Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-07 / 157. szám
1982. július 7., szerda \ DÉLUAimORSZAB Alkotótábor az erdőben. Ásotthalom. Erdőgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképző intézet, körülötte 15 hektáros őspark. Immár harmadik esztendeje tíz napra otthont ad a megyei rajzta- nárstúdió tagjainak és a képzőművészeti körök vezetőinek. A Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet kezdeményezésére született meg az alkotótábor, ahol lehetőséget kapnak a művészi alkotó munka iránt vágyat érző pedagógusok a szakmai továbbképzésre, az elméleti fölkészülésre. Oktatás és alkotás egysége, a mindennapi iskolai munka elengedhetetlen feltétele a rajzot tanító pedagógusok számára. Idősek otthona. Szatyma- zon öregek napközi otthonát avattak a minap. Az otthon építésének gondolata régóta foglalkoztatta a falubelieket. Mint ismeretes, a község nagy kiterjedésű határa Do- rozsmától Balástyáig húzódik, és a szétszórt tanyavilágban sok idős ember él. A napokban átadott napközi otthonba pedig jobbára csak a falubeliek jelentkeztek, mégis cél, hogy idővel otthonra találjanak a falutól messzire élők is. A szatyma- ziak terve, hogy egyeztetve a téeszekkel, autót küldenek a tanyán élő idős emberekért. Az öregek napközi otthonáról elmondhatjuk, hogy építésekor a falu apraja-nagyja segített. Belső ellenőrzés a téeszek- bcn. A Csongrád megyei NEB 1975 óta több alkalommal is visszatért a belső ellenőrzés vizsgálatához. A termelőszövetkezetekben a vezetésnek még nem vált szerves részévé az ellenőrzés, a vezetők olykor szükséges rossznak, fizetett ellenségnek tartják a belső ellenőrt, ahelyett, hogy segítőtársul fogadnák, és bevonnák egyebek között a döntések előkészítésébe. Zavarólag hat a szövetkezetekben, hogy nincs megfelelő munkamegosztás a tulajdonosi ellenőrzés, a belső ellenőri tevékenység, a folyamatba épített ellenőrzés és a revziori iroda munkája között. CSONGRÁD ff vny Ü P * kíg»' nlKLAr Négyórás „kismamák" Szentesen. Három szentesi vállalatnál érdeklődtem, hogy május eleje óta vajon jelentkeztek-e gyesen levő mamák munkára. A gyorsan kapott információ számomra nem várt eredményt hozott: a baromfifeldolgozó vállalatnál egy, a Kontaktában égy sem, a ruhagyárban jelenleg három kismama dolgozik. — Én már május' 25-én visszajöttem — mondja Balogh Mihályné a ruhagyárban. A rádióban hallottam róla először, hogy ilyen formában munkába lehet állni a kismamáknak — folytatja. — Tulajdonképpen mi volt az oka, hogy visszatért? — Nagyon kell a pénz. Sok a fizetnivaló. Fiatalok vagyunk, nemrég kezdtünk önállóan élni. A zöldborsószezon kellős közepén. A múlt hónap elején a szárazság miatt nehézségekkel indult a szezon a Szegedi Konzervgyárban. Az első borsószállítmányokat június 9-én kapták, de azután az egyébként aranyat érő égi áldás, a hirtelenül lezúdult nagy mennyiségű eső any- nyira feláztatta a talajt, hogy napokra leállt a betakarítás. Két napig nem kapott a gyár borsószemet, s ez bizony nyolcmillió forint termeléskiesést okozott. Jelenlem három műszakban dolgozzák fel a nagy mennyiségű borsót. Naponta általában 200—240 tonna érkezik az Orosházi Állami Gazdaságból — ez a legnagyobb szállítójuk —, a Gorzsai Állami Gazdaságból és a pusztaföldvári Lenin Tsz-ből. A minőség megfelelő. A konzervké- szítés megköveteli, hogy szabad szombatokon, sőt, vasárnap is három műszakban termeljenek. A gyár kollektívája vállalta, hogy szezonban hat szabad szombaton dolgoznak. Jól enyhíti a munkaerőgondot a KISZ konzervgyári építőtábora is. Az első diákcsoport az elmúlt héten fejezte be a munkát, és hétfőtől Borsod megyei fiatalok segédkeznek a feladatok megoldásában. A borsó mellett a gyárba már folyamatosan érkezik a következő szezonhoz az alapanyag, a meggy, amiből háromszáz tonnát vásárolnak fel a közös gazdaságoktól és kistermelőktől. AscMO tatot SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TAKÁCS LAPJA Ok, százán. Százán végezték az idén a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. — Hogy érezték magukat Szolnokon a főiskolások? — Az első év volt a legnehezebb, mivel nem voltak felsőbb éves társaink, nem volt előttünk példa. Nekünk kellett kialakítani a diákhagyományokat, a főiskolás életformát. Most mór pfersze örülünk, hogy mi voltunk az „úttörők” — mondja Asztalos László, akinek újra szülővárosába, Hatvanba visz az útja. A szolnoki tagozat kisebb, „családiasabb”, mint az anyaiskola, jobban megismerhettük egymást, tanárainkat — folytatja. Erzsébet asszony, a kastélymindenes. Kevesen mondhatják el közülünk, hogy egy csodálatos kastélyban laknak. Mindenesetre Tudesze Lászlóné és családja a kivételezettek közé tartozik, mivel Erzsébet asszony a tiszafüredi Kemény-kastély gondnoka, szakácsnője, portása, egy szóval mindenese. Az épületnek jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park a gazdája, de ez évtől bérbe adták a Szolnok megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. A kastély nemcsak turisztikailag .jelentős, fontos tárgyalásoknak, tudományos konferenciáknak, üzletkötéseknek is helyet biztosítanak a művészi ízléssel berendezett szobái. Olcsó hús? A gyerekkocsi mutatós volt. Olyan, amely megfelel a mai kismamák ízlésének, ráadásul volt egy feltűnő jellemvonása: viszonylag olcsón kínálták a boltban. Az egyik példány sorsát közelről volt alkalmam figyelemmel kísérni. A kocsi ideiglenes tárolóhelyét keresve vándorolt a lakás egyik szögletéből a másikba, amikor az egyik kereke önállósította magát. Nem, senki ne gondoljon rosszra, nem esett ki! Befelé, az „alváz” Irányába csúszott el néhány centiméterrel. A tervezők alaposságára vall, hogy gondoltak a lépcsőjárás nehézségeire is, a kézben való szállítást segítő fogók tehát ott voltak a kocsi két oldalán — néhány hétig! Akkor azonban az egyik leesett, s a tüzetes vizsgálat i nyomán kiderült, hogy a másiknak sem volt már sok hátra. Olcsó húsnak híg a leve — intézheti el az egészet egy legyintés kíséretében az, aki rendelkezik kellő élettapasztalattal. Nem olcsó húsról van szó tehát, hanem romlottról, fogyaszthatatlanról. Ez pedig nagy különbség. Minden terméknek teljesítenie kell a vele szemben támasztható alapvető követelményeket — írja Görömbölyi László. Összeállította: Verasztó Lajos Szociálpolitikai intézkedések a KPVDSZ-nél Évről évre csökken a korszerűtlen üzletek és vendéglátóhelyek száma, arányuk azonban még mindig számottevő: a csaknem négyszáz- ezer kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó tíz százaléka ma is olyan munkahelyen dolgozik, ahol hiányosak a szociális feltételek — állapította meg a KPVDSZ elnöksége keddi ülésén. A hálózat egyharmadát kitevő régi egységekben nemcsak a mosdó és az öltöző kevés, helyszűke miatt az áruk tárolása is elmarad a kívánalmaktól, s nem alkalmazhatók a nehéz fizikai munkát megkönnyítő raktári gépek sem. Főként vidéken és Budapest külső kerületeiben javultak a munkakörülmények az új kereskedelmi centrumok létesítésével. Sok helyütt egyidejűleg lehetővé vált néhány olyan korszerűtlen üzlet megszüntetése, amelynek jelentősége is erősen csökkent a környék ellátásában. Az elavult — ám nagyobb alapterületű — kereskedelmi és vendéglátóhelyek korszerűsítése az elnökség véleménye szerint a kívántnál lassúbb ütemben tprténik. Úgy tűnik, a közeljövőben sikerül megoldani a munka- védelem egyik fontos kérdését, a vendéglátóhelyeken a csúszásmentes padozat alkalmazását. Ugyanis a közelmúltban megkezdték a mindenfajta igényt kielégítő padlók előállítását. s amennyiben ebből lesz elegendő, megoldódik a vendéglá- iparnak ez a gondja. Változatlanul problémát okoz azonban, hogy nem szerezhető be olyan lábbeli, amely- lyel biztonságosan lehet közlekedni a nedves vendéglá- tóipari munkahelyeken. Az elnökség megállapította, hogy a kereskedelmi és vendéglátó egységek nagy részénél változatlanul nem megfelelő a szellőzés, s ez érvényes a légkondicionált munkahelyekre is. Ez év szeptember végéig megvizsgálják, hogy a kereskedelem és vendéglátóipar sajátos szükségleteinek milyen szellőző berendezések felelnek meg, és azok hazai gyártása biztosítható-e? Óvjuk jobban gyermekeinket Az Állami Biztosító statisztikája szerint évről évre mintegy 10 százalékkal nő a gyermekbalesetek száma. Tavaly a kétmillió óvodás, általános és középiskolás közül 48 ezren szenvedtek balesetet. Nagy részüket otthon és közlekedés közben éri baleset; a legtöbbször kezüket, lábukat törik, vagy leeső tárgytól szenvednek sérülést. Minden évben megnövekszik a balesetek száma az iskolai szünidőben. A szülők fokozott felelősségére hívja fel a figyelmet, hogy a tavaly 287 halálos kimenetelű gyermekbaleset nagy része nyáron következett be, főként azért, mert a szülők úszni nem tudó gyermeküket a mély vízbe engedték. A Balaton déli partján több tragikus kimenetelű balesetet okozott az is, hogy az alacsony vízbe fejest ugrottak a gyerekek. Ugyancsak intő jel a szülőknek: sok gyerek kerül kórházba halláskárosodással, amelynek többnyire a túlzott hangerővel működő diszkózene az oka. A balesetet szenvedő gyermekeknek csaknem fele 10— 14 éves. Feltehetően azért velük fordul elő a legtöbb baleset, mert már nem olyan kicsinyek, hogy állandó szülői felügyeletet igényeljenek, de még nem elég önállóak ahhoz sem, hogy kellőképpen vigyázzanak magukra. Készül az országos mentőbázis Előreláthatóan szeptember végéig elkészül az országos mentőbázis. Miként dr. Ben- cze Béla, az Országos Mentő- szolgálat főigazgatója elmondta, a Róbert Károly körút, a Vágány és a Mohács utca által határolt kéthektárnyi területen felépítették az épületek zömét. Az úgynevezett „lepényépületben” — ahol gépkocsitároló, a fővárosi mentőállomás, a központi gépkocsijavító és szerviz, az anyagraktár lesz — már a gépi berendezéseket szerelik. A hétszintes központi épületben, a főigazgatóság, az oktatási központ, a rádiótelefon-központ, az üzemi orvosi rendelő, a klub és a könytvár helyiségeiben a szakipari munkák zajlanak: szerelik a víz-, a fűtővezetékeket, s megkezdték az elektromos, valamint a telefonhálózat szerelésének előkészítését, a burkolást, a festést, a mázolást. A kivitelező: a 31. számú Állami Építőipari Vállalat, s az alvállalkozók, az Egészségügyi Beruházó Vállalat nem csekély erőfeszítést tesznek azért, hogy ez év őszén átadhassák rendeltetésének az új intézményt, amelynek létesítésére 240 millió forintot juttatott az egészségügyi kormányzat. Az itteni mentőállomás üzembe helyezése után 13 mentőállomás lesz a fővárosban, egy-egy állomásnak kisebb területet kell ellátnia, így a mentők rövidebb idő alatt jűthatnak el a betegekhez. A mentőközpontban fedett helyen várakoznak majd a mentőautók, belsejük nyáron sem forrósodik át, télen nem lesz hideg, mint azoké, amelyek a Markó utcában a szabadban állnak készenlétben. Sürgős esetben légi közlekedési eszközt is igénybe vesznek az Országos Mentőszolgálat szakemberei. A közelmúltban helikopter szállított Esztergomból Budapestre egy beteget, akinek az állapota gyors beavatkozást igényelt. A sportpályára érkező mentő-helikoptert rohamkocsi várta. A beteg a leszállás után néhány perccel már útban volt a fogadó kórház felé (MTI-fotó — Tóth István felvétele — KS) Változatlan hűséggel — És tessék mondani, durván mennyibe kerülne a csőtörés meg az általa okozott kár rendbe hozása? — Ezt pontosan fel kellene mérni. Mosdó, WC, mosogató, kád, felázott parketta, a fal, a burkolás stb ... mondjuk húsz—harmincezer . . . — Te jóságos ég! És időben? — Ez bonyolultabb dolog... Nincs kapacitás, tele vagyunk megkezdett munkákkal . .. Bár . . . Köthetnénk egy társadalmi munkaszerződést. — Mit jelent az? — Nézze. Ahogy mondtam, munkaerőhiány van, de ha maguk kötnek egy szerződést, hogy munkaidő után . .. elintézzük az anyagot, s kijönnek a szakemberek, munkaidő után természetesen. Még a kőműves is. — Mennyiért? — Az ő vállalása erre a munkára úgy három—négyezer lenne. És persze külön a többi szakemberé . .. — Borzasztó! Tudja hány forintunk van egy évben a felújításokra? A maguk „társadalmi munkájának” még a felét sem tudnánk kifizetni . — Maga tudja ... . — A közelmúltban kétszer is volt nálunk csőtörés, s megjavításának gondjai, éppen anyagi nehézségeink miatt, nagyon elkeserítettek bennünket — mondja Vozár Pálné, a Békéscsaba, Szigligeti utcai bölcsőde vezetője. — Tartottunk attól, hogy az utóbbi időben alakult munkahelyeken belüli kisvállalkozások érdekeivel nem összeegyeztethető korábbi valódi társadalmi munka nagymértékben lecsökken, s az olyan szegény intézmények, mint például a mienk is, énnek kárát látják . . . De szerencsére a szocialista brigádok változatlan hűséggel segítenek ma is a bajainkon. A csőtöréseket is díjazás nélküli társadalmi munkában hozták rendbe az Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai. A MÁV északi járműjavító 11 b üzemének Április 4. Szocialista Brigádjából (12 tagú a brigád) tízen szorgos- kodnak a bölcsőde területén. Kolimár Lajos a vezetőjük. Van, aki a kerítést festi, né- hányan az - imént raktak fel egy polcot, a többiek a járműjavítóban talált hulladék anyagok összehegesztéséből állítják fel éppen a bölcsőde egyik sarkában, távol a játszóterületektől, a szőnyegporolót. Rajtuk kívül ebből az üzemből még a Kun Béla Szocialista Brigád is ide jár segíteni. — Nincs probléma, van itt mindig elég tennivaló — mondja Kolimár Lajos, és mosolyogva hozzáteszi: — Nem veszünk össze a munkán . . . — Júniusban kétszer voltak itt. Miért segítenek ilyen intenzíven. Kinek a gyereke jár ide? — Hogy miért segítünk? — először nem is értik a kérdést. — Mert rászorulnak — mondja Kolimár, és így folytatja: — A mi brigádunkból senkinek a gyereke nem jár az itteni bölcsődébe, óvodába. Nézzük csak. Bencze János esztergályos Mezőberényből jár üzemünkbe dolgozni, ott lakik, már otthon lehetne saját gyereke mellett, ha nem vállalja ezt a társadalmi munkát. S így a többiek is. Krajcs László esztergályos csorvási, Balog János esztergályos kígyósi, Nagy Jóska marós sarkadi. Házi Benjámin esztergályos szintén, Futaki József esztergályos gyulai. Letelik a munkaidőnk, s ki gyalog, ki biciklivel, ha hívnak bennünket, ide jövünk, és csak hat óra után indulnak haza a „külföldiek” is. — Igaz, kereshetnénk valami mellékfoglalkozással pénzt is a munkaidő után — folytatja a gondolatsort Bencze János —, de hát többet ér néhány forintnál az az érzés, hogy itt nagy segítségre lehetünk. Nem olyan fáradságos ez, meg aztán szakmánkba is vág. A szocialista brigád életéhez pedig már elválaszthatatlanul hozzátartozik a társadalmi' munka, a segítés ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. A mostani munkával együtt a játékbuszok kijavításával, a tereprendezésekkel, különféle polcok, rajztáblák felállításával egyebemben mintegy 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az Április 4. brigád tagjai az idén. Ezen túl részt vettek a Kétegyhá- zi úti járda építésében. Nem véletlenül kapták meg tavaly az aranykoszorút, az idén pedig a MÁV Kiváló Ifjúsági Szocialista Brigádja jelvényt. — Nincs semmiféle szerződésünk a bölcsődével, de ha kell, már másnap itt vagyunk, és segítünk amiben szükséges — mondja a brigádvezető. — Nem is tudom, hol lennénk nélkülük! Vozár Pálné előveszi naplóját, és sorolja mi mindent és hány vállalat szocialista brigádja segített a Szigligeti utcai gyermekintézményen. A Generál Ipari Szövetkezet legrégibb segítőjük. Hét év óta (akkor adták át rendeltetésének az intézményt) ki tudja hányszor sietett segítségükre. . Legutóbb idén márciusban javították meg parkettáikat. Hasonlóképpen támogatják őket a MEZŐGÉP, az állami építőipar, a kertészeti vállalat szocialista brigádjai, s a helyben állomásozó katonák csoportjai is. Annak idején, amikor épült a Szigligeti utcai gyermekkombinát, szinte az egész város összefogott létesítéséért, hiszen rendkívül kicsi volt a megyeszékhely bölcsődéinek, óvodáinak befogadóképessége. Akkor úgy határoztak az illetékesek: amelyik vállalat dolgozói segítenek, azoknak gyerekeit előnyben részesítik a felvételeknél. Az Április 4. brigád tagjait még ilyen érdekeltségek sem befolyásolják a bölcsőde segítésében. Szocialista szemléletük diktálja cselekedeteiket. Varga Dezső
