Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
1982, július 3-, szombat Dz ajtó nyitva áll A szovjet—kínai párbeszéd ésszerű alapja Lengyelországi jelentés A kiút hídfőállásai Leonyid Brezsnyev tasken- ti beszédében a kapcsolatok normalizálását Kínával a békeszerető szovjet politika elsőrendű feladatai közé sorolta. A két ors-zág kapcsolata már hosszú ideje olyan szinten merevedett meg, amely messze áll a jószomszédi viszonytól. Nehezítette a helyzetet a két ország között a hét és fél ezer kilométeres közös határ, amely a veszély potenciális forrása. Hozzá kell vennünk, hogy az,ázsiai földrészen a helyzet jelentős mértékben függ a szovjet— kínai kapcsolatok fejlődésének irányától. NÖVELNI A BIZALMAT — Mi sohasem tartottuk normális jelenségnek az országaink közötti ellenségeskedés és elidegenedés állapotát — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — Az emlékezetből nem lehet kitörölni a barátság, az elvtársi együttműködés éveit. Bizonyára Kínában is emlékeznek erre, és ezt figyelembe kell vennie annak, aki most megpróbálja befeketíteni és a feledésnek átadni a szovjet— kínai kapcsolatok gyümölcsöző szakaszát. A Szovjetunió álláspontja változatlan: Kínával a tárgyalások ajta i i mindig nyitva áll. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, a Szovjetunió kész arra, hogy minden előzetes feltétel nélkül megállapodjon a mindkét ország számára elfogadható intézkedésekről. Vonatkozik ez a gazdasági, a tudományos, a kulturális, a politikai kapcsolatokra — természetesen, harmadik országok károsítása nélkül. A taskenti beszéd a határkérdésben elfoglalt szovjet álláspontot ismertette. A Szovjetuniónak nem volt és nincs semmiféle területi igénye a Kínai Népköztársasággal szemben. Sőt, a Szovjetunió kész arra, hogy megvitassa a szovjet—kínai határtérségre vonatkozó, kölcsönös bizalomnövelő intézkedések lehetőségét. A Szovjetunió tehát várja Kína ellenjavaslatait amelyek a határkérdésben a tárgyalás folytatásához vezethetnek. A Szovjetuniónak Kínához fűződő kapcsolatában nincsenek olyan problémák, amelyeket az egyenjogúság alapján és a kölcsönös megértés szellemében meg ne lehetne oldani. A konkrét lépésekhez a két félnek természetesen találkoznia kell a tárgyalóasztalnál. A választ Pekingnek kell megadnia. ILLÚZIÓ NÉLKÜL Hiba lenne azonban szem elől téveszteni, hogy Peking- ben egyesek szemmel láthatóan elégedettek a két ország közötti jelenlegi viszonnyal. Ha nem így volna, miképp lehetne értelmezni a kínai külügyminisztérium válaszát a Szovjetunió legutóbbi javaslataira? A pekingi válasz kétségbe vonja a Szovjetunió jóakaratát és őszinteségét. A szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásában — természetesen — vannak olyan realitások, amelyeket nem szabad kihagyni a számításból. Moszkvában illúziók nélkül tekintenek ezekre. A Szovjetunióban nyíltan bírálták és bírálják a kínai vezetés külpolitikai irányvonalát, amely összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel. Leonyid Brezsnyev mégis kijelentette: „Sohasem törekedtünk arra, hogy beavatkozzunk a Kínai Népköztár- Sáság belső életébe.” Azoknak, akiknek nem közömbös a szocializmus sorsa Kínában — továbbá magának az országnak és népének a sorsa —, jól meg kell érteniük a Szovjetuniónak ezt az álláspontját, és nem szabad kétségbe vonniuk, hogy jó szándék vezeti. A SZOCIALIZMUS FÉLTÉSE A Szovjetunióban elismerik, hogy Kínában szocialista társadalmi rend van, de nem titkolják, hogy mélyen érdekeltek a szocializmus alapjainak. megóvásában és megszilárdításában. A kínai vezetők a nemzetközi politikában az imperialisták politikájához kapcsolódva, feláldozták a világszocializmus, a nemzetközi kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom érdekeit. Az imperialisták azonban többet követelnek. Jó példa erre az Egyesült Államok politikája a tajvani kérdésben, amelyben tisztán látható az imperializmussal kialakított „baráti” kapcsolatok ára. Leonyid Brezsnyev ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozta. hogy a Szovjetunió téljes mértékben elismeri a Kínai Népköztársaság szuverenitását Tajvan szigete fölött. A taskenti beszédben a Szovjetunió kimondta a döntő szót. E szó mögött az áll. hogy a szovjet—kínai kapcsolat normalizálása mindenkinek, főleg az ázsiai népeknek előnyére szolgálna. A. Vladov (APN—KS) VIETNAM Pedagógiai gyakorlóközpontok A Vietnami Szocialista Köztársaságban három évvel ezelőtt nyíltak meg az első pedagógiai gyakorlóközpontok, amelyekben jövendő hivatásukra készülhetnek fel a tanárképző főiskolák hallgatói. Egy-egy gyakorlóközpont körzetébe általában 2—10 iskola tartozik. így az iskolák tanórainak továbbképzésére is hasznosíthatók a jól felszerelt, szertárakkal, audiovizuális oktatótermekkel ellátott intézmények. Jelenleg 91 oktatóközpont működik az országban. s ezekben 161 laboratórium áll a diákok és a tanárok rendelkezésére. A képzési és továbbképzési tapasztalatok igen kedvezőek. Erről számoltak be Ho Si Minh-városban, egy nemrégiben megrendezett pedagógiai tanácskozáson, ahol azt is bejelentették, hogy tovább bővítik az oktatóközpontok hálózatát. 1985-ig a jelenlegi 9 mellé még 8 oktatóközpontot létesítenek a városban. (BUDAPRESS—VNA) NDK Nagyhatású növényvédő berendezés A nagyméretű hajtatóházak növényvédelmét szolgáló, hatásos berendezést terveztek és szerkesztettek a kleinmachowi növényvédelmi kutatóintézet munkatársai. A Kanema S 60 elnevezésű permetező berendezés a biológiai folyamatoknak megfelelően vezérelhető, s a növényvédő szereket ködsze- rűen adagolja. A gép a korábbi permetezési eljárásoknál hatékonyabb, korszerűbb, és főként egészségesebb módszer alkalmazását teszi lehetővé. A permetezést eddig a hajtatóházak belső, zárt terében végezték, az új gép viszont kívülről vezérelve adagolja a különböző növényvédő anyagokat, és így a művelet nem veszélyezteti a gépkezelők egészségét. Az új gép a munka termelékenységét a hétszeresére növeli. (BUDAPRESS—ADN) A lengyel szejm legutóbbi ülésén a kormány részéről beterjesztett gazdasági jelentés gondolatmenete világosan beilleszkedik a válságból kivezető út tervébe. Emlékezzünk a LEMP utolsó központi bizottsági ülésére, ahol Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, első titkár ismertette az ország hosszú távú fejlesztésének fő irányát. 0 80-as évek végéig Három szakaszra osztotta azt. Az első szakasz — s főként erről volt szp, most a parlamentben — az idei esztendő végével zárul. Ez idő alatt meg kell állítani a gazdasági hanyatlást, ki kell építeni a továbblépés hídfőállásait. A második szakasz voltaképpen azt a hároméves tervet foglalja magában; amelynek irányelveit a kormány még az idei második félévben letesz a képviselők elé. A terv 1983—85. között át kell, hogy alakítsa a gazdaság szerkezetét. Meg kell szilárdítania a reformot, stabilizálni kell az életszínvonalat. A belátható végső cél, tehát a harmadik szakasz nyolc esztendőt ölel át; mostantól 1990-ig egyensúlyba kell hozni a lengyel gazdaságot. Az évtized végéig szóló terv prognózisát rövidesen elkészíti a kormány. Kétféle hatás A parlamenti képviselők előtt Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettes, a tervbizottság elnöke, expozéjában kijelentette, hogy .a szükségállapot bevezetése óta, a kormány továbbra is a gazdaság gépezetének megújítására, az irányítási rendszer tökéletesítésére törekszik. Nézzük meg, ma, öt hónappal a nehéz decemberi döntés, a szükségállapot életbelépése után, milyen hatások alatt formálódik a lengyel gazdaság reformja? Az egyik: a nyugati szankciók nyomasztó súlya. A másik hatás kedvező: a ti- zenegynéhány hónapos rendetlenség, anarchia után újra rend, nyugalom és fegyelem van a munkahelyeken. Z. Madej emlékeztetett arra, hogy az idén csak negyedéves terveket készítettek, s ezeket a gazdaság- fejlesztés operatív módszereként kezelik. Az első és második negyedévben így történt, de most változtatnak ezen. hiszen a fokozatosan helyreálló rend lehetővé teszi, hogy a második félévet már egyetlen egészként tervezzék. A terv bizottság elnöke az év eddigi eredményei között a gazdasági élénkülés első jelzésének nevezte a szénkitermelés 15 százalékos növekedését. Nem hallgatta el azonban, hogy a feldolgozó iparban rosszabb a helyzet. Ott. azokban az ágazatokban tapasztalható javulás, ahol a hazai és a szocialista országokból származó nyersanyagokra alapoznak. A kormány a jövőben is épít a szocialista országokkal való kapcsolatba, s az ipar nyersanyagellátási gondjait importhelyettesítő hazai nyers- és alapanyagokkal is enyhíti majd. Kenyér, szén, adósság Némi élénkülés tapasztalható falun is. A mezőgazdaságnak most arra kell feleletet találnia, miként teremtse elő az ország kenyerét és a húst. A kormány pedig válaszút előtt áll: a rendelkezésre álló devizát az ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagokra költse, vagy gabonavásárlásra ? Ezzel összefüggésben szó volt a parlamentben a nyugati adósságokról; közölték, a lengyel kormány készen áll arra, hogy kimozdítsa a holtpontról ezt az ügyet. Szándéka az, hogy intenzív tárgyalást kezdeményez hitelezőivel, a nyugati bankokkal. Kulcskérdése ez a válság felszámolásának éppúgy, mint a lengyel szénexport ügye. A parlamenti ülés másnapján, sajtókonferencián Madej miniszterelnökhelyettes bejelentette: „Ezután is fejleszteni fogjuk a lengyel szén exportját, és védjük hagyományos piacainkat. A konkurrencia természetes jelenség. de nincs rendjén, ha ebbe a politikusok avatkoznak be.” A lengyel gazdaságpolitikai törekvéseket övező külső feltételekről szólt a költségvetésről számot adó Marian Krzak pénzügyminiszter. Emlékeztetett rá, hogy Lengyelország válsága iránt más magatartást tanúsítanak a szocialista közösség országai és mást a Nyugat.—■ A szocialista országok, főként a Szovjetunió, lényeges segítséget nyújtott, míg a tőkés országok radikálisan korlátozták az újabb hiteleket, és a már korábban felvett kölcsönök hasznosításának lehetőségeit. Ilyen gondok jegyében zajlott, s élénk volt az eszmecsere a szejmben, ahonnan a tudósító óvatos és mérsékelt derűlátással távozott ... Szilágyi Szabolcs Argentína - Falkland után Új elnök — — Ne sírj értem Argentína — dúdolják könnyes szemmel az Evita musical ismert slágerét a tábornokok, miközben megszégye- nülten eloldalognak a hátsó kijáraton. Igaz, e borongós búcsú mindössze az International Herald Tribune karikatúráján játszódik le. A valóságban sajnos nem men' nek ilyen magától értetődő egyszerűséggel a dolgok. Megfigyelők ugyan a falk- landi fegyverszünet bejelentése után az egész argentin katonai junta azonnali bukását jósolták, a jelek szerint azonban a tábornokok egyelőre nem hajlandók felvállalni a kudarc beismerésének kétségtelnül hálátlan feladatát. „BEFAGYASZTOTT” HELYZET Pedig nehéz tagadni, hogy l régi gondok az 1976 óta hatalmon levő argentin katonai rezsim kudarcot kudarcra halmozott, politikai, gazdasági — s a falklandi fiaskóval — katonai értelemben egyaránt. Éppen a belpolitikai válság, az immár hetedik éve „befagyasztott” politikai élet viharos megélénkülése volt a Malvin-szigetek (azóta már újra Falklandok) visszaszerzéséért kezdett katonai akció egyik indítéka. Idén tavasszal az argentinok — Isabel Perón gyenge kezű kormányzatának megdöntése óta első ízben — tízezres tüntetéseken tiltakoztak a diktatúra ellen. Galtieri elnök, aki a köny- nyű győzelem reményében küldte a Falkland-szigetekre katonáit, a bizonytalan belpolitikai helyzetben ezzel a húzással némi haladékot kapott. A rezsim polgári ellenzéke: a felfüggesztett pártok, a betiltott szakszervezetek felsorakoztak ugyan a nemzeti zászló alá, a hazafias ügy védelmében, ám nem „kitöltetlen csekket” adtak a katonáknak. A régóta ígérgetett demokratizálás mielőbbi valóra váltását követelték. KEMÉNY VONAL Az argentin hadsereg történetének első „éles” háborús kalandja a hibás helyzetértékelés következtében vereséggel végződött. Argentína gazdagabb lett néhány fájdalmas tapasztalattal és szegényebb néhány illúzióval. Most újra kell értékelnie helyét a világban. Galtieri elnök nyilvánosan ugyan nem volt hajlandó kiejteni száján a megadás szót, közvetetten mégis vállalni látszott a felelősséget. Lemondott elnöki posztjáról, és a katonai juntában viselt tisztségéről. Helyét a szárazföldi erők élén hű embere, a kemény vonalhoz tartozó Ni- coliades tábornok foglalta el. A földi haderő pozíciói egyelőre inkább erősödni, mint csökkeni látszanak. Mindazoknak csalódniuk kellett tehát, akik abban reménykedtek, hogy a hadsereg a szégyenletes megadás .után mielőbb szabadulni igyekszik a hatalom terheitől. s közös kormányt alakít a polgári politikusokkal. Argentína új elnökévé ismét egy katonát választottak: Reynaldo Bignone nyugalmazott tábornokot. Igaz, egyben ígéretet tettek arra, hogy 1984 márciusában a fegyveres erők visszatérnek a kaszárnyákba. PALOTAFORRADALOM? Bignone kijelölésével azonban aligha oldódott meg bárA falklandi katonai kudarc — halomba gyűlnek az argentin ' fegyverek Port Stanley-ben (Fotó: AP — MTI — KS) mi. A nagy érdemekkel eddig kevéssé jeleskedő új elnök még a hadseregvezetés teljes bizalmát sem élvezi, nemhogy képes lehetne az egyre harcosabban fellépő polgári erők lecsillapítására. Bignone mögött csak a földi haderő áll —, s a háttérben feltehetőleg az előd, Galtieri. A légierő és a hadi- tengerészet i nem ígérte támogatását az új államfőnek. Meglehetősen kétséges tehát, mit érhet el. Nem kevesen vélik úgy, hogy az eddig teljesen jelentéktelen tábornok ellen (aki Buenos Aires-i körök szemléletes jellemzése szerint olyan, mint „a hagymás rostélyos hagyma nélkül”) újabb palotaforradalom bontakozhat ki. Elekes Éva Távozás a hátsó kijáraton — az International Herald Tribune kariktúrája
