Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14., szombat JETJ-Wl-fíTd Nem művészeket nevelnek Táboravatás munkával Szeghalom-Várhelyen Magyar írók perei 0 Nem volt ünnepi beszéd, nagy avatóünnepség, csak egyszerűen felépítették és benépesítették a Szeghalom melletti Várhelyen az új út­törő- és ifjúsági tábort. A környezet gyönyörű; a Sebes-Körös erdő borította partja. Helyesen ismerte hát fel a szeghalmi Nagyközségi Tanács az ott elhagyatva ál­ló épületben a lehetőséget. No, meg szorította is őket a szükség, hiszen a szeghalmi napközis gyerekeknek nyá­ron nemigen akadt eddig más, mint a kopár iskolaud­var, s a művelődni ház. A tanács először is előte­remtette a szükséges össze­get az építkezéshez — per­sze ezt csak leírni o, van könnyű —. majd segítségül hívták az üzemeket és a la­kosságot Így készült el az idei nyárra a tábor a nagy­községi tanács költségvetési üzemének kivitelezésében Sőt. • raktár építése még most is folyik. Kétmillió fo­rintért tehát, igen szerény, praktikus kivitelezésben el­készült a település első ifjú­sági tábora. Az összefogás sem hiányzott, ezt bizonyít­ja a 700 ezer forint értékű társadalmi munka. Hogy mégsem a napközis gyerekek avatták fel az új tábort, azt a sokáig makacs- kodó ivóvíz okozta. Szeren­csére. végszóra meggondolta fnagát, s az augusztus 9-én megnyílt művelődési tábor 40 lakóját már megfelelő mi­nőségben szolgálja ki. Olcsóbb is, jobb is Éppen az új, várhelyi tá­bornak köszönhetően került „haza” a három éven át Káptalanfüreden működő já­rási művelődési tábor. A tá­bor többnyire ' törzsgárda- tagjai egyöntetűen a hazai pálya előnyét látják, értéke­lik benne. Nem kevésbé a tábor fő szervezője és egyik vezetője. Sándor Jenöné, a szeghalmi járási művelődési központ igazgatója, aki a kö­vetkezőkben fogalmazta meg az új lehetőség előnyeit. — Nem véletlen, hogy elő­ször is azzal kezdem, hogy a művelődési tábor fenntartá­sa, üzemeltetése itt, Várhe­lyen lényegesen olcsóbb. Ez annál is inkább fontos, mert a tábor fenntartásához eddig biztosított anyagi források lassabban csörgedeznek. Más­részt, az itteni, környezet ideálisabb a Káptalanfüredi­nél. Csend, nyugalom kell az alkotó munkához. Azt eb­ben a szép környezetben, meg lehet találni. Mind a három szekciónk egymástól elszeparálva, külön helyi­ségben működik. És az is nagy segítséget jelent, hogy a Sárréti Termelőszövetkezet gondoskodik a táborlakók — nem is akármilyen — ebéd­jéről. Aztán az sem mindegy, hogy a Balaton partján csak ősszel rendezhettük volna a tábort, más időpontban nem tudtak helyet biztosítani szá­munkra. A tábor szervezésében, tá­mogatásában részt vesz a HNF nagyközségi bizottsága, a KISZ nagyközségi .bizott­sága, a könyvtár és a műve­lődési központ. Ezért talál­tuk rendjén valónak, hogy képviselőik velünk együtt ér­keztek a helyszínre. Egy kis beszélgetésre, egy kis tervez- getésre. Már változtatásra Is gondolhatnak így jöttek szóba a várható változások is. Négy • éven át ugyanis a tábor három szek­ciójában — irodalmi-alkotó. képzőművész. fafaragó — C senil es nyugalom övezi a csak KISZ-korosztály vehe­tett eddig részt. Jövőre — s ezt az új tábornak lehet kö­szönni — lehetőség nyílik arra, hogy idősebb alkotók is részt vegyenek a képessé­gek, készségek fejlesztését célul tűző művelődési tábor munkájában. Különösen az idősebb fafaragók hiányoz­nak. A célról beszélgetve Varga Istvánná, a HNF nagyközsé­gi bizottságának titkára és Sándor Jenőné szinte egy­szerre hangsúlyozták: a vár­helyi táborban nem művé­szek nevelése folyik. Ide mindenki eljöhet, aki érdek­lődik az irodalom, a képző­művészet, s a fafaragás iránt. S hogy elgondolásuk helyes, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint a táborlakók „törzsgárda”-létszáma. A másik változás témagya­rapítást fog hozni. Jövőre tervezik egy honismereti, helytörténeti szekció beindí­tását is. Remélve tőle, hogy az üzemtörténeti kutatások­hoz segítséget nyújtva az üzemek, vállalatok is nagy figyelmet szentelnek majd a tábornak. Önként vállalt szigorúság Vendégek ide vagy oda, minden szekcióban kemény munka folyik. Ezért, kissé szégyenlősen szakítjuk félbe az Endrödi Szabó Ernő ve­zette népes irodalmi-alkotó szekció munkáját. A téma: a legújabb magyar irodalom. Természetesen. a későbbi elemzéseket megelőzően, alapvető elméleti kérdések tisztázása szerepel a délelőt­ti programban. A munka pe­dig — saját bevallásuk sze­rint — jóformán nonstop módon folyik. Röviden hát néhány vélemény. Nagy Irma, Okányból: — Nagyon szeretem az irodal­mat. azért jöttem ide. No. meg felvételizni is szeretnék jövőre a tanítóképzőbe. A felkészülésben pedig segít az itteni munka. A békéscsabai Tóth János harmadik alkalommal vesz részt a tábor munkájában. Verseket ír, már pályázatot is nyert. _ — A táborozást követő né­hány hónapon ál írok es ol­vasok a legtöbbet. S bár mindig van határozott té­mánk. azért itt bármit meg­beszélhetünk, minden prob­lémámra választ kapok. A magammal hozott verseket is megbeszéljük, értékeljük, elemezzük. Elek Julianna a szeghalmi téeszből érkezett. Mint a TÜSZSZI versmondója jutott el ide. meghívás alapján. (Kár, hogy hármójukat kivé­ve a számukra tervezett programra a többi meghívot­tat nem engedték el.) la bort A jelenlevők többsége, a tábor nyújtotta előnyökről szólva azt is megjegyezte, hogy baj Van a kikérésekkel. A munkahelyek többsége ne­hezen, vagy egyáltalán nem engedi el őket, így idén is jó néhány fiatalt megfosz­tottak ettől az igazán hasz­nos, 9 napos táborozási le­hetőségtől. A képzőművészek munká­ját négy esztendő óta két budapesti alkotó vezeti: Szák András és Biró Fe­renc. A többiekhez képest helyzeti előnyük van. Ugyanis a szeghalmi műve­lődési központ képzőművé­szeti szakkörét is ők vezetik évek óta. Csoportjukban kö­töttségek nélkül dolgozhat­nak a fiatalok, aszerint, ki­nek mihez van tehetsége, kedve. Többféle technikát is bemutatnak, aztán lehet vá­logatni: linó, hidegtű, réz­karc, maratás. Van, aki gipszből plakettet formáz, vagy éppen agyagból kör­plasztikát készít A többiektől elszeparálva. Dián Tibor vezetésével vég­zik nagy elszánással munká­jukat a fafaragók. Reggel négykor kelnek, s szinte el sem hagyják a műhelyüket. Készülnek a kazetták, tükör­keretek, mángorlók . . . Papp Ferenc már kissé fáradt, hi­szen neki a várhelyi már a harmadik alkotótábor ezen a nyáron. Mégis, mikor á vál­tozást szóba hozzuk, elsőnek jelenti ki: — Nagyon örü­lök, hogy jövőre együtt dol­gozhatom az idősebb fafara­gókkal. Sokat lehet tanulni tőlük ... S hogy ők tanultaft-e va­lamit a várhelyi táborban, arról az a kiállítás fog val­lani, amely az itt készült munkáikat mutatja be jövő­re, a sárréti napokon. B. Sajti Emese Név a bitófán A gyökerek mélyen van­nak. Történelmileg Erdély gazdasági, s politikai fejlő­désének sajátosságaiban, csa­ládilag legalábbis az édes­apában, idős Jósika Miklós­ban. A gazdag, hírneves er­délyi arisztokrata fiatalko­rában ugyancsak heves, már-már forradalmi érzel­mű volt. hozzákezdett példá­ul a Marseillaise magyarra fordításához, s Lengyelor­szágba is készült, a szabad­ságharcos Kosciusko seregé­be harcolni. * * * b Ez az atmoszféra, az apai példa. Wesselényi Miklós és mások barátsága ösztö­nözte első politikai küzdel­meiben a fiatal Jósika Mik­lóst. 1834-ben részt vett az országgyűlési Napló kiadásá­ban, Wesselényi Miklós tár­saságában. Megúszta pör nélkül. Wesselényi már nem. s a rendőrség a titkos nyom­dát is lefoglalta. Romantikus terveket szőtt. Görögországba akart kiván­dorolni. Ennek csak egyik oka a byroni példa, a má­sik ok családi jellegű volt, s ebből a konfliktusból szár- rtiaznak első pőréi is. A fő ok a házassága. Fiatal ka­tonatisztként hirtelen — s szinte véletlenül — felesé­gül vette Kállay Leó sza­bolcsi földbirtokos Erzsébet nevű leányát, s -ez a házas­ság csaknem tragikusnak bi­zonyult számára. Egerben — 1839-ben —, a Szentszéknél válópert indít. A per azonban elakadt, Kál­lay Erzsébet így akarta meg­akadályozni Jósika házassá­gát Podmaniczky Júliával. A válóper nyolc esztendeig tartott, s talán soha nem ér véget, ha 1847. április 3-án át nem tér a református val­lásra, s végül 1847. június 4-én, a szilágyi református egyházkerület zsinatja ki nem mondja a válást. Lezárult hát ez a per is, s úgy tűnt. végre nyugalom veheti körül a magyar re­gény megteremtőjét. . * * * A történelem parancsá­nak ő is engedelmeskedett. Az 1848-as forradalom győ­zelme után a főrendiház Jó­sikát delegálta a Honvédel­mi Bizottmányba, amely 1848. szeptember 27-e után a tényleges hatalmat gya­korolta. Követte a kormányt Deb­recenbe is, részt vett a trón­fosztó országgyűlésen, fel­ügyelte a Közlönyt, a kor­mány hivatalos lapját, 1849. május 5-én kinevezték ke­gyelmi széki közbírónak.' Ráadásul Debrecenben, az országgyűlésen hatalmas be­szédet mondott, amelyben hazafiatlansággal vádolta a felsőháznak azokat a tagjait, akik mind a törvényhozás­tól, mind a katonai szolgá­lattól távolmaradnak. A teljes eszmei-szellemi odaadás hitével dolgozott, követte a kormányt Szeged­re, Aradra is, feleségestül. A végső bukás után felesé­gét Pestre küldi, ő maga vadászának ruhájában és igazolványával indul bujdo- sásnak. Az úticél: Lipcse, itt adott találkozót asszonyá­nak. Lipcsében Wehowsky né­ven molnármesterként élt. A bizalmatlan renedőrfő- nök gyakran magához hi-' vatta, gyanakodott rá, de nem eredeti neve, s rangja miatt, hiszen,a körözött Jó­sika Miklós képe ott függött a főrendőr szobája falán,. hanem azért, mert a búj- dosóban veszedelmes angol kémet szimatolt. Végül ki­utasította a városból. Jósika Új. levelezőlap A magyár vitorlás ver­senysport 100 éves évfordu­lója alkalmából augusztus 19-én új, alkalmi levelezőla­pot bocsát forgalomba a pos­ta, amely többszínű ofszet­nyomással az Állami Nyom­dában készült, Békés Rozá­lia grafikusművész tervei régi barátai közreműködésé­vel, Nicolas Winkler névre szóló útlevéllel Brüsszelben telepedett le. Közben nyil­vánosan megidézték 1850. januárjában a pesti hadi- törvényszék elé, felségsértés vádjában. Brüsszelben írni kezd né­metül és magyarul, kapcso­latba kerül magyarokszági lapokkal. Először Szilágyi Sándor kér tőle írást a Pesti Röpivekbe. Ezt azon­ban 1850-ben betiltották. 1851-ben a Magyar Hírlap munkatársa lesz. tárcákat ír — névvel! — a lapba, például a magyar bujdosó­kat kémlelő párizsi spiclik­ről. Ez a tárca 1851. szep­tember 22-én jelent meg. s ugyanebben a lapban másnap egy másik közle­mény: halálítélet a fölség- sértési perben. Idézzük az ítélet néhány passzusát: „Báró Jósika Miklós, erdélyi születésű, mintegy ötvenéves földbir­tokos, ki 1850. január 1-én felségsértési vád folytán nyilvánosan megidéztetett, de meg nem jelent” — s itt az indoklás következik, benne a korábban felsorolt tények, áz 1848—49-es ese­ményekben betöltött szerepe. Mindezek alapján Jósika Miklóst és harmincöt társát „egyhangú szavazattal" ... „miképp összesen a felség­sértési bűn részesei” . . . „va­gyonuknak elvétele mellett, a lázadás által okozott károk megtérítésére ítéltetnek, kö­tél általi halál által bünte­tendők, s nevök a bitófán kifüggesztendő." S valóban. az ítéletet szeptember 22-én in effigie (jelképesen) végrehajtották, azt fekete fatáblán Jósika Miklós neve mellé tűzték. Ott függtek a nevek, köz­tük Andrássy Gyula, Guyon Richard, Irányi Dániel, Kos­suth Lajos, Madarász Lász­ló, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Szemere Bertalan. Te­leki László, s mások nevei. Az ítélet után, október 9- ig jelentek meg még tárcái a Magyar Hírlapban, aztán elkobozták vagyonát, betil­tották II. Rákóczi Ferencről írott regényét. Attól kezdve neve Magyarországon le nem írható magyar nyelvű könyv, cikk fölé, vagy alá. Leg­alábbis a törvény szerint. 1853-ban adhatja ki a sza­badságharc után első regé­nyét, az Eszthert Heckenast, Jósika régi kiadója. A köte­lezvény azonban szigorú, amint az íróhoz írt levelé­ben a kiadó tudatja* „A re­gényt kedvezően ítélték meg. s felsőbb helyről megkapta a nyomtatási engedélyt is. de azon kifejezett és kötele­ző conditio sine qua non- nal, hogy a szerző neve, va­lamint bármi célzás (a czímlapon. vagy borítékon), vagy a szerzőre vonatkozás a könyv szövegében szigo­rúan mellőzendő”. . Ettől kezdve „Az Eszther szerzőjétől” néven adják ki könyveit, de szigorú cenzú­rái szabályokkal, amelyek szerint minden utalás, hi­vatkozás tilos az 1848—49-es eseményekre, még történel­mi ecsetelésnél is, s olyas­mi is, ami azokkal összevet­hető. Tilos a nemzeti gyű­lölködés minden kifejezése, valamint a szabadságszere- tetre izgató rajzok és frá­zisok. Jósika Brüsszelben, ké­sőbb Drezdában élt, s ott is halt meg. 1860-ban A két barát című regényen szere­pelt újra: írta Jósika Miklós. Bényei József alapján. Ára: 1 forint 40 fil­lér. A bélyegképen egy 470-es típusú hajó látható a Bala­ton vizén. A levelezőlap bal ■oldalán levő kép Bienen Yolle hajókat ábrázol. A levelezőlapot a forga­lomba bocsátás napján a ki­jelölt postahivatalokban el­ső napi bélyegzővel látják el a vásárlók kívánságára. MOZI Seriff és az idegenek Egy újszülöttnek minden ’ Bud Spencer-film új. Ne a mozivásznon pergő történet­ben keressük tehát a hibát, ha úgy gondoljuk, hogy a film egyik-másik jelenete korábbról ismerős. Persze, hogy láttuk már szinte va­lamennyi elemét korábban, mégis újra meg újra jegyet váltunk a moziba, ha a ro­bosztus mackó a főszereplő. A Búd Spencer nevével jel­zett filmekben ugyanis nem lehet csalódni. Pontosan azt adják, amit a közönség el­vár tőlük. Így a Seriff és az idegenek című is a maga módján tisztességes munka. Megfelelő számú ökölcsapás, langyos izgalom és itt-ott igazi humor is fűszerezi az egyébként szinte elképesztő­en bárgyú cselekményt. Michele Lupo, a film ren­dezője „ráállt” a korábban bevált Piedone-vonalra. A derék olasz zsaru viszontag­ságos kalandjai során elju­tott már Afrikába, Egyip­tomba, Hongkongba, s min­denütt mellé szegődött egy pöttömnyi gyerek, aki az il­lető földrészen divatos szí­nű bőrt viselt. A története­ket is mintha indigóval má­solták volna egymásról, csöppet sem változtak. Ám a földrészek száma véges, a közönség igénye pedig egye­lőre végtelennek látszik, ezért új ellenfelet kellett ke­resni a vasöklű népi hős számára. Jöttek tehát a tá­voli égitestek lakói. Gonosz robotok. Jöttek, láttak és vesztettek. Hja kérem, ahol a jóság és az erő olyan szo­borba ötvöződik, mint ami­lyen Búd, nem kell félni. Felsóhajt a nézőtéri kö­zönség, mindenki elégedet­ten távozik. Évente, féléyen­ként minden szellemi káro­sodás nélkül el lehet visel­ni egy-egy Piedone-filmet. (Még ha ezúttal Seriff álnév alatt osztogatja is jól be­vált pofonjait.) Filmforgal­mazásunk ezúttal mérték­tartó, nem tömnek túl ben­nünket e sorozattal. Nyer­tesei vannak csak a találko­zásoknak: megtelik a mozi, jól szórakozik a közönség. Minden O. K., mondhatnánk stílusosam ha már seriff­filmről van szó. Ez kell a népnek, ezt veszik, ezen él­nek. Csakhogy ugyanez a „nép”, hasonló közönség töl­tötte meg zsúfolásig a né­zőtereket, amikor ugyanez a bámulatos színészegyéniség egy művészi értékkel is mégáldott filmben, a Sötét Torino című történetben ját­szott. Nem szabad tehát alá­becsülni a közönség igényét, vagy legalábbis egy picit magasabbra lehetne emelni a mércét. Csortos Gyuláról jegyezték fel, hogy egy újságíró kér­désére dühösen kifakadt: „A film, édes fiam, nem művé­szet, hanem üzlet.” Nos, számtalan cáfolat született már e keserű panaszra, sok­szor lehettünk tanúi a mo­zivászon előtt is lélektisztí­tó, felejthetetlen pillanatok­nak. Igaz, művészi alkotá­sok létrejöttéhez sok minden szükséges. Csak a kegyelem pillanatában születhetnek a művek, ez pedig ritkábban látogatja meg a filmszakma embereit. A mozik nézőterei viszont éhesek, a filmvász­nakra új meg új képsorokat kell vetíteni. Kell szemünk­nek a vibrálás, agyuknak a moziizgalom. Megyünk te­hát, nézzük, „vevők va­gyunk” a filmpiac termé­keire. És még szerencse, ha Búd Spencer főztjével etet­nek bennünket. . (Andódy) Kemény munka folyik az Endrődi Szabó Ernő vezette irodalmi-alkotó szekcióban Fotó: Veress Erzsi (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents