Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14., szombat WiüUkfaa NAGYVILÁG Új ösvények a békéhez „Családi perpatvar?” Reagan tilalma lavinát indíthat el II „pozitív Nemrégiben hazánkban két nemzetközi tanácskozás és egy vita is egyaránt a béké­vel foglalkozott. Lehet-e még újat mondani a háborúról és a békéről? A jelenlegi béke­mozgalom 1948-ban szüle­tett, s lényegében az atom­háborútól való félelem hoz­ta létre. Azóta a nemzetközi feszültségek ismétlődő hul­lámzásának és helyi hábo­rúknak voltunk tanúi, ám nagyobb európai h iborr nőm volt A magvar békemozgalom­ban Be dizsár Iván és má­ról: is úgy látták, hogy ép­pen a megszokottsággal és a hivatalszerűséggel szem­ben. a mozgalomnak új mód­szereket kell találnia. Fel kell mérnie a mai veszélye­ket. azok nagyságát, de azt is. hogy a veszélyek nem végzetszerűek: a háború és a fegyverkezés fs elkerülhe­tő. Amikor új szellemet kez­deményeztek. nem tudták még pontosan — de minden­esetre jelezték —. hogyan kellene jobban konkretizálni Európa. Magyarország és a mi közvetlen földrajzi kör­nyezetünk ezzel kapcsolatos problémáit. Ha ugyanis a mozgalom le akarja küzdeni a közönyt, például az egykor oly kezdeményező- értelmisé­gi réteg apátiáját, akkor töb­bet kell foglalkoznia az itt és most élő emberek sorsá­val, az ő békéhez való vi­szonyukkal. tehát nemcsak a* más földrészeken kialakuló helyzetekkel. A vitákban voltak persze, akik tagadták ezt. s továbbra is úgy lát­ták. hogy igazán nagy prob­lémák csak a távoli földié-. székén vannak. A május végén a Magyar Tudományos Akadémia szék­házában tartott értelmiségi találkozó továbblépést jelen­tett annak megfogalmazásá­ban. hogy a békéért való fel­lépés nemcsak negatívumból, a háború egyszerű tagadásá­ból áll. Ezt fejezte ki a köz­gazdász Bognár József, ami­kor azt mondta: kooperatív- nemzetközi kapcsolatokra van szükség. És erre utalt' a Új szín tűnt föl a nyugat­német politikai életben: új párt, amely zöldnek nevezi magát és valami sajátosat képvisel, az eddigiektől el­térőt. Szinte diadalmenetben vonul be a helyi testületek­be. Négy tartományban már ott ül három—tizenegy kép­viselőjük, s jelen vannak Nyugat-Berlinben. Senki nem kételkedik abban, hogy ha így megy tovább, 1984-ben bekerülnek az országos tör­vényhozásba, a bonni Bún-, destagba, s ezzel megtörik a hagyományos pártok több év­tizedes parlamenti egyed­uralma. Megjelenik a hata­lom központjában egy szo­katlan, lényegében baloldali csoport. Szavak helyett Három kérdésre igyek­szünk most válaszolni: hon­nan jöttek? mi az oka sike­reiknek? mit akarnak? béke” katolikus teológus Nyíri Ta­más is. amikor azt mondta, hogy nem elég csupán egy „közös rosszban" megálla­podni. kell olyan „közös jó" is. amiért tehetünk valamit. Berend Iván akadémikus a történész adataival példázta, hogy a háborúk* sokszor már békeidőben megkezdődnek a kultúrában és a gazdaságban is. mégpedig hamis mítoszok terjedésével, illetve a nem­zeti jövedelem tetemes há­nyadának fegyverkezésre fordításával. Van konkrét cselekedni való tehát már békeidőben. a háborúval szemben. A találkozón elfo­gadott felhívás hangoztatja: „annyi tömegpusztító fegy­ver halmozódott föl, ameny- nyi már nem csupán a való­di vagy vélt ellenségek meg­semmisítésére elegendő, de az egész emberiség létét ve­szélyezteti." Új megfogalmazások és utak keresése jellemezte azt a nemzetközi tanácskozást is. amely az Akadémia nemrég alakult Békekutató Központ­jának meghívására jött létre keleti és nyugati békekuta­tók. politológusok részvéte­lével. s azt is. amely nyom­ban utána az európai atom­mentes övezetek propagálói­nak részvételével ülésezett, örvendetes, hogy a békemoz- aalom aktivizálódása, újkere­sése nem egyetlen fellángo- . l^sra korlátozódik. A békekutatás egyik köz­ponti fogalma, amelyről Bu­dapesten is szó volt. a „po­zitív béke". Ez a békés kap­csolatok megszilárdítására irányuló ‘aktív magatartást, konkrét biztosítékokat is magában foglalja, megkülön­böztetve egy éppen fennálló, háborúmentes állapotot, je­lentő, s abban kimerülő bé­keértelmezéstől. a „negatív béke fogalmától. Félreértés ne essék: e negatív béke is ■jobb. mint a háború. De nem szabad beérni vele, mint ahogy az ismétlődő fegyverkezéssel előálló egyensúllyal sem szabad be­érni. hiszen az — hangoztat­ták — minduntalan felborul. Hosszú évek óta olvasha­tunk az újsághírek között a nyugati polgárjogi és környe­zetvédő mozgalomról. Tilta­koznak az atomerőművek építése ellen, felemelik sza­vukat az erdők, a mezők, az állatvilág pusztulása miatt, a levegő szennyeződése általá­ban a civilizáció káros mel­lékhatásaival szemben. Arra figyelmeztetnek, hogy a tu­domány és a technika ered­ményeinek nyakló és kritika nélküli alkalmazása ma éle­tünket sekélyesíti el, és te­szi hajszolttá, a jövőben ma­gát az emberi létet fenyeget­heti. Ez a mozgalom a zöldek egyik fórrásvidéke. Nyilván ezért választották nevükül ezt a színt, mert az egészsé­ges és megóvandó természe­tet jelképezi. S mivel vala­mennyi régebbi párt beszél ugyan környezetvédelemről, de — a zöldek szerint — ke­veset tesz érte. önálló poli­tikai párttá szerveződnek. S NSZK-beli, magyar és ja­pán békekutató egyaránt be­szélt a biztonság fogalmá­nak demokratizálódásáról. amelyre a létrejött, illetve -a szélesedő ny-ugati békemoz­galmak. s azok hatása hívta fel a figyelmet. A biztonság­nak nemcsak egy elit, ha­nem a népek megmaradását kell jelentenie, s a népek mindinkább résztvevői lesz­nek e biztonság megterem­tésének, alakításának. Nem volt értelmetlen az enyhülés és feszültség fogalmáról folytatott vita sem. amelynek egyik tanulságaként leszö­gezték. hogy napjainkban nem az ötvenes évek hideg­háborúja ismétlődik. Az eny­hülésnek, az enyhülés korá­nak is megvannak a fe­szültségei. új helyzetei, ame­lyeket a politikatudomány­nak minden pánikba esés nélkül kell felmérnie, érté­kelnie. Ha pedig konkrét és hoz­zánk földrajzilag is közeleső tennivalókat keresünk, külö­nösen sokat mondott az európai atommentes öveze­tekről lezajlott tanácskozás, ahol a magyarok .mellett bel­ga. olasz, szovjet, lengyel és bolgár közéleti személyisé­gek voltak jelen. A televízió szinte szobánkba hozza a karib-tengeri, a közel-keleti, távol-keleti térség problémá­it. de kevesen ismerik példá­ul a közép-európai atom­fegyvermentes övezetre vo­natkozó elgondolásokat. A korábbi ilyen terveket to­vábbfejlesztve Albert de Smaele belga politikus — aki nem először járt Buda­pesten — egy egész európai atomfegyvermentes zóna ja­vaslatát dolgozta ki. Ez a zóna_ a nukleáris fegyverrel — rendelkező három európai országon — a Szovjetunión, Anglián és Franciaországon — kívül minden köztük el­terülő európai országot ma­gában foglalná. így hazán­kat is. Fokozatosan valósul­na meg és a hagyományos fegyverzet bizonyos csökken­tését, kivonását is jelentené. Ez az elgondolás — amit a különböző országokból érke­zett résztvevők egyaránt szimpátiával fogadtak — egyetlen ösvény a sok új kö­zül, amelyek egy békésebb világhoz, s a világ békéjé­hez vezethetnek el. ezzel áttérhetünk a második kérdésre. Ennek a sokféle embert és szándékot lazán összefogó csoportnak újabban kettős neve van. Hamburgban így indultak a választásokon: a Zöldek és Alternatívok Lis­tája. A név második fele ar­ra utal, hogy politizálnak is, valami újat akarnak hozni a közéletbe. A hagyományos pártok nem tudnak választ adni fontos társadalmi kér­désekre: megmenthető-e a béke? hogyan szüntessék meg a munkanélküliséget és a válságot? kiteljesednek-e valóban a szabadságjogok? hol vannak a mélyreható, a polgári tehetetlenséget meg­változtató reformok jelei? Az „alternatíva", az a másik a maitól eltérő változat, amelyet ők szeretnének meg­teremteni vagy kikényszerí­teni. De hogyan? Ez a har­madikos a legnehezebb kér­dés. „Operettháború": a szak­értők szinte egyöntetűen ez­zel a jelzővel illették- az áp­rilisban kirobbant brit—ar­gentin válságot. Ezt a na­pok alatt a lapok címoldalá­ra került, véres összecsapás­sorozatba torkollott, majd június közepére brit katonai sikerrel befejeződött konflik­tust tárgyalja az ismert kül­politikai újságíró, Réti Er­vin példás gyorsasággal meg­jelent könyve, a Háború a világ végén. Latin-Amerika délj csücs­kénél, egy sohasem hallott sziget miatt, ahol több a bir­ka és a fóka, mint az ember, ilyen horderejű ellentétekbe keveredni — eleinte valóban hihetetlennek tűnt a magyar újságolvasók számára is. Ám a fejlemények csakhamar be­bizonyították: napjainkban nincs földünkön olyan távo­li pont, amely ne hatna a nemzetközi légkör egészségé­re. A Falkland(Malvin)-ügy is szélesebb következmé­nyekkel járt, gondoljunk csak a végül London mellé álló Egyesült Államok latin­amerikai kapcsolatainak megromlására. Színes, élvezetes stílusú le­írást olvashatunk a távoli szigetcsoport történelméről, a támadást indító Argentína belső indítékairól, a napja­inkban már oly anakroniszti­kusnak tűnő „gyarmati há­ború", a brit „büntető flot­ta" hadműveleteiről. 250 brit és 410 argentin halott, több száz eltűnt, sok ezer sebe­sült — ez a dél-atlantj vál­ság hivatalos veszteséglistá­ja. A két fél anyagi kárát öt és hétmilliárd dollár kö­zöttire becsülik. „Csak egy kis háború volt" — idéz a szerző egyes nyugati kom­mentátorokat, szembeállítva vele mindannyiunk vélemé­nyét: jobb egy évig tárgyal­ni, mint egy percig hábo­rúzni. (Kossuth Kiadó). — szg — Elvetik a veszélyesnek ki­kiáltott atomenergiát, a gaz­dasági termelés-növelés em­ber- és természetellenes haj­száját; ki akarják terjeszteni az emberi jogokat (például azzal, hogy a lakás nélküli fiataloknak joguk legyen sza­nálásra ítélet házakat elfog­lalni. (A hadsereget — mondják — minden további nélkül, teljesen le kell sze­relni. Új puritánok? Valami új puritanizmussal próbálkoznak. Négy évre vá' lasztott képviselőiket két­évenként váltani szándékoz­nak, és a magas fizetés egy részét a pártnak kell adni. Sok derék és számos naiv- követelés szerepel programú­kon. Híveik között a legkü­lönbözőbb típusú emberek találhatók: a csak a termé­szeti környezetet féltő kon­zervatívoktól a szociálde­mokráciában csalódott bal­oldaliakon át a hajdani mao­ista töredékpártocskák tag­jáig. Érdekesen fogalmazott egyik vezetőjük: a parla­mentben is az utcát kívánják képviselni. Schmidt nyugatnémet kan­cellár, aki nemhivatalos lá­togatáson járt az Egyesült Államokban, régi barátjá­nak, Shultz, új amerikái külügyminiszternek arról panaszkodott, hogy az ame­rikaiak „tönkreteszik az At­lanti Szövetséget”. Cheysson francia külügyminiszter ar­ról beszélt, hogy Nyugat- Európának „nagyobb hatá­rozottsággal” kellene szem­befordulnia a kelet—nyugati kereskedelmet bénító szov­jetellenes amerikai embargó­politikával. Ügy tűnik: Nyugat-Euró- pa nem marad a szavaknál. A sok kérdésben eltérő ál­láspontot képviselő nyugat­európai kormányok, beleért­ve a konzervatív angol ka­binetet. szenibeszálltak Rea­gan elnök gázturbina-szállí­tást tiltó intézkedésével. Va­lamennyi kormány utasítot­ta országában az érintett vál­lalatokat. hogy az amerikai tilalom ellenére teljesítsék a Szovjetunióval aláírt szállí­tási szerződéseket, juttassák el a Szovjetuniónak a Szi­bériától Nyugat-Európáig húzódó gázvezeték építésé­hez rendelt alkatrészeket — mindenekelőtt a turbinákat. AZ UTOLSÓ CSEPP... Reagan elnök rendelkezé­se, amely az amerikai sza­badalmakat felhasználó eu­rópai cégeket rá akarta szo­rítani az embargópolitikára — nyilvánvalóan az utolsó csepp volt a pohárban. Ez volt az a lépés, amellyel a Szovjetunió ellen indított kereskedelmi háború átala­kult az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között ví­vott kereskedelmi háborúvá. A gázvezeték ügye azon­ban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti el­lentétrendszernek csupán a felszínét jelenti. Persze ezen a „felszínen” is milliárdos üzletekről van szó. Az olasz kormány csaknem félmilli- árd dolláros, a nyugatné­metek 450 millió, a franciák 300 millió, az angolok 250 millió dolláros üzletet véde­nek, amikor a vállalatokat Reagan tilalmának áthágá­sára biztatják. Egy réteggel mélyebben — de még mindig gazdasági vonatkozásban — már az el­lentétek egész hálózata rej­tőzik. A gázvezetékügyben kibocsátott tilalommal egy­Baloldaliak Eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen szembenállnak a kereszténydemokratákkal, bírálják a szociáldemokratá­kat, de ha egy tartományi parlamentben elkerülhetetlen a döntés, inkább melléjük állnak. Hamburgban, ahol a legutóbbi választásokon a jobboldal került az első hely­re és a szociáldemokraták kisebbségben maradtak, ez utóbbiak a zöldek támogatá­sával tudják folytatni a kor­mányzást. E kis párt lett a mérleg nyelve. Sikerül-e a zöldeknek meg­valósítani tervüket, s e né­hány képviselővel bekerülni minden tartományi és a köz­ponti parlamentbe, — legkö­zelebb Hessenbe —, s ott is „az utca", tehát a tömegek hangját képviselni? Nem il­leszkednek-e be előtt-utóbb az évtizedes hatalomgyakor­lás során elbürokratizálódott régi pártok sorába? Megtud­ják-e őrizni önmagukat és •önálló pártkeretüket? Ezt a jövő mutatja meg. A politika realitásának ismere­tében egyelőre csak annyi biztos, hogy ily sokféle óhajt, vágyat, nézetet, célt. ameny- nyit ma a „zöldek" képvisel­nek, „nehéz" lesz tartósan egy kalap alá vonni. Tatár Imre időben az amerikai -kor­mány felemelt büntetővám­mal sújtotta a Nyugat-Eu- rópából érkező acélszállít­mányokat. Ily módon akar­ja megvédeni a magasabb önköltséggel dolgozó, drá­gább acélipart. A tetejében mindez akkor történik, ami­kor az amerikai kormány — a farmerek nyomására — továbbra is ad el gabonát a a Szovjetuniónak. A vita az amerikai kormánykörökben a jelek szerint legfeljebb ar­ról folyik, hogy szeptember 3Ö-án, a megállapodás lejár­takor ne új, hosszú lejáratú szerződést kössenek, hanem csak a jelenlegi érvényét hosszábbítsák meg. A gázvezetékügy mélyé­ben tehát arról van szó. hogy az Egyesült Államok az általános válságban a gaz­dasági nacionalizmus új hul­lámán lovagol. A november­ben esedékes részleges vá­lasztás közeledtével, belpo­litikai meggondolásból a leg­szűkebb értelemben vett nemzetgazdasági érdekeknek megfelelően cselekszik. ELNÖK VAGY ÓVÓNŐ? Ugyanakkor, látjuk a gáz­vezeték példájából, meg akarja akadályozni nyugat­európai szövetségeseit ab­ban, hogy azok is érvénye­sítsék saját namzeti és gaz­dasági érdekeiket. Dean Rusk volt amerikai külügyminisz­ter megjegyezte egyik cik­kében: „Senki sem jelölte ki óvó néninek az elnököt és a hadügyminisztert Nyugat- Európa országai mellé”. A gázvezeték ügyében Eu­rópától követelt intézkedés, közben 1 pedig a szűk ameri­kai gazdasági érdekek kö­nyörtelen érvényesítése olyan ellentét, amely immár a Wa­shington és Nyugat-Európa közötti kapcsolatok válságá­nak még mélyebb, harmadik rétegéhez vezet. Ez már kifejezetten poli­tikai kérdés. Itt a NATO, az Atlanti Szövetség jellegének értelmezéséről van szó. V0I7 taképpen arról, hogy vajon a NATO szuverén, nemzeti és biztonsági érdekeiket ön­állóan érvényesítő országok szövetsége-e, vagy pedig olyan szervezet, amelyben Washingtonnak különleges uralmi pozíciói és jogai van­nak, a többi állam pedig a csatlós szerepét játssza? Úgy tűnik, Reagan a gázvezeték- turbina-tilalommal átlépte a „tűrhetetlenség határát". Az egymástól eltérő társadalmi, szociális és politikai nézete­ket valló európai partnerek közös és heves reagálása art mutatja: nemzeti szuvereni­tásukat veszélyeztetve érzik. Reagan lépése ezért indított el lavinaszerű hatásmecha­nizmust. amely fordulópont­hoz vezethet az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa kapcsolataiban. EURÓPA .IOGA A feltételes mód haszná­lata mindenesetre indokolt. A NATO európai államai változatlanul követik az amerikai politika fővonalát, fegyverkezési, stratégiai és politikai kérdésekben. De fenntartják maguknak a jo­got. hogy maguk döntsék el. milyen gazdaságpolitika fe­lel meg nemzeti és bizton­sági érdekeiknek. Ha a szembenállást korlátozni le­het a gazdaságpolitika terü­letére, akkor valóban nem lesz szó másról, mint — Schmidt szavaival — „csa­ládi perpatvarról". De ha Washington fokozná a nyo­mást, és megkísérelné szov- jetellenes stratégiai és gaz­dasági hadjáratának mara­déktalan elfogadtatását nyu­gat-európai szövetségeseivel —. akkor ez a „családi" jel­ző érvényét vesztheti. (—i. —e.) Kulcsár Péter Hamburgban a „mérleg nyelve” Kik azok a zöldek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents