Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-13 / 162. szám

o 1982. július 13., kedd HZHil'jmtj a személyzeti munka kézikönyve Régi igény a személyzeti munkával foglalkozók köré" ben, hogy tevékenységük se­gítéséhez megfelelő kézi­könyvet kapjanak. Olyan művet, amely a párt ká­derpolitikai határozatainak és az állami személyzeti munkáról szóló miniszterta­nácsi határozatoknak a vég­rehajtásához nyújt gyakorlati és módszertani segítséget. Ezt a régóta meglevő igényt elégíti ki a személy­zeti munka kézikönyve, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál, 383 oldal terjedelemben, 40 fo­rintos áron. A kézikönyv elkészítésében jelentős számú szerzői gár­da vett részt. Szerzői között találhatók az állami és po­litikai szervek vezető mun­katársai, a különböző tudo­mányterületek képviselői és a gyakorlati élet szakembe­rei. A szerkesztés alapelve az volt, hogy a munka — a káderpolitikai elvekből ki­indulva — a személyzeti munka gyakorlatának mód­szertani gyűjteménye legyen, felhasználva az ehhez kap­csolódó korszerű tudományos ismereteket is. Ennek alap­ján a kézikönyv a káderpo­litikai elvek szellemében sorra veszi az alapvető sze­mélyzeti problémák megol­dásának gyakorlati módsze­reit és teendőit. Minden munkaszervezet­ben, vállalatnál és intéz­ménynél a személyzeti mun­ka irányítása az első számú vezető hatáskörébe tartozik, ezért egyik fejezet a veze­tők személyzeti feladataival foglalkozik. Tárgyalja a ve­zetők személyzeti munkájá­nak területeit, a feladatok megszervezését és a sze­mélyzeti apparátus működé­sét. Az állami személyzeti munka jogi szabályozásának kérdéseivel is külön fejezet foglalkozik. Ebben nemcsak az alapvető jogszabályok ösz- szefogása bizonyul hasznos­nak, hanem annak kifejtése is, hogy a szabályozás köré­be vont személyzeti felada­tok jogalkalmazásának mi­nősülő végrehajtása során milyen jogi szempontokat kell figyelembe venni. A személyzeti munka egyik „klasszikus” problémáját, a kiválasztási folyamat sokré­tű összetevőit dolgozza fel egy másik fejezet. Bőséges anyagot nyújt a hármas kö­vetelmény érvényesítésének módszertani feltételeiről. Fel­hívja a figyelmet — egyebek közt — arra, hogy adott munkakörre a megfelelő em­ber kiválasztásához a betöl­tendő munkakör elemzését, az alkalmassági kritériumok meglétének elbírálását, az esélyes jelöltek különböző módszerekkel történő fel­kutatását kell elvégezni. Rá­mutat arra, hogy az eredmé­nyes kiválasztás a beállított dolgozó beválásában mutat­kozik meg. Részletes magya­rázatot találunk a beválás fogalmáról. Az új dolgozó beválásához azonban szük­séges még a munkakörébe és a szervezetbe illeszkedésé­nek módszeres megszervezé­se. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik egy fejezet. Tárgyalja a kötet a sze­mélyzeti munkában az okta­tási és továbbképzési fel­adatokat, a dolgozó ember szakmai életútjának és élet­pályájának támogatását, és munkára ösztönzését a szer­vezetben, az utánpótlás ter­vezését, kiválasztását és ne­velését. Ez utóbbi téma je­lentőségét! fokozza, minden munkaszervezetben, válla­latnál, intézménynél sürgető feladat a vezetők utánpótlá­sa. Ebből fakadóan már ál­talánossá válik, hogy a kü­lönböző munkaszervezetek utánpótlási terveket készíte­nek. A kézikönyv ehhez a munkához gyakorlati segít­séget nyújt. A személyzeti apparátusok gyakran készítenek statiszti­kai elemzéseket a személyi állományról. Ehhez kapcso­lódóan a kötet tárgyalja, hogy a személyi állomány mennyiségi és minőségi szempontú elemzésében ho­gyan használhatók fel a szo­ciológiai módszerek. Megta­láljuk a minősítési rendszer ismertetését, és a minősítő munka módszertani eljárá­sainak áttekintését is. Mind­ezek annak gyakorlati kivi­telezésében segítenek, hogy a vezetők a minősítéssel a minősített dolgozó tevékeny­ségének és magatartásának átfogó értékelését adják, és céltudatosan munkálkodja­nak a minősítésre kerülő dolgozók nevelésén. Ismertetést kapunk a la­pokon a személyzeti munka nyilvántartási rendszeréről, felépítéséről, a személyzeti dokumentumok kezelésének szabályairól, a mindennapok gyakorlatában felmerülő el­járási probléma megvilágítá­sával. illetve a megoldások módjával. A személyzeti munka területeinek részletes tárgyalását összefoglaló jel­legű fejezet zárja, amely a személyzeti munka értékelé­sének, ellenőrzésének kér­déseit tekinti át. önálló fejezetekben mu­tatja be a kötet a személy­zeti munkához kapcsolódó tudományos ismereteket, megtaláljuk a szervezet-, szervezés- és vezetéselmélet­ről, a jogokról, a munkagaz­daságtanról, a felnőttnevelés­tanról, az egészségügyi isme­retekről és a statisztikáról szóló tudnivalókat. Vala­mennyi hasznos alkalmazási lehetőségeket kínál a sze­mélyzeti munkához. Kiknek is íródott a kézi­könyv? Tulajdonképpen mindazoknak, akik a sze­mélyzeti munka kérdéseivel foglalkoznak. Körük elég széles, ezért egyformán hasz­nos lehet a különböző szin­tű vezetők, a személyzeti apparátusban dolgozók, a po- tikai és társadalmi szervek tisztségviselői számára. Ér­demes lesz forgatniuk a könyvet a vezető-továbbkép­ző tanfolyamok, az esti egye­temek és speciális kollégiu­mok hallgatóinak. Számot tarthat a könyv az alapszer­vezetek vezetőségi tagjainak érdeklődésére is. Országos vásár és szélmalom-látogatás Dorozsmán Országos kirakodóvásárt tartottak vasárnap Szeged messze földön híres város­részében : Kiskundorozsmán, a nevezetes szélmalom szom­szédságában. Felvonultak portékáikkal a fazekasok, a késesek, a kádárok, a szíj­gyártók, a bútorasztalosok, a szűcsök, a mézeskalácsosok és még sok más mesterség­beliek. Nemcsak idénycikke­ket árusítottak, hanem téli csizmát, szűröket, meleg sap­kákat, sőt subákat is, ame­lyek ilyenkor olcsóbbak, mint a hideg időszakban. Nem volt hiány antik hasz­nálati és dísztárgyakból sen?: Dúsan faragott tokban levő ingaórákat, márkás festmé­nyeket, porcelánokat, kris­tályvázákat, éppúgy lehe­tett kapni, mint bélyeg- és könyvritkaságokat — köztük múlt századbeli szakács- könyveket, vagy éppen vi­rágzó kaktuszkülönlegessége­ket. Több mint húszezren for­dultak meg a hagyományos vásárban, akik messziről jöttek, nem mulasztották el az alkalmat, hogy megtekint­sék a Dankó Pista nótájá­ból híressé vált dorozsmai szélmalmot. Az 1821-ben épí­tett malom az Alföld egyik legrégibb ipari műemléke. Új rendelet a luvarozé kisiparosokról A Minisztertanács módosította — egyszerűsítette — a magán- személyek gépjárműhasználatá­ra vonatkozó kodábbi rendele­A lakosság áru- és személy- szállítási igényeinek jobb ki­elégítése érdekében az elmúlt év során határozatok születtek arról. hogy magánszemélyek kisipari tevékenységként taxi­val személyszállítást végezhesse­nek, s az árufuvarozásra vonat­kozó rendelkezések is változtak. Az 1981. évi jogszabályok szerint ilyesfajta feladatokat elsősorban magánszemélyek részére és kor­látozott földrajzi határok kö­zött végezhették a fuvarozó kis­iparosok. A helyi hatóságoknak joguk volt arra is, hogy saját megítélésük szerint az adott te­rület ellátásától tegyék függővé az iparengedélyek kiadását. Az új jogszabály azt az elvet érvé­nyesíti, hogy az iparengedélyt ki kell adni, ha a folyamodóval szemben törvényes kizáró ok nincs. Mindez várhatóan lénye­gesen javítja a lakosság ellátá­sát, egyben könnyít a kisiparos fuvarozók helyzetén, a fuvar- vállalások feltételein. Ezentúl nemcsak meghatározott terüle­ten, hanem bárhol az ország­ban taxizhatnak, fuvarozhatnak a kisiparosok, s nem kizárólag magánszemélyek megbízásából. A módosítás alapján a költség- vetési szervek, illetve költség- vetési rend szerint gazdálkodó egyéb szervezetek részére kor­látozás nélkül végezhetnek fu­varozási feladatokat a magán- fuvarozók. Meghatározott eset­ben a vállalatoktól, szövetkeze­tektől is vállalhatnak munkát, elsősorban kommunális jellegű szállításoknál (például szemét­gyűjtésnél vagy a lakosság el­látását szolgáló elosztásban, il­letve tüzelőanyagok, propán­bután gázpalackok szállításá­ban). Az új rendelet érinti a ma­gánszemélyek által üzemeltet­hető gépkocsik teherbíráshatá­rának kérdéseit is. Ezentúl a fu­varozó kisiparosok az eddigi legfeljebb 5 tonnás helyett 6 tonna hasznos teherbírású ko­csit és pótkocsit tarthatnak üzemben. Az egyéb kisiparosok és magánkereskedők az eddigi 3 tonnás helyett 5 tonnás teher­gépjárművet használhatnak, és ehhez pótkocsit is üzemben tarthatnak. Azok, akik tüzelő­szállításra, propán-bután gáz­palack fuvarozására vagy autó­mentésre specializálódnak, men­tesülnek a teherbírási korláto­zások alól, sőt, a célnak megfe­lelően átalakított gépkocsit is alkalmazhatnak. A kormány új rendelete ter­mészetesen nem változtat a szo­cialista szektor elsődleges szere­pén az áru- és személyszállítás­ban, de módot nyújt arra, hogy a magánszerriélyek tevékenysé­ge is hozzájáruljon lakosság el­látásának javításához. A teher­bírási megkötöttségek enyhíté­sével a rendelet alkotói azt kí­vánják elérni, hogy még rugal­masabbá váljanak a kisipari te­vékenységhez kapcsolódó áru- szállítások — s ezt segítendő: módjuk legyen a kisiparosok­nak a feladatuk elvégzéséhez legalkalmasabb gépjárműtípus használatára. A szarvasiak kenyere Vajon milyen kenyér kerül a szarvasiak asztalára? Avagy másképpen fogalmaz­va a kérdést, milyen az a kenyér, péksütemény, amely a Békés megyei Tanács 2. sz. Gyomaendrődi Sütőipari Vállalatának legnagyobb, szarvasi üzemében készül? A választ keresve tartsunk együtt a népi ellenőrökkel, és a városi tanács termelés­ellátási felügyeleti osztályai­nak munkatársaival, városi tanácstagokkal, akik a szarvasi sütőüzemben, tíz el­árusítóhelyen és egy üzemi konyhán jártak kenyér­ügyben, és megkérdeztek jó- néhány vásárlót is. Ezt kö­vetően pedig lapozzuk át a másik fél, a 2. sz. sütőipari vállalat beszámolóját is, amelyben tevékenységéről, gondjairól adott számot • a városi tanács végrehajtó bi­zottságának. A szarvasi sütőüzem fel­szereltsége, technológiája, a kenyér és péksütemények előállítására, az igények ki­elégítésére alkalmas, a ke­reskedelem időben megren­deli az árut, s az üzem győ­zi kapacitással. Igaz, ez nem mindig sikerül- gond nélkül, esetenként ugyanis 4-5 szak­munkás is hiányzik. De lás­suk a minőséget: a vizsgáló­dás során a kenyér és pék­sütemények összességében jó minősítést kaptak, összessé­gében — mert előfordult azért, hogy az „alföldi” ke­nyérből kimaradt a só. Meg­történt, hogy az egyik ABC- ben nem vették át a zsemle­kenyeret, panaszkodnak az üzletekben, hogy rendszerint törött kifliket is kapnak, hogy hétfőn reggel pénteki sütésű kenyeret szállítanak nekik. A vevők kifogásolják, hogy a szarvasi üzemben nem készül sóskifli. A több­féle kenyér közül a három­kilós, cipó alakú a legkelen­dőbb, de a megrendelt meny- nyiséget ebből nem mindig kaDiák meg az üzletek. A szállítás körülményei ellen többnyire nincs kifogás, a aéokocsikban polcokon uta­zik a kenyér, s a szállító- munkások kaptak védő- és munkaruhát. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ez a védőruha nem mindig a legtisztább. Mindezek után lássuk a vállalat helyzetét. Tizenkét üzemük működik, melyek a szarvasi és szeghalmi járás jelentős részét látják el ke­nyérrel, péksüteménnyel. Az Lehet választani, megérkezett szarvasi ABC-be. üzemek közül a legnagyobb kapacitású a szarvasi, ame­lyet az V. ötéves terv idő­szakában felújítottak. Ez a szarvasi üzem gondoskodik Szarvas, Csabacsüd, örmény­kút és Kardos teljes ellátá­sáról, és szállít 1 kilogram­mos kenyeret és péksüte­ményt Békésszentandrásra, és Öcsödre is. Az idei első ne­gyedévben ötféle kenyeret sütöttek, naponta átlagosan 80 mázsát. Az ötféle kenyér közül a legtöbb a 3 kilo­grammos cipó és vekni, va­lamint az 1 kilogrammos kenyér. Tavaly nyáron sü­töttek „Rákóczi-kenyeret” is, amelyet szeletelve, fóliába csomagolva hoztak forga­lomba. Péksüteményből 20 féle készül a szarvasi üzem­ben, ezen belül a legtöbb a kifli-, a kalácsféle és a zsemle jellegű termék. Az üzemben három mű­szakban dolgoznak, délután készül a kenyér és péksüte­mény, éjszaka elsősorban sü­temény, délelőtt szintén ke­nyér. A rekonstrukció óta van lehetőség többféle ke­nyér, péksütemény készítésé­re, de a hagyományos há­rom kilogrammos cipót csak egyik kemencében lehet süt­ni, így ebből a kenyérfélé­ből kevesebbet tudnak szál­lítani, mint amennyire igény van. Az utóbbi időben azon­ban egyre népszerűbb az egy- kilogrammos kenyér is. Ami a minőséget illeti, a válla­a friss kenyér az egyik Fotó: Kovács Erzsi lat vezetése nem elégedett a szarvasi üzemben készült kenyérrel, elsősorban vonat­kozik ez az egykilós kenye­rekre. S ennek a szélsőséges minőségnek nemcsak a liszt az oka, hanem az is, hogy megsértik a technológiai fe­gyelmet, nem ügyelnek kel­lő gonddal a munkára. Ezen úgy igyekeznek változtatni, hogy fokozták a felügyele­tet, az ellenőrzést, növelték a minőségi prémium össze­gét, amely csökkenthető, vagy megvonható. A péksütemény általában jó minőségű, különösen a kiflifélék. A fogyasztók hiá­nyolják a sóskiflit. Ilyet azért nem sütnek az üzem­ben, mert a kemencék fém­berendezéseit a só hamar tönkreteszi. Végül a munkaerőhelyzet­ről, hiszen ez nem kis mér­tékben befolyásolja a terme­lést: kevés a szakmunkás, és az utánpótlás sem biztató. Az 1981 Ö2-es tanévre szer­ződött 16 ipari tanuló közül egy sem volt szarvasi, s az új tanévben is mindössze egy idevalósi a 19 ipari tanuló közül. Mindezzel együtt elisme­rés illeti azokat a szorgal­mas sütőipari dolgozókat, akik három műszakban, a kemencék melegében talpal­nak, hogy naponta friss ke­nyér kerüljön a szarvasiak asztalára. T. I. Az idén 18 ezren üdülhetnek SZOT-beutalóval külföldön A vállalatok, intézmények, gyárak dolgozói, illetve a szakszervezeti tagok általá­ban ismerik a belföldi SZOT- üdültetés rendszerét. Kevés­bé köztudottak azonban a külföldi beutalási lehetősé­gek. A januártól évényes üdülési szabályzat alapján minden szakszervezeti tag az alapszervezetében csak 3 évenként igényelhet külföldi beutalót, beleértve a hajó­üdültetést is. Az igényeket nehéz kielé­gíteni, mivel sokkal több a jelentkező, mint a beutaló. A kiválasztásnál a szakszer­vezeti bizottságoknak körül­tekintően kell eljárniuk. Szo­ciális vagy egészségügyi in­dok nem jöhet számításba, mint a belföldi üdülésnél. Az elbírálás alapja a hosszabb időn át végzett kiemelkedő gazdasági vagy közösségi munka. Tehát jutalomnak számít, épp ezért helytelenül járnak el ott, ahol 2—3 éves tagsággal rendelkezők is kap­nak külföldi beutalót, mivel mások hosszú esztendők óta várnak erre. A beutalók oda­ítélése előtt szükséges a szak- szervezeti bizalmi javaslata, és a kollektíva előtt hozzák nyilvánosságra, hogy kit ré­szesítenek a kedvezményes külföldi útban. A nyugati utaknál figyelembe kell ven­ni azt az útlevélkorlátozást is, hogy minden magyar ál­lampolgár naptári évenként csak egy alkalommal mehet nyugati országokba magán­jellegű egyéni vagy társas- útra. Évenként csak annyi szak- szervezeti tag kaphat külföl­di SZOT-beutalót, mint ahá- nyan a fogadó országokból hazánkba érkeznek. A lét­számot, az útvonalakat és a szolgáltatásokat az évenként kötött megállapodások tartal­mazzák. Idén a tavalyival azonosan, 18 ezren üdülhet­nek SZOT-beutalóval külföl­dön, a jegyeket mintegy 8 ezer alapszervezet között kell elosztani. így nem jut éven­te mindenhová külföldi be­utaló. Az idén 11 országba, 32 út­vonalra küldhetők el a szak- szervezeti tagok: Ausztriába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Finnországba, Jugoszláviába, Lengyelországba, Mongóliá­ba, az NDK-ba, Olaszország­ba és a Szovjetunióba. A finn és a mongol utat mind­össze hatvanan vehetik igénybe. Az ár az időtar­tamtól, az országtól, az úttí­pustól és az utazás módjától függ. A szocialista országok­ba érvényes kéthetes beuta­lók ára általában 3000—4000 forint. A 6 napos pozsonyi hajóút 1100 forintba kerül, de a legdrágább, 10 napos olaszországi repülős út is csak 7200 forint költségű — költőpénz nélkül. A vendégek városnéző sé­tákon, autóbusz-kiránduláso­kon, múzeumlátogatásokon és különböző rendezvényeken vesznek részt, amelyek térí­tésmentesek, esetenként fa­kultatív programokat is szer­veznek. A 18 ezer külföldi beuta­lóból 10 ezer darab hajó­üdülésre érvényes, májustól október végéig tartó 6 napos turnusokban. A pozsonyi ha­jóút egyik állomása a szlo­vák főváros, a programban szerepel egy egész napos au­tóbusz-kirándulás is, Pös- tyénfürdőre. A másik igen kedvelt hajóút: Bratislava— Wien; 1 napos pozsonyi és 3 napos bécsi tartózkodással. Az Al-Dunára visz a harma­dik út: Újvidék—Belgrád— Kazán-szoros érintésével. Az Orsóvá alatt levő közös ju­goszláv—román zsilip megte­kintése is szerepel a prog­ramban. A hajóutakon kívül a leg­többen — csaknem 3 ezren — a szomszédos Csehszlová­kiába utazhatnak: az Ala­csony- és a Magas-Tátrába, a gyógyvizéről ismert Ma- rianske-Lazneba, a morvaor­szágbeli — gyógyüdülőként nyilvántartott — Luhacovi- céba, valamint Prágába. A Szovjetunió szebbnél szebb tájaira 2 ezren juthat­nak el. A Fekete-tenger mel­letti üdüléseken kívül igen népszerűek az öt város — Kijev—Minszk—Leningrád —Tallinn—Moszkva-utak is. Az NDK-ba 1300-an kap­hatnak beutalót. Két hetet tölthetnek a Keleti-tenger mellett Rügen-szigeten, a Berlinhez közeli tóvidéken: Buckovban, a szászsvájci ré­szen: Hohnsteinben, a thü- ringiai Tabarzban és télen Oberhofban. Kisebb létszámban vehet­nek részt a vendégek jugo­szláviai, romániai és bulgá­riai tengerparti nyaraláson, valamint a lengyelországi üdülésen, a Beszkidek egyik legszebb, klimatikus gyógy­helyén, Krynicán. Ausztria festői szépségű hegyvidéki üdülői 1500 be­utaltat fogadnak 10 napos turnusokban. Hétszázan ugyancsak 10 napon át Itália szépségeivel ismerkedhetnek meg: Róma —Firenze—Rimini—Velen- ce-útvonalon. A Szovjetunióba valameny- nyi üdülésnél és a háromféle hajóútra csak annyi a házas- pári jegy, mint a kétágyas szobák száma. így kizáróla­gosan csak a házaspári be­utalóval rendelkezőket tudja a csoportvezető együttesen elhelyezni. A többi üdülés­ben nincs korlátozva a két­ágyas szobák igénybevétele. Bányai János. a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság osztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents