Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
Tenger kender Ha „jó a csapat” — Hát ez? — bökött a fél- vödörnyi krumplira Nagy Jóska, a KISZ-titkár az üzemi konyha előtt. — Krumplileves lesz ma — világosították fel a burgonya sorsáról, mire Jóska elképedve: — Csak ennyiből?! S nyomban meg is született az ötlet, amit a legközelebbi KISZ-taggyűlésen, az idén tavasszal a többiek is elfogadtak: kérnek a telepvezetőtől egy darab földet, és azon közösen termelnek krumplit, babot, sárgarépát, ezt-azt, az üzemi konyhára. A kertben már érik is a borsó, szépen fejlődik a főzőtök. ,,Ó, ha ezt tudom!” — nevette el magát ennek láttán a telepvezető — merthogy ki nem állja a tökfőzeléket. Más: az egyik KlSZ-titká- ri értekezleten a mezőhe- gyesi nagyközségi KlSZ-bi- zottság titkára megemlítette, hogy elkelne egy kis segítség a mezőkovácsházi járási úttörőtáborban. Nagy Jóska nem szólt, nem kérdezősködött — csak egyik szombaton reggel megjelentek az úttörőtáborban a kendergyári KISZ-esek, élükön a titkárral, és befestettek egy faházat. Megint más: társadalmi munkát szerveztek a múlt héten Mezőhegyesen, mert a DÉMÁSZ csak úgy tudta elvállalni a magasfeszültségű légvezeték kiváltását (kell a hely az útszélesítéshez), ha kiássák nekik az árkot. A szombati napra szervezett munkán a kendergyáriak nem tudtak részt venni, mivel dolgoztak. Nem gond, azért megoldjuk — mondták, és már pénteken délután „ledolgozták a fejadagjukat” a társadalmi munkában. ♦ A három kis történetet útban Mezőhegyesről a kendergyárba, a nagyközségi KISZ-bizottság titkár^ meséli, akit történetesen ugyanúgy Nagy Józsefnek hívnak, mint a kendergyári KISZ- alapszervezeti titkárát. Igaz, a Szegedi Kenderfonó és -Szövőipari Vállalat nagylaki gyárának mezőhegyesi telepe a hivatalos neve ennek a munkahelynek, de errefelé, érthetően csak kendergyárnak mondják. Kanyargós, keskeny üzemi út vezet a telepre. Külön világ ez, a közeli 28-as majorral együtt. A falu innen 6—7 kilométerre lehet. Van bolt, szolgálati lakások, üzemi konyha, KISZ- klub, amott az irodaépület, előtte takaros virágoskert. No, és természetesen a rostfeldolgozó üzem. meg a szabadban az áztatómedencék és rengeteg kender, kazlakba rakva és sátrakba állítva. Nem nehéz rájönni, itt kétféle munka van: nehéz és még nehezebb. A barátságos, szerény irodaépületben kezdjük a beszélgetést Ungur Mihállyal, a pártalapszervezet titkárával. Kerek arcú, napbarnított, nyílt tekintetű férfi, kemény a kézfogása, szabatosan, lényegre törően fogalmaz. Türelmesen magyarázza a .munka menetét: egyik brigád berakja az áztató medencébe, egy másik felállítgatja, „sát- razza” a kendert, s végül következnek a behordok, akik összekötik és vontatóra vi.l- lázzák a feldolgozóba kerülő kévéket. — Na, itt dolgozik Nagy Jóska, meg tulajdonképpen a KISZ magja is. Jó társaság, hajtósak, fegyelmezettek , a KISZ-esek, meg a KISZ-en kívüliek is. Itt, a behordósoknál egyébként régebben az egész brigád egy karra dolgozott, de aztán, lényegében magától úgy adódott a helyzet, hogy két csoportra oszlottak, külön a fiatalok és az idősebbek. A gyakorlat azt mutatja, hogy jobb is így. Náluk nagyon zsebre- menő kérdés, hogy milyen az összhang az egy karra dolgozók között, ugyanis a csoport napi teljesítményét mérik, s a behordott mázsák után járó pénzt egyenlő arányban osztják szét. Nem nagy létszámú ez a kendergyári KlSZ-alapszer- vezet, összesen tizenkilencen vannak, ám a munkájuk, magatartásuk meghatározó, ahogyan a párttitkár fogalmaz: „Viszik a többieket.” — Sajátos itt a helyzet — segít tájékozódni a nagyközségi KISZ-titkár —, mert akik itt dolgoznak, azok zömmel itt is laknak. Ezek a körülmények pedig egyfajta közösségben tartják az embereket. Amit itt a KISZ- esek szerveznek, rendeznek, azt nemhogy a többi fiatal, de az idősebbek is megnézik, illetve bekapcsolódnak. Ezen a pénteki társadalmi munkán is voltak KISZ-en kívüliek, még idősek is. Mindez nagy előny, de nagy felelősség is. — A mélypont 1978-ban volt, akkor a beszámoló párttaggyűlésen is elhangzott. és éreztük is, hogy szétesett a fiatalság, nincs KISZ- élet — vált témát a párttitkár —, aztán 1979 elején leültünk 7—8 fiatallal, hogy valamit tenni kell. Ennek a jó magnak, és egy talpraesett KISZ-titkárnak sikerült életre keltenie ezt az alapszervezetet. az idén megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. ♦ Szinte végszóra érkezik a másik Nagy József, az alapszervezet KISZ-titkára. Meglepően fiatal, nincs még 20 éves. Bajszos, vékony, de izmos, szívós alkatú fiatalember. Farmert, „Wranger” feliratú, divatos pamutpólót visel. Akkor indulhatunk is a behordókhoz. Félrehúzódunk a hatalmas porfelhőt kavaró vontatók elől, elhaladunk a nem éppen kellemes illatot árasztó áztatómedencék mellett. Közben a társairól faggatom Nagy Jóskát. — Hát, nagyon hajtósak. Különben a Trócsányi Endre például technikusvégzettségű, Varga Bandi fűtő, Horváth Lajos géplakatos, Bagyinszki pedig targoncavezető. Nekem szakmásított jogosítványom van. — Akkor mit keresnek itt? — Pénzt. — Csak azért? — Ez az igazság. Azt mondják, minden munkát szeretni kell. De lehet ezt megszeretni? — mutat körbe. — A jó kereset mellett talán az tart itt bennünket, hogy „jó a csapat”. Most felhős ugyan az ég, de így is fojtogató a meleg, kavarog a por, a nád hamar felsebzi a bőrt. Hát még amikor tűz a nap! Azt mondják, olykor van itt 50 fok is. — Beszélgetni szoktak? — Hogyne. Reggel azzal kezdjük, hogy mit hallottunk a hírekben, aztán kitárgyaljuk, hogy ott miért lőnek, amott miért tárgyalnak. Most az argentin—angol viszály a fő téma. A kormányok nem törődnek vele, hogy ezrek meghalnak, aztán ott marad a család, a gyerekek. Bele tudunk gondolni, van köztünk családos, meg aki megérte a háborút is. — Most van új hazai téma is. — Hogyne, az áremelés. Akinek van kocsija, főleg azt érdekli. A sör meg ... Hát, borravalónak úgy is otthagyná az ember. Vagy majd egy korsóval kevesebbet iszik. Nekem ugyan mindegy, nem szoktam inni — legyint a KISZ-titkár. Közben elment a megrakott vontató, rövid cigarettaszünetet tart a nagy fák árnyékában a brigád. Varga Antal, az idősebb nagyot szusszan, — Nehéz? — Gondolunk rá mindennap, hogy itthagyjuk, aztán mégis 16 éve csinálom. — Sőt. a fia is — szól közbe Szrenka János, a művezető. — Ha nem ízlett neki a tanulás — így az apja. A magas, csontos fiatalember szótlanul fújja a füstöt, igazít egyet „fémmunkás” feliratú vászonsapkáján. és indul folytatni a munkát. — A KISZ-esekről mit tudnak? — Rendesek. Látszik amit csinálnak,' mindig mozgolódnak. És jó irányba befolyásolják a többieket is. Most, legutóbb együtt voltunk velük társadalmi munkán — sorolja Varga Antal. — Valahogy van húzóerejük — néz Nagy Jóskára a művezető. ♦ Zúgnak, csattognak a gépek a rostfeldolgozó üzemben. Ijtt találjuk Hekli Mihály lakatost, éppen egy új tengelyt szerelnek be a cér- názóba. — Itt vannak a szüleim, rokonaim, én is ittragadtam — törölgeti egy olajos rongy- gyal a kezét —, én is KISZ- tag vagyok, elég sokat dolgozunk, jól összetartunk. De lehet szórakozni is, most szombaton például a klubban mekkorákat nevettünk! Olyan derbi volt, mindenki meg volt elégedve. Élveztük a meccset, utána egy kis sör, az is jól esett. Megfontolt beszédű, közvetlen ember Kis János, a telepvezető, akiről azt mondta Nagy Jóska, hogy hozzá akármikor, akárki bemehet, „csak egy ajtón kell benyitni”. — Ha azt nézzük, honnan indultak ezek a fiatalok, nagyon elégedettek vagyunk, mert a nulláról kezdték. Persze, ha az elvárást nézzük, van még mit tennünk. Sokat számít, hogy jó a titkár, .meg az is, hogv a községi KISZ-bizottság élére agilis KISZ-titkár került. Persze, egy ember nem ember ahhoz, hogv jól menjenek a dolgok, ió közösség is kell. Az eredményeket egyetlen ember nem saiátíthatja ki. persze a kudarcot sem. Végül a tervekről, gondokról esik szó. — Amivel nem vagyunk elégedettek — így a telepvezető —. különösen a Jóskg esetében, az az. hogy nem megy a tanulás. Több reilik benne, bennük, \s ezt nem lehet kiaknázatlanul hagyni... Szabad idő és az ifjúság Hol és hogyan töltheti el a szabad idejét egy orosházi diák? Nos, a KISZ városi bizottságának megállapítása szerint sok helyen és sokféleképpen, mivel „A tizenévesek szabad idejének kulturált, hasznos eltöltésére a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak városunkban. Rendelkezünk azon intézményekkel, melyek lehetőséget teremtenek a művelődni, pihenni, szórakozni, sportolni vágyó fiataloknak. Az elmúlt években a sportolás tárgyi feltételei javultak.” A városban egyébként négy középfokú tanintézet működik, ahol összesen több mint 1300 fiatal tanul, akiknek kétharmada KISZ-tag. S ha ehhez hozzávesszük a 20 évesnél fiatalabb, dolgozó KISZ-eseket is, kiderül, hogy a városi KISZ taglétszámának több mint egyharmada a „tizenéves”. Egyáltalán nem közömbös, hogy ezek a fiatalok hol és hogyan töltik el szabad idejüket, az érdeklődésük mire irányul, művelődési, szórakozási igényeik hogyan alakulnak. A közép- iskolás fiataloknál az intézmény által szervezett közös kulturális rendezvények lekötik a diákok szabad idejének jó részét, s egyben ezek részei az akcióprogramoknak is. Sok esetben nem is választható el egymástól, illetve közös a KISZ és az iskola rendezvénye. A városban négy diákklub és öt ifjúmunkás klub tevékenykedik. Jó kezdeményezés, hogy nyitottabbá tették a Táncsics Klubot, így annak rendezvényeit más ifjúsági klubok tagjai is látogathatják, természetesen igazolvánnyal. Elsősorban a diákság körében él az amatőr művészeti mozgalom. Három középfokú tanintézetben működik színjátszócsoport. A nyári időszakra kötött programot nem szervez Orosházán a városi KISZ-bizottság. Ebben az időszakban általában túrákat, országjárást szerveznek a KIS2-alapszer- vezetek. Mind gyakoribbak a megyén belüli túrák is. A középfokú tanintézetben általában a honismereti szakkör és az országjáró diákok köre szervez túrákat. T. I. Békéscsabáról Párizsba utazni nem is olyan nagy dolog, ha valakinek van elég pénze, de a divat hazájába frizurával, versenyben eljutni, elérni a megmérettetés lehetőségét, nem csekélység. Annál inkább így van ez, mert a magyar fodrászválogatott keret tagjai között egyetlen vidéki: a fiatal Sze- verényi Mihály, Békéscsabáról. O volt az a szerencsés, aki az idén, május 23—24— 25-én a párizsi fodrász-világbajnokságon összemérhette tudását az amerikaiakkal, a franciákkal és más nemzetekkel, akik a divatban előttünk járnak. — A látnivaló csodálatos, és szinte zúdult ránk a napok alatt. A verseny egy sportcsarnok kis szögletében zajlott, ahol 34 ország 102 női és 102 férfifodrásza fésült egyszerre, a csarnok többi részén pedig nonstopműsorokat, pantomimjátékokat, őrült fantázia frizuraszüleményeit és használható frizurákat mutattak be. Eközben nekem kis gála frizurát 30, a nappali viseletét 6 perc alatt kellett megfésülni, a modern hajat 50 percig vághattam. Aztán a zsűrizés minden alkotás után 1 órába tellett. Közülünk lett egy 7. díjazott fodrász. Én az első 15 között voltam — meséli Szeverényi Mihály, aki a Mesterfodrász címnek két éve őrzője. — Ezt a címet megtartani nehezebb, mint megszerezni, hallani a szakmabeliektől. Mi a titka, hogy e cím megmaradjon? — Párizs kiemelkedő eredménye annak, amire nekem is 6 évet kellett várnom, s mindaddig is szívósan dolgozni. A szakma sok tehetséget hordoz, de nem biztos, hogy egyformán kitartóakat. mert 2 év eltelt, és még mindig nem érett meg a munkám gyümölcse, de nem hagytam abba, mint más kollégák. — A tudás is számít, de mennyit jelent, hogy a családodban hagyományai vannak a fodrászszakmának? — Rengeteget. Kemény alapokat kaptam, s természetes volt, hogy alkalom esetén minden versenyben részt vettem. — Nem tőled tudom, hogy festessz, közben tanulsz, voltál trénere más versenyfodrászoknak. Lehet ennyi mindent egyszerre jól csinálni? — Festeni kölyökkorom óta szeretek, s ez jól- hasznosítható egy-egy hajszín kialakításánál. Tanulni azért tanultam, mert imádok tanítani. Rajzot és földrajzot tanultam levelezőn a főiskolán, s most, amikor Párizsból hazafelé repültünk, láttam az Alpokat, amit nemrég tanítottam a gyerekeknek órán. Azt is természetesnek tartom, hogy amit a szakmámban tudok, azt másoknak is átadjam. A kérdés második felére azok válaszolhatnának, akik őt igazán ismerik. S -válaszolnak is, mert tanítványai alig várják, hogy órát adjon, Vendégei a fodrászüzletben tőle remélnek divatos és tartós frizurát. Misi pedig mindezt szívesen, energiával teszi. Ám mikor arról próbáltam faggatni, hogy milyen egyéniség, csak annyit mondott: az eros napsütésnek erős az árnyéka. Ami annyit tesz: óriási hév, nagy eredmények, nagy kudarcok. S ehhez kör-, nyezetében néhány barát és egy jó segítőtárs: a feleség. Számadó Julianna Fotó: Veress Erzsi fl mesterfodrász Tóth Ibolya Ugye, szép az új ruhám? ... Fotó: Veress Erzsi
