Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. június 12., szombat KGST Életünk számokban A statisztikai táblázat ön­magában igazán nem szóra­koztató olvasmány, mégis ér­demes néha elgondolkodni a számözönön. Tavaly 9420 autóbuszt szállítottunk kül­földre, több mint kétmillió hektoliter bort, és néhány vagon híján 600 ezer tonna gyümölcsöt. Ezek még csak száraz adatok. Az elmúlt esz­tendőben 7 és fél millió ton­na kőolaj érkezett az or­szágba, 18 ezer teherautó, 74.1 vasúti teherkocsi és kö­zel egymillió tonna műtrá­gya — ez megint csak né­hány szám külkereskedelmi statisztikánkból. Ám mind­járt közelebb van az élet mindennapjaihoz, ha valaki­nek azt mondjuk: az a tény, hogy az energiaszűkös világ­ban is korlátozások nélkül — bár a kötelező takarékosság szellemében — gyújtjuk a villanyt, kapcsoljuk be a háztartási gépeket, ülünk Ladánk vagy Trabantunk kormánykerekéhez, már a nemzetközi munkamegosztás fontosságára utal. Ha pedig a konkrét példákhoz hozzá­tesszük, hogy népgazdasá­gunk nyersanyag- és ener­giabehozatalában a Szovjet­unió, jó néhány más terüle­ten pedig a többi KGST-tag­állam szállításai a meghatá­rozóak, a statisztika egyszer­re sokatmondóvá válik. Akárcsak az előző számada­tok, hiszen azok az autóbu­szok Rostock és Szófia, Ki- jev vagy Harkov utcáin is járnak, budapesti vagy ka­posvári öltönyt egy berlini vagy! haiphongi fiatalember is kiemelhet szekrényéből. 1982 kora nyarán, amikor a világpolitika napról napra ránk zúduló hírei ölj' félre­érthetetlen világossággal ma­gyarázzák, milyen eltéphe- tetlen kapcsolat van a gaz­dasági és politikai kérdések között, még az eddiginél is nagyobb gonddal kell őrköd­nünk azon, hogy a nemzet­közi munkamegosztásban, s ezen belül a KGST-kapcso- latokban nemcsak jól, hanem mind jobban álljuk meg a helyünket. A nehezedő kül­gazdasági feltételek mellett ma a szocialista országok együttműködésének különle­ges jelentősége van. Olyan világban élünk, amikor nem elég a tegnapi módszerekkel és a tegnapi gondolkodással színre lépni a világgazda­ságban. Éppen a minap mondta a Tudományos Akadémia köz­gyűlésén, helyzetünk bonyo­lultságát elemezve Bognár József akadémikus: „Lassú gazdasági növekedés esetén a belső piac szükségletei... lassan nőnek. A múlthoz vi­szonyítva csökkenő tenden­ciát mutat a KGST-országok vásárlóerővel fedezett felve­vőképességének növekedé­se ..Azaz nemcsak a tő­késpiaci jelenlétünk, hanem itthoni és KGST-beli felté­teleink is bonyolultabbak lesznek az elkövetkező évek­ben. Aki tehát ma a gazda­ság előtt álló feladatokra gondol, s ezen belül a test­vérországokkal való együtt­működésre, annak nagyon is gyakorlati tennivalókra kell figyelni. Gyors alkalmazko­dóképesség a nemzetközi pi­ac viszonylag rövid idő alatt átformálódó követelményei­hez; rugalmasság a tervezés­ben, döntésben, végrehajtás­ban — ezek az első feltéte­lek, amelyeket mind a ma­gunk, mind barátaink szá­mára fontosnak tartunk. Legalább ennyire lényeges, hogy világosan lássuk ^szo­cialista gazdaságban sincs más mérce az eredmény mé­réséhez, mint a jövedelme­zőség, a hatékonyság. A szo­cialista magyar gazdaságra és partnereire egyaránt ér­vényes a kor parancsa: az emberi tényezők, személyes felelősség, az erőforrások reális figyelembevételén ala­puló, kölcsönösen előnyös együttműködés. Gárdos Miklós flnicka szerelmes levele Egy véres koholmány története Negyven éve, egy május végi napon, Prága külváro­sában, a Holesovice utcában, a hajtűkanyarnál, overállos férfiak felszedték az utcakö­vet. Mintha az utat javítot­ták volna. A kanyarból fé­nyes Mercedes tűnt fel. E pillanatban az overállosok egyike géppisztolyt rántott, és tüzet nyitott, társa pedig ké­zigránátot dobott a kocsira. Az autó felfutott a járdára, és megroggyant. Több seb­ből vérző utasa eszméletle­nül dőlt ki az utcára. Neve: Reinhard Heydrich volt, hi­vatala : Hitler prágai helytar­tója. Túszok az utcáról A merénylők kerékpárra ültek', és elmenekültek. A Gestapo tüstént nyomozásba és megtorlásba kezdett. Ma­ga a rettegett birodalmi kül­ügyminiszter, Heinrich Himmler jött Prágába Ber­linből, nem kisebb, mint 4500 főnyi Gestapo-különít- mény élén. A merénylők fe­jére tízmillió korona vérdí­jat tűztek ki. Napokon be­lül ellenőriztek és kihallgat- • tak 4 750 000 embert, őrizet­be vettek 13 119-et, letartóz­tattak 621-et, s ami a leg­borzalmasabb volt: az utcá­ról fényes nappal összesze­dett túszok közül egy héten belül kivégeztek 1381 férfit és nőt; nevüket és címüket, foglalkozásukat aznap este mindig kiplakátozták, a rá­dióban bemondták. A nyomozás és a tömeg­terror nem vezetett célra. A tetteseket — egyelőre — mintha a föld nyelte volna el. A háború után előkerült titkos okmányok elárulják, hogy Hitler tajtékzott. Jólle­het, ma már tudjuk: a me­rénylők nem voltak kommu­nisták, hanem angliai emig­ránsok, akik a királyi légi­erő gépén érkeztek hazájuk fölé, S' ejtőernyővel dobták le őket az akcióra — Hitler „megsemmisítő csapást” kö­vetelt a „cseh vörösökre”. A Prágában tartózkodó Himmler számára a feladat azonban nem volt ily egy­Lidicében a fényképek tucat­jait készítették.... (Fotó: CTK — KS) szerű. Neki gondot jelentett, hogy miképp hajtsa végre a bosszút, hogy közben a ha­ditermelés ne szenvedjen kárt? Az akció céljául a Prága melletti „vörös Klad- nót”, a híres bánya- és ipar­várost szemelték ki, amelyet leginkább a magyar Cse­pelhez vagy Diósgyőrhöz ha­sonlíthatnánk. Az akció ki­vitelezését azonban fontol­gatták. S ekkor közbeszólt a sors. A . Kladnóhoz közeli Palaba gyárban, a németek besúgója, felbontott egy le­velet, amely Anicka Maru- száková munkásnőnek érke­zett a gyárba. II felbontott levél A levél így szólt: Kedves Anicka, bocsáss meg, hogy ilyen későn írok, . de talán megértesz, mert tudod, hogy sok gondom és dolgom van. Amit meg akartam tenni, megtettem. Azon a végzetes napon valahol Cabárnán aludtam. Egészséges vagyok. A viszontlátásra ezen a hé­ten, s azután már nem lát­juk egymást. Milan.” A levélről a gestapósok azonnal sejtették, hogy egy­szerű szerelmes levél. Anic­ka a vallatásnál azonban za­vartan viselkedett. Később kiderült, azért, mert titkos viszonyban állt a levél író­jával, egy nős emberrel, aki ezúton szakított veje. A fér­finak és családjának ismerő­sei azonban Kladnóban és a közelében fekvő Lidicében éltek, s közülük az egyik a háború elején eltűnt, és ál­lítólag Angliába ment... A Gestapónak ennyi elég volt. Megszületett a kohol­mány: a levél írója, a lidi- cei férfi ismerőse a merény­lők egyike. És június 9-én döntöttek Berlinben. Este 19.45-kor távmondat érkezett a prágai biztonsági szolgálat főnöké­hez. „K. H. Frank birodalmi helytartó, a Führerrel foly­tatott megbeszélés alapján közli: Lidicében még a mai napon az alábbi intézkedé­sek teendők: 1. minden fel­nőtt férfit agyonlőni, 2. min­den nőt koncentrációs tábor­ba vinni, 3. az elnémetesít- hető gyerekeket összegyűjte­ni, és a birodalomban SS- családoknál elhelyezni, a töb­bieket másképp nevelni, 4. a falut felégetni és a földdel egyenlővé tenni.” Hevüket kipipálták... A Halál egy órán belül el­indult. Este 22 órakor Lidi- cét körülzárták, éjfél után minden házból kihajtottak az embereket. A férfiakat a Horák-portán, a nőket, gyer­mekeket az iskolában gyűj­tötték össze. Nevüket a lakó­nyilvántartásból kipipálták. A nőket és a gyerekeket még hajnal előtt elszállították, majd a Horák-porta hátsó falánál, tízes csoportokban agyonlőtték az összes férfit, szám szerint 173-at. Akik az­nap éjszaka nem voltak ott­hon, azgkat később külön kivégezték. Azokat is, akik kórházban feküdtek vagy a hír hallatára elbújdostak. Li­dice házait azon nyomban felgyújtották, majd földgya­lukkal elsimították. Minder­ről a fényképek tucatjait ké­szítették, amelyek a mai na­pig fennmaradtak ... Lidice ismét él. Az elpusz­tított falut, amelynek nyoma sem maradt, a. háború után. távolabb a völgytől, öt kon­tinens népeinek segítségével építették fel. Ott laknak azok közül a nők és gyer­mekek közül néhányan a mai napig, akik akkor túlélték a vérengzést. Firon András fl KB-iilés után II Szovjetunió a nyolcvanas években A szovjet belpolitika min­den bizonnyal hosszú távra ható eseménye volt az el­múlt napokban az SZKP Központi Bizottságának ülé­se. A testület megtárgyalta a Szovjetunió 1990-ig terjedő, tudományos igénnyel s a realitások figyelembevételé­vel összeállított élelmiszer­programját. Az ülésen egy­hangú határozatot fogadtak el arról, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül biztosí­tani kell a lakosság megbíz­ható élelmiszer-ellátását. KÉTFÉLE KOMMENTAR Az első nyugati lapvéle­mények általában leplezett kárörömmel kommentálták az SZKP KB ülését. Annak beismeréseként taglalják, hogy a Szovjetunióban gon­dok vannak a közellátásban. Leonyid Brezsnyev beszámo­lójának azt a részét, amely­ben a szovjet mezőgazdaság múltban elért sikereiről szólt, mélyen elhallgatják. Szívesen idézik viszont a fő­titkár azon megállapítását, amey szerint az élelmiszer­igény egyelőre megelőzi a termelést, valamint azt, hogy a választék nem felel meg a követelményeknek. Viszont alig akad olyan polgári új­ság, amely az élelmiszer­programról hozott KB-dön- tést ne önmagában, a szov­jet gazdaság egészének rend­szeréből kiemelve vizsgálná. Csak a legmélyebb elemzé­sek „fedezik fel", hogy más­ról, sokkal többről, egy egész nemzetgazdaság irányítás­mechanizmusának korszerű újjászervezéséről van szó. Az ilyen kommentárok viszont sejtetik, hogy ez az újszerű­ség épp az élelmiszer-ellátás kérdését választja kiinduló­pontjául. Igazuk van, hiszen a háttér érthető: az új gaz­dasági modell megteremtésé­ről folytatott tudományos vi­ták egy pillanatig sem té­vesztették szem elől, hogy mindez az emberért van. LÉLEKTANI PROBLÉMA A nyolcvanas évek legfőbb gazdasági feladatának meg­ítélésében — sok-sok vita után — a szovjet közgazdá­szok egységes véleményre jutottak abban, hogy ez az évtized az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés idő­szaka lesz. A feladat méretét sokan az első ötéves terv iparosításához mérik. , A Kuba Megvalósulnak a párt- határozatok „Termelés és védelem”. A Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának jelszavai híven tükrözik a párt ideo- lógiai munkájának jelenlegi fő vonalát. Más szavakkal: mindent el kell követni a szocialista Kuba gazdasági erősítésére, anyagi jólétének emelésére, és egyidejűleg mozgósítani a dolgozókat, a karib-tengeri szigetország szocialista vívmányainak vé­delmére, az USA-imperializ- mus agresszív terveinek visszaverésére. Ebben a tö­rekvésükben a kubai kom­munisták szorosan együtt haladnak a szocialista test­vérországokkal. A kongresszus joggal hi­vatkozhatott a kubai dolgo­zók öntudatára, gyors politi­kai-ideológiai és kulturális fejlődésére. Ez a többi között abból is következik, hogy a párttagság összetételében a munkások száma meghárom­szorozódott, és az üzemek­ben megerősödött a párt vezető szerepe. A KKP elsőrangú felada­tának tartja a tagság rend­szeres ideológiai nevelését. Ezt a célt szolgálja minde­nekelőtt a Nico Lopezről el­Szovjet Tudományos Akadé­mia gazdasági folyóirata, a Vaproszi Ekonomiki (A gaz­daság kérdései) tisztán, vi­lágosan fogalmaz: „A jelen­legi körülmények között a társadalmi termelés követke­zetes intenzifikálása nélkül sem gazdasági, sem társadal­mi haladás nem lehetséges.” Aganbegjan akadémikus a Pravdában megjelent cikké­ben így ír: „A növekedés struktúrája már nem kielé­gítő”, s véleményét számok­kal igazolja: „E jelenséggel összefügg a gazdasági-társa­dalmi fejlődés ütemének csökkenése,” (A nemzeti jö­vedelem a VIII. ötéves terv­ben 41, a IX.-ben 28, a X.- ben 21 százalékkal növeke­dett.) „Ilyenformán — fűzi hozzá Aganbegjan — az ex- tenzív módszerek miatti ha­tékonyságcsökkenés, a ter­melékenység emelkedésének lassulása, valamint a fűtő- és nyersanyag-túlfogyasztás aránytalanságokat idéz elő a népgazdaságban. Növekszik a beruházási eszközök, a fű­tőanyagok és egyéb anyagok hiánya, bizonyos területeken munkaerőhiány lép fel, nö­vekszik a fizetőképes keres­let és kínálat közti rés.” A szovjet gazdasági sajtó rá­mutat, hogy a probléma komplex megközelítést kö­vetel meg. „Az intenzív fej­lesztésre való áttérés — írja Abalkin professzor — felté­telezi a szervezési-irányítási rendszer és módszerek lé­nyeges átalakítását.” Magyarán, szakítani kell azokkal az elképzelésekkel és sztereotípiákkal, amelyek abban az időszakban jelle­mezték a gazdasági irányí­tást, amikor a minőségivel szemben a mennyiségi szem­lélet érvényesült. Ez egyben azt jelenti, hogy az „intenzi- fikálás” nem csupán műsza­ki-technológiai vagy éppen szervezési, hanem nagymér­tékben lélektani probléma is. Az intenzív fejlesztésre való törekvés be kell hogy épül­jön minden rendű és ran­gú vezető és végrehajtó gon­dolkodásába. „A HIÁNY ANATÓMIÁJA” A gazdasági mechanizmus korszerűsítésének igénye a Szovjetunióban sem újkele-, tű. Több mint másfél évtize­de hoztak róla döntést, majd 1979-ben megerősítették az nevezett hároméves nemzeti pártiskola, amelynek a ha­vannai központon kívül az ország mind a hat tartomá- nyában fiókintézetei van­nak. Más képzési formák, tö­megszervezeti és különböző szakterületi oktatások szol­gálják ugyanezen célok el­érését. A pártvezetés joggal hivat­kozhatott arra, hogy a nö­vekvő elméleti és szakmai tudás tette lehetővé az olyan kimagasló termelési ered­mények elérését, mint a „Revolucion de Octubre” Műtrágyagyár jelentős terv­túlteljesítése, amely koránt­sem elszigetelt jelenség az ország üzemeiben. A cukor­árak jelentős esése ellenére akkori határozatot. Kimond­ták, hogy a vállalat értéke­lésének mércéje az úgyneve­zett tiszta termék, tehát az adott termelőegységben lét­rehozott új érték lesz. Am az említett határozat nem volt képes szemléleti válto­zást hozni. A reform komp­lex bevezetése emiatt elma­radt. Szovjet közgazdasági kö­rökben bestellerként olvas­sák .V. Zorkalcev „A hiány anatómiája” című könyvét. Az író okfejtése szerint a hiány a gazdaság egyik köz­ponti problémája. Utal a fű­tő- és nyersanyagellátásban tapasztalható fennakadások­ra, bizonyos berendezések, közszükségleti cikkek és élel­miszerek hiányára. Hangsú­lyozza, hogy a hiány nem abszolút, hanem relatív, amelynek megjelenési formái összefüggnek egymással. A szerző véleménye szerint minden hiány közös okra ve­zethető vissza. Az okot Zor­kalcev a gazdasági mecha­nizmus működésének sajá­tosságaiban jelöli meg. Egy­úttal emlékeztet az anyagi ösztönzés elégtelenségére, az anyagi források elosztásának és hasznosításának logikát­lanságára, valamint minden­nek következtében a válla­latoknak fölös tartalékok képzésére irányuló automati­kus törekvésére. Zorkalcev végkövetkeztetése: „Ha a hiány oka a gazdálkodás mechanizmusában van, ak­kor generális megoldást csak ennek tökéletesítése révén lehet elérni.” Zorkalcev gondolatmene­tét viszi tovább Belkin pro­fesszor, az EKO című szak- folyóiratban. Legfigyelemre­méltóbb javaslata, hogy a különféle egyensúlyi zavarok megszüntetését a kereslet­kínálati egyensúly helyreál­lításával. javításával kellene elkezdeni. A szovjet közgazdászok fent vázolt mechanizmus­vitája, akár az SZKP KB legutóbbi ülése, azt a törek­vést tükrözi, hogy a nyolc­vanas években megújuló szovjet gazdaság ne csak potenciálisan, hanem a min- dennaDokban is megmutas­sa ereiét, dinamizmusát, te­remtsen lehetőséget á vásár­lók mind nag-yotíb és szerte­ágazóbb igényeinek kielégí­tésére. Seress Attila az 1981-es esztendőben 8 százalékkal növelték ezen alapvető iparág árutermelé­sét, ami 5 százalékkal ha­ladja meg a kongresszus elő­irányzatát. Az 1980/81-es cu­kornádaratás egyébként a forradalom történetében ki­emelkedő eredményeket ho­zott. A kubai kommunisták ideológiai érettségére utal, hogy a szigetország aktív internacionalista segítséget nyújt más népeknek. Nica­raguában például önkéntes tanítók százai tevékenyked­nek. Kubai építőmunkások ezrei, orvosok és ápolónők százai működnek számos fej­lődő országban. (-ti) KelctKuba Granma tartománya rizstermeléséről nevezetes. A képen: zsákba kerül a feldolgozott rizs (Fotó — PL — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents