Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

NÉPÚJSÁG Két temetés Sarkadon Emlékezés 1849. augusztus 18-ára haderő első találkozásakor a nápolyiak szétverődnek. Az egyik osztrák huszár- • ezredben szolgált ekkor Mar­só Imre főhadnagy. Mint Marsó József jászfényszarui földbirtokos és neje, ispeki Balás Anna fia, gondos ne­velésben részesült. Katonai pályára készült, és lépett. Az olasz hadjárat megindu­lásakor huszonhét éves volt, és csapattestével Felső-Olasz- országban állomásozott. Ami­kor Frimont 1821. március 24-én ünnepéyesen bevonult serege élén, a két szicíliai _ . , _ _.. .. ,, , fővárosba, Marsó is ott ío- Szitás Erzsébet: Görög regek I vágóit a seregben. Az osztrák csapatok által biztosított nyugalom megszi­lárdulása után, 1821. május 15-én, Ferdinánd is visszatér Nápolyba, hogy ismét-elfog­lalja trónját és folytassa ott, ahol a felkeléskor elhagyni volt kényszerült. Mindent az osztrák császári csapatok­nak köszönhetett és sietett is ennek tanújelét adni. Fri­mont grófot hercegi rangra emelte, több mint busásan megjutalmazta, és részére, valamint tisztikara részére palotájában ünnepélyes foga­dást rendezett. Ezen az estén megjelent a nagynevű stíg- lianój Colonna, volt nápolyi alkirály, és ellentengernagy fiának, Luiginak és ennek feleségének, Francesca di Rivafinoli grófnőnek, a ná­polyi udvar első udvarhöl­gyének tizennégy éves szép. leánya, Giuseppa is. Itt is­merkedik Marsó Imre hu­szárfőhadnaggyal és első lá­tásra egymásba szeretnek. Az osztrák csapatok még évekig Itáliában maradnak. A két szerelmes összeháza­sodik, s már gyermekeik is születnek, mire a császári se­regeket végleg kivonják Olaszországból, illetve a Ná- poyi királyság területéről. Marsó magával viszi család- . ját és 1830-ban Pardupitz- • ban leszerelve, hazatér szü­lei birtokára, Jászfényszaru- ra. Házasságukból két leány és három fiú születik. De Marsó nemcsak csalá­dot hozott Nápolyból, hanem elhozta a felkelés, a karbo- nárik szellemét is. Elhozta az alkotmány emlékét. És amikor a reformkor küzdel­meinek eredményeként 1848-ban a magyarok is ki­harcolják alkotmányos jo­gaikat, Marsó a maga me­gyéje területén a szabad­elvűek soraiban harcol. Ami­kor pedig kitör a szabadság- harc, élére áll a megyei nemzetőröknek, azok ezre­dese lesz, és csapatával vé- gigküzdi a délvidéki harco­kat. Majd beáll honvédnek és a szabadságharc végén őrnagyként áll Világosnál, a fegyverletételkor. Ö is orosz hádifogságba esik és mene­tel sorstársaival Kis-Jenőre, Nagy-Szalontára, majd Sar­kadra. Vele van az egyik, honvédtiszt fia is. Marsóné kétségbeesve ér­tesül a fegyverletételről és férje, fia sorsáról. Lóhalálá­ban siet utánuk Világosra, majd tovább, míg Sarkadon utol nem éri őket. Itt pedig őt éri utol a kolera, és né­hány óra alatt végez vele, a romantikus szerelemmel és a házassággal egyaránt. Nem éri meg, hogy férjét -halálra ítélik, majd „kegyelemmel" tizenöt évi várfogságra kül­dik, amelyből csak közvetle­nül halála előtt szabadul; s nem éri meg fiának ugyan­csak tizennégy évi várfog­ságra ítélését sem. Jóval később a családi ke­gyelet márvány sírkövet emelt hantjá^, mely ma is hirdeti, hogy itt nyugszik „Marsó Imréné, stiglianoi hercegnő, Colonna Josepha. Született Nápolyban, 1808. szeptember 8-án, meghalt Sarkadon, 1849. augusztus 1, en Habermann Gusztáv Szitás Erzsébet: Görög regék II. Apáti Miklós: Egy mondat a tanítókról Bár név szerint illik emlegetni tanítóinkat, tanárainkat, én egy névtelen tanítómra emlékezem: az‘általános elvégzése táján, mint afféle kopott ruhás', hétgyermekes, kinőttnadrágú úriember hozzánk, a hírhedten szegény proletár-családhoz jelentette be magát azzal a nyíltan bevallott céllal, hogy szüleVm rábeszéli arra, hogy tanuljak tovább, mert ő még hitt abban, hogy a szocializmus a kiművelt fők közössége lesz, hát anyám besütötte a haját, apám megszögelte a széket, a sámlit, a szobát kitakarítottuk, a petróleum-lámpa üvegét sem felejtve ki, a rongyszőnyegek kimosva, a padló fölsikálva várta a tanító urat, és keményen eltökélt szándék, akarat: mi szegények vagyunk, másra kell a pénz, én nem tanulhatok — délután megjelent a mondott hétgyermekes, kopott kabátú, nagy bajusszal áldott, vöröshajú osztályfőnököm, engem kiküldtek, s hogy mi történt? azóta sem .. . végülis vállalták a szüleim a legfölkapottabb technikumot, mondván, ha fölvesznek, akkor biztos, hogy tudok valamit, s ha nem, úgy jó az is: én azóta is áldóm e jó tanítót, hogy bár mellékösvényeken, de eljuttatott Kispestről Óbudára, a Than Károly Technikumba, ahonnan, mint az köztudott, újabb ér régibb tanítók útján et/y ugrás csupán a Parnasszus hideg hegye. Szente Béla: A tanító aki hat ujjal születik, az nem moshatja le magáról a sebet. mert akinek levágják a hatodik ujját, hogy ne különbözzék a többitől, az csak a sebet nézi, és megrázza iszonyú üstökét országgyűlési — most már — képviselője lett Szegednek. A forradalmi lelkületű sze- gedi alsópapságnak vezére lett. Szabó Richard, Szűcs János, Szabados József az ő irányát követte. Amikor a szabadságharc, válságos stá­diumába jutott és az immár Szegeden tartózkodó kor­mány és országgyűlés, vala­mint az itt állomásozó kato­naság elhagyta a várost, ő is távozásra kényszerült. Makón át Aradnak, majd Világosnak vette útját. A kormánnyal és az országgyű­lési követekkel ment Ren- gey, Osztrovszky, Schmidt Ferdinánd, Biró Antal és sa­ját káplánja, Szűcs János kí­séretében. A háborús esemé­nyek miatt Makóra szorult püspöki aulán még bejelen­tette távozási kényszerét, és helyettes küldését kérte, hogy hívei ellátatlanok ne maradjanak a bevonuló csá­szári csapatok által uralt vá­rosban. Ott volt Világosnál és ott menetelt a legyőzöttek vonu­latában. Sarkadra érkezve hirtelen rosszul lett és né­hány óra után a reá vára­kozó megpróbáltatások elől megszabadította a halál. Környezete mélyen lesújt­va állta körül a .sírgödröt, amely magába fogadta. A nagy nevű Zay János sarka- di parókus bocsátotta utolsó útjára, míg Rengey Ferdi­nánd, sógora, szorgoskodott a temetésével kapcsolatos fel­adatok ellátásában. Barátai, politikai harcostársai, káp­lánja és Zay személyében maga az egyház vett végső búcsút a szabadságharcnak e forradalmi lelkületű pap­jától. Sírja jeltelen maradt, de a — bizonyára —, e na­pon melléje temetett Colon­na hercegnőnek évek múltán emelt, ma is álló sírköve, talán az ő sírját is segít azonosítani. A Nápolyban abszolutiszti­kusán uralkodó Ferdinánd trónja 182ü-ban inogni kez­dett. A népben lappangó elé­gedetlenség elérte tetőfokát és amikor két tiszt állt a .mozgalom élére, kirobbant a felkelés. Július 2-án meg­indultak a felkelők csapatai Nápoly ellen. A király által leverésükre kiküldött Gug- liano Pepe tábornok, látva a nép hatalmát, átállt és a for­radalmi csapatok élén vonult be Nápolyba. Erre a király átadta a hatalmat fiának, az pedig engedett a követelés­nek és alkotmányt hirdetett, melyre a király is letette az esküt. A Szent Szövetség nem nézte tétlenül a nápolyi ese­ményeket. Troppauban az ál­lamfők értekezletre ülnek össze. Elhatározzák a nápolyi „lázadás" felszámolását. Eh­hez csak éppen az érdekelt és távolmaradt király kéré­se és hozzájárulása lenne szükséges. Üjabb konferen­ciát hívnak egybe Laibach- ba —' ma Ljubljana —, melyre Ferdinándot is meg­hívják, kit az országgyűlés, bízva eskü alatt tett ígéreté­ben, útrabocsát. De az érte­kezleten az európai hatal­mak fejei meggyőzik Ferdi­nándot, ki megszegve eskü­jét, beleegyezik a Nápoly el­len indítandó katonai akció­ba. 1821 elején megindul pa­lotai Frimont János gróf fő­vezérlete alatt negyvenötezer osztrák Nápoly ellen. Bár Pepe ekkor ennek három­szorosának megfelelő haderő felett renedelkezik, Frimont ama felhívása folytán, hogy a király nevében jön,- meg- hasonlik tisztikara, és a két A szabadságharc Világos­nál véget ért. A cári seregek fogságába esett magyar tisz­teket és a Görgey-hadsereg védelme alá helyezkedett ci­vil funkcionáriusokat fegy­veres kíséret mellett indítot­ták útba Kis-Jenőn át Sar­kadra, ahol megállapodtak. A szomorú menetet a kolera kísérte, és ennek áldozata lett — többek között — Nyá- ry Ferenc és Marzsó Imréné. Nyári Ferenc Szegeden, 1799. július 31-én született, és papi pályára lépett. Isko­lái elvégzése után 1822-ben áldozópappá szentelték, és ezután káplán lett először Pécskán, majd Apátfalván, és végül a szent Rókusról ne­vezett Szeged—Rókus-újváro- si plébánián. Húga Aigner Ferdinánd városi főügyész­nek lett házastársa. Az ő ré­vén került rokonságba és barátságba Nyáry a városi főügyésszel, ki később a re­formkorban és a szabadság- harc alatt három ízben is képviselte városát a diétán. Nevét 1845-ben Rengeyre változtatta. Az idők folyamán' a Sze­ged—Rókusi plébánia meg­ürült, és Nyáryt választotta a városi tanács a parókia élére. Amikor 1831-ben ki­tört Szegeden a kolera, éjt nappallá téve sietett a két­ségbeesettek, betegek, hal­doklók segítségére. Kerületé­be tartozott a városi kórház, ahol a legtöbb beteg feküdt és halt meg. Az egyházi élet mellett a politikai volt az, amely ugyancsak lefoglalta figyel­mét. A reformkori eszmékért kezdettől fogva lelkesedve, sógora révén egyre szorosabb érintkezésbe jutott a szabad­elvűekkel, magáévá tette esz­méiket, és a reformország­gyűlések által országszerte terjedő hazafias mozgalom egyre aktívabb tagja lett. A negyvenes években részt vett a politikai mozgalmakban, s nem állt meg annak világi célkitűzéseinek hirdetésében, hanem az egyház terére is igyekezett átvinni a reform­eszméket. Kossuth Lajos fellépése, majd vezérszerepre emelke­dése után feltétlen hívévé szegődött. Ellentétben az egyházi fegyelmi .szabályok­kal az alsó papság élére áll­va szakállt, bajuszt növesz­tett, síkra szállt a fiatal pa­pok által támasztott követe­lésekért,^ a papok nősülési tilalmának feloldását köve­telte. Amikor kitört a szabad­ságharc, ő is propagálta a nemzetőrség felállítását és szervezését, majd soraikba állt, részt vett gyakorlatai­kon. Lelkesen kapcsolódott bele a „haza oltárá”-ra való adakozás mozgalmába, úgy is, mint az adományok gyűj­tője. úgy is, mint adakozó, hogy a Kossuth átal kibo­csátani akart magyar pénz­Stiglianoi hercegnő Colonna Josepha sírköve a sarkadi ótemetőben Fotó: Fazekas László nek megteremtessék az érc­fedezet. Amikor a haza sorsa a Windisch-Grätz-seregek elő­nyomulása folytán először került válságos helyzetbe, és sógora Debrecenből gyújtó hangú proklamációt intézett városa polgáraihoz, a prók- lamációt saját költségén ki" • nyomtatta, és ezer példány­ban terjesztette hívei között és általában városszerte. Magatartása a városban nem kedvelt, konzervatív es­peres, Kreming Antal rosz- szallását váltotta ki. Amikor azután Batthyány Kázmér az esperes működését felfüg­gesztette, az nyílt levélben igyekezett magát igazolni, és ebben — bár nevének em­lítése nélkül — támadta Nyá­ryt, aki egyedül' hirdette fenntartás nélkül a kormány eszméit és rendeletéit az egyházi szószékről, s kinek működését a városi tanács többször nyilvánosan elis­merte. Erre Nyáry ugyan­csak nyomtatásban közre­adott választ adott, ezzel is kifejezetten szembe helyez­kedve az egyház — reakciós­nak ítélt — esperesével. Részt vett az országgyűlé­si választások alkalmával a szabadelvű képviselők meg­választása- érdekében a kor­teshadjáratban, és bizonyára nem kis része volt abban, hogy sógora harmadízben is £. Kovács Kálmán : Kritika után ELSŐ NAP Letaglóztak, mint a vágómarhát, Az üvöltés a torkomon akadt. Egy hónap is kell, míg felépülök, és folytathatom mi félbemaradt. MÁSODIK NAP Kibírtam, élek, nem haltam bele, nem kell egy hónap, elég a fele. De ha torkát kezembe kaphatom, csúf lelkének isten irgalmazzon. HARMADIK NAP Mért bántanám a Jóska gyereket? Bakancsot is együtt fűztünk vele. S ahogy mostan látom az esetet, Egyben-másban igaza lehetett. 1982. augusztus 14., szombat KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents