Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-13 / 189. szám

IJHÜUKTilti 1982, augusztus 13., péntek A szó elszáll... A termelő szerződést kö­tött a fogyasztási szövetke­zettel. Petrezselyemgyökeret, sárgarépát kínált eladásra, egy részét csomóban, a töb­bit súlyra. A megállapodás hosszú, részletes, látszólag mindenre kiterjedő, hiszen benne találhatók a korábbi évek vitás ügyeinek tapasz­talatai is. Azután kiderül, a szerző­dés valóban csak látszólag alapos, mert egyes pontjait a termelő és az ÁFÉSZ is más­ként, ahogyan éppen érde­keik diktálják, értelmezhe­tik. Történt ugyanis, hogy a termelő csomóba kötve, aho­gyan azt a megállapodás ide vonatkozó része is tartal­mazza, vitte az átvevőhelyre a zöldséggyökeret, sárgaré­pát kezdetben 8, majd 6, ké­sőbb 5 forintért. A baj ak­kor kezdődött, amikor a szö­vetkezet a gyökér csomójá­ért már csak 2 forintot, a másodosztályúért 1,30-et fi­zetett. Termelőnk ekkor előszed­te az írást, s abból azt ol­vasott ki, amit akart, vagy legalábbis ezt vágtál; a fe­jéhez a szövetkezet fei ’sár­iéi, kereskedő szakemberei, amikor levelei nyomán vé­gül személyesen is találkoz- ,ak. Eddig négy levél jött, ment, ebből hármat a terme­lő írt, kettőt az ÁFÉSZ-nek, egyet a lapnak. A szövetke­zet egyetlen levélre méltat­ta a termelőt, és miután úgy látta, igazához nem fér két­ség, a másodikra már nem is válaszolt. De, mert a termelő igazát kereső ember, nem hagyta annyiban a dolgot, lapunk­hoz írt levelében kért segít­séget. Ekkor derült ki, nem kevesebbről van szó, mint egy szerződés értelmezéséről. A levél írója szerint az őt ért kár mintegy 2 ezer fo­rint, míg a ÁFÉSZ vélemé­nye:. a termelőt nem érhet­te kár, erre bizonyítékul ott vannak a pontosan sorszá­mozott felvásárlási jegyek. Ákkor hát mit tartalmaz a szerződés? A termelő szerint azt, hogy nem kapta meg az államilag garantált árat, nem is be­szélve az ennél valamivel magasabb ÁFÉSZ-árról. Az igaz ugyan, ismeri ei — nem tehet mást —, hogy a szerző­dés szövegét követő felsoro­lás a lap tetején forint/ki- logrammal kezdődik, de lej­jebb, ahol a zöldséggyökérről esik szó, már nem lehet tud­ni, hogy miért, a kilóért, vagy' a csomóért jár a ga­rantált ár. A termelő állítja, természetesen csomóért. A felvásárló pedig, hogy az nem is vonatkozhat másra, mint kilóra. És mert egyik fél sem en­ged, segítségül a szerződést hívjuk. Ebből kiderül, hogy a termelő ezer csomó zöld­séggyökeret és ugyanannyi sárgarépát ad át ebben az évben az ÁFÉSZ-nek. A cso­mó áráról azonban a szerző­désben egy szó sem esik, s arról sem, amit a felvásár­lók állítanak, hogy tudniil­lik — persze értelemszerűen — a csomó árát mindenkor a kereslet-kínálat törvénye ha­tározza meg. Természetesen a keresleté, kínálaté ... Vagy mégsem annyira természe­tes?! Nos, az előbbi példa azt bizonyítja, jobb, ha már a szerződésben tisztázódik minden, ha abban ott talál­ható feketén-fehéren az áí, a mennyiség, az átvétel fel­tétele, a teljesítés elmulasz­tásának következménye, hogy azután ne kelljen hi­vatkozni mindenfélére, pél­dául arra, hogy „szóban el­mondtuk többször is”, mert a szó elszáll, az írás megma­rad. (nyes) Újabb lakókörzeti transzformátor­állomások Az ország energiagazdál­kodási programjának megfe­lelően korszerűsítik a lakó­környezeti transzformátor­állomásokat. Az új kapcsoló­berendezések. azonkívül, hogy megbízhatóbban és biz­tonságosabban működnek, még azzal az előnnyel is járnak, hogy a korábbiaké­nál kevesebb helyet foglal­nak. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium és a Magyar Villamosművek Tröszt országos tervpályáza­tot írt ki ilyen transzformá­torállomások építményeire. Fontos követelmény, hogy a pályázók olyan átfogó mű­szaki és gazdasági megoldá­sokat hasznosítsanak az új létesítmények tervezésében, amelyek egyszerűsítik a gyártást, a szállítást, az épí­tést és a szerelést. A terv- javaslatok megítélésében azokat a pályaműveket ré­szesítik előnyben, amelyek a különböző műszaki feladato­kon túl nagy gondot fordí­tanak arra, hogy az épület a régi és az új városrészekben is egyaránt harmonikusan illeszkedjék a városképbe. Az érdeklődők már átve­hetik á pályázati kiírást az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban, s ugyanide kell elküldeni a kész terveket, legkésőbb no­vember 12-ig, A legjobb munkák díjazására és a ter­vek megvásárlására össze­sen 420 ezer forintot irá­nyoztak elő. A bíráló bi­zottság legkésőbb december 20-ig teszi közzé a pályázat eredményét. Uj telepen a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet Maratoni beruházás végére tett pontot a múlt hónapban a Gyulai Fa- és Fémbútor- ipari Szövetkezet, amikor végre az irodai dolgozók is elfoglalhatták új helyüket a Henyei úti négyszintes épü­letben. Régi telephelyükön nem volt lehetőségük az üzem bővítésére, és a tele­pülésfejlesztési elképzelések is arra ösztönözték őket, hogy a város északi részén alakítsák ki új székhelyü­ket. A telek kisajátítására már 1964-beh sor került, az­óta „épülgettek” az egyés üzemrészek. A lakatosrész­leg 1966-ban költözött ki, a kárpitosok a rákövetkező esztendőben, aztán az aszta­losok, és végül az egész ter­melő üzem. Csak az iroda­épület készült nagyon las­san, több mint kétmillió fo­rint kötbért fizetett is emi­att a kivitelező vállalat. Ez az összeg épp elég volt ar­ra, hogy szépen, ízlésesen berendezkedjenek. Az eredeti tervek szerint az új épületben egy bemu­tatóterem is helyet kapott Volna, ám a költségek csök­kentésére erről le kellett mondaniuk. A sors iróniája, hogy végül is a hosszú át­futási idő miatt többe ke­rült az építkezés, mint amennyibe a bemutatóte­remmel együtt került volna. A szükség azonban mindig jó gondolatokat szül. így történt most is. Egy kis túl­zással magából az irodaépü­letből csináltak bemutató- termet. A szobákat saját ter­mékeikkel, gazdag forma- és színvilágot tükröző ülőbúto­rokkal. kényelmes asztalok­kal rendezték be. Az új telepen külörí épü­letben helyezték el a szociá­lis helyiségeket, öltözőket, fürdőket. Mellettük korsze­rű, tágas konyha és ebédlő üzemel. Ilyen feltételek mellett a szövetkezet 350 dolgozójának is jobban megy a munka. , — szatmári — Májkacsa-tenyésztési program Kertbarátok figyelmébe Kevesen tudják: a szilva az egyetlen gyümölcsfélénk, amelynek befőzéséhez, tartó­sításához nem kell cukor. Ezért a cukorbeteg, túltáp­lált emberek étrendjébe is jól beilleszthető. Talán ami ennél is fontosabb: kedve­zően hat az emésztőszervek működésére is. Sajnos, csak kevesen vállalkoznak tartó­sítására, lekvár főzésére, így a nyári gyümölcsszezon után már ritka csemege a családi asztalon. A szilva aszalására a modern panel­házak gázsütőiben is nyílik mód, a lekvár főzéséhez szüléink vagy vidéki jó is­merőseink segítségét, taná­csát kell kérni. Az aszalt szilva és a szilvalekvár egész télen át kiváló cseme­ge. Célszerűbb és egészsége­sebb, ha a gyermekek a rá­gógumi helyett fogerősítő­ként ezeket fogyasztják. Ezek a szilvakészítmények segítik a szervezet kondi­cionálását, és sok betegség megelőzésében is fontos sze­repük van. A pecsenyekacsa húsa so­vány, ízletes, mája kevésbé zsíros, s lényegesen olcsóbb, mint a liba mája — hang­zott el a Palotási Állami Gazdaság pecsenyekacsa-ter­melési rendszerének tegnapi országos tanácskozásán, ame­lyen angol szakemberek is részt vettek. A kacsahús a táplálkozásban egyre na­gyobb szerepet játszik. A rendszer nagyüzemei és a háztáji gazdaságok az idén hétmilliónál több pecsenye-, vágó- és hízott kacsát ne­velnek, s a feldolgozó ipar­nak megközelítően 11 ezer tonna húst nzállítanak. A fejlesztés üteme 1983-ban még nagyobb mértékű lesz. A rendszer irányítója. aPa- iotási Állami Gazdaság négymillió előnevelt pecse­nyekacsát adhat a partne­reknek, a taggazdaságokban tartott törzsállományból pe­dig további nyolcmilliót sza­porítanak. örvendetes a ház­táji gazdaságok, kistermelők tenyésztői kedve: az idei félmillió helyett jövőre már egymillió víziszárnyast ne­velnek egyszerű tartási kö­rülmények között, kevés be­fektetéssel. A háztáji porták részére meghirdették a máj- kacsatenyésztési programot. Ennek genetikai feltételét angol importból származó szülőpárokkal teremtették meg, a takarmányozáshoz speciális tápokat biztosíta­nak. A rendszer hatéves műkö­dése igazolja, hogy a pecse­nyekacsa-tenyésztés egysze­rű módon, szárazon, vízen egyaránt megoldható, beru­házási igénye fele a broyler- csirkéének. A drága import takarmány-alapanyagot ma már jórészt hazaival pótol­ják. Eddig másfél ezer ton­nát meghaladó importfehér­jét — szóját és hallisztet — helyettesítettek korpával, bú­zacsírával és darával. A rendszer 1983-tól megszerve­zi a technológiai és techni­kai berendezések szerviz- szolgálatát, vállalja a kacsa­telepek rekonstrukcióját, fel­újítását, a korszerűbb mód­szerek bevezetését. Automata forgácsológépek teszik könnyebbé a munkát Fotó: Veress Erzsi Mezökovácsházi ÉVIG Új termék, belső átszervezések Az ÉVIG mezőkovácsházi üzemét a vállalat villamos- kismotor-gyára üzemeként 1977-ben alapították. Az el­ső két évben, amelyet egyéb­ként a betanulás időszaka­ként tartanak számon, villa­mos motorokhoz készítettek alkatrészeket. A későbbiek­ben a termelés fokozatos át­alakítása mellett döntöttek az EJVIG és a mezőkovács­házi üzem vezetői. Így kezd­ték meg 1979-től a KE da­rukezelő, . végálláskapcsoló egyes alkatrészeinek gyártá­sát, majd rövidesen össze­szerelését. Ezekből ma már 350 ezer készül, nagyobb­részt exportra. A termelés szerkezetének átalakítása azonban ezzel még nem fejeződött be. Ta­valy kezdték el az ipari kis relé alkatrészeinek gyártá­sát. Ezek a szerkezetek, kü­lönböző berendezések, szer­számgépek, mezőgazdasági szárítók működtetésére al­kalmasak. Az alkatrészek gyártását üzembővítő beru­házás előzte meg, amely 1981-ben lényegében be is fejeződött. A beruházás során 14 mil­lió forintért új, 600 négy­zetméteres üzemcsarnokot építettek, és a meglevő épüle­tek belső átalakításával, gép­átcsoportosítással évente 700 ezer relé gyártására készül­tek fel. Az ÉVIG mezőko­vácsházi üzeme emellett az utóbbi hónapokban korszerű berendezéseket, automata fröccsöntőket, esztergagépe­ket, hidrogéngőzös hőkezelő kazánt, szegecselő gépeket, pneumatikus csavarhúzókat kapott. Erre a célra 3^7 mil­lió forintot költött a válla­lat. Már a beruházás kezdetén világos volt, hogy a relé­gyártás nemcsak eszközigé­nyes, hanem az összeszerelés igen nagy élőmunka-ráfordí­tást követel. A termelés te­hát csak újabb munkaerő bevonásával fokozható, hi­szen a relé egyes alkatré­szeinek gyártása, összeszere­lése aránytalanul nagy költ­ségek árán, vagy egyáltalán nem gépesíthető. Így az ere­deti elképzelések megvalósí­tása, vagyis hogy az össze­szerelést is itt csinálják Me- zőkovácsházán, egyelőre még váraf magára. Az üzem kapujában a fel­vételt hirdető táblán most egyszerre öt munkaterület­re keresnek szakembereket. Kevés eredménnyel. Siker­telennek bizonyult a terme­lőszövetkezetekben, iskolák­ban folytatott felvilágosító munka is, pedig az üzem ve­zetői szerint a keresetek itt sem rosszabbak, mint má­sutt, a munkafeltételek jók, s a sok új korszerű beren­dezés a szakmai fejlődést is biztosítaná. Legalább 80 munkásra len­ne szükség, s mert eddig alig akadt jelentkező, üze­men belüli átcsoportosítást hajtottak végre. A villamos motor alkatrészeinek gyár­tásában részvevők egy ré­szét az új munkaterületekre irányították. A beruházás és az átszervezések eredménye, hogy ma már az összes ter­melésből csak mintegy 40 százalékkal részesedik a vil- lamosmotor-gyártás, és 30— 30 százalékkal a végkapcso­ló- és relékészítés. A belső átcsoportosítás miatt leállí­tották az egyik tekercselő­szalagot. Ám az új munka- területeken még így is több berendezés gazdátlan, illet­ve alacsony kihasználtsági fokkal termel. Ezért az üzem vezetői, szakemberei további belső átszervezéseket, ésszerűsíté­seket készítenek elő. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor arra is egyre nagyobb fi­gyelmet' fordítanak, hogy a relégyártásban használt igen sok importanyagot hasonló minőségű hazai anyaggal váltsák ki. Az ezzel kap­csolatos első elképzelések összeálltak már, a megvaló­sítás azonban még várat ma­gára. Az importált alkatré­szek hazai gyártása ugyanis a magas minőségi követel­mények miatt alapos előké­szítést igényel. Egyelőre az elképzelések közé tartozik, hogy a terme­lés további növelésének fel­tételeit is megteremtsék. A relék iránti keresletre jel­lemző egyébként, hogy ami­kor a megye mezőgazdasági és ipari vállalatainak veze­tői tudomást szereztek róla, mit fognak gyártani Mező- kovácsházán, közülük sokan keresték fel az ÉVIG üze­mét. Igényeiket még ma sem tudják teljesen kielé­gíteni. A relék gyártását üzembővítő beruházás előzte meg (kepenyes) Energiatakarékos cserépkályha Üj típusú hordozható cse­répkályhák árusítását kezd­ték meg a Pest, Komárom és Fejér megyei TÜZÉP-tele- peken. A szép, bútordarabnak is beillő, kovácsolt vassal gazdagon díszített mogyoró- és bronzszínű cserépkályha legnagyobb előnye, hogy a gyengébb minőségű, mind­össze 3600 kalóriás szenet is jól hasznosítja. Az eddig forgalomba hozott hordoz­ható cserépkályhákhoz ennél lényegesen jobb minőségű szenet kellett tulajdonosaik­nak vásárolniuk. Az új kály­ha belső tűzterét az Eszter­gomi Kályhacsempegyár műszaki gárdája — a TÜ- ZÉP szakembereinek javas­latait is meghallgatva — a hagyományostól teljesen el­térő módon alakította ki. Ezzel tették alkalmassá az alacsonyabb kalóriájú sze­nek gazdaságos eltüzelésére, a jobb hőátadásra. A ter­mékújdonság ára nem olcsó ugyan — 11100 forintba ke­rül —, mégis megéri a na­gyobb befektetést, hiszen jó hatásfokkal hasznosítja a könnyebben beszerezhető, olcsóbb szeneket. Az év vé­géig 400 energiatakarékos cserépkályhát szállít az esz­tergomi gyár a három me­gye TÜZÉP-telepeire. Gyár­tását jövőre az igények alap­ján növelik.

Next

/
Thumbnails
Contents