Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
1982, július 17., szombat o Hevesi Tibor készülő, nagyméretű olajképe előtt Alkotótábor Kétegyházán Július elsején ismét megnyitotta kapuit a kétegyházi amatőr képzőművészeti alkotótábor. A kétszer kéthetes együttdolgozás első turnusában húszán vesznek részt; Budapestről, Csong- rád megyéből, valamint Sarkadról, Mezőberényből, Gyuláról, Szeghalomból, Mező- kovácsházáról, és Békéscsabáról jöttek ide a lakóhelyükön szakkörökben, kép~ zőművészeti körökben rajzoló, festő, szorászkodó fiatalok. Az életkori meghatározás azonban nem teljesen így igaz: alsó tagozatos gyerekek is részt vésznek a napi munkában, sőt egy nyugdíjas vendége is van a tábornak. — Napirendünk hasonló a korábbi táborokéhoz — mondja Árgyelán György, a kétegyházi tábor gazdája, a művelődési ház igazgatója. — Négy szekciónk van, a festő, a szobrász, a grafikai és a fafaragó. A csoportokat Kállai Júlia grafikus-, Kal- csó József festőművész és Csonka János vezetik. Délelőttönként itt, a házban dolgoznak, a délután általában szabad. Előadásokat, szakmai vitákat tartunk, s kirándulásokkal, szabadidős programokkal is igyekeztünk változatossá tenni az itt eltöltendő napokat. Az amatőr tábor azonban nem öncélú, több „házi pályázat” is várta a résztvevőket. Az előcsarnokba nagyméretű sakk-készletet terveznek, a grafikusok feladatul kapták a ház feliratainak, műsorfüzetének, hirdetőtáblájának megtervezését, a festők a házasságkötő terem, s a művelődési ház több szabad - falfelületének dekorálásán kísérleteznek. Többen mind a négy hetet a vendégszerető Kétegyházán töltik. A hagyományoknak megfelelően a' tábort kiállítás zárja, amelyet július utolsó napján nyitnak meg a Táncsics Mihály Művelődési Házban. (nemesi) Rácz Erzsébet négy hetet szeretne itt tölteni Az agyagmodcllből faszobor lesz... Készül a szénrajzvázlat... A sakkfigurák öntőformáját a legkisebbek segítenek elkészíteni Fotó: Fazekas László A ház előcsarnoka a festők birodalma Vendégünk volt dr. Papp István, az ÉGI vezérigazgatója Van energiánk, de még nem használjuk elég okosan Dr. Papp István (62 éves), az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgatója. Rendkívül dinamikus, menedzser típusú vezető, korából is letagadhatna 10—15 évet. A vezetése alatt álló intézet fontos szerepet tölt be a hazai energiagazdálkodásban. Az EGI-ben kifejlesztett találmányok közül jó néhány világszerte is ismert, és elismert, ilyen például a Heller-féle hűtési rendszer, vagy a Forgó-féle apróbordás hőcserélő. Dr. Papp István nemrég megyénkben, Orosházán járt, hogy aláírjon egy szerződést a Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezettel. Ebből az alkalomból kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Az Energiagazdálkodási Intézet az ország egyik legnagyobb kutatóintézete. Nevével a közvélemény is sűrűn találkozik, de tevékenységét kevesen ismerik részleteiben. Kérem, mutassa be néhány szóval az intézetet. — Az Energiagazdálkodási Intézetben ma mintegy ki- lencszázan dolgoznak, dolgozóink fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Foglalkozunk minden olyan témával, ami az energiagazdálkodás, az energiatakarékosság, vagy az energiahasznosítás témakörébe tartozik, és vizsgáljuk az energiatermelés egyes kérdéseit is. Ezenkívül foglalkozunk fővállalkozásban külföldi munkák kivitelezésével, és még sok minden mással, amiben üzlet van. — Sok bírálat érte már a kutatóintézeteket azért, hogy nem törődnek eredményeik gyakorlati hasznosításával. Az EGI-nél ez nem áll fenn, sőt talán indokolt a kérdés: önöknél mi a fontosabb, az üzlet, vagy a kutatás? — Nálunk a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Mi csakis olyasmit kutatunk, amiben üzlet van, vagy üzlet lehet. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy ami iránt nincs fizetőképes kereslet, azzal nem érdemes foglalkozni, mert vagy még nem érettek meg fel- használására a feltételek, vagy már elavult, máshol kidolgozott témát kutatunk. Szóval a mi intézetünk alapvetően piacorientált intézet, ahol nincs helyük a lila ködbe burkolódzó, csak önmagukért való kutatgatásoknak.----Az előbb említette, hogy f ővállalkozással, külföldi kivitelezéssel is foglalkoznak. Ez — bármennyire is piacorientált az ÉGI — nehezen fér bele a kutatóintézetekről kialakított képbe. Miért csinálják? — Azért, mert üzlet van benne. Amikor még az EGI-t HÖTERV-nek hívták, akkor kezdtük meg az általunk készített tervek gyakorlati kivitelezését is. Ez a munka szépen terebélyesedett, és ma már 44 millió dolláros bevételünk többségét a fővállalkozás adja. Mert el lehet adni egy jó ötletet, egy szabadalmat is, de sokkal jobb üzlet, ha vállalkozunk a kivitelezésére. Vannak olyan esetek, amikor másként nem is lehet üzletet csinálni. Forgóféle apróbordás hőcserélőt például senki sem vásárol, igény mindig egy komplett rendszerre van. így olyan termékeket is el tudunk adni, melyek önmagukban nem túlságosan piacképesek. — Ha nem üzleti titok, árulja el, mi most a nagy üzlet az EGI-nek? — Megmondhatom, a hűtő- házexport. Jó néhány évvel ezelőtt még importáltuk a hűtőházakat, napjainkban a világ egyik legnagyobb hű- tőház-exportálójává váltunk. Az ÉGI fővállalkozásban kulcsátadással vállalja hűtőházak tervezését és kivitelezését a világ minden pontján. Az elkövetkezendő években több mint negyven hűtőházra van megrendelésünk. Egyébként ezek a hűtőházak nagyon hasonlítanak a békéscsabaihoz, a megyeszékhelyen épült fel ugyanis az új hűtőházi generáció prototípusa. — Váltsunk témát. Az ÉGI egy világhírű nagy kutatóintézet, a KAZEP egy kis szövetkezet. Milyen közös érdekük lehe^ hogy most szerződést kötöttek? — Egy ilyen szerződésnél nem a méretek számítanak, hanem az, hogy az együttműködő — és tegyem hozzá, egyenrangú — felek milyen kölcsönös előnyöket találnak az együttműködésben. Nos, ilyen kölcsönös előny több is van. Vegyük először is azt, hogy nekünk nincs kivitelező részlegünk, mi tehát a fővállalkozásainkat alvállalkozók közreműködésével bonyolítjuk le. Egyik ilyen alvállalkozónk a KAZÉP. most adunk át három hűtő- házbővítést Irakban, az ő közreműködésükkel, kiváló minőségben, határidő- előtt. De ez még régebbi téma, mostani szerződésünk másról szól. A KAZÉP jó kazánokat gyárt, mi pedig birtokában vagyunk azoknak az elméleti ismereteknek és gyakorlati tapasztalatoknak, amelyeknek segítségével ezek a kazánok felügyelet nélkül, automatikusan működhetnek. Mi összedolgozzuk a kazánt és az automatikát, a jövőben pedig már együtt lehet kínálni a kettőt a vevőknek. Vagy nézzük a szerződésünk másik pontját. Intézetünk birtokában van a különféle hulladékokból, melléktermékekből, szerves anyagokból nyerhető energia, közismertebb nevén a biogáz előállítási módszereinek. Ahhoz, hogy ez a sok tapasztalat és tudás a gyakorlatban is hasznosuljon, megfelelő tüzelőberendezés kell, és a KAZÉP kazánjai erre kitűnően megfelelnek. De fontos témá a hulladékhő visszanyerése is, erre a célra felajánlottuk a szövetkezetnek, hogy hasznosítsa a mi hőcserélő rendszerünket. Ezek a témák gyakorlati megvalósításuk esetén nagyon komoly nép- gazdasági hasznot hozhatnak. — Az első szerződést már aláírták, tervezik-e, hogy a jövőben szélesedik az együttműködés? — Igen, mert még több olyan témánk van, melyeket közösen oldhatunk meg. Nagyon jó ötleteket kaptam Orosházán a sütőkemencék hulladékhőjének hasznosítására, de több más témában is. Ezeket megvizsgáljuk, és gyakorlati megvalósításukra még visszatérünk. — ön szerint ez a szövetkezet képes közreműködni az ÉGI ötleteinek kivitelezésében? — Feltétlen. Az üzemlátogatás során meggyőződtem arról, hogy rendkívül korszerűen felszerelt, nagyon jól szervezett ez a termelő- egység. Szerintem még sok tartalékuk van, és kitűnő szakemberek segítségével jelenlegi szép eredményeiket is sokszorosan felülmúlhatják. Mi számos energiagazdálkodási kérdés gyakorlati megoldásában számítunk rájuk. — Mire gondol konkrétan? — Most még teljes részletességgel nem tudom megnevezni, hogy milyen munkáknál számítunk a KAZÉP közreműködésére, de az együttműködés fő területei már látszanak. A hűtőházbővíté- seknél továbbra is számítunk rájuk, sőt, a jelenleginél nagyobb mértékben. Szeretnénk, ha a különféle, profiljukba vágó hőtechnikai be- rendezéseihket kiviteleznék, kipróbálnák. Együtt tudunk működni elméleti eredményeink gyakorlati megvalósításában is. Szívesen közreműködünk a KAZÉP fejlesztési feladataiban, rendelkezésükre bocsátjuk tapasztalatainkat. Különféle fővállalkozásainkban is szívesen vesszük közreműködésüket. — Megéri a szövetkezetnek közreműködni a fővállalkozásokban? — Szerintem eddig is megérte, ezután pedig feltétlenül kifizetődő lesz. Az új szabályozás fokozza az érdekeltséget, nagyobb lehetőséget nyújt a devizabevételeken való osztozkodásra, és több olyan lehetőséget teremt, melyek egyértelműen ösztönzően hatnak a fővállalkozásokban való részvételre. Mi már nagyon vártuk ezt a döntést, reméljük, hogy ez a jövőben még szorosabbá teszi az együttműködést alvállalkozóinkkal a közös cél érdekében. — Végül egy mostanában sokat vitatott kérdés: egyes nézetek szerint hazánkban a föld mélyén rengeteg termálenergia rejtőzik, csak éppen nem hasznosítjuk. Vannak olyan elképzelések is, hogy széles körű hasznosítás esetén kőolajimportunk nagy része feleslegessé válna. Mi tehát az igazság? Sok az energia vagy kevés? — A termálenergia hasznosítását nem lehet csak önmagában vizsgálni. Az igaz, hogy sok helyütt tör fel forró víz a földből, de ezek gyakran nem olyan mennyi- ségűek és hőfokúak, hogy hasznosításuk kifizetődő legyen. Rendkívül komoly probléma, hogy mi legyen a kihűlt termálvíz sorsa. Ez a víz általában magas sótartalmú, ezért nem lehet a talajba engedni, mert azt tönkreteszi, de erősen szeny- nyezné a folyók vizét is. Gond továbbá, hogy a lerakódások eltömítik a csöveket, és nem feledkezhetünk meg a korróziós hatásokról sem. Ezek a nehézségek nehezen küszöbölhetők ki, mégis az a véleményem, hogy komolyan foglalkozni kell a termálenergiával. Sajnos, a kutatások eddig nem voltak egy kézben, így az erők szétforgácsolődtak. Az ÉGI programjába vette ezt a kérdést is, és vizsgáljuk a hasznosítás lehetőségét. Ami pedig a kérdés másik részét illeti, arra nem lehet egyszerűen válaszolni. A legtöbb energia is kevésnek bizonyulhat, ha pazarlóan bánunk vele, viszont keveset is fel lehet ésszerűen használni. Ami országunkat illeti, azt mondhatom, hogy ha nehezen is, nagyrészt import forrásból, de van elég energiánk, csak még nem használjuk elég okosan. A mj intézetünk azért dolgozik, hogy ez a helyzet mielőbb kedvezően megváltozzon. — Köszönöm a beszélgetést. Lőnyai László
