Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

1982. augusztus ZZ., vasárnap NÉPÚJSÁG B. Vegyész—Bcs. E. Sp. döntő a Körös Kupán Az esemény rangjához és színvonalához méltatlanulT és kifejezetten gyér számú kö­zönség előtt alakult ki Me- zőberényben pénteken és teg­nap a II. Körös Kupa nem­zetközi női kézilabdatorna mai helyosztóinak műsora. A két csoportban lejátszották a csapatok három—három cso­portmérkőzésüket, és az azo­nos „végzettségűek” játsza­nak a zárónapon egymás el­len. Nagyjából az erőviszo­nyoknak megfelelően alakul­tak az eredmények, alkal­masint nagyon kicsi hiány­zott egy-egy meglepetéshez, de az a piciny plusz hiánya miatt végül maradt a papír­forma szerinti erősorrend. Mindez korántsem jelenti, hogy ne- lett volna heves a küzdelem, a 12 mérkőzés nagy többségét ez jellemez­te. A Vasas kivételével a tel­jes hazai élmezőnyt felsora­koztató torna szombati prog­ramjából hagytunk volna ki legszívesebben valamit; ne­vezetesen, a tatabányaiak Dalma Split elleni találkozó­ján, amikor a bányászok a játékvezetők ítéletei elleni tiltakozás saiátos módját választva csaknem úgy tet­tek, mint a kuvaiti labda­rúgók akartak a VB-n ... Eredmények. A csoport. Tata­bánya—FTC 18—15 (8—9). V.: Grandjean. Karsai. Ld.: Vojvo- da, Lengyelné, Dombainé 4—4, ill. Kobilik 4, Gálíi, Szabó, Csi- ha 3—3. Bcs. Előre Sp.—Dalma Split 26—24 (14—12). V.: Gyulai, Keszthelyi. Remek mérkőzésen a jugoszláv lányok olykor rá­ijesztettek a • csabaiakra, de a végén Csulikné higgadt és fon­tos góljai döntöttek. Ld.: Csu­likné 11. Tobakné 4, ill. Milos- avjevics 6. Kolega. Bonasics 5—5. Dalma Split—FTC 22—21 (13 —8). V.: Dzsip off, Kiss. Az ered­mény alakulása sok mindent el­árul: 17. p.: 9—1. 43. p.: 16—14. 50. p.: 20—15, 58. p.: 21—20. Ld.: Nencsevics 10. Kolega. Vulics 4 —4. ill. Csiha 11. Gálfi 4. Bcs. Előre Sp.—Tatabánya 20—17 (11 —12). Az első félidő a bányász­csapaté volt. szünet után for­dult a kocka, s ezúttal is Csu­likné góljai döntöttek. Ld.: Csulikné 7. Kisuczki 5. ill. Tóthné. Dombainé 4—4. Dalma Split—Tatabánya 22—20 (14—11). V.: Gyulai. Keszthelyi. Ld.: Mi- losavjevics 6. Vulics 5, Kolega 4. ill. Tóthné 6. Lengyelné 5. Vojvoda 4. FTC—Előre Sp. 26— 21 (14—10). A lila-fehérek cso­portgyőzelme már nem forgott veszélyben, s több fiatal is sze­repelt. Ld.: Hesz 8. Csiha 5. ill. Juhász-Nagy 8. Tobakné 6. Az A csoport végeredménye: 1. Bcs. 4. 2. Dalma Split 4, 3. Tatabánya 2. 4. FTC 2 pont (azonos pontszámnál az egymás elleni eredmény döntött). B csoport. Bakony VTC—Deb­receni MVSC 28—22 (14—12). V.: Dzsipoff. Kiss. Ld.: Orbán. Nyá­ri 7—7. Trubin 4, ill. Sáfi 8, Nagy Zs. 7. Szarvas. Varga 3— 3. Dinamo Pancsevo—DKSE 25— 25 (13*—14). V.: Grandjean, Kar­sai. Igazságos a döntetlen. Ld.: Boskovics 7, Csikics 5, ill. Apáti 10. Nagyné 5. BVTC—DKSE 24— 23 (14—12). V.: Gyulai, Keszt­helyi. Ez volt az egyik találko­zó, amely majdnem felborította a papírformát; 22—21-es veze­tésnél — nagyon a végén — a Kohász például büntetőt rontott! !■'!.: í >: h 7. ül. V.r , 7 Rn­laniilsagos kép lehet ,i csabai­ak számára: a mozgékony Vu­lics betöréses gólja Csulikné és Tobakné között, az RK Dalma Split elleni mérkőzésen dollainé 4. Dinamo Pancsevo— DMVSC 26—25 (12—14). V.; Grandjean. Karsai. A másik ,,majdnem”-meccs. Negyven má­sodperccel a végső sípszó előtt még vezettek a hajdúságiak. Ld.: Boskovics 12. Markov 5. ill. Nagy Zs. 12, Vargáné 4. DMVSC —DKSE 25—24 (11—8). V.: Dzsi­poff. Kiss. Ld.: Nagy Zs. 8. Bordás, Szántó 4—4. ill. Varga, Hajdú 6—6. BVTC—Dinamo Pan­csevo 24—21 (11—10). V.: Gyu­lai. Keszthelyi. Igencsak meg­szorongatta a döntőst a jugo­szláv bajnokság újonca, a rutin azonban győzött. Ld.: Trubin 7. Orbán 4. ill. Boskovics 7, Mar­kov 5. A B csoport végeredménye: 1. BVTC 6. 2. Dinamo Pancsevo 3, 3. DMVSC 2. 4. DKSE 1 pont­tal. A mai program 8.00 órakor Ma Kiemelkedő sportesemé­nyek: KÉZILABDA. A II. Körös Kupa nemzetközi női torna helyosztói és döntője. Mező- berény, sportcsarnok, 8.00. TERMÉSZETJÁRÁS. A VII. országos természetbarát-ta­lálkozó zárónapja, Szarvas, kemping, 8.00. LABDARÚ­GÁS. Területi bajnokság. Orosháza—H. Porcelán, 17.00. Szarvas—Füzesgyarmat, 17.00. Gyulai SE—Békés, 17.00. TENISZ. OB III. Bcs. Előre Sp.—Szentes, férfi, Kórház u., 8.30. meg gyakran tornával álmodom ■ * ■ Mottó: „Két gyönyörű lányra emlékezem — kezd­tem ifjúi és némi lírai len­dülettel ebbe a mondatba, amelyet egy újabb fejezet elejére szánok, és íme, mire a »lányig« jutottam, már cl is bizonytalanodtam: vajon valóban emlékszem-e rájuk? Fölismerném-e akárcsak egyiküket is, ha véletlenül találkoznánk az utcán? Aligha.” (Részlet Dávid Sán­dor: Szaltószabadság c. köny­véből) Még alighanem a fekete iskolatáska adott lendületet reggelenként a lépcsőlejáró után. Milyen- régen is volt. Számoljunk csak vissza . .. igen, 11 évvel ezelőtt. „Eleinte valami olyasmi volt a délutáni edzés, mintha a játszótérre mentem volna, csak éppen nem tetszés sze­rint csimpaszkodtam fel a nyújtóra, hanem vezényszó­ra, és egy kicsit tovább tar­tott a játék. Valahogy észre sem vettük, és egyszerre csöppentünk egy új világba, amelyről csak annyit tud­tunk, többé aligha szabadu­lunk belőle. De jó ideig biz­tosan nem. Alig vártam az utolsó csengőszót, már ro­hantam a tornaterembe. Pe­dig még nagyon az elején irtára kemény munkába fog­tunk, nem ritkán pofon is csattant, jó vice, minek is bizonygatom, hiszen külön­ben sose jutok el, még hazai élvonalig sem.” Mint a tenyerem Kalmár Zsuzsa, a békés­csabai tornasport eleddig legeredményesebb verseny­zője — egyben minden idők egyik legsikeresebb Békés megyei sportolója — 14 éve­sen bekerült a világ legjobb húsz női tornásza közé. Ami a sportág sajátosságait fi­gyelembe véve nem számít bravúrnak, már ami az élet­kort illeti. Inkább ideális­nak volt mondható a hetve­nes évek vége felé. (Azóta a világversenyeken az indu­lók alsó korhatárát 15 évben szabták meg. — A szerk.) Az 1978. évi strasbourgi vi­lágbajnokságon a 10. helyen végzett az összetett verseny­ben, s tagja volt a 4. helye­zett csapatnak. Lukács József edző: — Zsuzsi egyik legnagyobb eré­nye abban rejlik, hogy kü­lönleges előadói készséggel rendelkezik. Vonzotta a né­zők szemét. S, hogy mennyi­re, arra talán egy érdekes példa. Az idén Hajdú kollé­gám az Egyesült Államokban járt, s a vendéglátók első dolga volt, hogy kérdezzék: mi van Kalmárral, akit a Forth Worth-i világbajnok­ságon igencsak a szívébe zárt az amerikai közönség. Forth Worth. 1979. Ez volt Zsuzsa második világbajnok­sága. „Hej, nem is tudom, hogy mondjam, egy picit keserű utólag a szám ize, pedig minden szép volt, csak hát. . . 9,9-et kaptam a ge­rendán az egyéniek során. Igen, 9 egész 9 tizedet, talán nem is tudja senki sem itt­hon. Ha nem az elsők közt szólítanak a csapatban, ta­lán nemcsak 9,7-re vagyok jó. öt század kellett volna a döntőbe kerüléshez. Es ott már, az emberrel sok min­den történhet, ha jól felké­szült. No, nem is tudom mi­nek hoztam elő, de azért mégis jó volt feleleveníteni.” Vonzza a tekintet Ismét az edző, Lukács Jó­zsef : — A hetvenes években anyagerősség tekintetében ők tudtak először Üjszigeti Ka­tival tanítványaink közül lé­pést tartani a legjobbakkal. Ez a legfőbb oka, hogy na­gyon eredményesen verse­nyeztek. Paradox Zsuzsi ese­tében, hogy előadói készsé­gét dicsértem és mégis kor­láton tudott a legeredménye­sebb lenni, de hát van ilyen. A végül is mérhető ered­ményeknek millióegy össze­tevője van. „A gerendát imádom a legjobban, még ma is. Pedig a tenyeremnél alig szélesebb, pont 10 centi, mindig a kis- ujjammal egyensúlyoztam . . . Hogy miért? A leghamarabb ezen a szerep tanultam meg a gyakorlatot, s mindegy mi­lyen nehéz elemet. Még mos­tanában is, hogy felszedtem pár kilót. Na, ez a másik ok, hogy lassan befejezem. Po­koli kínlódással tudok le­adni öt dekát és aztán két nap alatt rajtam van öt kiló. A másik meg, hogy jön az érettségi, az is fontos, most a legfontosabb. Válogatott szinten tornászni és megfe­lelően felkészülni a vizsgák­ra, a kettő sok. A csapatbaj­noki fordulón persze még ott leszek a klub színeiben, de a válogatottban a' lányok már elbúcsúztattak.” Egy zsámolyon ülve be­szélgetünk. Pár méterrel odébb tucatnyi hatéves gya­korol. összenézünk, talán ugyanarra gondolunk. Zsu­zsin vékony, fehér, áttetsző blúz, kék farmer. Most a csend beszél. Tizenegy éve. mondanám, de inkább füze­tet kotorászok elő, valahon­nan kimásoltam egy idéze­tet, a síkirálynő Hanni Wen­zel mondta, arról akarom hallani Zsuzsi véleményét. Szóval, hogy „nagy élmény a testedzés és a verseny, amíg az ember át nem ala­kul robotgéppé’ . Nem siet a válasszal, töp­reng egy kicsit, hogyan is volt ez nála, meg különben is, nem furcsa, hogy múlt időben kell az ilyesmikről beszélgetni. Aztán legyőzi a hirtelen beléfészkelődött megdöbbenést, majdnem gye­rekesen felcsattan: „Nem tu­dom! Csak azt. hogy a múlt­kor néhány napig nem érez­tem a magnéziumport a te­nyeremen, nem hallottam az edzők szigorú szavát, és azonnal rettenetesen hiány­zott a torna. Kínzott, hogy nem itt voltam. Persze, majd megszokom lassan. Muszáj." Ezután is Még sok mindenről akar­tunk beszélgetni. A koppen­hágai Európa-bajnokságon gerendán kivívott negyedik helyezésről, a felejthetetlen élményeket jelentő két japá- ni utazásról. Arról, hogy milyen jókat beszélgettek a válogatottban! szobatárs. Hanti Erzsivel, meg a Világ Kupáról, ahová név szerint szokták meghívni a részve­vőket A moszkvai világbaj­nokságot is illett volna job­ban szóba hozni (8. lett a csapat), és megérdemelne még egy bekezdést az olim­pia is, a moszkvai, amit majdhogy az ágyból nézett végig, mert „a kiutazás előtt a csapatbajnoki versenyen dupla szaltóval nyitottam a korlátot, és részleges belső szalagszakadással a bal bo­kámon, úgy fejeztem be.” A pályafutás afféle ösz- szegzéseként illene összeszá­molni a hazai sikereket is, a két juniorbajnokságot mindenképp, és a 78-as csa­patgyőzelmet legalább. Vala­ki azonban bekukkant az ajtón, egy fiú, akivel két éve együttjárnak, s nagy ter­veket szövögetnek. Jövőre együtt felvételiznek a TF-en. Mert a sport, a torna körül forog sok minden ezután is. Úgyhogy, legközelebb is foly­tathatjuk a beszélgetést. Fábián István A lukiói Világ Kupa eredményhirdetése a korláton: balról a román Éberle, a szovjet Zaharova, az összetett győztes, a harmadik helyezett Kalmár Zsuzsa és a csehszlovák Cérna (takarva), ő a másik bronzérmes PÜLYDSZÉL1EGYZET Mire jó a null öt? Nagyon kellemetlenül érintett a Rába-ETO súlyos ve­resége, külföldi túrájának első mérkőzésén. Bár azt il­lik mondani, az effajta előkészületi mérkőzések ered­ményéből nem szabad messzemenő következtetést levon­ni, mégis sok, nagyon sok a 0—5. Mikorra ezek a sorok megjelennek, persze lehet, hogy a győriek javítanak. Egyben talán, és ezt szeretném rögtön hozzátenni, nem is ártott a fiaskó. Két okból. Egyrészt, mert az esetle­ges túlzott önbizalom árthatott volna az őszi kupanyitá­nyon, másrészt, mert felhívja a figyelmet a Rába-ETO csapatának sebezhető pontjára. A magyar bajnokságban sem zárt tökéletesen a győriek védelme, a középpályás- és a csatársor viszont képes volt egy vagy két góllal többet lőni, mint amennyit kaptak. A magyar mezőnyben ez, az eredmények alapján bő­ségesen elegendő volt. A védelem bizonytalansága első­sorban idegen pályán volt szembeszökő, s most idegen­ben kapták azt az 5 gólt, amire egyetlen eggyel sem tudtak a győriek válaszolni. Ügy vélem, a Rába-ETO nem erősített megfelelően, mert nem is tudott. Maradva az átigazolásoknál, megszívlelendő, amit az MTK-VM sajtótájékoztatóján hallottam Sándor Csikartál: a magyar élvonalbeli csapatok szinte kivétel nélkül jó nevű, befutott játékosokat akarnak megszerezni, s ez több­nyire nagy erőfeszítés ellenére sem sikerül. A másik két út háttérbe szorulni látszik: a saját nevelés és a kis csapatok tehetséges, de még kiforratlan játékosainak át­igazolása. Ez utóbbi persze megkövetelné a jó szemű szakemberek alapos munkáját, elvégre nem a vezető­edző feladata a játékosok felhajtása. Közbehetőleg jegyzem meg, hogy a Manchester United menedzserével beszélgettem, aki elmondta: ö csupán közli, milyen játékfelfogású játékosokra lenne szüksége, és milyen posztokon, a többi már a játékosügynökök dolga. Hát nálunk aztán nincsenek játékosügynökök. De olya­nok se nagyon, akik erre a feladatra alkalmasak lenné­nek. Így marad a kényelmesebb megoldás, a kész játé­kosok csábítgatása. Ök pedig elég nehezen tudnak ellen­állni a feltehetően kecsegtető anyagi ajánlatoknak. Kü­lönös, de amíg a külföldi labdarúgósztárok szerződteté­sének összegét jóformán fillérre ismerjük, a hazai játé­kosok átigazolásakor az anyagiakról mindenki hallgat. Azaz mégsem mindenki. Mert Komora Imre, a Nép­sportnak adott nyilatkozatában fájlalván a debreceni Kerekes meghiúsult átigazolási kísérletét, említést tesz a csatár igen számottevő anyagi igényéről, amit a Buda­pesti Honvéd egyszerűen képtelen volt teljesíteni. Persze, így is megdöbbentő, hogy milyen látszólagos könnyelműséggel mondanak búcsút csapatuknak labda­rúgóink. Ha egyszer tudja a játékos, hogy még nem járt le a szerződése, akkor vajon miért megy el egyesületé­től, vagy miért szándékszik elmenni? Valami nagyon nyomós oka kell, hogy legyen rá, vagy, mert az esetle­ges anyagi kiesést a csábító bőven pótolja. Vagy, mert kilátásba helyezi valaki az ügy elintézését. Aztán, ha nem sikerül a klubcserét „elintézni”, akkor a labdarúgó gondol egyet, s megtért bárányként visszafogadják. Vagy netán ennek is pénzügyi okai lennének, ha meggondolja magát.. ? XXVI. TISZÁNTÚLI VERSENY D második szakaszt Dotál (Tipográfia) oyerte Az idén szokatlanul kis mezőny rajtolt a XXVI. évé­hez érkezett tiszántúli ke­rékpárversenyen, amely csü­törtökön kezdődött m^g Deb­recenben. A rendezők és a szakemberek részint a sze­rencsétlen időpont miatt (amiről nem tehetnek a ki­írók), részint pedig, amelyik klubból a legjobbak valami okból hiányoznak, a szak­osztály a „többiekkel” már nem vesz részt olyan köny- nyen, látva az eredmé­nyesség szempontjából csök­kenő esélyt. Végtére, az in­dulókat azonban dicsérni kell, a második napi, Deb­recen—Békéscsaba szakaszon például mindenekelőtt An­tal Lászlót, aki Hirth, Deb­receni, Bürger, Szűcs, Somo­gyi (kétszer) után feliratko­zott a csabai befutónak járó Kucsera-emlékserlegre. ■ „Be­rettyóújfalutól öten eljöt­tünk, az utolsó húsz kilomé­terre pedig hármunknak ma­radt esélye a napgyőzelcmrc. Azt hiszem, jó sprintemnek köszönhetem az elsőséget — mondta Antal, aki váloga­tott kerettag, az idén becsü­lettel végighajtotta a Béke­versenyt, itthon megnyerte a Bükk Kupát és a budapesti hosszú távú bajnokságot. Visszatérve a debreceni or­szágúti versenyre, a békés­csabai ifik közül Csicsely a dicséretes 6. helyen végzett, és az ö idejével rangsorol­ták Varga A.-t, Klokocsotés' Erdőst is. Eredmények. 20 km, időfutam- verseny. 1. Joós (Csepel), 2. Nagy (Gnnz-MÁVAG). 3. Tor­nóczky (Szegedi Építők). 80 km, országúti verseny. l. Máthé (DMVSC). 2. Antal (Tipográfia). 3. Busi (BKV Előra). Debrecen —Békéscsaba, 124 km-es szakasz. 1. Antal 3:12.09. 2. «ornóczky. 3. Busi. azonos idővel. 4. Máthé. 5. Nagy S. (Kiskuníélcgyh.). 6. Csikós (DMVSC). Antal László, a Tipográfia 28 éves kerekese nyerte a Deb­recen—Békéscsaba távot BÉKÉS MEGYÉI IZHil'MM Az MSZMP Békés megyei Bi/oitsaga es a Békés megyei Tanacs lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel,: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents