Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

NÉPÚJSÁG o 1982. augusztus 27., péntek KPVDSZ-iilés Orosházán Tanulmányút az NSZK-ba A művelődési intézmények, a tömegszervezetek és moz­galmak mind nagyobb szere­pet vállalnak a korszerű tu­dományos ismeretek, a mar­xista világnézet, a társadal­mi szemlélet alapjainak le­rakásában, népszerűsítésében — állapították meg a KPVDSZ megyei bizottságá­nak kihelyezett ülésén, ame­lyet tegnap, csütörtök dél­előtt tartottak Orosházán, a helyi ÁFÉSZ központjában. A hét települést magában foglaló fogyasztási szövetke­zet szakszervezeti nevelő munkáját és a művelődési bizottság tevékenységét ele­mezve hangsúlyozták: en­nek középpontjában a ter­melés, a gazdálkodás áll. Határozatot hoztak az üzemi demokrácia gazdagítására, szélesítésére, a bizalmiak munkájának eredményesebbé tételére, a tájékoztatás javí­tására. Ezeknek kézzelfogha­tó eredményei is vannak. Sokan szóvá teszik a mun­kát, az ellátást akadályozó gondokat, a szervezetlensé­get. Fontos feladat hárul a szo­cialista brigádokra, a mun- kaverseny-mozgalomra. Az 54 kollektíva 550 dolgozója tesz évenként vállalást, ame­lyet sikeresen teljesítenek. Nagy gondot fordítanak a több mint 60 bizalmi felké­szítésére, a tömegpolitikai oktatás megszervezésére, A művelődési bizottság elősegí­ti, ösztönzi a tanulást, a mű­velődést, amelyhez a feltéte­lek adottak. Ebben az esz­tendőben 34 felnőtt tett ered­ményes szakmunkásvizsgát. Különböző középiskolákban 44-en, felsőfokú oktatási in­tézményben öten tanulnak, heten pedig az idén szerez­tek diplomát. Természetesen beszéltek a tennivalókról is. A szakszer­vezeti bizottság a jövőben még többet foglalkozik a gazdálkodás eredményessé­gével. az erkölcsi és az anyagi ösztönzéssel, a fele­lősséggel. Arra törekszenek, hogy a dolgozókat jobban be­vonják a döntések előkészí­tésébe. —seres— Megkezdődött a szabolcsi almasziiret Megyeszerte benépesültek az almáskertek Szabolcs." Szatmárban, s megkezdő­dött hazánk legjelentősebb almatermő vidékének „má­sodik aratása”, a téli alma szürete. A keleti országrészben el­sőként a nyírbogdányi Kos­suth Termelőszövetkezet­ben kezdtek hozzá a jona­tánalma szedéséhez, de Va­járól, Nyírtassról, és Fényes- litkéről is érkeztek hírek a szüret kezdetéről. Az ország almatermésének több mint a felét adó Sza- bolcs-Szatmárban az idén mintegy 27 ezer hektárnyi ízletes gyümölcs vár beta­karításra. A jelenlegi hely­zetkép szerint az -almának keveset ártott az idei nyár szélsőséges időjárása, a fán levő gyümölcs még csaknem 80 százaléka exportminőségű. A hét közepétől egy sor közös gazdaságban leállnak a melléküzemágak; lakatos­műhelyek, varrodák, gumi- és műanyagüzemek két hó­napra abbahagyják a mun­kát, dolgozóik ugyanis a nagy szervezettséget és ren­geteg munkáskezet igénylő almaszüretben vesznek részt. ötnapos váltásokkal mint­egy 20 ezer egyetemista, fő­iskolás és középiskolás for­dul majd meg a kapuikat hétfőn nyitó szabolcsi al­matáborokban. Fogadásuk­ra Leveleken, Vásárosna- ményben. Nyírtasson és Ra- kamazon új épületet rendez­tek be. Az idén első ízben budapesti középiskolások is szüretelik a keleti országrész almáját. Több mint 50 ezer ipari munkás és alkalmazott is szedi az almát, már a helyszínen vannak a Volán járművei is. A szabolcsi 5- ös Volán mellett többek kö­zött a szegedi, miskolci, deb­receni, salgótarjáni és bé­késcsabai volánosok látják el a szállítási feladatokat. Teljes a nagyüzem a Hungarofruct tuzséri al­mapályaudvarán, ahonnan már útra keltek az első, al­mával rakott szerelvények a külföldi piacokra. A szezonban már üzemel, és almát tárol a rakamazi Győzelem Termelőszövetke­zet új, 320 vagonos hűtőtá­rolója is. Már kapható a Color-teszt A napokban került a Mo­bil üzleteibe a Color-teszt autógyertya továbbfejlesztett, korszerűsített változata. Az Óbuda Tsz által gyártott új tesztgyertyát • hazánkban minden forgalomban levő gépkocsihoz az alapelőgyúj- tás és a tökéletes benzin-le­vegő keverési arány beállí­tásához lehet használni. Ez­zel az otthon is elvégezhető művelettel jelentős mennyi­ségű benzin takarítható meg, valamint a megenge­dett tűrési határ alá szorít­ható a kipufogógáz levegő- szennyező hatása. A mind­össze 270 forintba kerülő Color-teszt iránt érdeklőd­nek az osztrák, a svéd. a holland és a kanadai autó­ipar szakemberei is. Automata „nénike” Prűdségből, kényelmeskedésből talán, de illetlen do­lognak tartjuk a szóvetést arról a bizonyos intézményről, amit közvécének neveznek. Pedig hát... A lényeg: ezt is elérte az automatizálás. Több kilós, bár kicsinyre zsu­gorított méretű szerkentyű került a női és férfifejjel jel. zctt ajtókra. A maliciózus nyelvek szerint végeredmény­ben ezt is a munkaerőhiány hozta meg Nyugat és Kelet országait követve. Vagyis: a nénikéket automatizáltuk. Az egyik szomszédos megye másodosztályú éttermének „hátsó fertálya” a színhely. Diszkrét függöny, mögötte az egyforintosra „szezám tárulj-ajtó”. Bősz úr közelít, zse­bében kotorászik. Nincs aprója. Szorítja, visszamcg.v, Egy perc sem telik, idősebb hölgy jő. Táskavizit, neki van, de kettese. Nem fér a lyukba. Vissza, visszatartva. Majd huszonéves nyakigláb csapja félre a jótékonyan takaró drapériát. Minden teketóriázás nélkül kapja kéz­re a W. C.-automatából kimeredő kilincset. S lám: az ajtó nyitódik — forintos nélkül is- Az üzletvezető helyettese: — Kérem, egyszer már elromlott, rövid időn belül, nin­csen időnk ezzel vacakolni. Kiiktattuk! Megyénkben még nemigen van, de lesz. Már most kc- rem-kérjük, valahogy úgy intézzék sorsát, működésének feltételeit, hogy ne jussanak a „közautomaták”, sajna, hagyományos sorsára. Mert igencsak kellemetlen lesz, ha majd mindegyiken ott fityeg a tábla: Az automata nem működik... (—silá—) A Füzesgyarmati Lucerna Rendszer taggazdaságai sok olyan gépet használnak, me­lyeket a Német Szövetségi Köztársaságban gyártanak. Ezenkívül sok technológiát és vegyszert is vásárol az FLR az NSZK-ból. Hasonló­képpen folyamatosan átve­szik az osztrák mezőgazda­ság legújabb, nálunk alkal­mazható eredményeit is. A technológiai csere inten­zívvé tételére a Füzesgyar­mati Lucerna Rendszer ta­pasztalatcsert-látogatást szervezett az NSZK-ba és Ausztriába. A szakemberek­ből álló 43 tagú csoport au­gusztus 30-án indul útnak. Programjukban több gazda­ság megtekintése szerepel, melyekben megismerkedhet­nek a takarmányok leg­újabb, energiatakarékos tá­rolási módszereivel, és a gyakorlatban is megtekint­hetik néhány új eljárás tech­nológiai folyamatát. L. L. Ötszázaskötegek a táskában Táskában a másfél millió forint Tegnap, csütörtökön „ki­fosztották" az OTP Békés megyei Igazgatósága békés­csabai körzeti fiókját. Dél­előtt — ritka az ilyen alka­lom — két jelentős nyere­ményt fizettek ki. Először egymillió 564 ezer 814 fo­rintot vehetett át Kiss György és Harangozó István csa- nádapácai totózók. A 33. hé­ten kollektív szelvénnyel 13 -f-1 találatot értek el. amire egymillió 402 ezer 342 forintot fizettek. Ezenkívül, csatlakozó nyereményként volt hét 12-es, tizennyolc ll­es és húsz 10-es találatuk. A két totózó elmondta, hogy évek óta rendszeresen ját­szanak, több kisebb nyere­ményük volt, közösen fél éve totóznak. A másik nagy összeget Kapitány Ferenc békéscsa­bai lottózónak fizették ki. Neki is a 33. hét hozott is­mét szerencsét: 4-es talála­tot. érfr el, amire 318 ezer 614 forintot fizettek. Kapitány Ferenc azon kevesek közé tartozik, akit rövid idő alatt harmadszor fogadott kegyei­be Fortuna: az elmúlt év 51. hetében majd az idei 1. és 33. hetében volt 4-es talála­ta. Kép, szöveg^ Szekeres András Kapitány Ferenc harmadszor crt el 4-es találatot a lottón Befejeződött a vizsgálat a sportrepiilögép katasztrófája ügyében Lfezárult a szakértői vizs­gálat az MHSZ sportrepülői­nek ez év május 11-i tragi­kus balesete ügyében. Mint ismeretes, a sportrepülőgép a dunakeszi repülőtérre tartva, a Hármashatárhegy észak- nyugati oldalának ütközött és lezuhant. A szerencsétlen­ség következtében kilencen életüket vesztették. A bizott­ság a vizgsálat során egyér­telműen megállapította, hogy a repülőgép műszaki állapo­ta és felkészítése az előírá­soknak megfelelt. A ka­tasztrófát közvetlenül az okozta, hogy az alacsony felhőzetben hirtelen rendkí­vüli módon megromlottak a látási viszonyok, s >a helyze­tet erős óldalszél súlyosbí­totta, amely a repülőgépet tervezett haladási irányától eltérítette. A kialakult körül­mények között a repülőgép vezetője az ütközést már nem volt képes elkerülni. Az MHSZ illetékes szervei a vizsgálat tapasztalatait fel­használják a sportrepülők oktatásában és felkészítésé­ben. No, beszélgessünk! Ö em tudom, hogy va­lóban emlékszem-e a nagyanyámra, amiül leültet a ház előtt ma­ga mellé a sámlira és mesél­ni kezd arról, amiről egy hatvanéves egy-két évesnek meséin; szokott, vagy csak apám elbeszélése vált eleven képpé az emlékezetemben. Végül is mindegy. Látom a testes öregasszonyt, ősz ha­ját kendő mögé rejti és a kisgyerek nyelvén beszél. Miről? Nyilván olyasmiről, hogy kit kell szeretni, kit kell gyűlölni, mitől kell, s mitől nem szabad félni — hogyan kell élni ? Lehet, hogy sárkányokról szóló mesébe oltva mondta el, vagy úgy, hogy a férjéről, az első világháború hősi ha­lottjáról beszélt. Esetleg a fiáról, akinek már csak már- tíromság jutót a másodikban. Lehet, hogy a maga sorsáról /.solozsmázott. Az özvegyen felnevelt hat gyerekről, az országúton húzogatott kézi­kocsiról, a menekülő lengye­lek bújtatásáról, az interná­lásról. Mindegy, miről. Az apró gyermek ugyanis inkább a hangsúlyokból érti meg a történet igazságát, és nem a történetből az igazság hang­súlyait. De miért látom mostaná­ban egyre gyakrabban ezt a képet: a nagyanyámat meg a sámlit a ház előtt? Öreg­szem, nosztalgia vonz?, Ugyan! Most hagytam el az emberélet útjának felét. Hi­ányzik a nagyanyám? Miért most? Több mint harminc éve halott. És mégis: ülök a televízió előtt a fiammal, pereg az es- •i film, könnyű, mint a ho­moki bor, de a héten már a harmadik — liternyi. Sok. Pusztul az agy szürkeállo­mánya. Érzem. És akkor a lankadó figyelem egyik megváltó pillanatában ismét i látomás a nagyanyámról. A lelkiismeret . vetítőgépe nerreg? Az pergeti e régi. kopott filmet újra? A bűntu­dat, hogy tizedannyit sem beszélgetek a gyerekekkel, mint amennyi időt a vibrá­ló tejüveg előtt töltök. De hát a televízióban, a homoki borok mellett annyi érdekes és okos program van — har­colok az önvád ellen —, fil­mek. játékok, ismeretterjesz­tő műsorok. Hogyan tudnám én azokkal felvenni a ver­senyt tudásban és érdekes­ségben ? „Ugyan, ugyan — legyint nagyanyám a messzeségből, miközben a ruhákat teregeti az udvaron —, hogyan ha­sonlíthatod össze okos, de személytelen műsorokkal az egyszerű, de emberi szót?” „Hogyne hasonlíthatnám! — dörmögök szemtelen uno­kaként mellette botladozva. — 'Mit tudok én a haza és a világ bölcseihez képest, akik a képernyőről szólnak hoz­zánk?” „Keveset — mondom nagy­anyámként magamnak —, de ez a kevés rhegszázszorozó- dik, ha a gyerekeiddel vagy a barátaiddal beszélsz. Mert a hozzájuk tartozás (szerete- tet mondanék, de tudom: a te korodban ezt a szót nem­ben használják), a kötődés hitelesíti azt, ami a televí­zióból szürke objektivitással gomolyog elő. Amikor én ve­led beszélgettem 1949 tava­szán, egy teljes élet tapasz­talata szivárgott át az érzel­mek csatornáin keresztül egy beteljesülésre vágyó életbe. Ezer és ezer éve így hagyo- mányozódik szokás és életis­meret közösségi érzés és ér­iék embertől emberig. Mit példálózol te itt ezzel a lé­lektelen fadobozzal? Ami ab­ból árad, az legfeljebb ma- gocska az emberben. Mag, amely sohasem.szökken szár­ba. ha nem süt rá a közös­ség napja, ha nem éltetik ér­telmező szavak!” Micsoda képzelődés! A nagyanyám sohasem beszélt ilyen patetikusan. Bennem csupán a népművelő dekla- mál. Ö csap össze a mihasz­na apával. Ö tudja, hiszen, az a szakmája, hogy a világból érkező információkat, de még az érzelmeket is csak a megtartó közösség hitelesít­heti. Mondhat a rádió akár­mit, ha holnap a kedvesünk vagy a barátaink az ellen­kezőjét állítják. Láthatunk a televízióban bármit, ha sze­retett szüléink vagy testvé­reink véleménye eltér tőle. Ha nem így lenne, akkor tíz­húsz évnyi televíziónézés, ródióhallgatás, újságolvasás után professzorokkal telne meg az ország. Hiszen több diplomára való tudósmennyi­séget -sugároznak szét ennyi idő alatt a képek, a szavak és a betűk csatornái: a té­vé, a rádió és a sajtó. Még­sem leszünk tőlük akadémi­kusok. Mi az, hogy akadé­mikusok?! Egy idő után lé­lekölő tompultság, fáradtság figyelhető meg azokon, akik társaság híján nem tudják megemészteni a tömegével rájuk zúduló élményeket. Mintha a feldolgozatlan in­gerek még a meglevő tudást, a személyiséget is megnyo­morítanák. Mintha a folyto­nosan áradó benyomások a megszerzett és meggyöke­resedett ismeretek helyére tolakodnának önző kakukk­fiókaként. Hányszor láttam kamaszo­dé gyerekeket, amint üres szemmel téblábolnak az üdü­lőkben — várják a tévémű­sor kezdetét. Mint a kábító- szeresek, akik látomásaiktól eltompulva és kimerülve a következő adag heroinra várnak. De mit beszélek én általánosságokban? Talán a gyermekeim másképpen fog­nak nézn; a tévé emlőjén ne­velkedve néhány év után? Nézem velük a könnyű fil­met, s gyűlik lassan bennem a bűntudat, mint az iszap a folyó kanyarulatában. Hány­szor beszélgettem velük az életemről tévénézés helyett? S hányszor beszéltem meg a műsorokat tévénézés után? Elmaradtak a régi mesék is, mióta olvasni tudnak, s a régi játékok ugyanúgy, mióta egymással eljátszanak. Ügy hullik ki belőlük a művészi élmény mint az amnéziás be­teg emlékezetéből életének mozzanatai. S belőlem, a felnőttből talán nem? Szá­momra ki hitelesíti a rám zúduló ' ingereket? Élek egy lakótelep tízszintes házának első emeletén. Hol a társa­ság, hol a közösség, amely- lyel leülhetek a kapu elé? Hazug háború dúl a tévé­nézést ellenzők és igenlők között. Kételkedem annak igazságában, akj a tömeg­kommunikációs eszközöket a kultúra felszabadító seregé­nek tartja, de ugyanígy tév­úton szédelgőnek látom azt is, aki szerint a tévé,.a rádió, az újság csak altató mákony. Közösségben • élő embert nem lehet olyan könnyen el­altatni. Társai felrázzák, ki­nyitják a szemét, megtartják, megóvják. A közösség nélkül élőt pedig felszabadítani nem lehet. Lehúzza a magány és az ember (tehát önmaga) iránt érzett közönye is. Könnyű lenne most arról mennydörögni, hogy a mű­velődési házak alakítsák ki tereiket — büfével, játékok­kal, kényelemmel — a spon­tán módon összeverődő be­szélgető csoportok számára. Hogy nyissunk olcsó kávé­házakat, klubokat, ahol az egyedi élmény közösségivé válhat, és így valóban be­épülhet a személyiségbe. Hogy az iskolákban az esti tévéműsorokat is beszéljék meg a gyerekekkel, ne csak a tananyagot. Bizony könnyű lenne — de nincs jogom vi­zet prédikálni, amikor én is ezt a könnyű homoki bort iszom. O ége a filmnek, fiaim kába tétovasággal pislognak erre-arra! „U". kapcsoljátok le — mon­dom —, gyertek, eszembe ju­tott valami”, s már ülnek is körém, én meg mesélni kez­dem, hogy a nagyanyám har- mincegynéhány évvel ezelőtt kiültetett maga mellé a ház előtt, s mesélt... Nógrádi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents