Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-25 / 198. szám

1982. augusztus 25., szerda DÉLUm/mRSIÁG Kezdje a másik? A ma­gyar ipar az év első felében a következő eredményt érte el, finoman és diplomatiku­san fogalmazva: a népgazda­sági terv fő céljainak meg­valósítása a vártnál nehe­zebb feladatot jelent. Min­denesetre figyelmeztetőek a féléves eredmények: növeke­dett a belföldi értékesítés, nem növekedett az export. Kevesebb a nyereség a ‘ko­rábbinál. ugyanakkor a ter­vezettnél jobban emelkedtek a bérek. Gazdasági életünk légkörét, viszonyait minden­ki ismeri, aki benne él. A többség szenved is a köve­telmények tisztázatlanságá­tól. a többféle, gyakran egy­másnak is ellentmondó el­várástól. a szinte mindenna­pi lehangoló kompromisszu­moktól. A tisztázni akarás, a rendcsinálás igénye sokak­ban él. Kezdeményezni ke­vesen mernek. Kezdeti áttö­rések után végül is nem vált általánossá Horváth Ede. vagy Burgert Róbert vezetői magatartása. Kivételek ma­radtak. pedig az ő példájuk ma is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött szocialista nagyüzemeket is lehet megfelelő vállalko­zói magatartással irányíta­ni — írja Tanács István. Taktika. A nyári zivatarok idején egy vasárnap délután velőt rázó csattanás után se kép, se hang. A társasház egyetlen televíziója sem bír­ta ki a természeti csapást. A házmester azonnal végigjár­ta a villám sújtotta lakókat, és nyomatékosan felhívta fi­gyelmüket, mindannyian a GELKA szakembereivel ja­víttassák meg készülékeiket, kérjenek számlát, ugyanis a biztosító erre fizet. S a ked­ves lakó, aki most már ügy­féllé lépett elő, vár egy dél­előtt a GELKA szerelőire. A gondosan kiállított számlá­val (ára: 200 forint), másnap délelőtt elmegy a biztosító­hoz. ahol újabb utasítást kap. Legyen otthon x nap dél­előtt. várja a kárszakértőt! X nap délelőtt a kárszakér­tőtől kapja meg az újabb utasítást, miszerint a hibát jogosnak véli, a kedves ügy­tél mehet újra a biztosítóhoz a pénzéért. S uram láss cso­dát! A negyedik nap dél­előttjén röpke félórás vára­kozás után végre megkapja pénzét. A sorban állás köz­ben arra gondol, hogy mind­ez nem a sokat szidott bü­rokrácia. Sokkal inkább lé­lektani hadviselés, melynek eredményeképpen sok-sok ügyfelet ..meggyőznek” ar­ról. hogy soha többé ne csi­nálja végig ezt a tortúrát 200 forintért — írja Kalo­csai Katalin. HAJDÚ­BIHARI NAPLÓ Energiaforrás a hulladék^ gőz. A Debreceni Konzerv­gyár energetikai szakembe­rei nemrégiben jelentős ener­giamegtakarítással járó át­alakítást hajtottak végre a gyár egyik sterilizálóbéren- dezésén. A dobozok, üvegek steril hőkezelésére használa­tos gépből kijövő vizet egy hőcserélőbe vezetik, ahol az ivóvizet előmelegítik. Ily mó­don a konzervek feltöltésé­hez kevesebb forró víz, ke­vesebb energia szükséges. A készüléket még nem gyárt­ják, de a konzervgyári be­rendezés már üzemel, és évente több mint 300 ezer forint értékű gőz megtaka­rítását teszi lehetővé. Komolytalan tárgyalások. Komolyan tárgyalt e a DMVSC? A kérdésre Fülöp Kornél, a DMVSC labdarú­gó-szakosztályának elnöke válaszol. — Már a tavaszi mérkőzés után elmondtuk a nyíregyházi vezetőknek, hogy Moldván kiszemeltjeink között van. öt-hat alkalom­mal is jártunk Nyíregyhá­zán. A. szabolcsiak öt variá­ciót állítottak fel. Ezek kö­zül kellett volna valamelyi­ket teljesíteni. Mi mindig optimisták voltunk, hiszen tudtuk, hogy az 5. pontot, egy magas anyagi igényt ki tudunk elégíteni. Éppen ezért mindig optimistán nyilatkoz­tunk az ügyről. Augusztus 11-én felkerestük azNYVSSC vezetőit, és tárgyalásaink ko­molyságát bizonyítva közöl­tük velük: elfogadjuk az li­ds pontot. A nyíregyházi ve­zetés mindezek ellenére el­utasította a kérést. Ez is meglepett, de különösen a hangnem. Hiszen más klu­bok is vitatkozgatnak egy­mással. de azért feljelentés­sel nemigen szokás fenyege­tőzni. nio mjuw ■jtpoutth ^ csoHGfíÁD ti v n v a n » MtGrti mllCJLAr Paprikaexport Szentesről. .A fábiánsebestyéni Kinizsi Termelőszövetkezet fehér- őzön paprikáját a szentesi ZÖLDÉRT-tel közösen szo­cialista és tőkés exportra ké­szítik elő. A telep dolgozói és a téesztagok együttesen végzik a paprika válogatását. Az első osztályú árut 6 és 13 kilogrammos tételekben, kartondobozokba, a másod- osztályúakat műanyag zsá­kokba és ládákba rakják. A júliustól augusztus végéig tartó szezonban 700 tonna paprika szelektálását végzik el, ennek a felét külföldön, a többit itthon értékesítik. Szüretre készül a pince- gazdaság. Csongrúd megye mintegy 6600 hektárnyi ter­mő szőlőültetvényéből, az előzetes becslések szerint, több mint 45 ezer tonna ter­més várható, amely mintegy másfélszerese a tavalyinak. A Dél-alföldi Pincegazdaság telepein már a szeptember • 15-én kezdődő szezonra ké­szülnek. A gazdaság 33 ezer tonna szőlő feldolgozására számít, amelyre a 44 nagy­üzemmel és a 822 kisterme­lővel kötött szerződés a biz­tosíték. Szeptember elején ezerjó fajtával indul, októ­ber végén kövidinkávai fe­jeződik be a szüreti időszak A MEGYEI PAatBlZOTTSAG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kinek sötét? A hivatalve­zető egy bizottság élén be­lépett az irodába. A hivatal­nokok mélyen az akták fölé hajoltak, lévén hogy az iro­da meglehetősen félhomá­lyos. A bizottság körbejárt, a hivatal vezetője az aszta­lok sarkáról lelógó, az asz­tal szélével nem párhuzamos aktákat igazgatta, majd így szólt: — Mint tapasztalhat­ják az elvtársak, ez a szoba igen sötét, persze nem min­dig, mert vannak neoncsö­vek, amelyeket, ha odakint besötétedik, felkapcsolhatnak a dolgozók. Előbb semmi­képpen, hiszen . takarékos­kodni kell. A bizottság tag­jai egyetértőleg bólogattak. A hivatalvezető megállt egy pillanatra, és az orra alatt ezt morogta: — Bizony sötét van itt szegényekre — és gyengéden megsimogatta az ajtó mögött kókadozó dísz­páfrány leveleit. Fazekas Magdolna tárlata. A szolnoki művésztelep kol­lektív műtermében kamara- kiállítás-sorozaton mutatkoz­nak be a művésztelepen élő alkotók. A kiállítás érdekes­sége az lesz, hogy nem kész műveket, hanem az azokhoz készült vázlatokat, tanulmá­nyokat, rajzokat tekinthetik meg az érdeklődők. Elsőként Fazekas Magdolna festőmű­vész kamarakiállítása várja a látogatókat. összeállította: Verasztó Lajos Tízórai Fotó: Fazekas László Félegészség Ugye, emlékeznek még a gyermekkori mondókára, mi­szerint a Tisztaság — fél egészség. Nos, úgy tűnik ezek" ben a napokban, hogy éppen ez az a „fél”, amivel adósai vagyunk önmagunknak. Mind ez ideig, bár igencsak me­leg nyarat tudhatunk magunk mögött, tulajdonképpen még nem kellett szenvednünk egyetlen jelentősebb fer­tőzés miatt sem. Ügy tűnik azonban, hogy túl a nyár egy jelentős há­nyadán, mintha bátrabbak, merészebbek lennénk. job­ban hanyagolnánk az egészségvédelmi előírásokat. Tulaj­donképpen figyelmetlenség volt az egyik kiváltója an­nak a kelet-magyarországi megbetegedés-sorozatnak is, amely szerencsére sem áldozatokat nem kívánt, sem sú­lyosabb következményei nem voltak, ám jóval több mint száz személynek kellett orvoshoz fordulnia. A szalmonella ugyanis a nyár egy újra meg újra tá­madó betegsége. Elég egy csöppnyi figyelmetlenség, s máris kész a baj. Körzeti orvosoktól származik az adat, újabban túlontúl sok a heveny bélhurutra panaszkodók száma, s amikor az úgynevezett „anamnézis”, vagyis a betegséget megelőző állapot felvételére kerül sor, kide­rül. szinte minden kárvallott feledni látszott a tisztaság elemi szabályait. Iskolás korban tanítják már; Étkezés előtt moss kezet! Törekedj a fertőzéshordozó bogarak ir­tására! — és a többi, és a többi. Nem merném állítani, hogy mindez falra hányt borsó lenne, ám pillanatnyi, mégiscsak kedvező egészségügyi státusunk jórészt á ko­rábbi esztendők higiéniájával kapcsolatos beruházása­ink-javára is írható. Vitatni sem érdemes: az a sok mil­lió forint értékű hűtőpult, vagy az egészségügyi helyek milliárdos nagyságrendű megvalósult beruházásai im­már tapasztalható, számszerű eredménnyel is bizonyít­ják, érdemes volt. Ám csak a technikában bízni, s clfe­ledkezni a legelemibb tisztasági követelményekről — fe­nyegető, vétkes könnyelműség. Sáfrán István Mezőkovácsháza Lakás — magánerőből Színesedik a Mátra Az ősz közeledtére figyelmeztet a természet Mezőkovácsházán a laká­sok kétharmada a felszaba­dulás előtt -épült. Ezután meggyorsult ez a folyamat. Sokan kaptpk házhelyet, el­kezdődött a tervszerű tele­pülésfejlesztés. Jelenleg a 2525 lakásból 1266 kétszobás, az egyszobások szama pedig 694. Ezek 40 százaléka kom­fortos. Az első 15 éves lakásépítési program újabb lendületet adott a saját otthon terem­téséhez. A hatvanas évektől minőségi változás állt be a lakásépítésben. Előtérbe ke­rültek a korszerű építő­anyagok: a tégla, a kő. a be­ton. Nagyobb lett a lakások alapterülete, több szoba épül, általánossá vált a für­dőszoba, a házi vízellátó­berendezés. Ugyanakkor be­indult az OTP beruházásá­ban a telepszerű több szintes magánlakás-építés. Eddig 84 ilyen hajlékot vettek birto­kukba a tulajdonosok, 24-et építenek, újabb 50-et pedig a Bajcsy és az Alkotmány utca sarkán hoznak tető alá. A VI. ötéves tervben a la­kások nagy része saját erő­ből épül fel, hiszen ebben a tervidőszakban csupán 42 állami lakás átadására lesz lehetőség. A Petőfi, az Ár­pád. a Deák utca és a böl­csőde által határolt területen jelölték ki az OTP-s lakások helyét. A tervezett 800-ból 200 otthont teremtenek 1985 végéig házgyári elemekből. Folytatják a korszerű cso­portos lakóházak építését a Lakatos Péter utcában. A Kossuth és a Dózsa utca kö­zött családi házak épülnek. Gyorsítja a beruházást, hogy sokan ajánlott terveket használnak, így az építtetők több kölcsönt kaphatnak. Viszont ezek a kiviteli ter­vek nem mindig felelnek meg a tulajdonos igényeinek, a hatósági előírásoknak, az épületek nem illenek a tájba, a környezetbe. Nincs könnyű dolga a la­kásépítő és -fenntartó szö­vetkezetnek sem. Házilagos brigádokkal dolgoznak. Ez az építési forma kétarcú. Egy­részt megtakarítást jelent az építtetőknek, mert saját ma­guk is részt vesznek az épí­tésben, a kivitelezési idő azonban elhúzódik. Gond, hogy a helyi építőipari szer­vezetek nem segítik a szö­vetkezet munkáját. Nehézsé­get okoz az anyagbeszerzés is. A helyi TÜZÉP-telepen viszonylag kevés az építő­anyag, és az ellátás sem fo­lyamatos. —seres— Vannak még helyek, ahol őrzik a régi hagyományt, az egykori fonók hangulatát? Nem szorították ki teljesen a gépek a munka közeléből az együttdolgozás színék tar­tozékát, a dalt? A levél sze­rint, ami szerkesztőségünkbe érkezett, nem. Csakhogy nem kenderszöszt fonnak fel parasztházakban összegyűl­ve a mai „dalolva dolgozók”, hanem baromfit csomagol­nak a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kunágotai baromfifeldolgozó üzemé­ben. Hűvös, tágas terem hosszú asztala körül fehér köpe­nyes, fehér kendős lányok, asszonyok állnak. Kezük a rideg-hideg valóságban mo­zog. galambok százainak csupasz testét kényszerítve a nylonstasakokba, a lelkűk viszont sokkal derűsebb tá­jakon jár. régi szép népda­lok, közismert, és alig is­mert nóták színhelyein. Egy eleven barna' asszony, Gaudi Ferencné most a „nó­tafa”: ..... én azt gondoltam, nékem nyílik minden szál virág, én azt hittem, hogy enyém a világ ...” — kezdi a kicsit szomorkás éneket. — Ilyen most a hangu­latunk — fordul felém — az idő is szomorú, esős, meg két hét után ma jöttünk először dolgozni. Nyáron ke­vesebb a vágás. ilyenkor kapjuk ki az évközi szabad szombatokat is. Közben a többiek gyor­sabb, pattogósabb nótára, ő pedig másik témára vált. A Mátra erdőségeiben az idén a szokottnál korábban jelentkezett az őszi hervadás, a gyors lehűlésre érzékenyen reagált a természet. A pará- d| völgyben a hűvös éjsza­kák hatására a vadgeszte- • nyefák levelei egyik napról a másikra rozsdabarnára vál­tották színüket, több helyen a gyertyánok és az akácfák is sárga ruhát öltöttek. A hegység északi oldalán levő bükkösökben a fák csúcsai — Szeretünk énekelni. Fia­tal koromban (most 43 éves) a kunágotai cigányegyüttes­ben énekeltem, meg táncol­tam. Csak aztán férjhez mentünk, és az emberek nem engedtek szerepelni bennünket. Most mondoga­tom ezeknek a lányoknak — mutat körbe —, csináljanak egy együttest, de hiába. — Énekelünk itt eleget — neveti el magát a mellette álló, szép arcú-' cigánylány. Marinka Angéla. — Külö­nösen, ha itt van a Gyöngyi. Mint kiderül a ma éppen szabadnapos, mindössze 19 esztendős Magyar Gyöngyi ismeri a legtöbb nótát, ő ta­nítja, daloltatja a többieket. Persze nem hagyománytisz­teletből. hanem, hogy gyor­sabban, vígabban teljék az idő. — Jobb ez, mintha plety- kálkodnánk, vagy veszeked­nénk — jegyzi meg Fülöp Istvánná. — Haladósabb a munka is. Igaz. bár munkadalnak nem nevezhetném egyik, a bontó-csomagoló részlegben hallott éneket sem, ám an­nak elsődleges funkcióját, a figyelem ébren tartását ezek a dalok is kifogástalanul be­töltik. Nem véletlenül egy idős a munka és az ének. Ez utóbbi „termelékenységnö­velő” hatását már az őskor­ban felfedezték. A fejlődés, a kétkezi munka gépesítése során, mint annyi más ősi szokás, ez is feledésbe me­rült. Érdekes, hogy itt Kun- ágotán éppen a legfiatalab­helyenként már / olyanok, mintha halvány rozsdaszínű leepellel terítették volna le őket. Míg az alacsonyabb fekvésű részeken már vál­toznak az erdő színei, a he­gyek teteje még üdezöld. Tarkítják az erdőt a csipké- bokrok és a galagonyák élénkpiros termései, másutt pedig a kökénybokrok lila bogyói figyelmeztetik a ki­rándulókat arra, hogy köze­ledik az ősz. bak kezdték — ösztönösen — újraéleszteni e hagyo­mányt. Pedig itt is vannak gépek. — Ki kell engedni a han­gunkat nagyon — mondja Marinka Angéla —. ha be­kapcsolják a szalagot. Sok­szor délutánra teljesen re­kedtek vagyunk, de azért sikerül túlharsognunk a ma­sinát. Most " nem megy a gép. „kisüzem" van. ami annyit jelent, hogy csak 1000—1200 galambot csomagolnak na­ponta. A 17 esztendős Fülöp Magdi szólózik nekünk: „Piros rózsák, fehér rózsák súgjátok meg nékem Szeret-é még az a legény, vagy csak játszik vélem." Ezt a dalt kevesen isme­rik, ő is nemrég tanulta egy idős asszonytól. A többiek figyelik, néhányan dúdolják is már. — Sok dalt tanulunk egy­mástól — mondja Magdi —. meg a szüléinktől, de azokat is énekelgetjük. amelyeket az iskolában tanultunk. Van úgy, hogy sorra vesszük mindenkinek a kedvenc nó­táját. Ez nem kevés, ami­kor teljes üzem van. 70—80 nő dolgozik itt. Akkor iga­zán jó a hangulat. Nem csoda, hiszen min­denki hallhatja a nótáját. Én is. Mert búcsúzóul nekem énekelnek. „Édesanyám kössön kendőt, selymet a fejére. Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére ...” Sz. I. Daloló asszonyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents