Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-09 / 159. szám
1982. július 9,, péntek Újítások nyomában Vegyszeres pillanatok A szépen fejlődő növényzet nemcsak a gondos földművest dicséri, elárulja a vetés, vegyszerezés közben elkövetett hibákat is. Ezek egyikét, a táblaszéli növények pusztulását sokan a növényvédelem szégyenfoltjainak mondják. Okkal, ha emberi hanyagság okozta őket. És ok nélkül, ha nem ismeretes olyan technológia, amely- lyel elkerületők ezek a károk. De ha már ismert a módszer, semmi sem menti a „foltozókat”. Egy újítás bevezetése kapcsán hasonló helyzet tapasztalható az új- kígyósi Aranykalász Tsz- ben ... A szövetkezet egyik irodájában beszélgetünk Szabó Lajossal, a műszaki főágazat vezetőjével és Lengyel Ferenc műszaki fejlesztővel. Növényvédelmi újításuk lényegét magyarázzák: — Korábban mi is a táblaszélen kevertük a növényvédő szereket — kezdi Lengyel Ferenc —, nálunk is gyakoriak voltak a keverés helyén a növénypusztulások. Akárhogy vigyáztak az emberek, mindig elcsurgott egy kicsi a szerből, ott aztán nem sok tő maradt épen. Igaz, hogy benzinmotorral kevertük a vegyszert, de nem sikerült igazán homogén per- metlét készíteni. Ha egyszerre öt helyen dolgoztak a nö- vényvédősök, öt helyre hordtuk ki a vizet, öt helyre a zsákolt szereket, és legalább öt ember dolgozott a keverésen. Ezért határoztunk úgy a kollégámmal két éve, hogy létrehoznuk egy stabil, *köz- ponti vegyszerkeverő-telepet. Harmadik beszélgetőtársunk, Medovarszki György eddig szerényen hallgatott: — Nekem tulajdonképpen munkahelyi kötelességem, hogy elbíráljam az újítási javaslatokat, és ha jónak találom őket, mindent megtegyek a megvalósításuk érdekében. Szabó Lajos kiegészíti: — Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tudása, fantáziája van az újítási feKépzeletet felülmúló valóság Csakhogy a valóság még a képzeletünket is felülmúlta. Egyszerre átok és szerencse volt, hogy első ötperces szabad szemlélődésünk a Puskin téren, a csodálatos Roszt- rum oszlopok tövében, az építészeti különlegességnek számító egykori értéktőzsde — ma Haditengerészeti Múzeum — előtt nem nyúlt hosszabbra. Mert a méltóság- teljesen hömpölygő Néva, a part mentén sok száz, elme- rülten horgászó leningrádi látványa, a sokféle, ámuldozó európai és tengerentúli náció 'egyetlen morajlásba fúló beszéde, a kattogó fényképező- és berregő felvevőgépek valósággal elszédítettek. No és a meglepő 18 Celsius-fokos „hőség”, a mindig fújó széllel. Jólesett hát a „hazai” busz, és az idegenvezető megnyugtató védelme. Ez alatt az öt perc alatt jöttem rá: veszedelmes város Leningrád. A művészien készített kovácsoltvas kerítésektől, a feltűnően gondosan ápolt és lépten-nyomon felbukkanó parkok, az építészeti csodák (hogy milyen áldozat árán tudják őket ilyen hibátlan pompájukban fenntartani?), a rendkívüli távolságok, méretek és tömeg: mind megannyi lehelelősnek. Hogy meglátja-e mi van a tervrajzba^, shogy mit lehet kihozni belőle. Nekünk szerencsénk volt. Nemcsak Medovarszki György, hanem a szakvezetés is mellénk állt. Zöld utat és félmillió forintot kaptunk, hogy megvalósíthassuk elképzeléseinket. — Igénybe vettük mások segítségét is — folytatja Szabó Lajos. — Hogy mekkora legyen a telep, abban a nö- vényvédős szakmérnök véleményét kértük. Megegyeztünk, hogy növényvédelmi vészhelyzetre, tehát a maximális igénybevételre tervezünk. így szinte ,pillanatok alatt kikeverhetők a szükséges oldatok, valóban ütőképessé tehető a növényvédelem. Szakemberek tudják, hogy gyakran szinte pillanatokon múlik egy-egy kórokozó legyőzése, milliós károk elhárítása. Lengyel Ferenc a telep létrehozásáról beszél: — Beszereztük a szükséges villanymotorokot, vaslemezeket — ezekből öt keverőtartályt hajlíttattunk. Vettünk VT—4,5 típusú hagyományos szállítótartályokat. Ezeket is átalakítottuk úgy, hogy a vontató traktor hidraulikájáról működtethető szivattyúkkal és keverővei láttuk el őket — ne menjen tönkre szállítás közben az egyszer már jól kikevert vegyszer. S ami még fontos: a telepen kutat fúratunk, ne legyenek vízellátási gondjaink. Két éve részlegesen, tavaly már egész évben egy helyen kevertük a vegyszert. Megszűntek a táblaszéli foltok, jelentősen megnőtt az émberi munka hatékonysága. — Amit korábban öten végeztek, azt a munkát ma egy dolgozó látja el — teszi hozzá Szabó Lajos. — Ez persze nem jelenti, hogy most egy ember lélegzi be öt ■helyett a vegyszerport. A tartályok beöntőnyílására vízsugarakat irányítunk, azok azonnal elnyelik a port. A MÉM Műszaki Intézetének A Rosztrum .oszlopok nevüket a belőlük kikandikáló hajóorrokról kapták tőség arra, hogy elvesszen ámuldozásai közepette az ember. A busz lassan elindult. S aztán már bántam is korábbi kívánságom. Hiszen az autóbuszból a székesegyházak aranykupolái csak „lefejezve” sorjázhattak el szemünk előtt. A Szmolnijba munkatársai munkavédelmi szempontból is kedvezően értékelték az újításunkat. Az újítás lényege csak a telepen érthető meg, úgy, hogy működés közben is látjuk a rendszert. A fémalapzaton öt, egyenként másfél köbméteres fémtartály áll. Ezekbe öntik a zsákos vegyszert, s a hozzáadott vízzel villanymotor segítségével keverik a törzsoldatokat. Egy mozdulattal mind az öt egység — egymástól függetlenül — beindítható. A törzsoldatot keverés után szivattyú emeli át a várakozó VT—4,5'ös szállítótartályba, amely a táblán dolgozó munkagépig viszi tartalmát. Mindenütt az egyszerű megoldások ötletes kombinálását látni. Az sem mellékes, hogy a gépek energia-felhasználása kicsi, tehát működésük gazdaságos. Amikor újításuk sorsáról kérdem a két szakembert, országosan is" jellemző kép rajzolódik ki Szabó Lajos szavai nyomán: — A tsz-től megkaptuk az anyagi elismerést, a júniusi szarvasi újítási kiállításon első helyezettek lettünk. De még csak egy üzem, az orosházi Üj Élet Tsz vásárolta meg a tervdokumentációkat, 30 ezer forintért. Szívesen adnánk másoknak is, de nem ismerik az újítást. A mi szövetkezetünk nem tud vállalkozni a gyártásra, nekünk pedig nincs energiánk arra, hogy gyártót keressünk. Ügy érzem, még mindig van egy fehér folt a gyártó és az újító, feltaláló között. Igen, én is a menedzserekre gondolok. Szükség lenne rájuk, hogy országosan is elterjedhessen egy-egy jó gondolat. Az újkígyósi stabil, vegyszerkeverő telep haszna pénzben nehezen mérhető. A megszűnő táblaszéíi „szégyenfoltok”, az egészségesebb munkakörülmények, a hatékonyság fokozása és a növényvédelem minőségi változása azonban azt bizonyítják, hogy megérte félmillió forintot költeni rá. M. Szabó Zsuzsa csak bekukkanthattunk. Még szerencse, hogy az I. Péter emlékére, Katalin cárnő által készített Médnij Vszád» nyik. a Bronzlovas igéző szobra — de sokat láttam színes diafilmen, s azok mennyire nem fejezik ki az igazi látványt! — még „belefért”, a motorizáció engedélyezte képbe. Itt, a Dekabristák terén találkoztunk először az Izsák Székesegyházzal; Lenyűgöző látvány. (Kétségbe csak később estünk, amikor megismerkedtünk vele. Ugyan, ne túlozzak: próbáltunk másfél óra alatt kábultan forogni, szétnézni benne. A mázsák, a tonnák, milliónyi mozaik, arany, szobor kápráztató erdejében.) Aztán következett a Palota tér, Leningrád szíve. A Téli Palotával, a Leningrádban szinte mindenütt jelen levő nagy építész-szobrász. Bartolomeo Rasterelli mester építészeti csodájával, amely az újkori történelem megannyi nagy fordulópontjának színhelyévé vált. Itt áll a Kis Ermitázs, a Régi Ermi- tázs, és az egykori Cári Színház, s az Admiralitás épülete. Fejünket egészen hátravetve nézelődtünk. Alig foghatta be tekintetünk Sándor cár diadalmi oszlopát, ame-; lyet Napóleon felett aratott győzelmének emlékére emeltek 1834-ben. (S hasonlóan a mögötte álló díszes diadalkaput.) Tervezés és teljesítés a téglaiparban 'A nehéz fizikai munkát egyre inkább modern gépek váltják fel Fotó: Jávor Péter Gyakran hallani manapság a vállalati terveket készítő szakemberek bosszús kifaka- dásait, hogy „így nem lehet tervezni, állandóan változnak a körülmények!” Részben igazuk' van, hiszen nagy munkával elkészítik a különböző terveket, és akkor jön egy ár- vagy szabályozó- változás, megváltoztatva a termelési, piaci feltételeket. A stabil, tervszerű munkát iórészt felváltotta a pillanatnyi helyzethez Való gyors alkalmazkodás, egyre inkább terjed a „ma így, holnap nem tudjuk mi lesz” szemlélet. Vajon valóban háttérbe szorult gazdálkodásunkban a tervezés? Egyeztetve a tröszttel — Nem mondhatnám — válaszolja a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat tervgazdasági osztályának a vezetője, Gál István —. de a munkánk sokkal nehezebb, mint régen. Rengeteg a bizonytalansági tényező, még a naturális terveket sem tudjuk pontosan tartani. Ez nem a tervezés hibája és nem is a vállalaton múlik. Előre nem látható események, mint például legutóbb egy megrendelt import berendezés meg nem érkezése, befolyásolják a termelést. — Évente 220—230 millió téglát (kisméretű egységre átszámítva) gyártunk — veszi át a szót a vállalat igazgatója, Baukó Mihály —. és 65—70 millió cserepet. Ez jelentős hányada az ágazat termelésének, a piacon kínált mennyiségnek'. Ebből adódik, hogy a tervezés kiindulópontjául a tröszti felmérések és a piackutatások eredményei szolgálnak. A termelési és az értékesítési osztállyal közösen alakítja ki a tervosztály a naturális mutatószámokat, a termékszerkezetet, profiltervet, amit aztán egyeztetnek a tröszti elképzelésekkel. Ez utóbbiak általában többet várnak a vállalattól, mint amennyire az — saját megítélésük szerint — lehetőségei, adottságai révén képes. Korszerűt vagy népszerűt? — Arra törekszünk — fólytatja az igazgató —, hogy korszerű falazóanyagokat vigyünk a piacra. Ezért terveztük nagy mennyiségű Uniform tégla' gyártását, de menet közben módosítanunk kellett a tervszámokat. Az igények elmaradtak a várttól, a körülbelül azonos nagyságú, de gyengébb minőségi jellemzőkkel rendelkező B—29-es téglánk keresettebb, mint a 30 százalékkal magasabb áron kínált, korszerű Uniform. Idő kell, amíg egy új' termék népszerűvé válik az építkezők körében, de a jobb minőség garancia erre. A magasabb ár pedig viszonylagos, hiszen egy ház (a TCSV elsősorban a kislakásépítők igényeit elégíti ki) költségeinek csupán 8-9 százalékát teszi ki a szükséges tégla és cserép ára. Ember helyett gép — Mégis — mondja a terv- gazdasági osztály vezetője — a naturális tervszámok jönnek be inkább. Az árbevétel és a költségek oldaláról sokkal nagyobb az eltérés terv és tény között. Elég, ha az állandóan emelkedő energiaárakra gondolunk, ami minden elképzelést felülmúlóan megnövelte a költségeket, és csökkentette a nyereséget. , Meghaladta a tervezett mértéket a létszámcsökkenés is. Évente 60—80 dolgozó vándorol el a vállalattól a régi, hagyományosan működő, nehéz fizikai munkát igénylő gyárakból. Nem tudják kellőképpen megfizetni őket. Egy lerakó asszony például, aki napi 19 kilométert gyalogol jórészt téglákká' a kezében, 350 mázsa súlyt mozgatva meg, 2800— 3000 forintot keres. Világos, hogy ennyi pénzt, máshol, lényegesen könnyebb munkával is megkereshet. Ez az oka, hogy az 1,5 milliárd forintos eszközállománnyal rendelkező vállalatnál a kapacitás kihasználása nem teljes. — Megoldás — utal a jövő feladataira Baukó Mihály —, csak a nehéz fizikai munka kiváltása, a gépesítés lehet. Egyébként — visszatérve a tervteljesítésre — nálunk a terv- és tényszá- mok közötti eltérések nem nagyok, összehasonlítva a tröszt többi vállalatával, igen jó helyen állunk a teljesítés tekintetében, és ez a gyorsabb reagálásunknak is köszönhető. A terveket, negyedévi és havi bontásban, ez évtől hamarabb megkapják a gyáregységek, mellékelve az ösztönzési lehetőségeket is. Minden negyedévben értékelik az üzemek tevékenységét, az eredmények, költségek alakulását, így mód nyílik, ha szükséges, az operatív beavatkozásra, a tartalékok mozgósítására. Tervezésre tehát változatlanul nagy szükség van, ha nehezebbé vált is ez a munka, és a körülményekhez alkalmazkodva kissé nyitottabbak, rugalmasabbak a tervek. Sz. I. Utunk aztán az Aurora cirkálóra — ma múzeum — vezetett. A történelmi jelképpé vált öreg hajó békésen tűrte fedélzetén a több ezer hazai és külföldi turistát. Az emlékezés virágai Délután a Néva deltájának hatszögletű szigetére, I. Péter cár által emeltetett építménybe mentünk, a később Péter-Pálnak keresztelt erődbe. (Ez volt eredetileg a város magja.) 122,5 méter magas tornyával a Péter- Pál-katedrális a legjobb tájékozódási pont. A katedrális a cárok temetkezési helyéül szolgált, de a XVIII. század végétől a haladó orosz mozgalomban résztvevők börtönévé és kivégzőhelyévé vált. Most múzeum. A ka- tedrálisban ottlétünkkor egy tűt is csak nagy gonddal lehetett volna leejteni, olyan nagy volt a turisták érdeklődése a pompával, ragyogással teli építmény iránt. Aztán egy pillanatra láttuk az erőd bástyáin a „déli harangszót” produkáló ágyút is. Elmenőben még bánatosan visszanéztünk. Sejtettük, sok minden maradt rejtve előttünk az idő rövidsége miatt. No, nem baj. Majd legközelebb ... Amikor beléptünk a kapun, elnémultunk. A 26 hektáron elterülő piszkarjovkai temetőben nincs helye a szónak. A nekropolisz 600 ezer harcos és polgári személy nyughelyéül szolgál, akik az 1941-től ’44-ig tartó fasiszta ostromgyűrű okozta harcok, éhínség, vízhiány, betegség miatt vesztették életüket Leningrád védelmében. A gondosan ápolt tömegsírok mindegyikében 10—12 ezer ember... És mennyi ilyen tömegsír! A nekropolisz központi útjának végén, a hatalmas, hazát megtestesítő anyaszobor „Maty Rogyinü” tövében mi is elhelyeztük az emlékezés virágait. Ott és abban a pillanatban mindnyájan a békére gondoltunk. Erre a törékeny, életet, boldogságot jelentő szóra. S ebben a megillető- dött pillanatban hirtelen elénk toppant egy fiatal pár. Egy matróz, fehér esküvői ruhában ifjú párja, s az anyakönyvvezető. Akik a régi leningrádi hagyomány szerint itt is újbóli hűséget esküsznek. Hűséget azok előtt, akik bátor helytállásukkal, halálukkal teremtették meg a boldogság lehetőségét számukra ... A kapuban örökmécses lángol. A sírok között soksok szovjet fiatal, néhány üldögélő, elgondolkozó idős ember. És nincs a sok száz sír között olyan, ahol ne virítana friss virág ... B. Sajti Emese (Folytatás következik)
