Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
NÉPÚJSÁG Pálinkás Lajos ~ Lóvásár Sándor fáradt ellenszenvvel figyeli a jobb oldali lovát. Könnyedén fut a kocsi a sima aszfalton. A magasra rakott széna csak szemre nagy rakás. Súlya alig. Legfeljebb tizenöt mázsa. Két lónak semmi. A kerék mégis csöndes alattomossággal csúszik az útpadka felé. Szisz- szén az ostorszíj. A ló egyenesbe rántja a kocsit, vissza a sáv közepére. Pár pillanat múlva újra kezdődik az egész. Szemmel alig követhető a hám lazulása, de a kocsi újra a padka felé sodródik. Fáj a karja az egész napos ostorlengetéstől. Fáradt és dühös. — Sumák ez a dög! — morfondírozik. Még majd tönkreteszi a Sárgát! Lecsap az ostorral, mert a kocsi már megint a szélen fut. Rándul a ló, középre szalad a kocsi. Nyomatékül a hajtószárral is rácsap az állat farára. — A nyű essen beléd! Újra a gondolataival matat. — Holnap vásár, eladom a Fecskét — el én! Ismerősnek nem, abból baj lesz! Majd rásózom valamelyik kupecre! Aztán csináljon vele amit akar! Ebben megnyugszik. Azért még este, az ágyban is, sokáig latolgatja a dolgot. — Harminckettőt súlyra is megér! Harmincötnél alább nem adom! Ezzel alszik el. Reggel a kisebbik kocsi elé fogja a Fecskét. Egyedül. Szisszen a szíj, a ló nem nagy meggyőződéssel fekszik a hámba. De azért indul. Üres a kocsi. Nyüzsög a vásár. Sándor óvatosan hajt befelé. Fecske csupa ideg. Feltartott fejjel, kényes-idegesen lép a kocsi előtt. Zavarja a tömeg. Lustasága eltűnt. Kolompár Gazsi a cimboráival jóízűen früstököl. Vastag, barna ujjain, meg tömött bajuszán lecsordul a zsír. Szeme már régen a Fecskén. Hogy Sándor szeme odavillan, felordít a tömött pofazacskók mögül. — Hé. Sanyo! Hoztá'. vagy vinné'? Hangjában vállveregető bizalmasság. — Vinnék! — kiáltja a bakról —, ami igaz is. Csak előbb el kellene adni a Fecskét. Gazsi szeme már megakadt rajta, azt látja. Beljebb hajt a sokadalomba. Hanyag mozdulattal hátradobja az ostort. Figyel még ez a Gazsi? Az még mindig a Fecskére feledkezve forgatja szájában a falatot. — Aha! Horogra jössz te még! — somolyog Sándor. Hátra hajt, a vásár végére. A fogatok körül lovak, csikók toporzékolnak. vagy nyugodtan ropogtatják a zabot. Terefere. hangos beszéd, alku. Sok amit kérnek, .kevés amit kínálnak. Félreáll, leakasztja a fáról a hámot, szénát lök a ló elé. Aztán elballag a sorok között, mustrálja a lovakat. Néhányat kínálnak — a fejét rázza. Nem kell! Sűrűn pillog a lacikonyha felé. Gazsit várja. Hirtelen feltűnik a tömegben. Kalapja mélyen a szemébe húzva. Hosszú, sietős léptekkel húz a Fecske felé. - Zsíros ujjait fekete bőrzakójába törli. Két cimborája a nyomóban. Sándor elfordul, ballag tovább. Gazsi megtorpan a fogat előtt, szemével a gazdát keresi. Megpillantja. Keze intésére a komák a lónál máradnak. Ha valaki kérné: — Nem eladó! Sándor után iramodik. Hogy eléri, lelassít. — Osztán, mit vennél, komám? . — Egy jó lovat a Fecske mellé! — Nincs párja? — Van, csak erős hozzá! A kupec töpreng egy pillanatig. — Mondok valamit! Vegyél párt a másikhoz! Ezt meg megveszem én! Sándor megütődve néz rá — de befelé már örül. — A Fecskét!?... Az nem eladó! — mondja mély sértődöttséggel a hangjában. — Ilyen lóért harmincöt sem ár! — böki ki. Gazsi szeme lobot vet. Szóval mégis eladó? Hirtelen szenvedni kezd. Szemét az égre fordítja, tüdejét teleszívja, megmered. — Ez a bogó?! Har- mincööö . .. — leheli. Hirtelen dühös lesz. Kiabálni kezd. — Milyen gázsó vagy te, Sanyo?! Becsapnád a legjobb haverodat? Repedt a körme! A bal lábát patkol- ni sem lehet! Pókos a lába! Nézd a marját! Alacsony! Azt hiszed, mert verdába fogtad, meg ki hizlaltad egy kicsit, most már aranyat élez a bogó?! Sándor elsápad, aztán vö- rösödni kezd a nyaka. Dühíti, hogy a kupec még meg sem nézte a lovat, és máris észrevette a ló apró kis hibáit. Aztán még eltúlozva ki is ordítja. Már gorombás- kodni ak&r, de Gazsi megelőzi. Megkapja a karját, vonszolja' magával. — Mutatok én neked bogót! Gyere csak velem! Hátul, a sorok mögött, sárga parasztszekér előtt, két fekete ló ropogtatja a szénát. A sarogjához kötve óriási pej kanca abrakol. Hatalmas test, szép izom- zat. Karcsú, erős lábak, széles izmos nyak, száraz fej. Patái feketére glancolva. Csak sovány. Horpasza beesve, a csípőcsontok szúrnak. Gazsi nem hagyja szóhoz jutni. A ló mellé áll, felkapja a patáját. — Nézz ide! Egészséges, jó lépésű! Fogja az állat fejét, felrántja az ajkát. — Látod a fogát? Fiatal! Lekapja a kalapját. — Ha meghizlalom re- mondába, két ilyen kalap pénzt kapok érte! Hát mit akarsz te azzal a bogóval?! ^ Fejébe csapja a kalapok megvetően elfordul. — Ha húszezret ráfizetnél sem adnám a tiedért! Tízben megegyeznek. Együtt mennek haza a pénzért. Sándor leszámolja a pénzt, Gazsi meg eltűnik a Fecskével, mint a kámfor. A pej a jászol elé kerül. Sándor ki.csit bágyadtnak találja, de a soványságra fogja. Majd meghízik. A jó vásár tudatában alszik el. Reggel furcsa zajra ébred. Az istállóból harákolás, köhögés zaja haitik. Rosszat sejtve kapja csak úgy pizsamára a zakót, rohan kifelé. Az istállóajtóban megdermed. A pej szeme kidülledve. csörgő nyállal köhög, prüszköl, vonaglik a horpasza. Sándor gerincén végignyargal a vakrémület. A halántékához kap. — Ez a ló kehes! Az a csirkefogó megitatta valamivel, és tegnap nem vettem észre! ! ! . . . Egy dögöt vettem a Fecskéért, meg a tízezer . . . Iszonyú káromkodással fordul, kapkodva öltözik. Tehetetlen dühvei tapossa a kerékpárt. Kocsmáról kocsmára. Végül a „Mosolygóban" szalad bele Gazsi két cimborájába: Lajkóba meg Jocóba. Vak dühvei esik rájuk. — Hol van Gazsi?! Azonnal mondjátok meg. hol van az az akasztófára való lókötő?! — Mink nem láttuk gazda. Nem láttuk . . . Sándor az asztal szélét markolássza. — Ha nem mondjátok meg, ezzel az asztallal verlek szét benneteket! Jocó ijedten néz rá a sör mellől. — Miért haragszol ránk gazda? Mink nem csináltunk semmit! Te adtad el a lovadat! Ránk ne haragudj! Sándor belátja, így nem boldogul. Könyörgőre fogja. — Lajkó! Sok sörömet megittál! Még ihatsz is sokat! Csak mondd meg, hol találom meg Gazsit?! — Nem tudjuk gazda! Az öreg Nyikoránál patkolta- tott, azóta nem láttuk . .. —- Nem láttuk ... — visszhangozza a másik. Sándor magába roskad. Kis idő múlva- belenyugvással fordul a másik kettőhöz. — Mit isztok? — Pálinkát!... Ha vóna... Rendel. Leönti az első poharat. Nagyot sóhajt. — "Hej jó Fecském!... Ilyen vásárt csinálni! Lajkó felnéz. — A lovad volt, gazda? — Az volt, a lovam ... — nyögi Sándor. Lajkó mélyen belenéz az üres pohárba. — Ha nekem lovam lett vóna, tán Szarvason keresném . . . , de az is lehet, hogy másutt... De a te lovadat nem tudhatom hol van. Mert ha tudnám gazda, könnyen késnek szaladhatnék! — teszi még hozzá. Ez már valami. Felparázsló reménységgel hozat még egy-egy pálinkát, aztán rohan. Az este már Szarvason, az éjszakára kicsapott lovak között éri. Tagbaszakadt barátjával együtt zseblámpa fényénél keresi a Fecskét. Éjfél is elmúlik, mire ráakad. Másnap délre már otthon a jászolnál abrakol a ló. Gazsi viszont nem jelentkezett. Tudta jól, miért. A nagy pej kanca nemsokára megdöglött. Ez is Sándor gondja maradt. Ma sem érti, hogyan úszta meg azt az éjszakát lórúgás, és alapos verés nélkül. De a tízezer az odaveszett. A következő tavasz egyik vasárnapján Sándor régi cimborájába botlik. Tanyás a bánomi földeken. Dől belőle a panasz. Van egy jó, erős lova, de nem lehet használni. Rúg, harap, hányja a patáit, mint a csillagszóró. A bakra is felrúg. Szétveri a kocsit. — Olcsó pénzért eladnám, ha tudnál rá valakit, cimbora ! Sándor régi motoros. Nyolcért megveszi. De hazahozni ő is csak a kocsi hátuljához kötve tudja. Lovat azonban nem azért vesz az ember, hogy nézze. Jászolhoz köti. három napig csak vizet kap. Addig alább hagy a rúgkapálós kedve. Aztán kocsi elé fogja. és nekifordul a szántásnak, üti, veri. hajszolja. Félóra múlva tajtékkal lepve, reszketve megáll a ló. Lépést sem tud tenni. Sár\dor inge a hátához tapad. Karjával törli izzadó homlokát. — Na Palkó! Tudunk mi dolgozni is, ha akarunk! Hanem Palkó rossz tanuló. Délelőtt csak viszi a kocsit, oda sem figyel a tehernek. De aztán farka alá kapja a hajtószáratj rúg, vág, harap. Az istennek sem megy. Ki kell fogni, mert a Sárgában is kárt tesz. Sándor dönt. Túladni rajta! A következő hetivásárkor már korán reggel kinn áll a gyepen. Nagy a felhajtás. Ló is van elég. Ketten is rákérdeznek a Palkóra, de a huszonötöt sokallják. Sándor is bizonytalankodik, szeretné, ha messze kerülne innen a ló. Sohse lássa többé az új gazdát. Kicsit remeg a térde. Ideges. Hirtelen görcs markol a gyomrába. A sor végén Gazsi mustrálgat egy vasderest. Mögötte egy hórihor- gas, tagbaszakadt cigány, meg egy alacsonyabb, vékony. Mind a kettő idegen. Lajkó meg Jocó sehol. Ha Gazsi fülest kapott arról, hogy hogyan talált a Fecske nyomára, a két komának rossz napja lesz. De lehet, hogy neki is. Aztán meg a düh is feszegeti — van pofája ezek után. idejönni?! Gazsi ballag végig a soron. Két árnyéka a nyomában. Hogy Sándor elé ér, megáll. — Szevasz Sanyo! Régen láttalak! Eladod? — veregeti meg a ló nyakát, mintha mi sem történt volna. Sándor még nem tudja, mire megy ki a játék. — Árulom! ■— bólint. — Te is régen jártál már erre! Üj kompániában jársz? — pillant a másik kettőre. A kupec laposat sandít rá. — Újba! Ezek tudják mi a becsület! — és tovább tapogatja a ló oldalát. Tiszta! Ez mindent tud! De úgy látszik, jól jött ki az üzlettel,» mert nem csinál jelenetet. Sándorban ágaskodni kezd a méreg. Várjál csak! Beszélni kezd. — Van egy kis fizetnivalóm! Gondoltam, eladom a Palkót! De ingyen nem adom ám! Mert jó ló! Erős! Sajnálom is, hogy meg kell válnom tőle, de hát, ha fizetni kell az embernek — hát kell! Gazsi gyanakodva mustrálja az állatot. — Aztán, jó verdás a bogó? Sándor készségessé válik. — Ez?! Ilyen lovad még neked sem volt! Pedig tudom, volt egy pár! Ha nekifog, szétszakítja a kocsit, de akkor is elhúzza! (Ha nekifog! — mondja, és ez igaz is.) — De ha nem hiszed, gyere utánam! Lép fel a bakra, fordul ki a gyepre. Sándor ismeri a hétvágást. És most mindent belead, hogy Gazsit lépre csalja. Van törleszteni való elég. Kinn a gyepen megáll a kocsival. Leugrik, kötelet rángat elő a bak alól. Gyorsan, idegesen köti össze a négy kereket. Reggel van, még nem bolond a Palkó. — Mutass nekem még egy lovat, amelyik'utánacsinálja! Mikor kész, fellép a kocsira. Néhány kibic is ösz- szeverődik a látványra. Szisszen a szíj, Sándor elordítja magát. — Gyű te! Húzzad! Nyeee...! Palkó! — kiabál, és segít az ostorral. A ló összerándul, és ina- szakadtából vonszolni kezdi a kocsit. A kerekek mélyen felszántják a gyepet. Vagy tizenöt méter után megáll. Sándor tudja; most elég. Leszáll, veregeti az állat nyakát. Erősen zihál. — Mondtam ugye? Ilyen lovat te nem találsz! De ha mutatsz még egy ilyet, ingyen neked adom! — teszi hozzá. Gazsi képe mozdulatlan, de a szemén látszik: elégedett. Jól benne vannak a dél- előttben, mire a Palkó tizennyolcért elkel. Az idegeskedő Palkót rúd mellé köti a cigány, rámolja a családot is a sárga kocsira. Ragyogó képpel indít. — Ráró! Palkó! Gyű! A két árnyék egy pár szürkével zörög utána. Sándor végigizzadja a készülődést Csak addig bírja ki a Palkó, amig elmennek! De nem történik semmi baj. Az öreg Hegedűs kölcsön- lovával viszi haza a kocsit. Délután meg áldomást iszik a vásárra. — Na Gazsi, zsivány egy kupec vagy, de én is vagyok, aki vagyok! — somolyog befelé elégedetten. Hanem egy kis félsz azért rez- gelődik benne, -mert ez a cigány mindenre képes. Jó alkonyattal ballag haza. Csak úgy utcai ruhában meríti a két vödör zabot, viszi a lovaknak. Betyár odakint idegesen ugatni kezd. zörgeti a láncot. — Ki a fene lehet az? — morfondírozik, és tölti ki az abrakot. A lovak jóízűen ropogtatni kezdik. Fordulna az udvarra. Földbe gyökeredzik'»! lába. Gazsi nyomul befelé, a két másik megáll az ajtóban. Sándor fejéből kifut a vér. Ha ezek itt megszorítják ... — Etetsz. Sanyo, etetsz? Tellik a pénzemből, mi ? Aztán ordítani kezd. — Mit adtál te nekem!? Én bogót vettem tőled, te meg vadállatot adtál! Összetörte a kocsimat! A családomat az árokba borította! Majd a lábam tört! Milyen üzlet ez Sanyo?! Nagyot fúj. — Most pedig visszaadod a pénzemet! Ha nem, visz- szük ezt a sárgát! — csap a Sárga farára. Sándor szeme az. ajtófélhez támasztott vasvillára villan. A hórihorgas elkapja a pillantását, már nyúl is a szerszámért. A torkát gombóc szorítja. Csak kijut innen valahogyan! — Jól van! Pénz már nincs! Vigyétek a lovat! — préseli ki nehezen a szavakat, és indul kifelé. A másik három megdöbben ekkora engedékenységtől. nem is hiszik. A hórihorgas meg a sovány még mindig az ajtóban állnak. Sándor érzi, nem fogják kiengedni. Az ajtó előtt biztosítékul visszaszól: — Ne menj fartól, mert felrúg! — és .fordul kifelé. Bambán kiengedik. . Betyár érzi a^bajt, tépi a láncát, hörög, vicsorog. Sándor nem hagyja felocsúdni őket. Három ugrással a kutyánál terem, kapcsolja ki a karabinert. — Fogd meg. Betyár! Csibészek! — és ugrik a pet- rencéhez. Jó kétméteres akácrudat markol fel. A kutya mint tomboló fergeteg ront a vékonyra. Végighasítja a nadrágját, már a hórihorgast marná. Az félreüti a villával. — Csípjed Betyár! A vékony szinte visít. — Szúrd le! Szúrd le a villával! A hosszú ügyetlenül szúr. A kutya kikerüli a döfést, belemar a karjába. Hörögve rázza a nagy darab embert. Már Gazsi is kinn van, futnak a kapu felé. Betyár tépi a hosszút. — Minek engedtétek ki!!?? — ordít Gazsi, és pucol legelöl. Sándor biztatja őket. — Takarodjatok kifelé! Csípd meg Betyár! Dördülve csapódik a kapu. A három lókötő ugrál fel a kocsira. Palkó a sarog- lyához kötve nyerít. A .két szürke ágaskodva indul. Gazsi az öklét rázza. — Ezt megkeserülöd, a varnyúk vájják ki a szemed! Tönkretetted a családomat! Ezért még megfizetünk! Távolodón zörög a kocsi. Sándor ledobja a karót, könnyebbülve, hálásan öleli a kutya fejét. — Hej kiskutyám, ha te nem vagy .,. Egy ideig még remegő kézzel simogatja kutyája fejét. Nyomott hangulatban indul szénáért. Gazsi fenyegetőzése még a levegőben csüng. És ha komolyan gondolja?! Éledő méreggel nagyot fúj. — Kupecélet: kutyaélet! Veszek egy jó lovat a Sárga mellé, aztán vége! — határozza el. Ettől megkönnyebbül. Hatalmas, villa szénát vet a lovak elé. — Ne mondja az öreg Hegedűs, hogy nem etetem a lovát! Aztán megtorpan. — Hanem a villát nem teszem többé az ajtóba! És leszúrja a jászol mellé, a sarokba. Betyár megnyugodva heveredik a háza elé az udvaron. Szitás Erzsébet: Körtefa
