutás a piacért. Mi sem várhatjuk a sült galambot. Amikor megtudtuk, hogy van ilyen lehetőség. azonnal meghirdettük az akciót. Nem bántuk meg. Eddig 13 Orion színest adtunk el, háromszor any- nyit, mint máskor. Az igazi megoldás persze az lenne, ha ismét lenne OTP- kölcsön.

Erre azt is lehetne felelni: minek? Túlságosan el- kényelmesednek a kereskedők, hiszen így semmi sem készteti őket a versenyre, újabb ötletek, kezdeményezések megvalósítására. De ez csak féligazság. Igaza volt az illetékeseknek, amikor kimondták: hiánycikket nem érdemes részletre árusítani. Most már nem tartozik ebbe a kategóriába a színes televízió. Indokolt, hogy forduljon a kocka. Azt sem árt tisztázni: a vállalati kockázati alap felhasználása, az OTP-kölcsön nem szociálpolitikai intézkedés, hanem politikai kérdés. Mert senkinek sem jó az, ha a' gyárak raktárra termelnek, vagy a kereskedelemben halmozódik fel a készlet.

Seres Sándor

Képünkön a hölgy kezében az egykori római cserépedény magyar változata, a „Warraa" látható, egyike a Herendi Porcelángyár városlődi üzemében évente készülő nyolcvan- ezer teméknek. A városlődi majolika — az üzem festett bögréi, kancsói és más edényei — nemcsak a magyar háziasszonyok körében közkedveltek, hiszen a mintegy félezer fajta termék egyharmadát fejlett ipari országokba exportálják

(MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS)

Valóban

beszélnünk kell róla!

Dr. Veres Pál — a Magyar Ifjúság rovatvezetője — könyve sikerkönyv. S mindjárt hozzátehetjük, rendhagyó könyv is; a szerző eredeti műfajt választott. A hozzá írt. sok ezer kérdés közül kiválasztott 266-ot, s e- kérdésekkel, valamint a rájuk adott válaszokkal tulajdonképpen az emberi élet egyik nagyon fontos, de sokáig az álszemérem leplével fedett részét tárta az olvasó elé, s tette mindenki számára érthetővé. Kitűnő érzékkel állította a szexuális felvilágosítás szolgálatába a több tízezerből azt a 266 kérdezőt is, akiknek a kérdéseiből nemcsak tájékozódni, de tanulni is lehet.

A könyvet Veres Pál vír- ta, a tollat azonban sok ezer hozzá forduló fiatal és középkorú férfi és nő, olykor pedig kifejezetten gyermekek fogták, akik „társszerzőként” szinte alkotótársakká váltak.

E sajátos munka nyilván azok érdeklődését is felkelti, akik kevesebbet foglalkoztak ezekkel a fontos problémákkal. A könyv egyik legnagyobb erényének tartom azt, hogy sokan bátorságot merítenek ahhoz, hogy kérdezzenek. Természetesen nemcsak Veres Páltól, de mindazoktól a felelős felnőttektől, nevelőktől, szülőktől, orvosoktól, akik a maguk területén sokat tehetnek az ő érdekükben.

A könyv azonban nemcsak kérdezni tanít, hanem válaszolni is. S ez a másik, az előbbinél semmivel sem kisebb érdeme. Meg kell mondani, hogy sok orvosra is ráfér annak a módszernek — ha szabad azt mondanom, technológiának — elsajátítása, amit az egyetemen sem tanítanak: melyek a legtöbb embert foglalkoztató szexuális kérdések, s hogyan segítsünk a hozzánk fordulókon? Fokozottan vonatkozik ez a pedagógusokra, és még- inkább az orvosi és pedagógiai kérdésekben járatlan szülőkre.

Arról van szó ugyanis, hogy ezeket a válaszokat sokkal nehezebb megadni, mint amilyen természetesnek Veres dr. könyve olvasása közben tűnik. De meg lehet tanulni! A magam orvos-írói munkásságáról is tudom, hogy sem egy ember, sem kettő, sem húsz nem képes a fiatalok, vagy a már felnőtt nemzedék szexuális gondjain, problémáin segíteni. Ahhoz sok ezer válaszadásra képes, a dolgokhoz jól értő szakemberre és sok tízezer együttérzésre hajlamos segíteni kész, megértő szülőre, barátra van szükség.

A könyvet tehát melegen ajánlom azoknak is, akik ugyan fejükben meg tudják fogalmazni a felvetődött kérdésekre a válaszokat, csak éppen a válaszadásban nincs elég gyakorlatuk.

A hihetetlen magas példányszám — hiszen mint az utolsó lapon láthatjuk, 150 000 könyv került forgalomba — igen sok embernek ad lehetőséget arra, hogy ismereteit bővítse, hogy fejlessze önmagában a mások iránti megértés készségét, és természetesen arra, hogy a szerzett ismereteket a könyvből ellesett, olykor bölcs, máskor kedvesen ravasz vagy éppen diplomatikus válaszadás módozatait elsajátítsa.

Bágyoni Attila

Életmentő

Árgyelán Mihály, a Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat gyulai kirendeltségének a betanított munkása megdöbbentőn vette észre, hogy a Gyulai Tejporgyár trafóházánál' egy ember mozdulatlanul hever a földön. Mintha meghalt volna. Néhány méterre tőle valaki földbe gyökerezett lábbal nézett maga elé, de nem segített. Árgyelán Mihály egy pillanat alatt átgondolta a helyzetet. Odaszaladt a földön fekvő emberhez, kifeszítette a szorosra zárt száját, kihúzta a hátracsúszott nyelvét, és közben kiabált: „Hozzanak gyorsan mentőládát!"

A sérült arcán levő égési sebből helyesen arra következtetett, hogy áramütéses baleset történt. Cs eszébe jutott menten mindaz, amit tanult, illetve amit elsősegélynyújtásnál ilyenkor tennie kell. A jobb kezét azonban egyelőre nem tudta kihúzni a sérült görcsösen megmerevedett szájából, ezért csak a bal kezével masz- szírozta a szív tájékát. Közben kiabált a köré sereglőknek: „Hívják a

mentőket!”

Nemsokára megindult a sérült vérkeringése, és hirtelen vérezni kezdett a bal karja. „Kössék cl a vérzést!” — szólt még oda a közelben levőknek. Aztán sikerült kiszabadítania a kezét is, és folytatta a szívmasz- százst. Akkor már mutatkoztak az életjelek a fekvő emberen, aki nemsokára váratlanul felordított, majd jobbra-bal- ra dobálta magát. Emiatt le kellett fogni, amiben a közben odaérkező mentősök is segítettek.

Amikor a sérültet elszállították, Árgyelán Mihály a nagy izgalomtól teljes kimerültséget ér-, zett. A hideg is rázta. Egy ideig pihennie kellett. Néhány nap múlva pedig megtudta, hogy a beteg gondos kórházi kezelés után rendbe jött.

A vállalat igazgatója az életmentőt pénzjutalomban részesítette.

P. B.

Bíbicmester

— A fészkes fene enné meg! — szitkozódott a veréb. — Hát most meg a bojler romlott el. Mit csináljak, hova menjek?

Felröppent, hogy szétnézzen a környéken, s az egyik fészek felett cégtáblát pillantott meg. Lejjebb ereszkedett, s akkor látta, hogy az a fészek bíbicmester műhelye. Bekopogtatott hozzá, illedelmesen köszönt neki, aki a szöveget csak félszárnyról fogadta, majd afrikai tájszólással megkérdezte:

— A pokolba is.. . Mit akar hitvány

szürke?

A veréb szárnyait tördelve válaszolt:

— Én-e ... Tulajdonképpen alig valamit. Csak egy kis hiba van otthon a bojlerrel. Ha volna szíves, mester úr ...

— Sok a duma — rivallt közbe csattogtatva a csőrét a mester, mire a kis szürke ijedtében csapott egyet-kettőt a szárnyával, és felröppent a levegőbe. De visszaszólít, mert egy csöppnyi jóindulatot vett észre a bíbic szemében.

— Szóval megnézi a bojlert?

— Repüljön előttem — hangzott a válasz és máris lökte maga elé a kis szürkét.

— No lám — kezdte igy a mester, amikor a veréb fészkében a bojlert vizsgálgatta. — Ez már semmit sem ér. Rossz benne a fűtőtest. Akár ki is dobhatja az egészet. És ha nem tudná, rossz a villanyóra is.

— Mit lehetne tenni mégis?’ — nézett esdeklően a mester úrra a veréb, hátha sikerülne meglágyítania a szívét. Hiszen nem csupán azért szürke ő, mert ilyennek született, hanem azért is, mert csak a fizetéséből él. Abból pedig itáliai mesterre aligha telne neki.

— Vegyen új fűtőtestet, és csináltassa meg a villanyórát, aztán jövök — csattogott bíbic, majd biccentett a fejével, és elrepült.

A villanyórát megcsinálták, de fűtőtestet hetedhét országon innen és túl nem talált a veréb. Bekopogtatott hát újra a mesterhez, de még el sem mondta, amit akar, a bíbic már lökdöste is ki az ajtón.

*

— Tűnés, tűnés. A meséjét pedig tartsa meg magának! — csattogott.

Ilyen előzmények után fordult a veréb a GÉM vállalathoz, amely másnap kiküldte az egyik tövisszúró gébicset. Kiderült, hogy a fűtőtest nem is rossz. Csak tömítést kellett cserélnie. Aztán megírta a számlát, a veréb fizetett, ő pedig köszönt, majd angolosan távozott.

És a bojler ma is jó, ha még el nem romlott. _nr