Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
iansiMM.1«) 1982, július 3., szombat 0 Vila a vitáról Nem a rendeletben van a hiba Mit ér a dolgozó, ha nő? 'otó: Fazekas László A szakszervezeti funkcióviselők, a bizalmiak hiába ismerik. pontról pontra a Minisztertanács és a SZOT együttes rendeletét, amely az üzemi demokrácia fejlesztése előtt nyit széles kapukat, ha ugyanebben a kérdésben a gazdasági vezetők vagy nem eléggé tájékozottak, vagy ha mégis, akkor másképp értelmezik a paragrafusokat, mint a szakszervezetiek. így a rendelet szellemének érvényre juttatása örökös viták, torzsalkodások forrása. Az előbbieket Vasas Pálné, a HVDSZ Békés megyei bizottságának tagja fogalmazta meg azon a hétköznapi kerekasztal-konferencian-, amelyet a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezetének központja hívott össze Békéscsabára, s amelyen a megyei bizottság tagjai mellett az ágazathoz tartozó több vállalat és intézmény szb-titkára is részt vett. A munkahelyi demokrácia helyzetét és továbbfejlesztését elemző beszélgetésen a vitapartnerek az igazi kibontakozás fékeit, akadályait próbálták meg közös erővel csokorba szedni. így javasolta Vasas Pálné azt, hogy a vállalatok gazdasági vezetőit és szakszervezeti vezetőségét együttes továbbképzésen segítsék hozzá a teendők egységes értelmezéséhez. A Békés megyei Vízmű Vállalat szb-titkára, Hőgye Imre ezzel messzemenően egyetértett, de hozzátette azt is, hogy amíg a vállalati sajátosságokhoz jobban igazodva el nem határolják pontosan az üzemi demokrácia fórumainak jogköreit, addig a döntéshozatalt továbbra is uralni fogják a formalitások. Kocsis Pál, a vegyesipari vállalat szb-titkára ezzel szemben a megoldást abban látná, ha a vállalati vezetőket fegyelmi felelősség terhelné az Mt.—SZOT-határo- zat végrehajtásában, amire a HVDSZ-központ képviseletében a vitát vezető Orbán János azt kérdezte: lehet-e, értelmes dolog-e egy érvényben levő rendelet végrehajtására egy másik rendeletet hozni? A Békés megyei Tervező Vállalat három vállalati gazdasági munkaközösséget hozott létre. A negyediknek a szervezése még tart. A munkaközösségek, amelyek április 1-től működnek: átlagosan 30-30 tagúak. Van bennük tervező, szerkesztő, rajzoló, árelemző és adminisztrátor. ‘ ♦ Az I. számú munkaközösség már eddig is sok feladatot kapott. Ilyen egyebek közt harminc lakás, egy süteményüzem, egy üzemben az elektromos berendezés, gáz- távvezeték, valamint több felújítás és átalakítás kiviteli tervének az elkészítése. A szerződést a vállalat köti a megrendelőkkel. Ezekből adja át a munkaközösségeknek azokat, amelyek meghaladják a vállalati kapacitást, vagyis amelyeket a dolgozók munkaidőben nem tudnák teljesíteni. Jelenleg — mint ahogy arról Till László, az I. számú munka- közösség képviselője tájékoztat — annyi a többletmunka, amennyi egy-egy tagnak napi 3-4 órai elfoglaltságával jár. ♦ Till Lászlóval beszélgetek. — Hány munkára kötött Valentinyi Mártonná, a megyei bizottság titkára szerint az ellenőrzés, a számonkérés nem hanyagolható el, azt a szakszervezeti szervek meg is teszik, amikor a gazdasági vezetők munkáját, tevékenységét évről évre értékelik, minősítik. A titkár tapasztalata szerint nem is annyira a hivatalos demokratikus fórumok működésével és működtetésével van a baj, hanem a munkahelyen uralkodó légkörrel. Ha ugyanis az nem eléggé demokratikus, ha a munkahelyi demokrácia nem elég élő a mindennapok sodrában, a műhelyben, az irodában, a nap-nap melletti tevékenységben, akkor a törvénnyel kialakított fórumok is üresek maradnak, mert nem lesz. aki véleményt nyilvánítson. Papp Ferenc, a megyei bizottság tagja ezt annyival egészítette ki, hogy lehet a légkör nyílt és demokratikus, a jó szándékok mégis zátonyra futhatnak és futnak is sok esetben, mert nem körültekintő a fórumok előkészítése, bő lére eresztett előterjesztéseket kell tárgyalni, amiket legtöbbször nem is kapnak idejében kézhez az érintettek. Vagyis, akiknek dönteniük kell. azoknak nincs elég információjuk a felelős döntésekhez. Csonka György, a Gyulai Vízművek szb-titkára arról szólt azután, hogy decembertől márciusig a szakszervezeti aktívák azt se tudják hol áll a fejük, mert fórumkampány van. A többiek: Tóth Ferenc, a közgazdasági munkabizottság vezetője, Bácsfalt'i Mihály, a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat szb-titkára, Mihalik János, a HVDSZ Központi Vezetőségének tagja, az IKV dolgozója az elhangzottakat további észrevételekkel szaporították. Megállapították, hogy sok az átfedés: van olyan ember, aki emiatt kénytelen ugyanazt négyszer-ötször meghallgatni, és ebbe belefásul, másutt nem elég világos, hogy adott esetben áz összevont szakszervezeti taggyűlés ülésezik, vagy éppen termelési megállapodást a vállalat a munkaközösséggel? — kérdezem. — Április 1-től június végéig 45-re. — Mire vonatkozik egy-egy megállapodás? A vállalási összegre és a kész terv leadásának időpontjára. — Mi határozza meg a tervezési szerződés összegét? — Az országos díjszabás. — Ebből mennyi illeti meg a munkaközösségeket? — ötven százalék, ötven százalék pedig a vállalaté marad, amely a tulajdonképpeni vállalkozó, és biztosítja számunkra a munka minden feltételét. — Mik a költségek? — Először is fizetni kell a társadalombiztosítási hozzájárulást, ami havonta személyenként 250 forint, van társasági adó. Tartalékkeretképzésre munkánként 5 százalékot vonnak le, és személyenként fizetünk jövedelemadót, valamint községfejlesztési hozzájárulást. Mindez a teljes összeg 25 százalékát teszi ki. — Hogyan osztják el a megmaradó összeget? — A szakágak a teljesítménybérezés kialakult arányában előre ' megegyeznek egymással. tanácskozást tartanak, mivel a szereplők ugyanazok. Azt is nehéz eldönteni, hogy mindezekre a fórumokra munkaidőben vagy azután kerüljön sor. A szocialista brigádvezetök tanácskozása sem mindig találja meg helyét, szerepét — igaz, az is nyilvánvalóvá vált a vitában, hogy ennek fő oka a brigádvezetők általános tájékozatlansága, mint ahogy a fórumok, jogkörök keveredése, a teendők felhalmozódása is szervezetlenségből, a rendeletek nem elég alapos ismeretéből fakad. El kell tehát fogadnunk a vitavezető összegzését, aminek lényege abban áll, hogy mindazok a hiányosságok, amelyek a kerekasztal-kon- ferencián szóba kerültek, nem a rendeletet marasztalták el, nem annak kritikáját jelerletik. A vitatkozók előtt is megvilágosodott, hogy a rendeletek — az öt évvel ezelőtt, meg az 1980-ban hozott — alapvetően és jól szolgálják a szocialista demokrácia részeként fejlődő üzemi demokrácia kiteljesedését. Tisztázottak az elvek is. Ha tehát ma még nem megy minden eléggé olajozottan, akkor a helyi gyakorlat szorul felülvizsgálásra, korrigálásra. A rendeletek megfelelő és együttes értelmezésére, a demokratikus munkahelyi légkör kialakítására, a fórumok jó előkészítésére, az információk köztulajdoinba vételére. a végrehajtás folyamatos ellenőrzésére, a formalitások levetkőzésére, az átfedések kiiktatására ugyanis nem lehet újabb meg újabb rendeleteket szülni. Mindezekért ott helyben, az adott munkahelyen kell kinek-ki- nek — szakszervezeti tisztségviselőnek, gazdasági vezetőnek, középvezetőnek, az üzemi demokrácia valameny- nyi fórumának, minden egyes dolgozónak — véleménye következetes kinyilvánításával a maga harcát megvívnia. Az üzemi demokrácia ugyanis nem rendeletre születik! Kőváry E. Péter — Nincs vita? — Van és egyelőre lesz is addig, amíg ki nem alakul a helyzet. Az biztos: mindenki tudja előre, hogy mennyi jár neki. Akinek nem felel meg a munka, nem vállalja. — Mennyi az elérhető kereset? — Évenként átlag 30 ezer forintra számítunk, ami legális többletjövedelem. Ezzel egyúttal a vállalat javát is szolgáljuk. ♦ Egy-egy vállalati gazdasági munkaközösség évenként annyi tervezési feladat végrehajtására képes, amelyeknek a kiviteli értéke mintegy 30—40 millió forint. Ha a IV-es számú munkaközösség is létrejön, akkor a vállalat termelése még tovább — az össztermeléshez képest mintegy 15 százalékkal — lesz növelhető. Erre a megrendelések alapján szükség is van. A sikeres megvalósítás biztosítéka pedig nem utolsósorban az, hogy a vállalatnak és a dolgozóknak egyaránt anyagi érdekük fűződik a munkaközösségi és a vállalati megbízatások teljesítése iránt. Pásztor Béla Azonos munkáért azonos bér Egy -statisztikai jelentés szerint a beosztottak döntő többsége a számvitel és ügyvitel területén például 80— 90 százalék nő, a vezetésben viszont elenyésző, a jelzett területeken mindössze 7-9 százalékos az arányuk. Élő előítélet Egyetemet végzett közgazdászt keres vezető beosztásba az egyik megyei cég. Kikötésük, hogy az illető férfi legyen: Később, miután so- -káig betöltetlen a hely, engednek kikötéseikből, lehet főiskolát végzett, sőt nagy gyakorlattal rendelkező, mérlegképes könyvelő is a jelentkező, de makacsul kitartanak amellett, hogy férfi legyen. Érdeklődtem. Nem olyan munkakörről van szó, amelyet a „gyengébb nem" ne tölthetne be, csak éppen harminc—harmincöt nőt kellene irányítani, és ezt — úgy vélik — egy férfi eredményesebben megteheti. Nem vagyok harcos feminista, de az ilyen indokolatlan előítéletek egy kissé bosz- szantanak. Érdekelni kezdett, vajon milyen gyakorisággal tesznek különbséget a dolgozók között nemük alapján? Megyénk egyik legnagyobb münkáltatójánál, a Gvulai Húskombinátban kerestem választ. A munkaügyi osztály vezetője, Stefanovits Imre tájékoztat: 2 ezer 66 dolgozójuk közül 752 (36 százalék) a nő. Fizikai munkai munkás közülük 511. A nem fizikai dolgozók közül húszán alsószintű. hatan középszintű, míg öten felsőszintű vezetők. Az osztályvezető előzékenyen sorolja az adatokat. Nincs tit- kolnivalójuk, náluk nem szorulnak háttérbe a nők. No, de nézzük a férfiak arányát! Felsőszintű vezető 26 férfi, középszintű pedig 48. — Az arány indokolt — magyarázza —, hiszen felsőfokú végzettsége 23 nődol- eozónknak van, míg a férfiak közül 74 a diplomás. Vagyis a kombinátban dolgozó diplomás nők csaknem 48 százaléka felső-, illetve középszintű vezető, a felsőfokú végzettségű férfiaknak pedig 100 százaléka tölt be vezetői munkakört, az 1980- as adatok szerint. Ez az arány önmagában igazságtalannak tűnik, jobb viszont az országos-átlagnál. Egymillió dollárt érő, korszerű megmunkálóközpontot adott el a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat NSZK- beli képviseleti vállalata, a Berma egy nyugatnémet gyárnak. Méreteit tekintve ez az eddigi legnagyobb berendezés, amelyet a szerszámgépeket exportáló kül" — Igen — folytatja az osztályvezető —, de nemcsajc a szakképzettség dönt. Az elengedhetetlen hármas követelmény (szakmai, politikai alkalmasság, vezetői készség) mellett a kiválasztásnál a munkakörülmények, a szolgálati idő is szerepet játszik. A felvásárlás irányítására például nem szerencsés nőt kinevezni, mivel ez gyakori utazással, ólak, istállók ellenőrzésével is jár. A kellő gyakorlat megszerzését pedig a nőknél tagadhatatlanul késlelteti a szülési szabadságon töltött idő, és ezután is még sokáig a gyermekek körüli teendő. II teljesítményt fizetik Beszélgetésünket fizikai dolgozók körében, a szárazáruüzemben folytatjuk, ahol percek alatt ízletes kolbász lesz a fagyos húsból, szalonnából. A bélelőkészítőben fiatalasszony, Vastag Jánosáé és a 15 éves Rúzsa János dolgozik egymással szemközt. Ugyanazt a munkát csinálják, ugyanazt a bért kapják. — Nálunk a teljesítményt bérezik — mondja Nyíri Ádám, az üzem vezetője. Minden munkának pontosan meghatározott ára van. mindegy, hogy ki végzi, csak szakszerűen végezze. A felvételi irodában eldől, hogy a munkavállaló milyen munkakörbe kerül. Vannak területek, mint például a félsertés-darabolás, vagy vágánytisztítás, amit nők és fiatalkorúak nem végezhetnek. A bértételek a munka nehézségi fokától, a betanulási idő nagyságától függnek. A legjobban megfizetett munka itt a töltőüzemben éppen a töltőé és a „pározóé”. (Pározás = középen megcsavarni a szál kolbászt.) Ezek nagy ügyességet, gyakorlatot igénylő munkakörök. Irimiás Istvánná és Temesi Istvánná több mint 10 esztendeje csinálják ezt a munkát. Naponta 21 mázsa kolbászt kell előállítaniuk. A keresetük 3700— 4400 forint között mozog, a teljesítménytől függően. . A százhúsz asszony mellett hatvan férfi dolgozik ebben az üzemben. Ök a jobban megfizetett, ám nehezebb munkahelyeket töltenek be. A fekete, bajuszos keverőkereskedelmi vállalat valaha is határainkon túlra küldött. A megmunkálóközpontot a Szerszámgépipari Művek esztergomi marógépgyára készíti, és a szerződés alapján 12 hónapon belül átadják az úgynevezett mozgóportálos berendezést. mester, Pallagi István 4500— 5000 forint körül keres. Húsipari szakmunkás, és már 12 éve dolgozik a kombinátban. A betanított és segédmunkások valamivel kevesebb fizetést kapnak. A férfiak között egyébként sokkal több, összesen 417 (42,6 százalék) a szakképzett munkaerő, a nők közül mindösz- sze- huszonhatan (5,1 százalék) szakmunkások. Hátrányos helyzet? Az ok a múltban keresendő. A nők tömeges munkába állása idején, a hatvanas -években a háztartásból áramlottak az asszonyok az iparba betanított, illetve segédmunkásnak. A szakképzettség megszerzésére a házi munka, a gyereknevelés mellett, vagy egyéb okok miatt nem is gondoltak. Még az 1980-as népszámlálás megyei adatai szerint is az aktív keresőkön belül az 58 ezer 358 fizikai dolgozó nő közül mindössze 9 ezer 530, azaz, alig több, mint 16 százalékuk szakmunkás. A férfiaknál ugyanez az arány 49,5 százalék. Részben ez magyarázza, hogy a nők átlagkeresete körülbelül 75 százaléka a férfiakénak. Hoz- záiárul ehhez az is, hogy a nők a hagyományosan gyengébben fizetett területeken (textilipar, egészségügy, szolgáltatások) találnak inkább munkát. Azt eldönteni, hogy e területeken azért alacsonyabbak-e a bérek, mert többségében nőket foglalkoztatnak, vagy azért foglalkoztatnak nőket, mert kisebbek a kereseti lehetőségek, nehéz. Mindenesetre nagyon él az a szemlélet, bogy a család- fenntartó a férj, elsősorban az ő fizetésének kell nőnie, és általános tapasztalat, hogy ez így is van. Fűszerezve azzal a nem valami igazságos megítéléssel, hogy olykor azért nem emelik a nő fizetését — amit egyébként munkájával kiérdemelne —, mert a férje úgyis szépen keres. Végezetül egy biztató adat, ami a nők növekvő szerepét jelzi a termelésben: 1960-ban a diplomások 24 százaléka volt nő megyénkben, 1970- ben 35 százaléka, 1980-ban pedig már 42 százaléka. A mostani exportszerződés azért is jelentős, mert jelenleg még meglehetősen kevés európai szerszámgépgyár kínál a piacon hasonló, nagy teljesítményű, korszerű megmunkálóközpontot. Az exportügylet figyelmet keltett az európai piacon, és a szakemberek várják a jövő évi üzemi bemutatkozást. Munkaközösség vállalati keretek között Szatmári Ilona Megmunkálóközpont az NSZK-ba
