Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

NÉPÚJSÁG 1982. Július 7., szerda Méretváltozás nélkül Kis vállalatból — nagy telep Vezetők — két tűz között Másfél évvel ezelőtt cikk jelent meg lapunkban a csorvás—gerendási SERKÖV gondjairól. Röviden: hogy a hetvenes évek elején épült telep technológiai berendezé­sei alaposan tönkrementek, hogy a közös vállalati forma kevés pénzügyi lehetőséget ad a termelési körülmények megjavítására. Szó esett az írásban arról is, hogy új ventillációs rendszert szerel­nek fel a telepen, amely re­mélhetően sokat enyhít a gondokon. Mi történt az el­telt időszakban? — erről kér­deztük a telep mostani veze­tőjét, dolgozóit. * * * A változások már belépés­kor szembe tűnnek. A takar­mánytartályok csöveit újra­festették, frissen vágott fű, virágágyások fogadnak: Az istállók levegője tiszta, a ser­téstelepek átható szagának nyoma sincs. De térjünk vissza egy ki­csit a múltba. A tízéves te­lep korábban közös vállalat­ként működött, a csorvási Lenin és a gerendási Mun­kácsy Tsz közös tulajdona­ként. A SERKÖV és a két gazda a beruházás arányá­ban osztozott a vállalati ered­ményen. Két éve, 1980-ban ez mindössze 840 ezer forint volt — egyikük sem gazda­godott meg tőle. Nem csoda, hogy nem siettek pénzt köl­teni a mind jobban elhasz­nálódó berendezésekre. A vállalatnál maradt összeg pe­dig kevés volt, hogy egyma­ga, továbbléphessen. Látták ezt a két szövetke­zet vezetői, s úgy döntöttek, változtatnak az áldatlan ál­lapoton. A létesítési költsé-* gekből nagyobb — 68 száza­lékos — arányban részesedő csorvási szövetkezet vette át a vállalatot. Annak fejében, hogy három év alatt megfi­zeti „tartozását a gerendási szövetkezetnek. Történt mindez 1981. december vé­gén. * * * Ügy tűnik, nem csináltak rossz üzletet a csorvásiak. Az ötmillió forintba került ventillátorrendszer ugyanis hamar kézzelfogható ered­ményeket hozott. Tavaly már mind a 150 levegőcseré­lő működött, s az év végi tiszta eredmény meghaladta a 2,4 millió forintot. Érdemes néhány monda­tot ejteni ezekről a szellőző­berendezésekről. Az angol Woods cég gyártja és a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát forgalmazza, ja­vítja őket. A teljes automa- tikára alapozott ventillátor- sor felülről és oldalról tiszta levegőt nyom, illetve szív az épületekbe. Ez a rendszer szinte átmossa a légteret, az alsó nyílásokon pedig ki­nyomja a káros ammóniát, széndioxidot. Nemcsak a bűzt szünteti meg, kellemes hő­érzetet ad az állatoknak, amelyek ezt nagyobb súly- gyarapodással hálálják meg. Az ólakban a hőérzékelők a szükségletnek megfelelően, tág. határok között változtat­ják a ventillátorok forgási sebességét. Hogy milyen biztonsággal, arról győzött meg Szente Károly, a telepi tmk vil­lanyszerelője, aki szerint a berendezés bizonyított. Ke­vés a forgó, tehát könnyen elromló alkatrész az irányí­tóegységben, alig akad vele gond. A tiszta levegő hatására már a múlt évben jelentősen csökkent az elhullás. S mindössze egyötödét kellett elkobozni a vágóhídon a ser- téstűdőknek, az egy évvel korábbihoz képest. Kevesebb lett a fogyasztásból kizárt sertésmáj is. De ez már nemcsak a jó szellőzésnek köszönhető. * * * Egy szakember nem sokat tehet magában. Dr. Tóth Molnár Antal főágazatvezető, a telep jelenlegi vezetője sem önmagának tulajdonítja, hogy jelentősen megjavult az állatok egészségi állapota. A téeszhez kapcsolás lehetővé tette, hogy válogathassanak, és hogy jobban megfizethes­sék a dolgozókat. Csak velük közösen lehetett kialakítani ezt a szigorú rendet és fe­gyelmet, amely a jól adagolt gyógyszerekkel együtt kiűzte a telepről a májférget. Egy­úttal megszabadultak egy másik, sok áldozatot szedő sertésbetegségtől, a véres hasmenéstől is. Hasonló tervszerűség és szigorúság jellemzi ma a ser­téstelep tenyésztői munká­ját. Elég egy pillantást vetni a mesterséges termékenyítést végző szakember füzetére: könnyen nyomon követhető minden malac származása, s hogy ennek alapján milyen tulajdonságokat örökölt. Fontos ez azért is, mert az idén először — terven felül — élő állatot exportálnak a csorvásiak. A tízezer hízó ne­gyedét külpiacon értékesítik. Nem álom az év eleji három és fél millió forintos ered­ményterv túlteljesítése. A külföldi partner elsősorban a fehér szőrű hízókat szereti. Hogy a — különben nagyon jó minősítésű — Hungáhib 39-es fajta még több ilyen utódot produkáljon, fehér te­nyészállatokat vásároltak az újkígyósi Aranykalász Tsz kitűnő törzstenyészetéből. Kézben tartják, az igények­hez igazítják a tenyésztési munkát. Ezt és a gazdaságosságot szolgálja egy nemrég vásá­rolt vemhességvizsgáló ké­szülék. A kicsi, de nagyon megbízható műszerrel korán kiszűrhetők a nem terméke­nyült kocák. így gyorsan át­csoportosítják őket, s he­lyükre új, termékeny anya­állatokat tesznek. * * * A vállalati működéssel já­ró, magas általános költsé­gek csökkentek az átszerve­zés után. A tíz irányító, ad­minisztrátor helyett csak öten végzik az önelszámoló A gyomacndrödi Körösi Állami Gazdaságban az év elején kezdték meg a formatervezett vízibiciklik készítését. Me­gyénk határain túl is igen nagy az érdeklődés a vizet és ví­zi sportot kedvelők körében. Megyénkben a szarvasi kem­pingben üzemeltetnek kettőt Fotó: Veress Erzsi egység vezetését — ezzel is javítva a gazdaságosságot. A takarmányozási és álta­lános költségek állandónak tekinthetők. Az energiaárak a termelési érték tíz száza­lékát teszik ki. Hogy ez az arány is kisebb legyen, ma- lac-utónevelőt építenek. Az új épület közbeiktatásával csökkenthető a választási idő, a süldők nagyobb súly- lyal kerülnek a hizlaldába, így jelentősen nő a telep for­gási sebessége, húskibocsátó képessége. Még több hízón oszlanak meg az általános és energiaköltségek, ez pedig a hasznot növeli. A későbbi tervek között szerepel újabb utónevelő- és hízóépületek létrehozása, va­lamint a fűtőolaj kiváltása gázzal. Kialakítanak egy kis vágóhidat, ahol a jó áron nem értékesíthető sertéseket vágják le. így nemcsak az értékesítési bevételek nőnek, hanem Csorvás lakosai is több húshoz jutnak. Sokáig lehetne részletezni a csorvási változásokat. Töb­bek között, hogy légy nincs a telepen; hogy a dolgozók­nak a községi egészségügyi brigád hetente díjtalan üzemorvosi szolgáltatást biz­tosít . .. Lényeg, hogy más­fél év óta sokat javult a helyzet. S ami ennél is fon­tosabb: a rendezett külső tartalmas belső munkát ta­kar. M. Szabó Zsuzsa „A művezetőknek ... na­gyon sokrétű feladatot kell ellátniuk... ők közvetítik beosztottaiknak a felsőbb ve­zetés utasításait, és rajtuk keresztül jutnak el a felet­tesekhez a dolgozók kíván­ságai ... nehezíti a mű­vezetők helyzetét, hogy a felsőbb vezetés utasításai, feladatmeghatározásai nem mindig egyértelműek ... rendi és technikai kérdések­ben ritkán kérik ki a véle­ményüket ... csak részben biztosítják számukra az ön­állóságot . .. ... nem megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek felelősségteljes munkájukhoz, kvalifikáltsá­gukhoz képest.. .” 750 vélemény Kiragadott részleteket vo­nultattunk fel az előbbiek­ben egy olyan jelentésből, amelyet a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának közgazdasági és szociálpoli­tikai osztálya terjesztett az SZMT elnökségének, július eleji ülése elé. A jelentéshez az a felmé­rés szolgált alapul, amely­nek során hatszáz művezetőt faggattak kérdőíven arról: milyennek látja saját hely­zetét, szerepét a termelő- munkában, annak irányítá­Magyar—francia kooperációk A magyar—francia árucse- rere-forgalom 1976—81. kö­zött megkétszereződött, s ta­valy elérte a 360 millió dol­lárt. A további, erőteljesebb fejlesztésének feltételéit első­sorban a kooperációk bőví­tésével igyekeznek megte­remteni a két ország szak­emberei. Az egyik legkiterjedtebb együttműködés a vegyipar­ban a francia Rhone—Pou­lenc és a Chemolimpex kö­zött alakult ki. A két válla­lat több mint 4 esztendeje kötött keretszerződést, amelynek értelmében a Che­molimpex koordinálja a Rhone—Poulence és több magyar vegyipari vállalat — a Nitrokémia, a Budapesti Vegyi Művek, a Tiszai Vegyi Kombinát, Borsodi Vegyi Kombinát — együttműködé­sét. A partnerek elsősorban petrolkémiai cikkek, inter­medierek, növényvédő sze­rek gyártásában működnek együtt, illetve ezek kereske­delmi forgalmát fejlesztik. A keretmegállapodás máris számottevő magyar kivitel számára teremtett francia piacot. Az együttműködés legjelentősebb magyar részt­vevője, a Borsodi Vegyi Kombinát 1981-ben a koope­rációban készülő fóliából kö­zel 21 millió forint értékben exportált. Az idén a BVK francia partnerével elsősor­ban növényvédő szerek gyártásában kooperál, az el­képzelések szerint a kivitel 1982-ben meghaladja a 20 millió forintot. Évente jelentős mennyi­ségben vásárol az Agrotröszt mezőgazdasági gépeket, töb­bek között szálastakarmány- betakarító kombájnokat a Hesston francia leány válla-' latától, a Coex-től. Ellenté­telként a Komplex silóadap­tereket, hajtóműveket szállít. Az együttműködést, amely­ben az Agrotrösztön és a Komplexen kívül a Mező­géptröszt is részt vesz, 1974- ben alakították ki, majd az elmúlt esztendőben tovább bővítették. Ennek eredmé­nyeként a Komplex export­ja 1981-ben meghaladta az 50 millió forintot. Egy másik együttműködés alapján a Mezőgéptröszt veszprémi vállalata már sorozatban gyártja, francia licenc alap­ján, a háztáji kistraktorokat, amelyek eddig hiányoztak a hazai piacról. » Több mint 6 éves múltra tekint vissza a HUNGARO- COOP. illetve a Tisza Ci­pőgyár és a franciaországi székhelyű Adidas cég koope­rációja. A Tisza Cipőgyár 1975 óta gyárt Adidas-tech- nológia, gyártási eljárás és modellek alapján különféle sportcipőket. 1975. és 1976. között a magyar export ér­téke megközelítette a 350 millió forintot. 1980-ban a partnerek változatlan felté­telekkel meghosszabbították a kooperációs szerződést, s ennek- keretében már a múii esztendőben több mint 1,5 millió pár cipőt és mintegy 1 millió pár cipőtalpat készí­tettek a francia partner ré­szére a hazai vállalatnál. A magyar export 1931-ben megközelítette a 190 millió forintot, s várhatóan a kivi­tel az idén is eléri ezt a szintet. (MTI) sában. * Mellettük további százötven művezető nyilvá­nított még véleményt egy külön erre az alkalomra összehívott fórumon, így a 750 vélemény már megfele­lően értékelhető képet fes­tett megyénk közvetlen ter­melésirányítóinak helyzeté­ről, miután ez így együtt a művezetők negyven százalé­kának közérzetét jelzi való­jában. Elismerhetnénk, hogy a bevezetőben elsősorban a kedvezőtlen ítéleteket szed­tük csokorba — nem kevés önkényességgel. Elismerhet­nénk, de ettől a tény még tény maradna: 750 műveze­tőből a többség egyáltalán nem ítéli rózsásnak a saját helyzetét. Ami a legfontosabb kér­désben a kérdőívek feldolgo­zása során kiderült, azt az SZMT elnökségi ülésén fel­szólalók a maguk ágazatá­nak alapján is megerősítet­ték. Arról van szó tudniillik, hogy bár mindenütt találha­tó érvényes munkaügyi le­írás, szervezési és működési szabályzat, vagy munkaügyi szabályzat a vállalatoknál, a gyakorlatban legtöbb helyen mégsem sikerült jól elhatá­rolni a döntési szinteket. Az intézkedések során gyakran átnyúlnak a művezetők feje fölött, s így kialakult az a paradox helyzet, hogy az adott munkaterületekén a döntésekbe a művezetőknek alig-alig van beleszólásuk, a végrehajtásban viszont száz százalékos a felelősségük. II termelés őrmesterei? Azon ma már senki nem vitatkozik, hogy a művezető — kulcsember. Nemcsak az adott termelőegység folya­matos munkájáért felel, ami jelenti a munkához szüksé­ges eszközök, anyagok biz­tosítását, a munka megszer­vezését, a műszaki folyama­tok irányítását, ellenőrzését. Mindamellett ugyanis sze­mélyi adminisztrációs tevé­kenységet is folytatnia kell, értekezletekre, hivatalosan menetrendszerűen járnia, s nem kevés esetben — mint a textilipariaknál is — munkaidejük egyharmadát fizikai munkával tölti. Ezek az emberek — akik­nek háromnegyed része 26 és 45 év közötti, s közülük minden második 15 évnél ré­gebben dolgozik a vállalat­nál, döntő hányadban öt évet meghaladó művezetői gyakorlattal —, mindennap­jaikat örökös szorongatta- tásban, két tűz között kell eltölteniük. Saját bevallásuk szerint nem egyedül a „fe­lülről” megcsorbított tekin­tély az, ami nagyon gyors orvoslásra szorul, ha komo­lyan vesszük, hogy fő lehető­ségünk a gazdasági kibonta­kozásban a tartalékok moz­gósítása. Nem egyedüli tényező, mert a belső szervezetlenség, no meg az anyag- és munka­ellátásban külső, gyakran üzemen kívüli okokból ke­letkező zavarok ugyancsak nehéz helyzetbe hozhatják a termelés közvetlen irányítóit. Mégis azt kell mondani, hogy ez esetben a belső aka­dályokat, gátakat: kell leg­először felszámolni. Hiszen, ha máról holnapra annak rendje és módja szerint be akarnák vonni a művezető­ket mindenütt a döntéselő­készítésbe, alaposan meg kellene reformálni a belső információs rendszert is: élelmiszeripari művezetők vallottak arról, többek kö­zött, hogy az ő informáltsá­guk az üzemi életről messze elmarad a partnerbizalmia­kétól. Kérdés: ha.ez így van, miképp tudnak eleget tenni „szolgálatvezetői” feladataik­nak? Vagyis egyaránt és egyszerre képviselni oda- vissza a vállalati, illetve a dolgozói érdekeket. Miért nem vonzó? Az igazán mélyreható és sokrétű elemzésből ragad­junk ki még egy dolgot, je­lesen azt, — amire már a bevezető is utalt —, hogy tudniillik: érdemes-e műve­zetőnek lenni? A idézett je­lentés erről a következőket állapítja meg: „Igaz ugyan, hogy a mű­vezetők alapbére általában magasabb, mint a szakmun­kások átlagáé, ugyanakkor a munkaintezitás és a túlóra növelésével a szakmunkások havi jövedelme gyakran ma­gasabb a művezetőkénél a szakmunkások körében — többek között — ezért sem válik vonzóvá a művezetői pálya.” Tovább folytatva azt a gondolatot, a felmérésbe be­vont művezetők 40 százaléka szakmai előmenetelével elé­gedett, erkölcsi elismerésével már kevésbé, 16 százalékuk ez utóbbival teljes mérték­ben elégedetlen, s ugyan- ennyien a kereseti lehetősé­gekkel sem tudtak megba­rátkozni. Hozzájuk csatlako­zik az a 40 százalék azután, akik a kereseti lehetőségeket közepesnek mondják. Nem véletlenül fogalmaztak a legtöbben úgy, hogy anyagi erkölcsi és társadalmi meg­becsülésük, tekintélyük az elvárhatónál alacsonyabb. Azt, hogy napjaink nagyon is égető kérdését tárgyalta külön ülésen az SZMT el­nöksége, s hogy a megkérde­zettek válaszaiból kialakí­tott ösAckép nem tartalmaz különösebb túlzásokat, mi sem bizonyítja jobban, mint a változó vállalati magatar­tás. A Kner Nyomdában, a tégla- és cserépipari válla­latnál, az ÁÉV-nél, a ME- ZÖGÉP-nél, és az üveggyár­ban — többek között — a szakszervezeti bizottságok ja­vaslatára és kezdeményezé­sére már napirendre is tűz­ték a művezetők helyzetének vizsgálatát. Tették ezt abból a fel­ismerésből kiindulva, hogy a termelést és az irányítást összekapcsoló középső lánc­szemet kikapcsolni nem lehet — sőt, még csak most, nap­jainkban van igazán szüksé­ge annak teherbírására. Eh­hez a teherviseléshez viszont meg kell teremteni a meg­felelő feltételeket! Kőváry E. Péter Ülésezett a horgászok megyei intéző bizottsága Rendhagyó módon, á Bé­késcsabai Sporthorgász Egye­sület félhalmi horgásztanyá­ján tartotta meg soron kö­vetkező ülését a Magyar Országos Horgászszövetség Békés megyei Intéző Bizott­sága július 1-én. Nagy Jenő elnöki megnyi­tója után Gulyás György titkár számolt be az elmúlt ülés óta végzett munkáról, a lejárt határidejű határoza­tok, valamint a vezetőségvá- lasztó közgyűlés határozatai­nak időarányos végrehajtásá­ról. Beszámolójában elmond­ta, hogy megtörténtek a ta­vaszi és nyár eleji haltelepí­tések. Terv szerinti mennyi­ségű ragadozóhal-ivadék — esuka és süllő — került a vizekbe és 50 mázsa vissza­fogható nagyságú pontyot te­lepítettek a kákafoki, 15 má­zsát pedig a félhalmi és dán­zugi holtágakba. Továbbra is fokozottan kell foglalkozni az ifjúsági horgászokkal, mivel arányukat tekintve Békés megyében vannak a legtöb­ben az országban. Támogatni kell az egyesületek munká­ját, különös tekintettel az újonnan megválasztott tiszt­ségviselőkre. Az I. B. tagjai elmondták ta­pasztalataikat a kísérleti jel­leggel bevezetett, egységesí­tett területiengedély-formá- ról. Bár pontos képet csak a háromnegyed évi zárás után lehet alkotni, már most is elmondható, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elképzeléseket. Nem okozott gondot a gazdálkodásban, többen vásároltak belőle, mint a korábbi kákafoki te­rületi engedélyekből, és sok­kal többen és gyakrabban járnak erre a holtágra hor­gászni — köztük olyanok is, mint a Gyulai Dolgozók HE tagjai is, akik elég messze vannak Kákafoktól —, mint tavaly, vagy előtte. Nem el­hanyagolható szempont, ami az engedély további megtar­tásánál figyelembe veendő; magasan az országos átlagár alatt van, a holtág vize tiszta, és mind ragadozó, mind növényevő halakban gazdag, csapadékos időben is könnyűszerrel megközelíthe­tő, lévén településközeiben, hosszabb idő is eltölthető partján. Utolsó napirendi pontként Thury Sándor, a Békéscsa­bai Sporthorgász Egyesület elnöke beszámolója alapján az I. B. értékelte a nagy múl­tú, és egyik legnagyobb lét­számú egyesület munkáját. Plavecz Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents