Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 3., kedd Közös érdek nélkül nem megy Erősek a gyengékért Senki sem vitatja, hogy mezőgazdaságunk — különösen az utóbbi évtizedben — tartalmasán és látványosan fejlődött. Nem csak a földek, állatfajok hozamai nőttek meg, anyagilag is megerősödtek a szövetkezetek, gazdaságok. A kedvező folyamat mellett kevésbé örvendetesek is lejátszódtak. A képzeletbeli „futópályán” sokan lemaradtak. Önmagában ez nem lenne baj, hiszen a rossz termelési politikát folytató, rosszul számoló vezetők irányítása alatt álló vállalat szükségszerűen kérdőjelezi meg önmaga létét. Más a helyzet a mezőgazdaságban, ahol a termőföld minősége, a termelési körülmények döntő hatással vapnak a gazdálkodásra. A jelenlegi nehéz piaci helyzetben is exportképes a Dunai Vasmű. Száznegyvenezer tonna készárut szállítottak nyugati megrendelőknek. Ebből a vasmű radiátorgyára 34 ezer négyzetméter terméket értékesített, ez egyúttal üzemi rekordot is jelent. A képen: készülnek a radiátorok (MTI-fotó: Bárándi István felvétele — KS) Orosháza és Környéke Hisz Szerény, de megalapozott tervek Az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet igen jó hírnévre tett szert az el" múlt évtizedekben. Az idei tervekről, az első félév eredményeiről beszélgettünk a szövetkezet elnökével, Zimborán Gáborral, aki alig több mint fél éve irányítja a kollektíva munkáját. — A háziipari szövetkezetek sokirányú tevékenységet folytatnak. Milyen főbb részlegei vannak az orosházi szövetkezetnek? — A mi szövetkezetünknek három nagyobb, jelentős termelési értéket előállító részlege van, a varró, gépi kötő és a faipari. Emellett foglalkozunk seprűkészítés^ sei, működik a horgolórészlegünk is, valamint az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezettel kooperációban öntvény viaszmintát készítünk. Bedolgozóink pedig szegecset állítanak elő, szintén a vas-, műanyagipari szövetkezet számára. 'Termelési értékünk mintegy 50 százalékát a gépi kötőrészleg adja, ahol 54-en dolgoznak a közös műhelyben, s jelentős a bedolgozói létszámunk is. Varrórészlegünk közös műhelyében 30-an tevékenykednek, ezenkívül bedolgozók is segítik a munkánkat. Ez az ágazatunk csaknem 20 százalékban részesül a termelési értékből. A harmadik fő termelési egységünk, a faipari részleg, mintegy 15 százalékát adja a termelési értéknek, s dolgozóink száma jelenleg 26. — Az elmúlt évben csaknem 5 millió forint nyereséget értek el. Milyen célt tűztek maguk elé erre az esztendőre? — Az idei terveinkben mintegy 4 és fél százalékos termelésnövekedést irányoztunk elő, s a féléves eredmény alapján elmondhatom. ennek teljesítése valósnak látszik. Mindez azt jelenti, idén várhatóan 42 millió forint lesz szövetkezetünk termelési értéke. Ami a nyereséget illeti, mind meny- nyiségben, mind pedig a nyereségszintet' vizsgálva, növelni tudjuk a jövedelmet. A közelmúltban elkészült első félévi eredményünk is ezt támasztja alá, időarányosan a tervezett nyereség mintegy 57 százalékát állítottuk elő az év első hat hónapjában. —. -A népgazdaság számít a vállalatok, termelőegységek exportjának fokozódására is. Hogyan állnak az exportterv teljesítésével? — A közös műhelyi varrodánk tőkés piacra dolgozik, NSZK megrendelő részére állítunk elő különböző termékeket. Már negyedik éve állunk kapcsolatban a nyur gatnémet partnerrel, s elmondhatom, az idén nagy lépést teszünk előre, hiszen 1981-hez képest 43 százalékkal kívánjuk növelni az exportunkat. Ebben az esztendőben a szocialista országokba irányuló kivitelünk értéke is nő, ugyanakkor csökken a belföldi értékesítésünk. — Milyen a szövetkezetben dolgozók közéleti aktivitá— A mi szövetkezetünk rendkívül sajátos helyzetben van, hiszen dolgozóink 90 százaléka nő. A varrodában többségében fiatal, kisgyermekes anyák végzik a munkát, egy műszakban. A közös műhelyi dolgozók csaknem 50 százaléka tagja a szocialista brigádoknak. Ezek a kis kollektívák jó kapcsolatot tartanak fenn a város iskoláival, az öregek szociális otthonával. Több alkalommal hulladékot küldenek az idős embereknek, akik különböző hasznos használati tárgyakat készítenek az anyagból. Ezenkívül többször ellátogatnak hozzájuk, beszélgetnek és szórakoztatják az idős embereket. A KIS2- alapszervezetünk tagjai is segítik az általános iskolákat, s a közelmúltban vették fel a kapcsolatot az orosházi határőrkerület KISZ- eseivel. Részt vesznek a különböző szervezett szövetkezeti sportrendezvényeken is, s a közeljövőben pedig a szegedi szabadtéri játékok egyik előadásának megtekintésére a Tisza-parti városba utaznak — fejezte be az elnök. V. L. Hubán! rizslelep Palotáson Szovjet licenc alapján az első hazai kubáni rendszerű rizstelep épül a Szolnok mel- letti Palotási Állami Gazdaságban. A kivitelezők a százhektáros tábla utolsó szakaszának az építésén dolgoznak, a munkákkal augusztus végére készülnek el, s ezután a területet próbaárasz- tásnak vetik alá. A kubáni rendszernél az egész táblát szinte asztallap simává munkálják el. Lecsapoló rendszere intenzívebb, a csatornák lényegesen nagyobb mélysé- gűek, így nemcsak az árasz- tás, illetve a lecsapolás gyorsabb, hanem megoldódik a termelés szempontjából lényeges talajvízszint-szabá- lyozás, s ezzel a felgyülemlő káros sók eltávolítása. A kísérleti céllal épülő rizsföldet jövőre ültetik be. A termelési technológia pontos betartása esetén a szovjet fél hektáronként negyven mázsa körüli rizstermelést garantál. Használt gépkocsi-alkatrészek Javításra már nem érdemes, bontott személygépkocsik alkatrészeinek az árusítását kezdte meg a székesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet a Móri úti .autószervizben. A karambolozott, vagy totálkáros gépkocsikat Fejér és Komárom megyében vásárolják fel. a szervizben szakszerűen kibontják belőlük a még használható alkatrészeket, s azokat az eredeti árnál húsz- . ötven százalékkal olcsóbban értékesítik. A szövetkezet az év végéig előreláthatóan négy-ötmillió forint értékű használható darabot hoz majd forgalomba. Központi segítséggel A képlet leírva egyszerű. A rossz földön csak kevés búza vagy kukorica terem, gyakran azt is elviszi a víz. Az év végi csekély nyereségből alig jut pénz gépvásárlásra, műtrágyára. A gyengén táplált föld még kevesebbet hoz, ez pedig tovább szűkíti a fejlesztési forrásokat. A szakembergárda sem a legkiválóbb a képzeletbeli üzemben. A jobbakat elszívták a gazdagabb szövetkezetek. Aki maradt, az sem hisz önmagában; több év tapasztalata megfosztja a reménytől, hogy valamit javíthat a helyzeten. A kezdeti lelkesedés helyét fásult beletörődés veszi át. Sem pénz, sem akarat nincs kitörni a bűvös körből. A gyenge tsz akár önmagát is felemésztené, ha nem kapna külső segítséget. Szerencsére, kap. Abból a meggondolásból, hogy népgazdaságunknak minden megtermelt búzaszemre szüksége van. Hogy csak azért, mert eredendően rosszak egy üzem földjei, ne szenvedjenek igazságtalanul hátrányt. A központi segítségnek több formája ismert. A 14 és 17 aranykoronánál gyengébb földeken gazdálkodók nehézségeit ártámogatás formájában, adókedvezményekkel ismerik el a rendeletek. Hogy egységnyi termék előállítására náluk lényegesen több gépi és emberi erőt kell fordítani, talajaikat jobban kell táplálni. Ismertek még olyan szövetkezetek, amelyek tartós anyagi gondjait egyedileg rendezték: egy bizottság által meghatározott , módon, központi pénzforrások segítségével teremtették meg a gazdaságos működés feltételeit. Mozgás a léc körül Megyénkben eddig a nyolcvankettőből 13 tsz sorsát rendezték egyedileg. A tapasztalatok azt mutatják, nem hiába. Többségük megkapaszkodott, megszűnt csak a pénzt „nyelő” és veszteséget „termelő” üzemnek lenni. Különösen azok voltak szerencsések, akikre az eljárások kezdetén került sor. Nem csak egy évben érezhették a segítő szándékot és pénzt. „Átmenetileg támogatott” kategóriába kerültek, kijárt nekik pár éven át a termőföld minősége miatt különben nem indokolt ár- kiegészítés, adókedvezmény. Közben — az ismert okok miatt — népgazdaságunk anyagi lehetőségei megcsappantak. Ma már csak egy évre biztosítható a központi pénzügyi támogatás bármelyik formája. Olyan helyzetben, amikor még mindig akadnak fizetési nehézséggel küzdő szövetkezetek, megyénkben is jó pár. Hogy pontosan hányán járnak a veszteséges gazdálkodás képzeletbeli léce körül, nehéz lenne meghatározni. Vegyük példának a MÉM Statisztikai és Gazdaság- elemző Központjának egyik felosztását. A kategóriák alapja, hogy száz forint ráfordítás hány forint tiszta nyereséget hoz az üzemnek. Á vitatott és meglehetősen tág határértékű besorolás szerint megyénkben 23 szövetkezet gyengén, 19 közepesen és 40 jól gazdálkodott az előző ötéves terv ideje alatt. A jövedelmezőség ilyen megítélése kicsit hamis képet ad. Eszerint az, országos hírű bábolnai kombinát csak közepesnek számít. Sok kis tsz, amely csak jól jövedelmező növényeket termel, előnyöp helyezéshez jut. Pedig a mezőgazdasági termékek derékhadát éppen a nagy, sok mindennel foglalkozó üzemek adják. Hogy mégis, miért érdemes felemlegetni a jövedelmezőséget, mint mutatót? Mert jelzi a gazdasági differenciálódás irányát. Megyénkben például az előző tervciklus alatt a „közepes” kategória bizonyult örökmozgónak. Tizenkilencük közül csak öten maradtak ebben a besorolásban. Nyolcuknak sikerült a kiugrás, a jók közé kerültek, hatan pedig visszaestek. Ez utóbbiak sorsa tűnik évről évre aggasztónak. A megyei tsz- szövetség munkatársai szerint ennél is többen, 14-en szorulnának segítségre abban, hogy kikerüljenek a tartósan rosszul gazdálkodók közül. Pár mondatban nehéz lenne megindokolni, hogy miért épp ennyien. Ha csak azt mondjuk: mind a vízjárta Körösök völgyében találhatók, termelésük eredményét a belvíz diktálja, közel járunk az igazsághoz. Segíteni kell rajtuk — ezt a gondolatot már szinte az egész közvélemény elfogadta. De hogyan, ebben a pénzszűke időszakban? A válasz nem egyszerű. Sok ez vagy kevés? Alakultak már tsz-párok a megyében^ abból a meggondolásból, hogy az erős segítse a gyengét. Géppel, szaktanáccsal — amint arra módja nyílik. A tsz-párok bizonyítottak. Tartalommal töltötték meg' néhány év alatt az aláírt „barátsági szerződéseket1’, élővé váltak a kezdetben formális kapcsolatok. Hasznosnak bizonyultak az együttműködések. Egy pontnál azonban nem mehetnek tovább a segítésben az erősek. Fölösle-, ges beruházási pénzük a jobbaknak sincs, sem lehetőségük arra, hogy közös létesítményeket hozzanak létre a gazdagabb tőkéjéből. A jövő év eléjétől'érre is lesz módjuk. Született ugyanis egy rendelet, amely- első olvasásra is sok jóval kecsegtet. Hogy a támogatásra kijelölt tsz és az erősebb gazdaság közös fejlesztéseket végezhet a tőkeerős szövetkezet tartalékalapjából. Mégpedig olyan feltételek között, mintha az egész költséget a gyengébb fedezné, tehát jelentős adókedvezménnyel. A haszonból a befektetés arányában részesednek majd. Nem kétséges, hogy a különben is zárolt tartalékalapok mozgósítása új lendületet ad a termelő- szövetkezetek együttműködésének. Egyszerűen azért, mert az erősebb társ anyagilag is érdekeltté válik, nem csupán barátságból ad. Ügy tűnik, hét termelő- szövetkezetünk élhet jövőre ezzel a lehetőséggel. De mi lesz a másik héttel? Központi pénzre nem számíthatnak, hiszen földjük minősége alapján egyik támogatási körbe sem, sorolhatók. De talán rájuk is ki lehetne terjeszteni az új jogszabály adta lehetőséget... Jelentkező biztos akadha, aki felajánlaná szövetkezete zárolt tartalékalapját közös beruházásra. Mégpedig olyanra, amely talán egy tsz egész eddigi sorsán fordítana. Az is igaz, hogy az alapok ilyen felszabadítása serkentené a ■ fejlesztéseket — beruházásszegény időszakban. Viszont, ha tovább gondoljuk, köny- nyen belátjuk, nem nagy összegekről van szó. A tartalékok néhány százalékának befektetése is sokat segítene a Körösök térségében. Különösén, ha nemcsak pénzét, de tudását, tapasztalatát is a közös cél megvalósítására használná az erős és segítőkész üzem. M. Szabó Zsuzsa A főváros alatti csatornarendszer legszűkebb részeibe a búvár sem juthat le, ezért televíziós technika segítségével végzik az ellenőrzést a Fővárosi Csatornázási Művek szakemberei. Felvételünkön a Déli pályaudvar melletti új autópar- kaló csapadékelvezető csatornájába helyezik el a kamerát (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Minőségi prémium a csepeli kohászoknál Értékesebb, nagyobb szilárdságú öntvények gyártásával és értékesítésével igyekszik teljesíteni a Csepel Művek Vas- és Acélöntödéje termelési tervét. A vaskohászati üzemek világszerte nehéz helyzetben vannak, az egész ágazat súlyos értékesítési gondokkal küzd nálunk is. Éppen ezért különösen fontos, hogy a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodással, intenzívebb piackutatással, a selejt lényeges csök- kéntésével eladható árualappal rendelkezzenek a vállalatok. A vas- és acélöntődében nagy gondot fordítanak a minőséget befolyásoló öntvénytisztításra — a munkák jó részét bérbe adják —, valamint a selejt csökkentésére. Egy öntvény — például a forgattyúsház — ha selejtes, értékének csak egytizenötöd részét éri, ami évi átlagban tetemes veszteséget jelent. A legfőbb selejtokok: a gázosság, a homokszemcsés felület és a hengerfuratok zárványossága. Ez utóbbi az esetek 50—70 százalékában volt a hibaforrás, legalábbis mostanáig. Az új technológiák és szerkezeti anyagok alkalmazása jócskán mérsékelte az ilyen selejtet. A nemrég bevezetett ösztönző prémiumrendszer nyomán a minta-előkészítők, az öntvénykészítők, a technológusok és az anyagellátók havi jövedelme függ a termékek minőségétől; ha a meghatározott selejtszint alatt dolgoznak, 300—600 forinttal többet kapnak havonta, ha pedig a selejtarány magasabb, ugyanennyi lehet a levonás összege is.
