Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
1982, július 24., szombat o Szántó Péter: Családi sör Az egyenházak között egyenmelegítős - kisgyerekek szaladgáltak, vasárnaponta pedig ijesztően csattantak a hetedik-nyolcadik emeletről kihajított borosüvegek a homokozó kőkáváján. Néhá- nyan egészen pontosan céloztak. A kamasz gyerekek ilyenkor azzal szórakoztak, hogy körberöhögték a csupa ködös szemű népbarátból álló Utcaszínházat, míg azok el nem rohantak. A földig érő, fekete szoknyás színészné szikrázó szemmel sziszegett a bunkó prolikra. Annál nagyobb volt utána a röhögés. A baj azonban a tantival volt. A tanti hetvennyolc évesen. fürgén és vidáman érkezett haza a kórházból, miután félőrültté tette az ápolónőket és túlélte a combnyaktörést. Bozsics Guszti szerint, ha ez így megy tovább, nevezni'kéne a tantit a Los Angeles-i olimpia valamelyik számára. Végső soron maguk okozták ezt a kényelmetlen helyzetet, hiszen a lakásigénylésükbe azt írták: öt fő. Meg is kapták a másfél szobás tanácsit. s akkor megsajnálták, magukhoz költöztették a nénit. Ettől kezdve viszont Bozsics Guszti akkor volt boldog, ha éiszakai műszaka ra került a buszával, mert nappal igazi ágyban alhatott. nem három hokkedlin, mint amikor éjszaka mindannyian otthon voltak. Az is baj volt a tantival, hogy valaha Gömbös Gyula komornája volt, s bár sosem derült ki, mire kellett Gömbösnek a komorna, a tanti ezzel még dicsekedett is. Guszti esküdött rá, hogy emiatt marad ki rendre a jutalmakból, kitüntetésekből. Jóllehet a főnökség azért haragudott rá, mert Gusztit nem érdekelték az élet szigorú törvényei. Ismerősöknek ott is megállította a buszt, ahol nem volt megálló, az integető kisgyerekeket akkor is fölvette, ha emiatt pirosban az utcakereszteződésben rekedt. Egyébként a tisztességes dolgozók számára nyilvánvaló volt, hogy Gusztinak azért vonták meg a prémiumát, mert éjszakai járaton — utas nem lévén — költöztetést vállalt Kőbányáról Lágymányosra. Ellenőrzéskor egy kolóniái szekrénysor, két re- kamié volt a buszon, a „rokkantaknak" jelzésű széken pedig két süldő malac visított. Hiába röhögött Guszti, hogy mindnek bérlete volt, az ellenőr megkérdezte: hogyan került Lágymányosra, amikor Csepelen kéne lennie?! Ne legyen nekik se jobb, mondta Guszti, és másnap behúzott fékkel gurult végig a remizen. Poroltóval kellett eloltani a fékpofákat. A baljóslatú családi sört Guszti felesége hozta haza. Szép, csatos, sötétzöld üvegben. A liternyi sör sejtelmesen derengett át a palackon. A másik Bozsicsné, Guszti anyja mondta is rögtön, meg kéne inni, mielőtt a gyerekek hazaérnek. Guszti azonban kinyilatkoztatta, hogy ő csak jégbe hűtött sört iszik. Ezért bedugták a palackot a Szaratovba. Elsőbben is a tantinak eltört az ujja. Guszti anyja, megkorosodván, egyre rosszabb alvó lett. s az éjszaka közepén meghallotta zörögni a hűtőszekrényt. A kézitusa során az ő kezébe került a söprű, a tanti meg minden igyekezetével a hóna alatt tartott családi sört védte. Másnap Guszti éjszakai műszakba ment. Ö örült neki, a főnökség azt hitte, büntetés. Büntetés, mert Guszti előző délelőtt meglátott egy szép fenekű lányt, s hogy alaposan szemügyre vehesse, hirtelen visszatolatott ötven métert a busszal, legalább negyvennel. Egy kismamánál — mondják — elkezdődtek a tolófájások, egy másik utas pedig csuklási rohamot kapott. . . Guszti fölvetette, hogy az éjszakai hideg ellen inni kéne. — A nyavalyát! A sörtől éppen hogy jobban lehűlsz!-----Ha úgy gondolod, hogy n élkülem iszod meg a sört — felelt Guszti —, egyenként verem ki a fogaidat egy 4-es pemzlivel! — Végső soron ketten is megihatnánk! — egyezett bele vonakodva az asszony. Ekkor lépett be Guszti anyja és a tanti a kamrányi konyhába. Guszti őket is le- hűtötte. Csak ellenőrizték — mondta —, hideg-e már a sör. És ha a tantinak kedve támadna belekóstolni, a maradék tizenkilenc ujját is eltöri. Azon az éjszakán a tanti negyedóránként megjelent a Szaratov előtt. Gusztiné azonban a hűtő ajtajának dőlve bóbiskolt álló éjjel. Öt viszont a fia, Kisguszti ellenőrizte. A reggel szürke tócsákat vert a lakótelepi ablakokra, ólmos volt az ég, az eső és az ágyból gyűrötten kászálódó emberek is. Guszti fáradtan, borostás arccal tért haza. Egész éjjel szenet szállított. Reggel, amikor a takarítók méltatlankodtak, azt mondta, bányaszerencsétlenség volt Üllőn, onnan jöttek a szenes ruhájú utasok. Hatalmas mosdást rendezett a pléhlavórban; egyszerűen nem állta az ülőkádas „fürdőszobát”. Megberetvál- kozott késsel, pamaccsal, ahogy az apjától, nagyapjától látta. Dermedt fáradtan bújt a ciha alá. A család; sör, gondolta, de már bénult volt, lassan, ernyedten az álom feneketlen vizesgödrébe hullt, szemében a párás, homályos zöld palack képével. Estére, beletörődve a meg- változtathatatlanba, meghívták magukat egy liter családi sörre. Ültek a kisasztal körül hatan, szájukban puhán omló sült krumplit ettek vajjal, szalonnával, hagymával. Már épp. az utolsó krumplikat dobálgatták égett tenyerükbe, amikor beállított a nagylány, Cecília barátja. Hunor Dezső elég megha- tározhatátlan személy volt az életükben. Vagy inkább személyiség. Leszólt mindent, szép volt és okos. Szótlanul ült az asztalhoz — voltaképp azon az alapon, hogy időnként megkocsikáz- tatta Zaporozsecén Cecíliát —, s kedvtelve nézegette negyvenötös cipőit. Pillanatokon múlt, hogy érzelmeivel nem bírva, össze-vissza ne simogassa önmagát. — Sült krumpli — sóhajtott. — Van Gogh! Honnan is ismernétek? Kavargó sárgák, tüzes pirosak, lila ködök ihletett mestere ő, meg nem értett zseni, kinek képeiből hunyt tüzek, haló remények olvadnak föl az emberben. Ő festett egy ilyen képet. — A marha — mondta meggyőződéssel Guszti —, ahelyett, hogy megette volna. — Nem értitek ti ezt — hullottak a megvető szavak Dezső szépen formált ajkairól.- — Nem minden a nyers anyagcsere! Ahogy a költő mondja: szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival? — Szerintem betörni sehol se szabad — tűnődött a tanti. — Megint a béka a pacsirta dalába! Mert mi a ti életetek? Krumpli, szalonna, büdös hagyma, sör! — Hát ez az: a sör! — lelkesedett a tanti. — Enni, inni, párosodni! — rázkódott meg Dezső. — Hát csak a gyomor feneketlen zsákját tömjük, miközben az idő vasfoga ólomlábakon röpül el fölöttünk? — Ja, igen — szólt közbe Cecília. — A Dezső elvisz dzsicuzni! — Majd kapsz egy pofont! — mondta az anyja. — Amíg a mi kenyerünket eszed, addig nem mész olyan helyekre! — Eh! — legyintett Dezső. — Még a dzsiu-dzsicu klubról is azt hiszitek, kupleráj. El tudjátok képzelni, hogy három embert gáncsolok el egyszerre? Hogy a tenyerem élével tördelem a tetőcserepeket, hogy szöget verek be puszta kézzel? — Nagy marhaság — mondta Guszti. — Mi haszna a széttört cserépnek? Az anyja vitába szállt vele: — Amíg Dezső itt lakik, eladhatnánk a kalapácsot! Dezső meglátta, hogy a tanti a sörösüveg zárjával bajlódik. — Én ezt puszta kézzel, egy csapással kinyitom! Kitépte az öregasszony kezéből a palackot, az asztal közepére állította. Fölállt, koncentrált. Hirtelen támadó állásba ugrott, rémeset ordított — a tanti ijedtében a nagy kenyérvágó kést beleejtette a krumplistálba, a krumpli hagymástól szanaszét röpült. Dezső lecsapott a családi sörre. A kezének nem lett semmi baja, de nem tudta kinyitni a palackot. Az üveg úgy ahogy volt, mint békés tollászkodásában megzavart, sértett vadkacsa, fölemelkedett. Lágy ívben átszállt a szobán és a falnak csapódott. — Te barom! — törölget- te magáról Guszti a sörhabot. — Hát ezért kell arra a micsodára járni? így én is kinyitottam volna. — «istenem — zokogott az anyja. — Az a sör, a drága söröcske! Dezső megrázta magát: — Már megint az anyagcsere! Szórj az ilyenek közé gyémántokat! Megeszik! Azóta a családi sört teljesen kivonták a forgalomból. Ménesi György: Tűszúrások Emelt fecskendőadag mosott kövek agyak szemfényvesztő anyag zuborgó tüz- latyak magába szív: agyag. Ipacs Lajos: Szórt fény Holdsugár volt az életem messziről szórt fény eldobott hideg ezüstje, remegő titok, mit az éj elfogott jel amit nem ért meg a zöld vágy ami nerp is mérhető, szerelmes éjszakák szívén csillogó vén bádogtető. Fehér Mária versei: Szerencsétlen közeledés Virággal is lehetne, ha senki nem nevetne, mikor elébe lépek. Félek, nem értenétek. Semmi Elfordulsz és messze nézel, tudom, most igazán érzel. Hogy mit, nem merem kérdezni, azt mondanád: semmi, semmi. Játék Ha labda, dobd az égig, ha játék — játsszuk végig. Mondóka Jár a baba jár, a kocsmába jár, a fél deci konyak mellett új hapsira vár. Tála Tiszán Túl a Tiszán jóval túl, Körös mellett gáton túl, kis falunak a szélén van egy ház, ott lakom én. Túl a Tiszán jóval túl, Körös mellett gáton túl, ott a házban hónap-szám Apu, Anyu várnak rám. Túl a Tiszán jóval túl, Körös mellett gáton túl, elfutok én odáig, a fák visznek hazáig. Jancsi Haraptatnának velem követ, ijesztenek, szorítanak, elém teszik, hátha elhiszem. Várják a verítéket. Ugyan már, Óriások! Mi lesz, ha felveszem?! Feldmann Tibor: Leányfej Arcok közelről Fehér Mária Jön a határból, kismotoron. Porfelhő mögötte és a nyár: ez a sokféle, ez a forró és az esős. Most is lóg az eső lába, mintha a motor után futna, amelyen a Dombegyházi Állami Gazdaság központja elé érkezik. Kijavít gyorsan, hogy nem dombegyházi, . hanem mező- hegyesi, az a fő központ, ez csak körzet. Persze, ezúttal azt a Fehér Máriát keresem, aki verseket ír, nem is akármilyen verseket, és nem az üzemszervező agrármérnököt, aki a hibridkukoricatáblák felől érkezett. Pár perc és hűvös, kényelmes, hangulatos bútorok között, az üzemszervező agrármérnök szolgálati lakásában beszélgetünk. — Tudom, úgy illő. ha bemutatkozom az olvasóknak. Habár a verseim egySzer-két- szer már olvashatták, de rólam nyilván nem tudnak semmit. De kell-e. hogytöb- bet tudjanak? — Feltétlenül. Például azt, hogy Fehér Mária miért ír verset? — Ha azt mondom, azért, mert ki kell írnom magamból azokat az apró dolgokat, örömöket, bánatokat, amelyek érnek, akkor nagyon őszinte vagyok. Tényleg, csak ezért. Igaz, azt viszont nászon szeretném, ha akik elolvassák, ugyanúgy örülnének az élet sok kis szépségének. Én azt tartom, hogy az ember egészen kis dolgok okán is boldog lehet. — És az első megjelenés? — Gyerekkoromban a tanítóm ösztönzött, hogy írogassak. Aztán részt vettem a Szabad Föld valamilyen pályázatán, gyerekverssel. Később, egyetemista koromban Gödöllőn, a „Mezőgazdasági mérnök” című iskolaújságban hozták a verseim. Furcsa, de nem is annyira a megjelenés izgatott, hanem az a nagyszerű közösségi szellem, ami az ottani alkotókörben uralkodott. Ahol alaposan megbeszéltük egymás írásait, és nem fukarkodtunk a kemény bírálattal sem. — Hogyan jön össze a költői megnyilatkozás és az „üzemszervező agrármérnök”? — Mondhatnám, hogy nehezen, de nem mondom. Ha az ember felméri a dolgait, akkor rendet is tehet azokban. És imádom a munkámat. Nem tudnék meglenni a kukorica-, a búzaföldek, a gazdaság nélkül, nem tudnám nélkülözni azt a számtalan elmondhatatlan pillanatot. amit a munka hoz nekem. Aztán eljön a tél is, akkor több időm van az íróasztalom számára. A versírás számára, a nyár, az ősz élményeinek összegzésére. Igen. tudom, hogy többet is írhatnék. De most így van. és ez az életem rendje. Ezt elintéztem önmagámmal . . . — Ilyenkor, nyáron miből áll Fehér Mária egy napja? — Reggel ötkor kelek, és este hatig dolgozom. Ha minden jól megy. Aztán egy kis olvasás, esetleg televízió, és másnap reggel ötkor következik az újabb nap. Még megmutatja a ház körüli birodalmát, két kutyáját, a malacokat, a nyulakat. a kertet, és kitör a zápor. Fél óra múlva azért újra süt a nap. Sass Ervin
