Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
o 1982, augusztus 20., péntek NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Hegedűs Géza: István király szelleme Itt, Európa legközepén, a Duna—Tisza táján immár közel teljes ezer eve, ha az érlelő nyár után, a szüretelő ősz előtt augusztus hónapjának második felénél tart a naptárral számolható idő — a nemzedékek és évszázadok örökítette emlékezetben mindig újra-újra úgy lép elő az államalapító, a szép emlékezetű, a kérlelhetetlen, meg nem alkuvó Árpád-nembéli Géza fia István, ahogy Shakespeare színpadán olykor-olykor megjelenik egy kísértet, hogy valami nagyon fontosra emlékeztessen. István szelleme évről évre figyelmezteti azokat, akik itt itthon tudják m; gukat, hogy legyenek olyan - "etkezete- sek enmagukhoz. amilyen következetes volt ő, akinek művet rontottuk vagy javítottuk áradó évszázadokon át. de akárhogy rontottuk, akárhogy javítottuk, arról a Műről volt szó, amelyet egy elszánt és felettébb teendőit értő nemzedék élén ö való- silóit meg. Legegyszerűbb, legáltalánosabb értelmű, de talán legkevesebbet mondó fogalmazásban ezt a művet Magyar Államnak nevezzük. A jogász és a politikus elme nem is nevezheti másképpen. Valójában azonban az a Mű. vagy ha tetszik, társadalmilélektani létforma, amelynek erkölcsi parancsaira vagy még inkább teendőinek tudatosítására István szelleme figyelmeztet. csupán közjogi formáját tekintve: állam. Már csak azért is több a közös erkölcsi feladat, mivel az állam, amelynek intézményes keretén belül ró ránk feladatokat a változó körülményű lét, időről időre igen változó tartalmú. Hiszen a kései Árpádok ábrándos vagy gyaAmi ősze köt korlati érzékű intézményfor- málóinak (II. Endrének, a hazai feudalizmus utópistájának vagy IV. Bélának, a bűnös hibákon okulni képes, mindent újjáépítőnek) magyar állama már nagyon is különbözött István, László, Kálmán. III. Béla még merőben másféle jogeszményű és jogrendű földesúri — az én ifjú jogtörténész koromban úgy mondtuk: patrimo- niális — királyságától. Megint másféle volt a szolid Anjouk és a kalandor-játé- kos-humorral bűnöző Zsig- mond franciásan nyugati mo- dellű hűbéri állama, s mindezektől merőben különbözött Mathias Corvinus, azaz „Mátyás, az igazságos" polgárosodást. sőt majdani felvilágosodást, állampolgári méltóságot előkészítő pompás reneszánsz magyar állama. Utána pedig... Hiszen Mohácstól kezdve a Magyar Állam ábránd, vagy politikát program vagy szabadságharcos cél volt: a valóság Habsburg-tartományi lét, török hódoltság, legjobb esetben a magyar államtól formájában is, politikai helyzetében is' eltérő erdélyi fejedelemség volt. István szelleme azonban augusztustól augusztusra felemelkedett az örökölt emlékezetben, és hirdette hol kisebb, hol nagyobb földrajzi területen a Magyar Állam, a magyar alkotmány létét, igényét, korról korra módosult eszmeitársadalmi tartalmát. Persze hogy mást ígért Szent István Pázmány Péter katolikus magyarjának és Bethlen Gábor protestáns magyarjának, mást Rákóczi kurucainak és megint mást Pálffy János labancainak, Petőfi engesztelhetetlen for- radalmiságának és Jókai szelíd egyezkedő hajlandóságának. Nevezték vala bár Szent Istvánnak vagy I. István királynak: ugyanő volt. István forradalmár volt, a szó legszigorúbban marxi értelmében: egy elavult és közösségi létet fenyegető társadalmi forma helyére elvi alapon, kíméletlen következetességgel egy új, akkor legkorszerűbb társadalmi formába vezette át a’ népet. Méghozzá úgy, hogy egész magatartása úgyszólván minden valamirevaló utódjának vallható és vállalható _péld akép. A materialista számára cselekvő és győzni tudó forradalmár, a politikus elme számára államalapító, a jogi gondolkodás számára alkotmányteremtő, a moralista példázatául meg nem alkuvó. István szelleme maga az összetartó erő. Ez a szellem magyarázza, hogy nem az tesz magyarrá, kiknek a leszármazottai vagyunk, hanem az, hogy kiket tudunk az elődeinknek. István ma talán időszerűbb,- mint valaha. Hiszen ma, századunk szakadatlanul életveszélyes buktatói közt. egy végre valóban emberséges és emberi kultúrát igénylő — vagyis humanista — szocialista haza közös kiformálása folyamán megtanultuk, hogy az anyag adott keretei közt gondolkozó materialista és egy anyagon túli perspektívában reménykedő- hivő, egy bölcseleti kérdésekben tanácstalan agnosztikus, egy cselekvő kommunista közéleti ember és egy méltányosságban élő-cselekvő magánember végképpen egyetért abban, hogy másodrendű kérdés mindaz, ami elválaszt, ahhoz képest, ami összeköt. És aki örökségként, életérzésként, érzelme szerint, kultúrája alapján úgy tudja magáról, hogy magyar, és képességei szerint a tőle különböző véleményűekkel együtt munkálkodik a humanista-békés-szocialista Magyarország formálásán, annak a nagy közös példaképe ő, István, Géza *fia. Árpád nemzetségéből, aki évről évre augusztus második felében elébünk lép, és figyelmeztetve int ama közös cél felé, amelyet oly következetesen ő kezdett el. A mi mostani alkotmányunk István szellemének mai jogi megfogalmazása. Nem véletlen, hogy a mt alkotmányünnepünk naptár szerint azonos I. István napjával. Az ő szelleme és a mi alkotmányunk összeköt bennünket és erősít a közös, emberséges célok megvalósításában. „Csillagpikkely-nyarak, óezüst őszök”... A szülőföld vonzásában Négy esztendő lírai termését gyűjtötte össze Molnos Lajos Megtalált ősz című kötetében. amely a Dacia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a magyar—román közös könyvkiadási egyezmény keretében. 1977 és 1980 közötti verseket olvasva érdemes továbbgondolni azt. amit már korábbi kötetéről írva is megállapítottunk: ebben a lírában sajátos szerepet kap a táj és az idő. amely kettőssége adja a szülőföld vonzásának lírai alapmotívumait. Az évszakok múlása, váltakozása erőteljesen jelenlevő motívuma Molnos lírájának, s ebből a váltakozásból mindig viszonyít, s a legszebbnek az őszt tartja, amelyben önmagára talál, amelyben megnyugszik. amelyben a honi táj minden szépsége ott lüktet. Éidemes elidőzni a Molnos Lajos-i ősznél. Milyen is ez az ősz? Meglepetést tartogató, de valójában inkább a rátalálást adja. azt erősíti meg a költőben, amit már amúgy is tudott. Nem társ- talan ősz. hanem együttlét- ben. a kedvesnek már régen megígért, előre elmesélt ősz ez. Emberi helyzetek felvillantásának lehetősége ez az évszak. Teszi ezt nosztalgiával. máskor pompakereséssel, egymásnak felelgető képekkel. S engem mindez lenyűgözött, mert mindig ott érezni a képteremtésben, a látványban, a hangulatban a. honi tájat, e tájban élő embereket, s a szépséggel hangulat-nosztalgiában elrejtett gondolatot. íme egy hangulati kép: „hull lehull a nyári'táj fákról bokrokról• mezők tűnő színeiből is kikopik csendesen". S a két vers felelgetése: „de peregnek halkan csillagpikkely-nyarak óezüstőszök libbenő-toll-telek leányka-forró-tavaszok peregnek lehullanak az elmúlt évszakok is piros hegyek fölött tűnőben már a szép-komoly sereg"; s a versre felelő megnyugvás: .,üldögélek a sütkérező domboldalon leányka-üde kikericsek hancúroznak halkan sikongva körül csitul a lárma bennem megnyugtat ez a boldog-nyu- godt hatalmas őszi délután amely mint puha glória ragyog a fakuló táj felett.. ." De az ősz fontos eleme Molnos Lajosnál a szerelemnek is. Megnyugvást hoz az ősz. de nem fakuló szerelmet ígér: „zümmögve hullanak az emlékek szivünkbe beszökött az ősz — emlékszel kedvesem hányszor bebarangoltuk már ezt az őszt is." Ez az ősz már a megtalálás szimbóluma, amelyben mégis ott a feszültség. mert nem a nyug- vóoontra jutást jelenti a megtalálás, mert csak „már- már... boldog", e szerelemben. Található e kötetben két vers, amely ringat, amely egy álomkergetés krónikája, amelyben Krúdyt idézi meg. az Utazások vörös pipacsszánkókon című verse pedig szürrealisztikus képeivel lesz megkapó, ahol 'a vörös pi- pacskehely lebe? a végtelen időben és térben, rajta emberpár, átadva magát az egymásrautalás. az egymásért élés boldog világának. Ilyen sokarcú Molnos Lajos őszi hangulata, ami valamilyen módon, képi anyagában. tájszemléletében kötődik a honhoz, ahol él. az erdélyi falvakhoz, a szülőfaluhoz, Korondhoz. Tudatosan vállalt kötődés ez. póz nélküli. Az Itthon, a falumban címűben így vall: „itt ■bármilyen csoda megeshet vélem is például az is hogy boldog va- ayok." A Vallomás-töredékben pedig így fogalmazza meg kötődését: „kit hitével a szülőföld megáldott annak már lenni s tenrii kell”. Másik versében. S akkor megérted címűben szinte didaktikusán oktat, fogalmat magyaráz, de nem tolakodó- an, nem szólamokkal telten (s milyen jó, hogy mentes ez a líra a szólamoktól), hanem pózolásmentesen: „sokáig csak így mondod ez is egy táj fákkal patakokkal füvekkel kövekkel bánatokkal és örömökkel emberekkel". Milyen Molnos Lajos költői sorsvállalása? így vall erről egyik versében: „a szülőföld arca védtelen akár az ember arca is ne csodálkozzatok hát. . . üvegharangként borítom föléje most ezt az . .. őszi délutánt". Feladatvállalás ez vagy csupán védekezés? Máshol meg: „bánataim elfogytak örömeimet másoknak adtam már régen". A Valakinek mindig szólni kell versében pedig így összegez: „áldassatok örökkön-örökkéig TI kik ezt a gyönyörű-kegyetlen átkot reám mértétek", Táj, idő, szülőföld, költői sorsvállalás összefonódása e kötet, amelyben ott vannak az emberek, a kedves, akihez könyörögve fordul, és az édesanya, aki „üldögél a magány pitvarában", s a gyermek, akinek születésnapi ajándéka a szülőföld jussa ,.amelyben évszázadok óta a te őseid csontjai is itt portának", s a nagyapa, á ki- lencvenkettes baka. aki ne*n tud belenyugodni, hogy a termelőszövetkezet elnöke nem törődik eléggé a földdel. Gazdag költői világ ez, értékes líra. még akkor is. ha néha találkozunk a motívumok variációival. a hasonló képek újbóli és újbóli felvillanásával. Tájlíránk, hangulati líránk, sorsvállaló magyar líránk szegényebb lenne Molnos Lajos nélkül. Fülöp Béla Zsadányi Lajos: Se hang se szín Se hang se szín csak némaság hallgatag fegyencek a fák águk között a szél sziszeg mint kihúzott mérözsineg Mohácsi Regős Ferenc: Grafika I. Illyés Gyula: Örökös hála A napfény, a tavasz, a nyár ’ beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásba! Forognak a hű évszakok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak. Egy rezzenésnyi hála villant valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhant egy rég-rótt írásból fejembe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. Berták László: A jóslat kampóján Illyés Gyulának A jóslat kampóján szavak és lélek, akár egy darab combhús, amely addig marad, míg el nem hordják mind dagadt szatyrokban, könyv meg sör alatt, apránként, mint a madarak a harctéri halottakat, egy vagy kétszáz év elszalad, s nem jut belőle jó falat annak, ki a szelíd vadat kedveli otthon, abból ad gyerekének, hogy izmosabb legyen még magabiztosabb aki úgy vesz el, mintha kap. és nem sír, és nem válogat, mert tudja, hogy itt ő a pap és ő.ja hívek, holmi vad népekhez nem épít hidat, rombolni jöttek, halni csak. A jóslat kampóján igén és lélek, egy maroknyi nép hordja az óceán vizét tenyérben haza, ezer év hosszú pallóján, hol kötéltáncosokat nyelt el a mély, fizetett mindig, mindenért, és ráadásul annyi szép színt, friss vért, hitet, jó erényt adott a méltó életért, hogy lett, akár a többi nép, feketék közt nem feketébb, jóslgt kampóján is fehér, s az egy vagy két évszázadért vacoghat vele mind, ki él. ha fölfogja, hogy szakadék szélén ki áll, miféle vég szédít és kit, mekkora rész akar azért is, élni még. Kormos Sándor : Csokonaira Emberi elme, te isteni szikra, tartsad szemmel a fénysugarat; hogyha az éj dúl fényt kitaszítva, szikrát szórjon a szembogarad.
