Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. június 12., szombat flki sokat tesz az emberi közösségek összekovácsolásáért A HNF Országos Tanácsa nemrég elismerő oklevelet adományozott Üj kígyósnak, amely kiemelkedő eredményt ért el az 1981. évi település- fejlesztési társadalmi mun­kában. (Emlékeztetőül meg» jegyezzük, hogy egy másik Békés megyei helység, Csár­daszállás is ugyanezt a ki­tüntetést kapta a községek kategóriájában.) Minden kétséget kizáróan az országosan is elismert tel­jesítmények mögött ott van a párt-, állami és gazdasági szervek képviselőinek, a nép­front tisztségviselőinek, akti­vistáinak, intézmények kol­lektíváinak és a települések lakosainak becsületes, jó munkája. Ezennel Danás Ibolya sze­mélyében azt az újkígyósi HNF-titkárt mutatjuk be, aki legalább olyan szívügyé­nek tekinti a mozgalmi tevé­kenységet, mint az élethiva­tásul választott pedagógus- pályát. Nemcsak időben, ha­nem térben is elég nagy utat tett meg ahhoz, hogy kellő szülői és nevelői ta­pasztalatok birtokában foly­tathatja magabiztosan az emberekkel való foglalko­zást. Maga is azt vallja, hogy a szoros kapcsolattartás nél­kül nehezebben menne a mozgósítás. -Ha például kö­zösségeket érintő feladat el­végzését ajánlja a bizottság, ő általában kerékpárra ül, és házról házra járva keresi fel a lakosokat. A személye­sen előadott kérésnek — vé­leménye szerint — mindig nagyobb a súlya, és így könnyebb is megnyerni egy- egy cél érdekében a munka­helyi, illetve a lakóközössé­geket. * Éppen most kezdődik az óraközi szünet a helyi alsó­fokú oktatási intézmény Is­kola úti épületében. A gye­rekek felszabadult viselkedé­sén és beszélgetésén érződik, hogy egyre jobban közeledik a vakáció ideje. Danás Ibo­lya tanítónő most az osztá­lyára ügyel fel a szünetben. — Hogyan lett pedagógus? — Amióta az eszemet tu­dom, mindig tanítónő sze­rettem volna lenni. Bizonyá­ra érdeklődésemet az is be­folyásolta, hogy édesapám­nak tanári diplomája volt. Sajnos, abban az időben nem kapott állást, s így más pá­lyán helyezkedett el. A pé­csi tanítónőképző elvégzése után, 1949-ben, a Baranya megyei Udvar községbe ke­rültem, ahol egy évig fize­tés nélkül tanítottam, és csak azután neveztek ki. Az osztatlan iskolába összesen 86 tanuló járt, akiket na­gyon megszerettem. A na­gyobbak fegyelmezték a ki­sebbeket. Szinte mindenbe be lehetett vonni a gyereke­ket. Sok-sok színdarabot ta­nultunk meg, és előadásokat tartottunk több helyen. Em­lékszem, az akkor 270—280 lelket számláló faluban 15— 20 taggal sikerült megszer­veznem az MNDSZ-t . .. — Hol tanított még? — Udvar községből Vizs- lak-pusztára helyeztek is­kolavezetőnek, ahol 3 évet töltöttem el.— Majd onnan Csorvásra, azután Dobozra, s végül. 1960-ban, ide. Újkí­gyósra költöztünk. Közben férjhez mentem, és házassá­gunkból öt gyermek szüle­tett. Van egy nevelt fiúnk is, aki most 19 éves, és tiszthe­lyettesi iskolában tanul je­lenleg. A többi gyermekünk­nek szintén megvan a mun­kahelye. — Hogyan került önökhöz a hatodik gyermek? — Mint sok család, mi is egyszer kéthetes időtartamra magunkhoz vettünk egy kis­fiút. Azután 'visszavittük az állami gondozottak intézeté­be, de a szívem is elszorult, amikor láttam, hogy ezek a gyerekek milyen görcsösen ragaszkodnak nevelőszüleik- hez, s mennyire vágynak a szeretetre. Végül úgy dön­töttünk, hogy magunkhoz vesszük Jóskát. Családunk­ban mindenki igyekezett kedvébe járni, és segíteni ne­ki. Az volt a jó, hogy gyer­mekeink sose követelőztek, és általában megértették, hogy szerényen, takarékosan kell élni. — Mégis, hogyan sikerült a pénzt előteremteni, illetve beosztani? — Amikor valamennyi gyermekem iskolás lett, már gyakrabban tudtam tartani TIT-előadásokat, illetve kor­repetálni a szerényebb ké­pességű diákokat. Mindamel­lett tudtam időt szakítani a társadalmi munkákra is. Húsz éve vagyok a munka- közösség vezetője az alsó ta­gozatban, és részt veszek a szakmaközi bizottság, vala­mint a művelődési ház mun­kájában. Ezenkívül gyer­mekklubot vezetek, és elő­adásokat tartok a kisma­mák, meg a szülők klubjá­ban. Kirándulásaink alkal­mával lehetőséget terem­tünk a sportolásra és a kör­nyezetvédelmi feladatok el­látására. Ha például valahol veszélyes, mérgező hulladék­anyagot találunk, azonnal ér­tesítjük a tanácsot. Télen filmvetítésekkel, fejtörő já­tékokkal, oktató-nevelő jel­legű rendezvényekkel telnek el a klubfoglalkozások. Az iskola nagyon jó kapcsolatot tart fenn az öregek napközi otthonával és a nyugdíjasok klubjával. — Van-e olyan gond, amelynek megoldása nagyobb erőfeszítést kíván a népfront tisztségviselőitől? — Igen, éspedig nem kis probléma akad jő néhány ta­nácstag munkájával. Sajná­latos, hogy egyesek rendsze­resen nem vesznek részt a tanácsüléseken, és beszámo­lókat sem tartanak a válasz­tókerületekben. Ugyanakkor azt is figyelembe kell ven­ni, hogy a fiatalításnak is megvan a „hátulütője”. Mint ismeretes, Kígyós termelő község. Nagyon sokan fog­lalkoznak itt állattenyésztés­sel. Számos fiatal a család- alapítás gondjaival küszkö­dik. A gyermeknevelés, a házépítés, a jószágtartás és a szükséges anyagi javak megszerzése idejük, energiá­juk jelentős részét annyira leköti, hogy nemigen tud­nak eljárni gyűlésekre és egyéb összejövetelekre. Ér­dekes viszont, ha valamilyen társadalmi munkáról van szó, szinte mindenki igyekszik erejéhez, képességéhez mér­ten részt vállalni a közösség érdekét szolgáló tevékeny­ségből. — Milyen fontosabb fel­adatok ellátása várható eb­ben az évben? — Az előbb említett ta­nácstagi munka fellendíté­sén kívül szeretnénk mozgó­sítani fásítási akcióra, HNF- rendezvényekre, így egyebek között az őszi antiimperia- lista és szolidaritási gyűlé­sekre a lakosságot. Danás Ibolyát igen jó, szakmailag felkészült peda­gógusként és közéleti ember­ként tartják számon a nagy­községben. Néhány évvel ez­előtt kapta meg az Oktatás­ügy Kiváló Dolgozója, vala­mint a Kiváló Üttörővezető címet; továbbá a Kiváló Tár­sadalmi Munkáért kitünte­tést. Lelkes, fáradságos mun­káját a vezetők azzal is el­ismerték, hogy részt vehetett egy jugoszláviai jutalomuta­záson ... Kép, szöveg: Bukovinszky István A Szaljut—7 űrállomáson Anatolij Berezovoj és Valen- tyin Lebegyev érdekes új­donsággal szolgált a tudo­mányos világnak: az egyik zsilipkamrából kibocsátották az Iszkra—2 nevű „diák- szputnyikot”. A kis mestersé­ges holdon elhelyezték az Interkozmosz programban résztvevő országok és a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság emblémáját. Az Iszkra—2-t azért ne­vezik diákszputnyiknak, mert nagyrészt a moszkvai pilóta­képző főiskolai hallgatók ter­vezőirodájának tagjai ké­szítették el a rádióamatőrök­kel és más ifjúsági társadal­mi szervezetek tagjaival együtt. RUBIN-ROBOTOK A mesterséges hold kibo­csátása csak egy mozzanata annak a munkának, amelyet a Szaljut—2 kozmonauták­nak el kell végezniük. Az űr­állomáson egy sor fedélzeti rendszert most véglegesíte­nek. Egyikük a Delta elekt­ronikus navigátor. A Szal­jut—6_on és az előző űr­állomásokon szerzett ta­pasztalatok szerint az űrha­jósok túl sok időt fordítanak bizonyos, elkerülhetetlen rubin műveletekre, a csilla­gászati, a természettudomá­nyos és más megfigyelések közben. A szakemberek most e munka egy részét az elekt­ronikus robotrendszerre ru­házták át, amely előre be­programozott terv szerint dolgozik: kellően forgatja, tájolja a műszereket. A Del­ta kísérleti példányai ki­elégítő eredménnyel működ­tek. RÖNTGEN TELESZKÓP A munkafülke központi része a Szaljut 7-en a tu­dományos berendezések kúp alakú tömbje alatt helyezkedik el, pont úgy, mint az előző űrállomáso­kon. De amíg a Szaljut—6-on a kúp fő része a szubmilli- méteres teleszkóp volt, an­nak helyére most röntgen- teleszkópok kerültek. Tör­tént változás a technológiai kísérleteket szolgáló beren­dezésekben is. A félvezető kristályokkal a Szaljut—6-on végzett kísérlet sorozat, az optikai üvegek összeolvasz­tása, és más anyagokkal —• lényeges előrelépést jelentett az űrtechnológia, terén. Fel­tárták az olvasztókemencék és más berendezések tökéle­tesítésének útját. E nélkül nem lehetne az iparihoz kö­zel álló fedélzeti termelést megszervezni. A Szaljut—7 kemencéit Valentyin Lebe­gyev már félig ipari jellegű­nek nevezte. A kozmonauták erőnlétét biztosító tornaszerek a Szal­jut—7-en lényegében ugyan­olyanok, mint az előző ál­lomásokon. Van köztük te­remkerékpár, mozgó futó­szőnyeg és sok más minden. A hagyományos „Polinom”- ot viszont, a kozmonauták egészségi állapotának objek­tív orvosi ellenőrzőt eszkö­zét, tökéletesebb berendezés váltotta fel. A KÉT FRANCIA És mi lesz a sorsa a Szal­jut—6-nak, amely a hozzá­kapcsolt Kozmosz—1267-el tovább folytatja a repülést? — Segítségével ellenőrizhet­jük a technikai lehetőségek végső határát. — mondják a szakemberek. — Pilóták ál­tal irányított változatban er­re nincs lehetőség. Közben közeledik a há­romszemélyes nemzetközi le­génységű Szojuz—T űrhajó indításának időpontja. Az el­múlt hónapban a két szov­jet—francia legénység, amely ezzel az űrhajóval készül felszállni — Vlagyimir Dzsa- nibekov, Alekszandr Ivan- csenkov és Jean-Loup Chre­tien, illetve Leonyid Kizim, Vlagyimir Szólójev és Pat­rick Baudry már kétszer el­látogatott Bajkonurra. Első látogatásukkor — április második felében — megis­merkedtek a Szaljut—7 pró­bájával, és a fellövés elő­készületével. Második al­kalommal jelen voltak a Szojuz—T—5 űrhajó start­tá11- Mihail Csernisov (APN) Tudnivalók a SZOT-gyermekiidiiltetésröl Hamarosan kezdődik a nyári szünidő. A vakáció alatt tizenkilenc SZOT-gyer- meküdülőben 30 ezer általá­nos iskolást fogadnak. Az üdültetés június 14-én kez­dődik, augusztus 28-án feje­ződik be. Az 1. és a 6. cso­port 10—10 napos, a közbe­esők kéthetesek. Az első és utolsó turnus kezdete és be­fejezése a tanévzáróval, il­letve nyitóval egybeesik. Az iskolák elengedik az ünnep­ségről a beutalót kapott diá­kokat, ugyanis ha ez a két csoport elmaradna, 10 ezer­rel kevesebben üdülhetné­nek. Hegyvidéken mintegy 17 ezren, a Balatonnál 13 ezren nyaralhatnak. Együtt üdül­nek az alsó- és felsőtagoza­tos gyermekek, akik életkor szerinti elosztásban őrsökbe, rajokba, altáborokba kerül­nek. A lányok és a fiúk csaknem azonos arányban kaphatnak beutalót. A térí­tési díj napi 22 forint, ez az összköltségeknek mintegy 20 százalékát jelenti, mivel na­pi ötszöri étkezésük ennél jóval többe kerül. A gyer­mekek utaztatása — az üdü­lőkbe és haza — csoportos, ingyenes. A nevelők szeret­nék, ha kis vendégeiknek mi­nél több szórakozásban, él­ményben lenne részük. Mi­nél többet tartózkodjanak a jó levegőn, játszanak, kirán­duljanak, sportoljanak, fü- rödjenek. Ma már általános szokás, hogy a hazautazás előtt írásban is véleményt kérnek a gyermekektől, és ötleteiket a következő cso­portoknál hasznosítják. A programok színesek és vál­tozatosak: Ki mit tud-ver- seny, tábor olimpia, tv- és filmnézés, bábelőadás, tré­fás szellemi fejtörő, rajzpá­lyázat, közös éneklés, lemez­hallgatás, tréfás táncest, tá­bortűz és még sok más öt­letes társasjáték. Jut idő szakköri foglalkozásra is, mint például ajándéktárgyak készítésére, kézimunkázásra, stb. Évről évre visszatérő gondot okoznak a honvágyas gyermekek. Akik idén elő­ször utaznak üdülni, azok­nak nem könnyű a megszo­kott környezettől és a szü­lőktől való átmeneti elsza­kadás. Őket türelmesen, a szokásosnál is alaposabban kell felkészíteni, bátorítani: a rájuk váró élményeket, az új kis pajtásokkal való meg­ismerkedés lehetőségét kell megcsillantani előttük. Ha a gyermek ellenkezik, akarata ellenére nem szabad az üdü­lésre kényszeríteni. Ez az idegenkedés nem tartós és valószínű, hogy a következő évben már ő maga kéri, hogy elmehessen. A gyermekek lá­togatását nem ajánljuk az üdülés alatt, viszont nagyon lényeges, hogy a szülők és a testvérek minél hamarabb és többször is írjanak nekik, kerüljék az olyan témákat, amelyekkel a gyermek hon­vágyát felidézhetik. A gyer­meküdülésről minden szük­séges tudnivalót részletesen tartalmaznak a beutalójegy­gyei átadott nyomtatványok, amelyeket ajánlatos figyel­mesen tanulmányozni. Szük­ségtelen sok élelmet és ru­haneműt csomagolni. A gyermekbeutalási lehe­tőség is korlátozott, ezért az általános iskolások csak egy alkalommal vehetnek részt kedvezményes üdültetésben. Így elsősorban azok kapja­nak csoportos jegyet, akik szüleikkel együtt nem jut­nak el vállalati vagy SZOT családos üdülőbe, és része­sítsék előnyben a nagycsalá­dosok gyermekeit. Bányai János A sokat látott csernyőkészítö kisiparos tudja; ha Medárdkor esik, többen viszik az eser­nyőt. Persze, eső híján — napszúrás ellen is véd az ernyő (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Úriás harcsa a Tiszából Óriás harcsát zsákmányolt csütörtökön varsával a Ti­sza vezsenyi szakaszán Csanádi Kálmán halász, a szolnoki Felszabadulás Ha­lászati Tsz tagja. Az ősi ha­lászeszközzel fogott kapitá­lis ragadozó súlya 56 és fél kilogramm, hossza 210 cen­timéter. Az erős halat se­gítséggel is csak nagy küz­delem után sikerült a csó­nakba emelni és a partra vinni. A Tisza középső szakaszán hasonló nagyságú óriás har­csát nyolc évvel ezelőtt, 1974-ben fogtak. A mostani zsákmányt Budapestre, a szövetkezet halászcsárdájá­ba szállítják, ahol legalább kétszáz adag ízletes halászlé készül belőle. Szárazjég rudacskákban Ü.i hűtőeszköz, a szárazjég ru­dacska használatáról rendeztek bemutatót pénteken két szom­bathelyi áruházban a Vas me­gyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat és a Répcelaki Szénsav­termelő Vállalat képviselői. Egy­idejűleg megkezdték a szárazjég kiskereskedelmi forgalmazását is. A széndioxidból 250 atmoszfé­ra nyomáson préselt szárazjeget régóta alkalmazza a hűtőipar. általában 50—60 kilós tömbökben készül. A szárazjég rudacska viszont szivar nagyságú méret­ben kerül le a gépről, s i—2 ki­lós csomagolásban. perforált műanyag zacskóban jut a vá­sárlóhoz. Az új hűtőeszközt egyelőre két szombathelyi üzlet árusítja, de ha érdeklődés mutatkozik iránta, a répcelaki vállalat min­denhova szállíthat. Mi újság a Szaljut—7-en?

Next

/
Thumbnails
Contents