Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
1982. július 24,, szombat „Önkéntesek” Békésben az idei nyáron kilenc helyen szerveztek megyei építőtábort, közöttük a Hidasháti Állami Gazdaság csárdaszállási kerületében. Itt készült képriportunk a címc- rezökről; a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szak- középiskola diákjairól, akik, 43-an „önkéntesek”. Ez azt jelenti, hogy kétheti munka után vállalta ez a 43 fiatal, hogy még egy hétig marad, elvégezni az utócímerezést. A gazdaság vezetői nagyon elégedettek a diákok munkájával, akik 140 hektár kukoricát böngésztek át. Fazekas László képriportja mínimagazín Jön a Talking Heads „Ha nem tudják még, milyen lesz a nyolcvanas évek rockzenéje, hallgassák meg a Talking Heads lemezeit!” — Két évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal ajánlotta az angol rajongók figyelmébe az amerikai új hullám reprezentáns zenekarát a londoni sajtó, s szavai máig érvényesek. A Talking Heads, „az új stílusok szupercsapata” ma az egyik legjobban jegyzett együttes a popbörzén, és zenéjük sok előadó számára lett iránymutató az elmúlt nyolc évben. Az együttes 1974-ben Ar- tistics néven alakult meg New Yorkban, ahol a város művésznegyedében Sreen- vich Village-ben játszottak, Art-punkoknak nevezték magukat, és felléphettek a ma már legendás CBGB klubban is, ahonnan az évtized közepén az amerikai punk és új hullám előadók — The Ramones, Patti Smith, Television, Blondie — kirajzottak. A Talking Heads 1975-ben, a klub megnyitóján játszott és a három zenészhez (David Byrne, gitár, ének; Chris Fantz, dob; Tiny Weymouth, basszusgitár, ének) ezután csatlakozott a Harvard egyetemen tanító Jerry Harrison (billentyűsök, gitár, ének). A zenekart a Sire hanglemeztársaság szerződtette, és első lemezüket (Talking Heads ’77) a közönség és a kritika is kedvezően fogadta. A hatvanas évek pszichedelikus rockzenéjét játszó, egykori művészeti főiskolásokat kikiáltották David Bowie, _ a Roxy Music, Iggy Pop és a Kraftwerk utódjának. Zenéjüket azonban egyik irányzathoz sem sorolhatjuk be kategorikusan. Sikerült kialakítaniuk egy olyan hangzást és image-t, amély alapvetően megkülönbözteti őket más új hullámos zenekaroktól. Legutolsó dupla koncertalbumukat már játszót Előadás közben ta a rádió, sőt néhány magyar zenekar dalaiban (pl. Rolls) is felismerhetők Talking Heads stílusjegyek. Július 25-én Budapestre érkezik az együttes, tehát nem mindennapi zenei élményben lesz része a Sportcsarnok közönségének. Egy szupercsapatot ismerhetnek meg Amerikából, amely a legigényesebb új hullámos zenét játssza, s amelyet valóban világsztárként köszöntenek a világ minden táján.. Vidéki csoportok és egyénileg érdeklődők részére az Express Ifjúsági Diák Utazási Iroda fővárosi és vidéki kirendeltségein válthatók jegyek. (Archív fotó — KS) Kedves Jó Szüleim és Trizi öcsém, te kis Lüké! Először is koszi a csomagot, igazán nem kellett volna küldenetek. De ha már itt volt, persze, megkajáltuk, pláne, hogy sokba került, mert megsajnáltuk a postást, és borsos borravalót adtam. Szegényke, mire kikézbesítette az 50 kilós pakkot, olyan mocskos lett, hogy megfürdettük a Balatonban. Tudod anyukám, a lekváros buktából valahogy kicsordogált a kulimász, meg hát a kedvenc húslevesemből is csurrant-cseppent. De a legjobban a pos- hadt őszibarackért haragudott szegény postás, főleg a muslincák miatt. Ja, különben mi is őszibarackot szedünk. De erről később. Szóval jól vagyok, már kiengedtek a kórházból, nem volt veszélyes az a kis gyomorgörcs, amit a paradicsomos habostúróstól kaptam, de azért legközelebb nem muszáj egybecsomagolnotok a szintén kedvenc paradicsomos káposztámat a süteménnyel. Különben, fogalmam sincs, miből gondoltátok, hogy esetleg éhezem? Erről szó sincs, sőt, eddig híztam húsz kilót, úgy hogy legközelebb egy hatvanas fürdőruhát, meg egy extra méretű pólót küldjétek. Addig megteszi ez a frottír fürdőlepedő egy cukorspárgával, bár elég sok bonyodalmat okoz. A tegnapi kimenőnkön például öt motoros rendőr — tudjátok, olyan glasszékesztyűs — kísért, és csak a diszkóban jöttek rá, hogy nem én vagyok a külföldi vendég. Ugyanis húszfilléresekben szúrtam le a beugrót. Szóval jól vagyok, csak a fejem sajog még egy kicsit. Az úgy volt, hogy Köbgyök tanár úr rámszólt, használjam a fejem is néha. Én ugyanis minden szem barackkal lemásztam a fáiról, nehogy összetörjön. Na, gondoltam, ha ilyen háklis, csinálhatom én másképp is. Felvittem egy ládát, teliszedtem, aztán a fejemen akartam lehozni. Hát, nem jött össze a dolog. Sőt, szétment. A láda. Meg a barack. Lassan a fejem is, úgy fájt. No, de nem untatlak benneteket a magánszférámmal. Inkább irok a körülményeinkről. Hát, körül még hagyján, de belül! Ott kezdem, hogy megérkeztünk. Már ez is szép teljesítmény, tekintve, hogy kísérőnk nem lévén, eltévedtünk kis hazánkban. A táborban már tárt karokkal — sajnálkoztak, mondván, minket nem jeleztek, nem adták le a micsodánkat, meg ilyesmi. Szóval mi itt nem vagyunk. Erre bokán vágtam Totyit, amitől rögtön visítani kezdett. Akkor hát csak itt vagyunk, teljes testi terjedelmünkben, amint azt a hangok is bizonyítják. Erre a tábor végében kaptunk egy kulipinty ót, csak hagyja már abba Totyi az ordítást. És a meló! Az igen! Csak tudnám, az a sok barack hogy mászott fel azokra a fákra! Persze, az ő dolguk, ha jobban szeretnek fönt kuksolni abban a piszok melegben. Én nem is erőltetném az ügyet, de a munkavezetőnk szerint mind egy szálig le kell szedni. De hogy miért velem ordít? Szidja a barackot, hogy rossz helyre nőtt! A normáról még nem is írtam. Sose gondoltam, hogy a norma mozog. És nem ám össze-vissza! Csak fölfelé! Ez egy törekvő norma, ambiciózus. Én kevésbé. Hát, ugye nem vagyunk egyformák. Mint a Babás ikrek. Jaj, ezt még elmesélem. Egyikük tegnap lepottyant a fáról. Nem volt vészes, de azért jött a mentő. Elvitte. A testvérét, aki ma, amint kiengedték, jól megrakta a másikat, a tetanusz miatt. Amit ő kapott. Helyette. Miatta. De így legalább meg tudjuk most már különböztetni őket. Egyik kék, a másik dagadt. A karján. Ezennel zárom soraim, többet most nem tudok írni, mert csendes pihenő van, és a Totyi gitárral veri a Molnárt, az meg a tornacipőjével az ütemet. Különben is, már nincs több hely ezen a papírszalvétán. Csókol lányotok: Cuci, a tábor esze
