Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
NÉPÚJSÁG 1982. július 16., péntek o Versenytárgyalás, szabad árkalkuláció Július elsején életbe lépett az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi a gazdaság különböző szektoraiban, így az építőiparban, az áruszállításban vagy a szolgáltatásban a versenytárgyalásos rendszer alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a beruházó, a megrendelő mielőtt konkrét rendelését feladja a kivitelezőnek, versenytárgyalást hirdet, és a számára Igekedvezőbb ajánlatot fogadja el. Ez a módszer a nemzetközi kereskedelemben általánosan elterjedt, külkereskedelmünk is régóta részt vesz ilyeneken. A versenytárgyalásos rendszert sok ország belföldön is alkalmazza, az állami beruházások egy részét nem is engedik másként kivitelezni, csak verseny-ártárgyalás után. Hazai bevezetése, most átültetése egész sor pénzügyi, ár- és más jogi szabályozást igényel. Minderről, valamint a versenytárgyalások várható eredményeiről érdeklődött az MTI munkatársa az Országos Anyag- és Árhivatalban. A versenytárgyalásos forma alkalmazása mindenekelőtt az építőiparban merült fel, összefüggésben azzal. hogy az ágazat hatékonyabb gazdálkodása, árrendszerének tökéletesítése, a kivitelező munkájának gyorsítása már régebben napirenden van. Ehhez járul, hogy a meglevő építőipari kapacitás és a beruházási korlátozás olyan piaci helyzetet teremthet, amelyben a kivitelező munkát keres. Az eddigi beruházásoknál az építőipari vállalat a kapott tervek alapján dolgozott, nem volt érdekelt a kivitelezési költség alakulásában. Tehetett ugyan ésszerűsítő javaslatokat a munka során, de nem akkor, amikor elvállalta azt. Versenytárgyalásnál a megrendelő közli, mire van szüksége, megadja annak legfontosabb paramétereit, majd meghirdeti a pályázatot, s a versenytárgyalásra jelentkezők árajánlataikkal versenyezhetnek. A rendelet egyébként felhatalmazza a pénzügyminisztériumot, hogy ha hitelből. illetve állami keretből terveznek beruházást, egy adott körben kötelezővé teheti a versenytárgyalást. Igaz, egyelőre még nem alakult ki a piac, a munka hiánya nem egyformán érintette az építőipari vállalatokat. A szegedi, a győri, a veszprémi és a Hajdú-Bihar megyei vállalatoknál akad felesleges kapacitás, a fővárosiakban azonban nem. Azaz Budapesten kereslete van az építőipari munkáknak, és nem kínálata. A jelek azonban arra utalnak, hogy egy-két éven belül általánosan elterjed a le nem kötött építőipari kapacitások versenyeztetése a munkáért. Annak érdekében, hogy a versenytárgyalásokra valóban csak a vállalkozó kivitelezők jelentkezzenek, a versenyt hirdető szerv vagy vállalat a jelentkezéskor bizonyos összeg letétbe helyezését is kikötheti, amit felelőtlen és megalapozatlan ajánlattételnél bánatpénzként megtarthat. Azt is figyelembe kellett venni, hogy az árképzés bonyolult, adminisztratív munka, s Magyarországon általános a kalkulációs kötelezettség. A versenytárgyalások esetében könnyítésnek számít, hogy a kivitelező ugyan továbbra is köteles elkészíteni kalkulációját meghatározott területen, de ha ,a megrendelő nem igényli, nem kell azt rendelkezésére bocsátani. Már a versenyfelhívásban kiköthető, milyen legyen a kalkuláció mélysége. S mivel néhány területen hatósági árak vannak érvényben, az új szabályozás lehetővé teszi, hogy versenytárgyalás esetén a kivitelező szabad áron kalkuláljon. Ilyen esetben az az ár az elfogadott, amit a szerződő felek kikötnek. Mindezek figyelembevételével sokakban felvetődhet: vajon ezzel az új lehetőséggel nem emelkedik-e majd az árszínvonal. Az árhivatal véleménye szerint ha kivitelezői kínálat jön létre a piacon — márpedig ez előfeltétele a versenynek — ez utóbbitól nem növekedhet az árszínvonal. A megrendelőnek létérdeke, hogy a számára legelőnyösebb ajánlatot fogadja el. A verseny- tárgyalás győztese az a vállalat lehet, amelyik észszerű feltételeket kínál, nyereségét elsősorban a fajlagos költségek csökkentésével növeli. A versenytárgyalásos módszert a népgazdaság minden területén alkalmazni lehet, szakemberek szerint ettől gyorsabb mozgásba lendülhet egész gazdaságunk. A jogszabály ma is lehetővé teszi például, hogy a felhasználó közvetlenül a gyárból vásároljon. Aratók között Dombegyházán Különleges napok ezek — Ez igen, nagyon jó eredmény! — mondja Fülöp Sándor, a dombegyházi Petőfi Tsz elnöke. Kezében egy kis zsebszá- ' mológép, amely azt mutatja, a legutóbbi szállítmányból mennyi tiszta búzát adhatnak1 át a felvásárlónak. Elégedett Isztin Béla főagronó- mus is, aki az imént hozta be a friss vágás eredményét. Röviden összefoglalja, mekkora feladat vár az idén az aratókra: — összesen ezerhétszáz hektár kalászos gabonánk van. Az árpát már levágtuk, múlt hét keddje óta a búzában dolgozik a tizenkét kom. bájn. Ezek közül nyolc SZK —5-ös, négy pedig Claas-Do- minátor. Szerdán egy napra le kellett állni, mert 18 milliméter eső esett, sajnos, volt közte egy kis jég is. A biztosító épp most méri fel a kárt. Eddig a terület harminchat százalékát vágtuk le, ha az idő nem . zavar, nyolc nap alatt végére érünk a munkának. — Tapasztalt, gyakorlott kombájnos csapatunk van — mondja Fülöp Sándor —, tulajdonképpen öreg kombáj- nosok, de középkorú vagy fiatal emberek. Valamennyien 'szinte gyerekként ültek először a gépre. A dombegyházi határban jókora zúgás és porfelhő fogad. A tizenkét gépmonstrum szép rendben vágja a sorokat. Teherautók indulnak a tábla közepére, hogy átvegyék a megtelt magtartályok tartalmát. n nyúl A nyűiről (hacsak nem eszem jó vadasan elkészítve) mindig Rajkin paródiája jut az eszembe. Az a sajátos tanmese, amelyben pórul jár, akinek hamis hírét költik, és hogy egyáltalán hová vezethet a tájékozatlanság. (A tigris ugyanis állítólag tájékozatlansága miatt falta fel a nyuszit, mert nem világosította föl őt senki arról, hogy a nyúl a legerősebb állat.) Habár a mi „mesénk nek nincs köze a neves szovjet humorista jelenetéhez, a nyúl ez esetben is pórul jár. Hasonló- képven azok, akik a hamis tájékoztatás (vagy az elmaradt tájékoztatás) alapján be akartak kapcsolódni a békéscsabai ÁFÉSZ nyúlhizlalási akciójába. B. J.-t is értesítették erről a lehetőségről, miután felvették tagnak (500 forint részjegy vásárlása ellenében), és felszólították, hogy „a tagsági viszonyból eredő előnyöket vegye igénybe... ” Mivel éppen a nyúlhizlalási akcióba akart bekapcsolódni a közellátás, a maga és az ÁFÉSZ hasznára, hivatalosan közölték vele: biztosítják számára Dunavarsányból a kért nyúlmennyiséget, a tartásához szükséges ketreceket, valamint a tá- ppt, gyógyszert, illetve állatorvosi ellátást is, szükség esetén. K. J.-vel szintén közölték ugyanezt. K. J. 47, B. J. pedig 10 anya- és két bak- nyula-t igényelt. A leendő nyúltenyésztők természetesen jól fel akartak készülni a nyulak fogadására, s ezért szerettek volna gondoskodni tartásuk biztosításáról. Elmentek hát az ígért ketrecekért az AFÉSZ- hez. „Ketrec, az nincs”, jelentette ott ki V. J., a „nyúlágazat” felelőse. Helyette címeket adott, akiknél (mert már abbahagyták a nyúltenyésztést) beszerezhetők a ketrecek. Hat címre mentek el a ketrecigénylők, de sehol sem akadtak ketrecre, annyit pedig tudtak már a nyúltenyésztésről, hogy az lvarképes egyedek agyonverik egymást a bú- gásldő alatt, ha nincsenek elkülönítve. Tehát úgymond, a nyulak számára életszükséglet a ketrec, amit azonban ígérete ellenére sem biztosított az ÁFÉSZ. Ehelyett ez év június 25-én B. J. (és a többiek) kaptak egy levelet, hogy június 25-én (!) 13 órára legyenek a telepen, mert megérkeznek Var- sányból a nyulak. „Aki nem veszi át a rendelést, szerződésszegésért eljárást indítanak ellene, és megfizettetik vele a szállítási költségeket, valamint a visszaszállítás közben esetlegesen elpusztult nyulak árát.” Szerencsére, a rendkívül szoros határidő ellenére B. J. el tudott menni a telepre, és abban reménykedett, hogy talán Var- sányból megérkeztek az igényelt új ketrecek is. Ez azonban csak remény maradt. A szállítási költségekkel, s a feljelentéssel való fenyegetés következtében B. J. kénytelen volt átvenni az igényelt nyulakat ketrec nélkül is. S erre már napokon belül ő is, a nyulak is ráfizettek. A közös tartás miatt ugyanis néhányan már agyonverték egymást. K. J. a fenyegetés ellenére sem vette át a 47 darab nyulat. S most kíváncsi arra, hogy vajon kinek a „szerződésszegéséről” van szó, s egyáltalán ki ellen lehetne ilyen körülmények között eljárást indítani. Ügy mondja: a lakásában mégsem tarthatja a nyulakat! Arról viszont nem értesítették előre a szerződő feleket, hogy a tápot,a nyúlátvevés napján egy mennyiségben lehet elvinni. Így aztán sokan ott is hagyták annak jő részét: Hogy ki értékesíti azt, ki látja ennek a hasznát, meg egyáltalán az egész nyúlhizlalás körüli fonákságokat jó volna, ha közelebbről megvizsgálná az ÁFÉSZ vezetősége. Ha pedig a Dunavarsányból rendelt ketrecek hiánya és a „veszekedős” nyulak továbbra is gondot okoznának az AFÉSZ-nak, ennek megoldására volna egy áthidaló javaslatom. Nemrég olvastam egyik napilapunk hírrovatában a beláthatatlan horderejű tudományos eredményről, miszerint az Egyesült Arab Emírségek kutatóinak sikerült kereszteznie a macskát és a házi nyulat. A „nyucskának” nevezett állat feje a cicához, a testének többi része a nyúlhoz hasonlít. Kedvenc eledele a hús, amit rizs körettel és főzelékkel fogyaszt. És állítólag nem kell ketrec a tenyésztéséhez. Próbáljanak, meg hizlalásra nyucskát szerezni az ügyfeleknek. V. D. Az út melletti fa alatt munkaruhás férfiak1 ülnek, heverésznek. Egyikük Pócsik Zoltán: — Én már tizenhat éve csinálom, húszévesen kezdtem aratni. Különben a gépműhelyben dolgozom. Mező- gazdasági gépszerelő vagyok, és az idén érettségiztem az orosházi mezőgazdasági szak- középiskolában. A nyáron még itt maradok, de szeretnek majd más helyre kerülni ha már elvégeztem az iskolát. Egyébként mi 2-3 óránként váltjuk egymást, azért pihenek. — Mondana valamit a váltótársáról, aki most a gépen ül? — Szeles Istvánnak hívják, együtt jártuk ki az iskolát, ő is most érettségizett, öt éve dolgozunk így kettesben, a 12-es számú Dominá- toron. Hogy félek-e átadni a gépemet másnak? Már nem. Az biztos, hogy senki sem adja oda szívesen a kombájnt, amin dolgozik, de az öt év elég volt ahhoz, hogy megszokjuk egymást. A Zalka Máté Szocialista Brigád másik tagja. Sztán János is pihenőjét tölti: — Én traktoron is, kombájnon is dolgozom. Nagy különbség nincs a két gép között, de azért az aratáskor jobban kell figyelni. A teljesítménytől és minőségtől függ a fizetésünk. Ha tízcentis a tarló és kevés a szempergés, csak akkor kapjuk meg a prémiumot. Köny- nyebb most aratni, mint tavaly. Kevés a gaz, és nem feküdt le a búza. Természetesen, minden aratás előtt izgulunk egy kicsit. Hogy jól sikerüljön a felkészülés, hogy ne legyen több eső, és hogy minden rendben menjen. Hiába a sok modern gép, azért a búzaaratás napjai különleges napok. Érezzük, hogy figyel az. ország. Mi is olvassuk az újságban, melyik üzem hol tart. Néha biztatjuk is a vezetőket, hajtsunk rá egy kicsit, kezdjük korábban, mert akkor a kereset is nagyobb. A kombájnok közben a tábla végére érnek. Sikerül megtalálnunk azt - a fiatalembert, aki most arat először. Szilasi Sándor 19 évével a brigád legfiatalabb tagja: — Műhelyben dolgoztam korábban. Egy éve vagyok a téeszben. a gyulai szakmunkásképzőben végeztem. Hogy miért választottam most ezt a munkát? Jobban szeretek kint lenni a szabad levegőn. Nem bírom a bezártságot, és itt jobb a kereset is. Mint, kezdő, a műhelyben nem valami nagy pénzt kapok. Mondták is a vezetők, hogy nem ők tehetnek róla. ilyen a mostani gazdasági helyzet. De legalább megadták a lehetőséget, hogy többet keressek. — Milyen volt az első néhány nap a gépen? — Jól telt. Sokat segítenek az idősebbek. Szinte mondani se kell, ha valamit nem tudok, maguktól is jönnek. Fáradt nem vagyok. Jól is néznék ki, ha ilyen fiatalon panaszkodnék! A kis csapat szedelőzködik. A pihenősök is átvonulnak a következő tábla széléhez. Mint mesélik, messziről is megismerni, melyik gépen ki ül. A kombájnosoknak is megvan a maguk stílusa. Olykor ugratják is egymást, hogy: „Gyenge voltál öregem”. Természetesen, ezek olyan tréfák, amiért senki sem sértődik meg. Hogy megéri-e egy gépre két dolgozót beosztani, arról ismét Fülöp Sándorral és Isztin Bélával beszélgetünk. — Feltétlenül — mondja az elnök —, hiszen nem fáradnak' úgy el az emberek. mintha egy menne ugyanazon a gépen reggeltől estig. — fgy is kijön a napi 6-7 óra, amit a gépen töltenek — folytatja a főagronómus —, kora reggel kezdenek, és vágják, amíg látni tehet. Azt is kevés téeszben látni, hogy egy helyre vonultatják fel az összes kombájnt. Pedig nagyon is megéri. Nem kell a kiszolgáló, szállító-járműveket sok tábla mellett felsorakoztatni, lényegesen gazdaságosabb ez a megoldás. — Kovácsházára szállítjuk a termést — toldja meg Fülöp Sándor —, az átvétel eddig zavartalan volt. Az első pár nap után elégedettek lehetünk, s ha jó marad az idő, nemcsak szép termést takarítunk be, de megtakaríthatjuk' a szárítás költségeinek nagy részét, ez pedig a jövedelmünket növeli. M. Szabó Zsuzsa Szilasi Sándor — túl a tűzkeresztségen Pócsik Zoltán és Sztán János Fotó: Fazekas László
