Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

NÉPÚJSÁG 1982. július 16.. péntek A Dél-magyarországi Tervező Vállalat a gyulai Erkel Fe­renc Művelődési Központban tárlatot rendezett, ahol tevé­kenységi körüket mutatják be. A kiállításon makettek, tervrajzok és fotók illusztrálják többek között a képünkön látható gyulai közintézményeket és lakásterveket. A teg­nap • délutáni megnyitót követően augusztus 5-ig láthatják az érdeklődők a művelődési ház 2. emeletén a tervezők mun­káit Fotó: Számadó Julianna Szakcsoport az ENCI-ben (Tudósítónktól) Május 3-án 20 szakmunkás szakcsoportot alakított az Endrődi Cipész Szövetkezet­ben, melynek célja, hogy tagjai besegítsenek a határ­idős feladatok végrehajtásá­ba. Különösen jelentős a szakcsoport szerepe a kis té­telek gyártásánál. Gazdaság­talan és nem célszerű ilyen esetekben megbontani a fű­ződéi szalagot, de a szakcso­port segítségével rugalma­sabban tudják követni a vá­sárlói igényeket. A szakcsoport megalakítá­sánál nem utolsó szempont az sem, hogy a jó szakmun­kások így plusz jövedelem­hez juthatnak, s lehetőségük nyílik arra, hogy a maga­sabb teljesítményt -arányo­san meg is lehessen fizetni. Munkájuk teljes mértékben munkaidőn kívüli tevékeny­ség. A tagok szabad idejüket használják fel a szövetkezeti eredmények növelésére. Az ENCI biztosította szá­mukra a gépeket, s a fogyó­eszközökért nem kért térí­tést, hiszen közös érdek a gépkapacitás minél jobb ki­használása. A kiprogramozott modellek nagy munkaigé- nyességűek, magas szakmai hozzáértést igényelnek. A szakcsoporti munkának kü­lönösen a nagy létszámigé­nyű részműveletek elvégzé­sénél van szerepe, a sorozat- gyártás ezáltal gördüléke­nyebbé válik. Az eltelt két hónap alatt már jelentős termelési érté­ket állítottak elő. Egyelőre a korlátozott géppark határolja be a szakcsoport lehetősége­it. A kisvállalkozás eddigi tapasztalatai azt is megmu­tatták, hol vannak még tar­talékok. A szakcsoport távla­ti célja, hogy a gyesen levő kismamák közül minél több jó szakmunkást bevonjanak a munkába. Baginé Szűcs Éva Végső búcsú Venéczi Jánostól Mély részvéttel vettek végső búcsút csütörtökön a Mező Imre úti temetőben a 62 éves korában elhunyt Venéczi Jánostól, a magyar munkásmozgalom régi har- cosától. Az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága titkársága tagjának, a KEB nyugalmazott titkárának, országgyűlési képviselőnek ravatalánál elvtársai, har­costársai, párt- |>s állami életünk vezető tisztségvise­lői álltak díszőrséget. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága és a Magyar Nép' köztársaság országgyűlése nevében Farkasinszky La­jos, a KEB titkárságának tagja, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese búcsúzott az elhunyttól. Venéczi Jánost sok százan — elvtársai, volt munkatár­sai, barátai — kísérték utol­só útjára, a munkásmozgal­mi pantheon sírkertjében le­vő sírhelyéhez. Miközben végső nyughelyét elborítot­ták a kegyelet és az emléke­zés koszorúi, a gyászszertar­tás az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Tartalékosok honvédelmi versenye Gyulán (Tudósítónktól) A napokban került meg­rendezésre az MHSZ Gyula városi és járási vezetősége szervezésében a tartaléko­sok honvédelmi versenye. A területi döntőn tíz honvé" delmi klub vett részt. A ver­senyt megtekintették a helyi pártbizottság és a társ fegy­veres erők és testületek képviselői is. Máthé István, MHSZ vá­rosi titkár megnyitója után az elméleti feladatok meg­oldására került sor, amely katonai ismeretekből állt. A több mint 60 perces el' méleti „erőpróba” után a gyakorlati feladatokra ke­rült sor, amely sportpisztoly- lövészet, kézigránátdobás, tömegpusztító fegyverek el­leni védelem, híradófeladat és menet végrehajtásából állt. A feladatok megoldása után a városi mezőnyben el­ső lett a MEZŐGÉP „A” (Tóth János, Takácsy Dénes, Ludvig József, Popovics Ist­ván összetételű) csapata 134 ponttal, a második helyen végzett a MEZŐGÉP „B” csapata 128 ponttal, a har­madik helyet a vasipari szö­vetkezet csapata szerezte meg 103 ponttal. A gyulai járás területéről az első helyezést szerezte meg a kétegyházi területi honvédelmi klub (Fodor László, Szelezsán János, Lo­vász Mihály, Kovács Ferenc összetételű csapat) 133 pont­tal, őket követte a sarkadi területi honvédelmi klub 127 ponttal, míg a harmadik helyet a Sarkadi Cukorgyár csapata szerezte meg 126 ponttal. A csapatok jó elméleti és fizikai állóképességről tet­tek tanúbizonyságot, amely az egész évi kiképzési mun­ka eredménye, és nem utol­sósorban a társszervek — rendőrség, határőrség, pol­gárvédelmi parancsnoksá­gok, munkásőrség — aktív közreműködésének eredmé­nye. A két győztes csapat képviseli a várost és a já­rást a Szegeden megrende­zésre kerülő megyei THV- döntőn. — ormosi — n könyv útja az olvasóig Új szolgáltatás a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban Üj szolgáltatást indít meg ebben az esztendőben a fő­városi Szabó Ervin Könyv­tár központi könyvtárának szociológiai gyűjteménye. Az eddigi hagyományos módsze­rek mellett számítógép segít­ségével is rendszeres tájé­koztatást ad egyelőre mint­egy 50 külföldi fotyóirat szo­ciológiai tanulmányairól. Je­lenleg a hazai igényeket mé­rik fel a szociológiai gyűjte­mény munkatársai: milyen szakterületek, témák iránt érdeklődnek leginkább a szo­ciológiával foglalkozók, s a dokumentumbázis mely rész­területeit kell a jövőben eh­hez a munkához feldolgozni? A rendszeres külföldi szocio­lógiai dokumentációs és in­formációs szolgáltatás az el­ső hónapokban kísérleti jel­leggel működik, mert csak a gyakorlatban derül ki, hány intézménynek, kutatónak mennyi információra van szüksége. A számítógép a ké­sőbbiekben nemcsak a szo­ciológiai tájékoztató munkát segíti, hanem a tervek sze­rint a könyvtár más terüle­teinek adminisztrációs tevé­kenységét is. A könyvtár szociológiai gyűjteményében a közel­múltban felfrissítették a szo­ciológia kutatóinak, oktatói­nak, illetve a szociológiával foglalkozó vagy abban érde­kelt intézményeknek a cím­jegyzékét is: A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület — az író- szövetség, a kiadók, a nyom­dák, a könyvterjesztők, a papíripari vállalatok, vala­mint a nyomdászszakszerve­zet képviselőinek bevonásá­val — megvizsgálta, mi az oka annak, hogy Sokszor in­dokolatlanul hosszú idő te­lik el addig, amíg a kézirat­ból könyv lesz, s így a köny­vesboltok polcaira kerül. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint elsősorban nem a nyomdai kapacitás szűkössége, hanem a szerve­zés és a piackutatás gyenge­ségei okozzák a hosszú át­futási időket.­A nyomdák szerint a leg­több gondot jelenleg az okozza, hogy a kiadók nem végleges, nyomdakész kéz­iratot adnak le, menet köz­ben sok a szerzői és kiadói javítás, s ez lassítja a nyom­dai munkát. A nyomdáknak és a könyvkiadóknak egyaránt nehézségeket okoz, hogy nem kielégítő a piackutatás. Pa­zarlásnak tartják például, hogy a tankönyveket csak egy évig használják, holott egy jó részükből több kor­osztály is tanulhatna. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület fölaján­lotta segítségét 4az ésszerű változtatásokkal kapcsola­tos konkrét szervezési mód­szerek kidolgozásában. Ja­vasolták olyan kiadói- nyomdai társulások létreho­zását is, amelyek elősegíthe­tik a kéziratforgalom jobb ütemezését, a kiadók és nyomdák munkájának egyez­tetését, a jobb együttműkö­dést. .az ember strandra jár” — például Gyopárosra Fotó: Gyevi Nagy József Kaphat-e előnyt a családtag az alkalmazásnál ? Sok vállalat büszke arra, hogy egy-egy munkakör apáról fiúra száll, s neves munkásdinasztiák alakultak ki. Gyakran mégis vitatják, hogy előnyben részesíthe­tő-e az alkalmazásnál a csa­ládtag. Jogszabályok kötele­zően nem írják elő, de nem is tiltják, hogy a felvételnél előnyben részesítsék a csa­ládtagot. Arra azonban van jogszabály, hogy a kollektív szerződésben elő lehet ír­ni : a munkáltatóknál hosszú ideje dolgozók családtagjait — ha egyébként alkalmazást kizáró ok nincs — azonos fel­tételek esetén előnyben kell részesíteni. Ahol a kollektív szerződés ezt előírja, ott azo­nos feltétel esetén a felvétel kötelező, ahol azonban a kol­lektív szerződés erről nem intézkedik, ott ilyen követe­léssel fellépni nem lehet. Segítenek a számítógépek I a elfogyott az üzem­anyag, a gép meg­I r áll — ez fizikai törvény. Ebből annak kelle­ne következnie, hogy ha az üzemanyag nem fogyott el, akkor a gép nem áll meg. Ez a kézenfekvő következ­tetés azonban hamis. Még józan mérték, és különösebb tudományos jártasság nél­kül is könnyen belátható, hogy ezernyi más olyan akadály adódhat, amely gá­tolhatja a masina működé­sét. Például, hogy az elhasz­nálódott alkatrészek föl­mondják a szolgálatot, s pótlásukra nincs tartalék. Közismert, hogy olyan körül­mény ez, amely igen sűrűn készteti „pihenőre” a teli tankkal várakozó gépeket. De nézzük a gyakorlatot. Ilyenkor, a nyári betakarí­tások idején a mezőgazda- sági nagyüzemekben gyak­ran hallható a panasz: nem sikerült kellőképpen a fel­készülés, itt is, ott is rések mutatkoztak az alkatrészel­látásban, hátráltatva az ak­tuális tennivalókat, az ara­tás műszaki hátterének megteremtését. Sajnos, nem csak egy-egy munkacsúcs előtt, vagy alatt, hanem egész esztendőben jelenlevő, nyomasztó gond a vaskos hiányokkal terhes alkatrész- forgalom. Seregnyi szakember ke­resi, kutatja a megoldást a vissza-visszatérő bajok or­voslására. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy magas színvonalú, ha úgy tetszik: napra kész műszaki háttér nélkül nincs korsze­rű mezőgazdaság, elképzel­hetetlen a termelés fejlesz­tése, a hozamok növelése. Sőt, az alkatrészpiac honi buktatóit ismerve , valószí­nűtlennek tűnik, hogy ész­szerűen gazdálkodva a ma­gyar agrárágazat megőrizhe­ti méltán kivívott előkelő helyét a nemzetek egyre ke­ményebbé váló versenyében. És nemcsak a rang, de a jól felfogott gazdasági érdek is kötelez, hiszen a mezőgazda­ság a nemzeti össztermék tetemes részét, a hazai ex­portnak pedig csaknem a harmadát adja. Érdemes tehát elgondol­kodni : miként változtatha­tunk a helyzeten, miként ja­víthatnánk áz alkatrészellá­tás nívóján? Mert nem ke­vesebbről, mint 9,3 millió hektárnyi föld műveléséről van szó, közel 56 000 trak­tor, 15 000 kombájn, 20 000 vetőgép, 29 000 szállítójármű, majd 100 000 pótkocsi biz­tonságos üzemeltetéséről, az erő- és munkagépek, az ag­rárberendezések egyéb faj­táit nem is említve. Tekintsünk most el a krónikus alkatrészhiány okainak taglalásától. Gaz­dálkodni ugyanis csak azzal tudunk, amink van. Kerül­jön inkább fókuszba, hogy a meglevő keretek között mi­ként lehet a rendelkezésre álló alkatrésztömeget a leg- racionálisabban hasznosí­tani. Az utóbbi időben, igazod­va a népgazdaság teherbí­ró képességéhez, szűkültek a nagyüzemek beruházási lehetőségei, csökkentek a beruházási hitelek. Ez ter­mészetesen befolyásolja — befolyásolhatja — a gépál­lomány alakulását, méghoz­zá úgy, hogy a gazdaságok kevesebb új gépet vásárol­nak, s figyelmük egyre in­kább a régiek javítása, fel­újítása, karbantartása felé fordul. S vegyük ehhez, hogy a géppark tetemes há­nyada ugyan már amortizá­lódott, de még működik, részt vesz a termelésben! Ám e masinákat csak folya­matos szervizeléssel lehet munkában tartani. Tehát korlátozódtak — s korláto­zódnak! — a beruházási ke­retek, s növekszik az alkat­részigény! A hiány persze furcsa helyzetet szül: a nagyüze­mek spájzolnak, felduzzaszt- ják a készleteket, mert csak így tudják megteremteni a viszonylag biztonságos mű­szaki hátteret! A következmények szinte kiszámíthatatlanok: az el­fekvő darabokról gyakran még az illető gazdaságnak sincs pontos kimutatása, ugyanakkor pedig elképzel­hető, hogy másutt éppen az ésszerűtlenül tartalékolt al­katrészek hiánya miatt áll­nak a gépek. S ráadásul né­ha filléres cikkekről van szó! Jellemző adat, hogy Ma­gyarországon az agrárüze­mek többnyire kihasználat­lan alkatrészkészletének az értéke jóval túlhaladja az egymilliárd forintot. Van, csak éppen nem tudunk róla. Kiutat keresve e különös helyzetből élenjáró, köve­tésre méltó kezdeményezés a szombathelyi AGROKER-é. A vállalat vezetői joggal vallják, hogy precíz, min­dig friss információk nél­kül nem lehet eredményes a gazdálkodás, a kereskedelem. Ennek jegyében valósí­tották meg a számítógépes adatbankot, az AGROKER- ek közül elsőként az or­szágban. Az elektronikus rendszert nemcsak számvite­li és,pénzügyi területen al­kalmazzák, hanem kiterjesz­tették a kompjúteres adat- feldolgozást az alkatrészfor­galomra is. így pontos képet kapnak az alkatrészforgás­ról, ha kell, percről percre ismerik a készletek változá­sát, ellenőrizhetik, hogy idő­ben beérkeztek-e a gyártók­tól a megrendelt cikkek. Az árukészlet, a választék ösz- szeállításában is óriási se­gítséget nyújt az elektroni­ka. Olyan kompjúteres ka­talógust készítettek, amely üzemenként tünteti fel a kulcsgépek korát, az eddig elvégzett javításokat és a ki­cserélt alkatrészek listáját. E rendszer birtokában nagy valószínűséggel számítható ki, hogy hol, milyen típusú alkatrészre lesz szükség. A várható igények beépíthetők a beszerzési tervbe. A gépi adatfeldolgozás im­már tevékenységünk egészé­re kiterjedő rendszerét 1974- ben kezdték kiépíteni, s az alig 5 milliós beruházás ma már érezteti jótékony hatá­sát. Módot adott például az elfekvő készletek időszakos leértékelésére, s utat nyitott az átgondolt, megyén kívüli áruforgalmazáshoz is. Ta­valy 23 millió forintnyi árut adtak át így, ők pedig 44 millió forintért vásároltak a társvállalatoktól, hozzájárul­va az országos készletek csökkentéséhez. Okos gaz­dálkodással, a konkurenciá­val is számoló kereskedéssel csökkentették a kockázatot, amit a túlrendelésekkel vál­laltak. Ez ugyanis előfelté­tele volt annak, hogy a he­lyi agrárüzemek eszköz- és alkatrészigényét a lehetősé­gekhez képest maximálisan kielégíthessék. A számítógépes program­nak már újabb állomása is van. A szombathelyi AGRO- KER szakemberei — egyelő­re kísérletképpen — azon dolgoznak, hogy — fölmérve a szövetkezetek, állami gaz­daságok elfekvő tartalékait — egy információkban még gazdaságosabb adatbank jöj­jön létre. rdemes lenne tehát fontolóra venni a vasi példa követé­sét. Egy országos adatbank ugyanis, változatlan feltéte­lek között is alapvetően ja­vítana az alkatrészhelyzeten. Ha folyó áron számolunk, akkor legfeljebb félmilliárd- ba kerülne egy olyan köz­ponti elektronikus rendszer kiépítése, amely számon tar­taná a megyékben, a gazda­ságokban, a forgalmazó vál­lalatoknál fellelhető készle­teket. Ha ehhez hozzászámol­juk, hogy mindennek az ag­rártermelésben, a mezőgaz­dasági végtermékben mutat­kozna haszna, belátható: nem is olyan drága e beruházás. Mert gondoljuk csak el, mi pénzt takaríthatnánk meg azon, ha aratáskor a jobban felkészített kombájnokkal a búza szemveszteségét a felé­re, harmadára tudnánk csök­kenteni? Szerény számítások szerint is százmilliók forog­nak kockán ... Deáki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents