Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

1982. augusztus 27., péntek Négy kutya meg az öregasszony Május 19-én. délelőtt 11 éra körűi majdnem tragédia játszódott le Szarvason, a Jókai utca 1 1. számú ház kapujában. Négy kutya ro­hant egy védtelen öregasz- szonyra, a földre döntötték, és rettenetesen összemarták. A testi ésr a lelki sebek az­óta se hegedtek be teljesen. (NYITVA 'VOLT A KIS­KAPU.) A Vajda Péter utca 13. számú ház előtt, az árok­parton középkorú férfi bók­lászik. Csitítja a folyton uga­tó, barna szőrű négylábút, és elém lép. Kíváncsian kér­di jövetelem célját. — Lustyik Zsuzsannát ke­resem . . . — Nincs itt — mondja szá­razon —. a Partizán utcában Zsuzsi néni: Nagy az én fáj­dalmam ... Kinyílik a nagykapu. Be- fáslizott lábú. bicegő nő je­lenik meg. a felesége. Beszéd közben is mosolyog. — Zsuzsi néni ? Nem ro­konunk. csak régi ismerő­sünk. Kedves, elesett néni­ké, szívesen segítünk neki. ha tudunk. — A borítékon a maguk címe áll — mutatom a hoz­zánk küldött levelet, hátha ismerősék a betűk. — Nem. nem mi írtuk — nézegeti kitartóan a körmeit a házigazda. — Talán a bátyja, az szaladgált az ügyé­ben. úgy tudjuk., nem sok si­kerrel. A Partizán utca kihalt. A ‘nádtetős, pici ablakú haj­lékra rázuhant a csönd. A kapu zárva. Reménytelenül nézelődök. hátha előtoppan valahonnan az öregasszony. Szerencsém van. Ott jön Zsu­zsi néni a sarkon, szemében csöppnyi riadalom, kezében papírzacskó. Egyik lábán kö­tés. a másikon a harapások csúnya nyomai. Félrebillen­tett fejjel álldogál az utca­kereszteződésben. és bevall- ja: — Én már írni sem tu­dok. Igen. a Vajda Utcai Lestyán Pálné tanácsolta, hogy forduljak az újsághoz, mert nem tudom, mitévő le­gyek. Meg is írta a levelet. Szeretném, ha a panaszomat meghallgatná valaki. Mert nagy az én fájdalmam. Nin­csen senkim, egyedülálló, csa- ládtalan asszony vagyok. Nyugdíjat se kapok, egy kis öregségi segélyből élek. Halkan, vontatottan for­málja a szavakat, mintha mesét möndana: — Azon a napon elmen­tem a szemészetre, de nem volt rendelés. Gondolkoztam, hogy főzni kellene valamit. A következő utcában lakik az ismerősöm, aki salátát árult. Nem találtam otthon, visszafordultam. Átmentem a hűvös oldali járdára, hiszen a meleg napot nem bírom, Ahogy jövök, elhagyok egy pár házat, egyszer csak rám­szalad négy nagy kutya. Ha­raptak. marcangoltak. Oda­lett a két lábam., az ajkam is vérzett. Máig kezel az or­vos. — Kié a kutya, amelyik mégmarta? — Kettő Dobruczky Istvá­né. Azt mondják, hogy a má­sik kettő olyan kóborló ál­lat. Nem tudom. Én akkor nagyon megijedtem. Nyitva volt a kiskapu, egy ember az autója körül téblábolt. Nem segített senki. A végén az egyik szomszédasszony adott egy pohár vizet. Hónapokig ápoltak, hordták az enniva­lót. Arca elé emeli a szabad jobb kezét. Talán újra átéli azokat a szörnyű másodper­ceket. Némán, tehetetlenül védekezik . . . — Ki fizeti meg a fájdal­mamat? — sóhajt. — Mióta­szenvedek! A csabai kórház­ban azt mondta a főorvos, hogy kérjek látleletet attól az orvostól, aki bekötözött. De az se ment simán. A ku­tyák tulajdonosa jó ismerőse ennek az orvosnak. Kérdez­ze meg a bátyámat, ő intéz­te a sorsomat, míg az ágyat nyomtam. (HOMÁLY A LÁTLELET KÖRÜL.) Lustyik György sárgadinnyét falatozik a konyhaasztalon. Nehezen mozdul. Megtörli ősz baju­szát.. homlokán összefutnak a ráncok. — Először tényleg nem akart látleletet adni az or­vos, aztán nagy nehezen ki- nyögte, hogy 100 forintos ok­mánybélyeg kell hozzá. Per­sze, hogy megvettem. Nem értem, hogyan írhatott az orvos 15 napos gyógyulást, amikor lassan négy hónap is eltelik. A papírokat beadtam a rendőrségre, felvették a jegyzőkönyvet, azóta semmi. Miért húzzák, halasztják az ügyet ? , A Dózsa György utcai öre­gek napközi otthonában ebédhez készülődnek. A va­lamikori parasztház tornácán idős emberek üldögélnek szótlanul. Szigeti Pálné, ve­zető gondozónő szívélyesen fogad. — Mostanában nem jár ide Zsuzsi néni. Hogy is mond­jam? Tartózkodó, nem ked­veli a közösséget. Nagyon sajnáljuk, hogy így járt. Ter­mészetesen voltam nála. el­mondta az esetet. Ügy hal­lottam : az a kutya mást is megharapott már. Óriási fe­lelőtlenség! Nekem az is fur­csa. hogy még azon a na­pon hazaengedték a kórház­ból. Talán a saját felelőssé­gére, vagy meg sem kérdez­ték ? Gyuri bácsi: Miért húzzák, halasztják az ügyet? Dr. Nagy Karoly körzeti orvosnak rengeteg a teendő­je. Néhány percre mégis megszakítja a rendelést. — A baleset napján ön volt az ügyeletes. Milyen ál­lapotban hozzták ide az idős asszonyt? Kartonlapot vesz elő. for­gatja, nézegeti. — Nagyon rosszul nézett ki. öt centiméter hosszú és három centi mély sebek ék­telenkedtek mindkét lábán. — Szerinte az arca is meg­sérült ... — Erről én nem tudok. — Valósnak tartja a 15—2(1 napos gyógyulást? — Nézze, előre nem lehet pontosan tudni. Akkor még így gondoltam. — Miért csak június 4-én adta ki a látleletet? — Mert nem jöttek hama­rabb. Igaz. kétszer is itt volt a néni .hozzátartozója, de elküldtem, mert nem akarta megvenni az ok­mánybélyeget. Ez miniszteri rendelet, csak a rendőrség kérésére adhatjuk . ki díj­mentesen. — Jó ismerőse a kutyatu­lajdonos nak? — Igen. — Ez befolyásolta a dön­tésben? — Ugyan .... mit képzel? — csukja be mögöttem az ajtót megkönnyebbülten. (KUTYÁK ÉS EMBEREK.) Keresem Dobruczky Istvánt, a kutya tulajdonosát: Csalá­di házuk előtt, a fal tövénél most is két kóbor kutya ha­Roszik Pálné: Szenvedünk a csavargó kutyáktól... Fotó: Veress Erzsi sál. Az udvaron, a Trabant alatt ugyancsak két házőrző hűsöl. Hiába zörgetek, nincs felelet. A szomszédasszony. Roszik Pálné áll a kapuban őszen, szemüvegesen. — Nincsenek itthon, talán Bulgáriában nyaralnak — tessékel beljebb. — Szenve­dünk ezektől a csavargó ku­tyáktól. Éjjel olyan zene­bonát csapnak, hogy képte­lenség pihenni. Nézze meg. tönkretették a kertünk egy részét. Átugrottak, kikapar­ták a növényt, a földet... Nem, mi nem láttuk az ese­tet. csak mesélték. Rettene­tes! Egyébként a nagy ku­tyát odaadták valamelyik téesznek. A városi tanács termelés­ellátás-felügyeleti osztályán az előadó a fejét rázza: — Hozzánk nem érkezett bejelentés ebben az ügyben. Pedig kutyaharapásnál első dolog megnézni: beoltották-e az állatot? Ezt az orvosnak is tudnia kell. Sajnos, elég sok a kóbor kutya a város­ban. Az én kislányomat is megharapta az egyik. — Miért nem fogják be őket? — Havonta próbálkozunk vele. De mondja meg, ki vállalkozik erre a munká­ra? Egyetlen ember képte­len ezt a feladatot ellátni. A kör bezárult. Bezárult? Éppen az a baj, hogy nem tettek pontot a történtek vé­gére. Biztos vagyok abban, hogy a gondatlanságért előbb-utóbb kiszabják a megérdemelt büntetést. Se többet, se kevesebbet. Csak­hogy az ügyintézésnek is van határideje és lélektana. Az időhúzás megkeseríti egy idős asszony amúgy sem felhőt­len életét. Az emberséget, az igazi segíteni akarást hiá­nyolom. Mert a simogatástól. a meleg emberi szótól még a hamis kutyák is megszelí­dülnek. De hol az a kéz. hol az a snó? NÉPÚJSÁG Kőszegi jubileum Fáradtolajat gyűjtő fiatalok Mintegy 5 ezer tonna — körülbelül '51 millió forint értékű — fáradtolajat gyűj­töttek össze — a most el­készült értékelés szerint — a fiatalok 19íll-ben, ezer ton­nával többet, mint a meg­előző évben. Ez a mennyiség több mint 25 százaléka az ÁFOR által begyűjtött fá- radtolajnak. A környezetvé­delmi és gazdasági érdekeket felismerve 315 KlSZ-szerve- zet nevezett be annak idején j a fáradtolaj-gyűjtési verseny- j be, amelyet a Központi Bi- 1 zottság ifjúmunkás tanácsa. I a mezőgazdasági és falusi j fiatalok tanácsa és az AFOR j KISZ-szervezetek hirdettek meg. Már a KISZ X. kongresz- szusán is megállapították, hogy jelentős a fiatalok hoz­zájárulása a több mint 6 milliárd forintos hulladék- | gyűjtési bevételhez, vala- I mint a fáradtolaj újraíeldol- > gozásából származó megtaka­rításhoz. A tavaly meghirde- : tett versenyben új elem volt. I hogy az ÁFOR KlSZ-szerve- : zetének kezdeményezésére a I vállalat „Ezzel csak nyerhet" I elnevezéssel sorsjegyes fá­radtolaj-gyűjtési akciót indí­tott. amelynek eredménye­ként 204 tonnányi gyűlt ösz- sze az ÁFOR üzemanyagtöltő állomásain. Először 1979-ben hívták versenyre az ország . KISZ-szervezeteit. A kom­munista fiatalok aktív köz­reműködésének eredménye­ként 1979-ben 224. 1980-ban 351 szervezet vett részt a versenyben, s a két év alatt mintegy 5600 tonna fáradt­olajat gyűjtöttek össze. A KISZ a jövőben is részt kíván venni a begyűjtésen kívül a feltárásban, a hasz­nosításban, és a hasznosítást lehetővé tevő technológiák kidolgozásában. A tavalyi fáradtolaj-gyűj­tési verseny legjobbjait a közeljövőben megjutalmaz­zák. A begyűjtési versenyt ez évre is meghirdették a KISZ-szervezetek számára. Kétnapos jubileumi ren­dezvénysorozattal emlékez­nek Kőszegen a Jurisics vár török ostromának 450. év­fordulójára. Augusztus 28-án. szomba­ton délelőtt 10 óra 15 perc­kor a Jurisics-szobornál ze­nés őrségváltással veszi kez­detét az emlékünnepség, emléktáblát avatnak, koszo- rúznak a vár udvarán. A | délután két órakor kezdődő ! tudományos emlékülésen dr. \ Benda Kálmánnak, a törté- ! nelemtudományok dokto- t rá nak elnökletével neves tu­dósok egyebek közt Szulej- mán hódító hadjáratairól, az ostromról, a várvédelem- röl tartanak előadásokat, korreferátumokat. Könyv­premierrel is tisztelegnek az évfordulón: dr. Bariska Ist­I ván: Kőszeg emlékezete cí­mű. az Európa Könyvkiadó Magánerős lakásépítés cél­jára többféle módon juthat telekhez az építkezni szán­dékozó. Állami lakótelkeket építőközösségek, lakásépítő szövetkezetek és az egyes ál­lampolgárok tartós haszná­latba vehetnek, a magántu­lajdonban" levő telkeket pe­dig örökálon megvásárolhat­ják. Állampolgár akkor ve­het telket, ha a telektulaj- don-szerzésben őt a fennálló rendelkezések nem korlátoz­zák, vagy e korlátozások alól felmentést kapott — hívja fel az építési céllal telket vásárolni szándékozók figyel­mét az Építésügyi Tájékoz­tatási Központ. A használatba vételen, vá­sárláson kívül telekhez hoz­zájuthat bárki öröklés, aján­dékozás, cseretelek vagy el­birtoklás útján is. Örökösö­désnél fennáll annak a ve­szélye, hogy mértéken felüli telektulajdonhoz jut az örö­kös. Az érvényben levő ren­delkezések szerint az örökös gondozásában megjelent munkáját mutatják be az emlékülésen. Kiosztják a ju­bileumi honismereti pályázat díjait is. Délután fél hatkor a tábornokházban nyílik meg A magyar—török har­cok. oszmán—török emlékek Magyarországon című kiál­lítás. Este hét órakor em­lékműsorral zárul a nap programja. Augusztus 29-én. vasárnap délelőtt tíz órakor a vár belső udvarán a Kőszeg együttes és a városi fúvósze­nekar ad hangversenyt. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában az évfordulón kerül forgalomba Erhard Schön: Kőszeg ostromának látképe című fametszetét áb­rázoló poszter és a kőszégi Jurisics Miklós Múzeum gyűjteményét bemutató 20 oldalas leporelló. a két ingatlan közül az egyi­ket két éven belül köteles eladni. Magától értetődik, hogy a tulajdonos a számá­ra kedvezőbb ingatlant tart­hatja meg. Ajándékozási szerződés csak azzal köthető, akit tulajdonszerzési jogsza­bály nem korlátoz. Üt, üzem. lakótelep céljára kisajátított magántulajdonú földterüle­tért kártalanítással cseretel­ket kérhet a kisajátított in­gatlan tulajdonosa. Elbirtok­lás ritkán fordul elő: ez tu* lajdonképpen jóhiszemű te­rületfoglalás, vagyis ä tu­lajdonszerzésnek az a mód­ja, amikor az ingatlant vala­ki egy bizonyos ideig nem jogellenesen, mintegy a sa­játjaként használja. A telek­szerzés speciális esete, ha valaki házasságkötés révén jut két telekhez. Ilyenkor, az örökléshez hasonlóan, a tu­lajdonosnak az egyik ingat­lant két éven belül el kell adnia. Építési tanácsok Panaszkodunk. Hogy mindennek megy föli az ára, hogy egyre nehezebb az élet, hogy a fizetésből már nem lehet kijön­ni.. . etc . . . etc . . . Ugyanakkor■ az egykoron csak kevesek­nek elérhető Abbázia, a mai Opatija — mint mondják — egész nyáron át ma­gyar szótól hangos. / Piros, kék, fekete, kicsi, nagy Első utunk a legelső Adidas-boltba ve­zet, már napokkal előtte bebifláztuk a j shortvásárláshoz legszükségesebb szava­kat: crven, plav, crn, mali, vélik. Hosszú sor áll a pult előtt. Röpködnek a színes nadrágok. Törődöttek, fásultak va­I gyünk kissé az utazástól, nem is figyel­jük a kiszolgáló asztalnál folyó diskur- I zust. Ránk kerül a sor. Nagy levegőt ve­szek, és fújom a jól begyakorolt szöveget. — Jedan crven short — mondom, és mutatóm, hogy nekem kell, az én mére­temre. A hölgy egy pillantással fölmér, és min­den érzelemtől mentesen közli: I — Kicsi van. — Tud magyarul? — derülök fel, mire megrázza a fejét: — Ennyit, tud: piros, kék, fekete, kicsi, nagy. Kell tanulni. Sok a magyar. Fifti-fifti A nyelvtudás mindenesetre nem árt. Ez kiderül a telefonáláskor is. No nem a te­lefon miatt, mivel az itthoniakat akar­juk hívni, akik épp Pesten nyarainak. Egy átlag csalnii honpolgár fel sem tudja fog­|| ni, mit jelent az: felvenni a kagylót Opa- tijában — azonnal van vonal fi) —, tár­csázni, és már hallani is Budapestről a jól ismert hangot. Örömünkben még fizetni is elfelejtünk. I Rohan utánunk a kemping portása, fel­dúlt arccal. ■ — Telefonirujes, a ne platis! — rivalI ránk, erre nekem is arcomba szökik a vér. És eszembe jutott, hogy a telefonért ugyan nem fizettem, a meleg vízért — ami soha nincs — viszont igen. Mondom is: — Platim, a nikada nemá topiá voda! A portás meghökken. Néz rám, azután megenyhül az arca, sőt el is mosolyodik: — No tada fifti-fifti! Íme Jugoszlávija! Máskor meg jobb, ha az ember hallgat, nem kérkedik a „nyelvismeretével”. Képeslapokat vásárolunk — ahogy ez már illik — a szupermarketben. De bé­lyeg az nincs. Azt a trafikban kell venni — int az utca túloldala felé a pénztáros- nő. Atballagunk a tízegynéhány képesla­pot szorongatva a dohányárudéhoz. Mu­tatjuk, hogy mi kellene. A trafikosnö egyáltalán nem lágyul el. Félre nem ért­hető jelbeszédének lényege, hogy ő csak az általa eladott képeslapokhoz ad bé­lyeget. Menjünk vissza oda, ahonnan jöt­tünk. No, de ott nincs bélyeg. Akkor menjünk a postára. Megyünk. Fiatalember ül az üveg mö­gött. Kérem a bélyeget. — Nemá! — szól, és püföli a stempli- vel tovább a borítékokat. Nem hagyom magam: — Akkor hol lehet? Az ajtó felé mutat: — Trafik! — Evő Jugoszlávija! — csap ki belőlem jó haboson a maró gúny, de már iszkolok is kifelé: át ne ,harapja a torkom . . . Kebelbarátok Vannak persze kellemesebb élmények is. Például a strandokon, 1 ahol gyorsan harapódzó divat oldja le a nőkről a •mell­tartót. Nincsenek ugyan többségben a fö- detlen keblüek, de ahhoz éppen elegen vannak, hogy a kebelbarátok ne unatkoz­zanak. Hogy azt a tüzesítö emléket miképp le­het eltenni jegesebb napokra is, ahhoz még itthon jó ötletet adott egyik központi lapunk karikatúrája: Az ember a „nyílt szívűek” szomszéd­ságában telepszik lé, s mikor már meg­felelő idő telt el a gyanú végleges kioltá­sához, készít néhány kedves családi fotót, remélve, hogy elég éles „mellkép” lesz belőlük. (kőváry) Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents