Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
o \ 1982, július 3., szombat II szülőföld ölén Gábortelepi gyerekek ötven év után Névsorolvasás: Viczián János számba veszi a telepi iskola „tanulóit' Fotó: Fazekas László ....könyvek között r ingatták bölcsömet” Egy régi, a szélein már, kifakult fényképet nézegetnek öten-hatan, egykori gábortelepi iskolások a medgyes- bodzási ÁFÉSZ éttermében. A hosszú asztalokon pogácsa, virág, az asztalok mellett- körül a valamikori gábortelepi állami elemi népiskola 1931-ben, 32-ben és 33-ban végzett „tanulói” — hatvanon felül... A fényképnek nagy sikere van. Ökrös Piroska hozta ,el, a képen . vagy harminc iskolás, jelmezben, középen a tanító úr: Dóry Péter és a tanítóné asszony, Dóry Pé- terné. „A Zúg az erdő című darabot adtuk elő az iskolában, összetoltuk a dobogókat, az volt a színpad, lepedőkből, pokrócokból varrtuk a hátteret. A tanító úr nagy szeretettel volt velünk, sokszor szerepeltünk. Ez itt a tanítóné, aki maga is tanítónő volt, szép barna asszony. Ugye így van? Nézze csak!... Amikor ‘ elmentek Gáborte- lepről, a fél falu sírva kísérte ki őket a kisvonatállo- másra. Hát így szerettük mi is őket!” Annak, hogy ezen a június végi napon, a medgyes- bodzási étteremben összejöttek harmincegyen régi gábortelepi „lányok és fiúk”, sora van. A sora pedig ott kezdődik, hogy Pozsár Pista bácsiban nem nyugodott a kívánság: jó lenne hazautazni ^ Pestről Gábortelepre, Bodzásra (mert azóta egy lett a két község), és megrendezni az ötvenéves találkozót. Levelezett, utazott, lejött Bodzásra, megkereste a tanácselnököt, Bacsa Jánost, és az iskolaigazgatót, Viczián Jánost, elmondta, mi a terve. Már első alkalommal találkozott Usnyik Marikával és Fodor Erzsivel (ahogy akkor hívták őket, kislánykorukban), aztán már hárman voltak, akik nem engedtek a negyvennyolcból. A tanácselnöknek meg az iskolaigazgatónak is tetszett a dolog: így aztán elérkezhetett a nagy szervezés koronája, a csúcsa: június 30-a, szerda, este hat óra. Nyílik az ajtó, jönnek a vendégek. Közöttük olyanok is, akik ötven év óta nem jártak erre, vagy negyven éve, harminc éve; újra ismerkednek a mégis otthoni tájjal, a régiekkel, volt osztálytársakkal'; és megállíthatatlanul törnek a felszínre, a beszélgetésekbe az emlékek. Az a híres fénykép, a „Zúg az erdő” szereplőiről, kézről kézre jár. Tóth Antal, aki most Bodzáson lakik, ráismer magára, jót nevet. Kö- rözsi József is, meg Szeme- nyeiné, akkor még Sándor Mariska, meg Koszta Györgyné. Mogyorósi Erzsébet... De régen is volt! Mikor is? Ráírta pontosan a kép hát-' oldalára a tulajdonos, Ökrös Piroska: „Dóry Péter tanító úrtól kaptam 1929. év Szt. Imre ünnepére.” „November 5.” — jegyzi meg valaki, „úgy ápa, akkor volt a nagy előadás .. v Megtelik a terem, jószerével leírhatatlan feszültség vibrál az asztalok felett. A zenekar a Himnuszt játssza, mindenki feláll, énekel. Szépen. tisztán csendülnek a-szavak, van, aki felfelé néz. ki tudja hová, van aki maga elé, mert éppen egy könnycseppet titkol. A „grófi szérűre” született zsellérnapszámos gyerekek 1982 júniusában a Himnuszt éneklik. Csend, áhítatos. Viczián János igazgató úr beszél. Hallgatják a Szívből érkező szavakat, hallgatják Váci Mihály versét, melyet legalább olyan szépen mond el a mai tan/tó, mint egykor mondott nekik verset az a régi, Dóry Péter. Akit sírva-integetve kísért ki a fél falu az állomásra, amikor elment. „Én gyalog fogok hazamenni ' ft porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ' ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem." Csend, újra csak áhítatos. Az igazgató kezében a gábortelepi iskola anyakönyve. Nevek, nevek. Végeztek 1931- ben, 32-ben, 33-ban ... Ebben az évben . 120 gyerek járt a telepi iskolába! Nevek. újra csak nevek. „Cze- ne Katalin!” „Jelen!” „Fodor Mária!” „Jelen!” „Jamb- rik Piroska!” „Itt vagyok! Hatvanegy évesen, elváltán, 9 gyermekem van. A legkisebb. Dezsőké, 22 éves, katona.” „Fejes Ferenc!” „Meghalt!” „Hetényi József!” „Meghalt”. . . Egyetlen néma percig, felállva emlékeznek az elhaltakra, aztán újra az igazgató úré a szó: „Az élet megy tovább, mert az élet ilyen: éppen ezért koccintsunk közös örömünkre, hogy együtt lehetünk, az egészségre, a boldogságra!” Tust húz a zenekar, percek múlva már együtt énekelnek a régi, telepi lányok, fiúk; jön a gőzölgő, finom pörkölt, meg a tánc is. Valami egészen nemes, szép találkozás volt ez a bod- zási, június 30-án, este. Ahogy Váci Mihály is írta: .......a telt kalász, a rét sok t érdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át...” így találkoztak és így örültek egymásnak — hatvanévesen, a valamikori telepi gyerekek. Nemzetiségi találkozó Július közepétől ismét megrendezik Nógrád megyében a Magyarországon élő nemzetiségiek kulturális hónapját. A gazdag programban szerepelnek nemzetiségi filmnapok, népművészeti és fotókiállítások, lesz szlovák és német nyelvű könyvkiállítás és vásár. Most először — magyarországi német nemzetiségi amatőr festőművészek alkotásaiból — képzőművészeti tárlat is nyílik. A nemzetiségi hónap közDontja Rétság, eseményeinek csúcspontja a bán- ki nemzetiségi fesztivál. Augusztus első vasárnapjának reggelén a község főutcáján nemzetiségi együttesek vonulnak színpompás, dalos menetben a bánki tó víziszínpadához, ahol az erdőkürti, vanyarci, nézsai, le- géndi, nógrádsápi, mihály- sergei táncosok és kórusok, szólisták adják elő őseik megőrzött, vagy újonnan felkutatott dalait, táncait. Kner Izidor fél évszázada adta közre könyvét, melyben nyomdászi, kiadói tevékenységét, ötven évi küzdelmes munkáját-életét summázza. Könyve — Fél évszázad mesgyéjén (1882—1932) — elején így emlékszik indulására, n^omdaalapítására: „Pénz, hozzáértés és szaktudás híján — kontárként — 1882. június közepén nyitottam könyvnyomdát, olyan helyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy fellengős ábrándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett.” Apja, nagyapja, dédapja kompaktor (könyvkötő) volt, így mi sem természetesebb, hogy barátságba került a könyvekkel — hiszen közöttük nőtt fel —, sokat és mohón olvasott, s még kisgyermekként nógatta apját, tanítsa meg mesterségére. Tizenhárom évesen indulhatott útnak. Először, Szolnokon inaskodott, majd segédként kóborolt az országban, hosszabb-rövidebb időre megállva, hol Aradon, hol Pesten, vagy éppen Székes- fehérváron vagy Tatán. Kner Izidor derűs nosztalgiával emlékezik ifjúságára, vándoréveire, értelme kinyílására, munkájával szembeni türelmetlenségére. Elégedetlen volt a kezébe került, bekötésre váró könyvek minőségével, szedésével, szövegrendezésével, ő szeretett volna könyvet „csinálni”. Egyszóval alkotni vágyott. 1882-ben érkezik haza Gyomára. Kevés tőkéjéből, s főleg hitelből vásárolt kimustrált gépekkel nyitja meg nyomdáját. Akkor még — 22 évesen — aligha gondolhatta ez az egyébként rendkívül becsvágyó, széles érdeklődési körű, nyughatatlan „kontár”, hogy Magyarország egyik jeles üzemét alapította meg, mely egy-két évtized múltán már országos hírnévre tesz szert. Egzisztenciáját közigazgatási nyomtatványok készítésével teremti meg elsősorban, ezek rendszerezésében, Július 5-én, hétfőn (eső esetén 6-án, kedden) 21 órai kezdettel gálaműsort rendeznek Kálmán Imre születésének századik évfordulója alkalmából Siófok szabadtéri színpadán. Az újjáépített, Magyar nyelvre fordították azt a 2300 sornyi délszláv folklórszöveget, amelyet egy Nicola Tordinac nevű boszniai pap gyűjtött a múlt század második felében Pécsett és környékén. A dalok, elbeszélések zöme balkáni eredetű. de akad közöttük magyar vonatkozású, és újabb keletű darab is, például egy Pécshez kapcsolódó hősi ének és egy Kossuthról szóló ballada. Tordinacnak rokonai éltek a mecsekaljai városban, hozzájuk jött, hogy tüdőbaját gyógyíttassa. Két évig tartózkodott hazánkban, ez idő alatt megismerkedett a Pécsett és környékén élő délszlávok dalaival, elbeszéléseivel, népszokásaival, s lejegyezte azokat. Nem sokkal később azonban meghalt — mindössze harmincéves volt —, így már nem tudta kiadatni a gyűjteményét, amely végül is Zágrábba került. egyszerűsítésében is nagy munkát vállal. Jó hírét pontos szállításokkal, szép kivitelű nyomtatványokkal — sokszor ad hoc rendelések teljesítésével is — alapozza meg. De a gyomai nyomdában — mely az 1900-as évek elején már több mint száz embert foglalkoztat — más is történt. Szívós kísérletezés folyt a hazai hagyományokra támaszkodó, új tipográfia kialakítására, sokszor anyagi áldozatok árán is. Ebben már jelentős szerepet vállalt Kner Izidor fia, Imre, valamint az ügynek megnyert Kozma Lajos is. A kísérletező korszakban (az 1910-es években) adja ki Kner Izidor — többek között — Lesznai Anna, Lukács György, Balázs Béla írásait. A már kialakultnak tekinthető új tipográfia köntösében jelenteti meg 1920— 22-ben a Kner Klasszikusok tizenkét kötetét, valamint a Monumenta Literarum huszonnégy füzetét, a világirodalom nagyjaitól. E két sorozat nagy nemzetközi sikert arat, s könyvművészeti jelentőségén túl, értékes kiadói vállalkozás is idehaza. Kner Izidor tudatában van tevékenységük, munkásságuk korszakos jelentőségével. Nem kis büszkeséggel, s utólag mondhatjuk: joggal, állapítja meg könyvében, hogy — véleménye szerint — Magyarországon évtizedekre meghatározó lesz a műhelyében folytatott könyvművészeti munka. A Fél évszázad mesgyéjén olvasmányos, szépírói igénynyel írt könyv, mindenképpen újrakiadásra érdemes művelődéstörténeti dokumentum is egyben. Most, amikor a Kner Nyomda alapításának századik évfordulója közeli ünnepségeire készülődünk, ne feledjük az alapító Kner Izidor mának is szóló üzenetét (könyvét kezdi így): „Bármilyen sikeres, eredményes munkálkodásnak csak az a része számít, amelynek a köz látja hasznát, és amely az egyetemesség javát szolgálja.” Pénzes Ferenc patinás szórakozóhelyen ebből az alkalomból a Fővárosi Operettszínház művészei, a Belügyminisztérium szimfonikus zenekara, a Honvédelmi Minisztérium „honvéd” táncegyüttese szerepel. A zágrábi néprajzi intézetben őrzött kézirat fotókópiáját megszerezte Sarosácz György mohácsi múzeumigazgató, a magyarországi délszláv folklór ismert kutatója, s magyar nyelvre ültette át a száz éve lejegyzett horvát népköltési szöveget. Nicola Tordinac egy levelében azzal indokolta baranyai folklórgyűjtésének szükségességét, hogy néhány évtized múlva már senki sem fog emlékezni a • régi dalokra. az ősi szokásokra. Ezt igazolta a mohácsi kutató érdekes kísérlete: a Tordinac- gyűjteményben levő szövegekből felolvasott azokban a délszláv falvakban, ahol annak idején gyűjtőjük megfordult, de már az idős emberek sem ismerték a dalokat, elbeszéléseket. MOZI Meztelenek és bolondok (1941) A hajnali napsütés milliónyi színszikrára törik a tengerparti párán. Magas, karcsú, szőke nő lépked a fövenyen, hanyag mozdulattal leveti köntösét és a lágy habokba süpped. S ekkor a bájos jelenség fennakad egy japán tengeralattjáró periszkópján ... Így kezdődik a Meztelenek és bolondok című színes és magyarul beszélő amerikai filmvígjáték. Azaz jobban és érdekesebben, már a felirattal. Csak hát mi, a magyar forgalmazók a történet talán legnagyobb poénját lőjük le. Az eredeti cím ugyanis: 1941. Amikor«z megjelenik a vásznon, utána lassan pergő szöveg jön, amely ezen véres év amerikai vonatkozású eseményeit taglalja. Nevezetesen a Pearl Harbor-i támadást, az Államok belépését a világháborúba. S csak utána következik az említett jelenet... Vagyis felcsigázni az érdeklődést, és egyúttal elaltatni a gyanút, hogy még nagyobbat csattanjon a poén. Hát, ez kimaradt! Megint egy példa arra, hogy félreértelmezett reklámfogásból az eredeti címet „magyarítjuk”. Csak hát ebben a mulatságos történetben igy nincsenek meztelenek, és így nincsenek bolondok sem . .. Ha már a' reklámozásnál tartunk! Ha azt írta volna ki a MOKÉP, hogy a rendező Steven Spielberg azonos a Harmadik típusú találkozások című scifi és a Sugar- landi hajtóvadászat című kalandfilm alkotójával, az bizonnyal vonzóbb és hatékonyabb lenne. Bár- ez a film teljesen más, mint az említett kettő, és igazi kasszafilm. Amolyan hollywoodi receptek alapján készült, de vérbő, és szórakozást nyújtó vígjáték. Igaz, néha ellaposodik a sztori, hosszúak a vágások, de azért minden jelenetre jut egy kicsit bődli, de kacagtató pillanat. Persze, csak akkor, ha nem filmtörténeti kuriózumot akarunk látni. Ebben bohócot csinálnak magukból és japán (meg német!?) ellenfeleikből. De hogy valaki rosszra ne gondoljon, azért tettek bele egy hangzatos, számunkra kellemetlen emlékeket is idéző hazafias szónoklatot a „néphez”. A több cselekményszálon futó, burleszkes honvédelem, a civil és a katona örök és kibékíthetetlen ellentéte, Dél-Kalifornia csodás vidéke, a Éos Angeles-i fényár azonban elég ahhoz, hogy a rendező szándéka szerint a felszínt lássuk és — nevessünk. Ehhez járul még a nagyszerű szereplőgárda. Vad Bili pilótakapitány (John Belushi) minden körülmények között füstölő szivarcsonkjára, Si- tarski tizedes (Treat Williams) cowboyos fenegyerekes- kedéseire, Donna (Nancy Allen) repülőimádására és szexis „gépeltérítésére”, Douglas úr (Ned Beatty) és a megkaparintott légvédelmi ágyú „flörtölésére”, no és megannyi kisebb-nagyobb történetforgácsra még emlékeznünk is lehet. S ami még talán az eredetinél is jobb, az a magyar szinkron, Csákány Klára rendező irányításában. Egy kis nyári köny- nyűfilm, semmi több! Néha azonban ez is kell! (Képünkön: Vidám csontzene és hangos sikolyok a táncpalotában. Középen Treat Williams és Dianne Kay.) (Nemesi) Az a fénykép, annak nagy sikere volt! Sass Ervin Baranyai délszláv népköltés Gálaműsor Halmán Imre születésének 100. évfordulóján
