Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. június 5., szombat Belgrádi tudósítás A testvériség-egység jelszava Jugoszláviában készülnek a kommunisták szövetségének XII. kongresszusára. Mindegyik köztársaságban és áutonóm tartományban már megrendezték a kommunista szövetség kongresszusát, illetve beszámoló-választási konferenciáját. Minden alkalommal. csakúgy, mint a JKSZ legutóbbi központi bizottsági plénumán, külön figyelmet szentelnek az ország nemzeti és nemzetiségei közötti viszonynak. E hagyományos gyakorlaton túlmenően most időszerűvé teszi ezt az is, hogy tavaly tavasz- szal Koszovo tartományban albán nacionalista és irredenta hullám jelentkezett. A szocialista önigazgatási rendszerrel szemben ellenségesen léptek fel. ami más vidékeken is érezteti hatását. Nem lehet kampány A JKSZ nemzetiségi politikája évtizedek óta világos és tiszta. A teljes nemzetinemzetiségi egyenjogúságon alapul, a testvériség-egység politikáján, amelyet a fel- szabadulást követően az ország minden alkotmánya rögzített. A „testvériség-egység" jelszóban tömörített, s az elmúlt évtizedekben a szocialista építésben sikerrel kipróbált elvvel tehát nincs baj. A kérdés: minél teljesebb gyakorlati megvalósítása, s ennek érdekében a nacionalizmus, az irredentizmus minden fajtája elleni fellépés módja. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején tanúi lehettünk a horvát és a szerb nacionalizmus fellépésének. Ezt a kommunisták szövetsége, Tito elnökkel az élén, hamarosan visszaszorította. Tito azonban figyelmeztetett: a soknemzetiségű államban a nacionalizmus elleni harc nem kampány jellegű, hanem állandó feladat. A múlt hagyományát nem lehet máról holnapra eltüntetni, s bizonyos körülmények között a nacionalista nézetek az önigazgatású szocialista ország egyik vagy másik nemzeténél, nemzetiségénél újra tért hódíthatnak. Drámai példa Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság legutóbbi plénumán tartott vitaindító beszámolójában szintén hangoztatta. hogy a JKSZ-nek napjainkban „kitartó és következetes harcot kell folytatnia a nacionalizmus minden formája ellen”. A koszovói . ellenforradalmi akció drámai módon megmutatta, hogy a nacionalizmus menynyire ellentétes az albán nemzetiség létérdekeivel, és mily veszélyes fegyverré válhat a Jugoszlávia és társadalmi rendszere elleni harcban — mutatott rá, és így folytatta: ,,A jugoszláv dolgozók és az önigazgatási tár-' sadalom legfőbb eszmei-politikai ellenfele ma a különféle színezetű nacionalizmus. Ezért 'az országunk minden nemzete és nemzetisége nemzeti identitásának megőrzéséért és érvényre juttatásáért folytatott állandó harcot határozottan el kell választanunk a nemzeti érdekekkel és érzésekkel való visz- szaéléstől. a nacionalista romantikától. a mítoszoktól, a régi előjogok megőrzésétől, újabb monopóliumok megteremtésétől." Történelmi tanulság Dusán Popovics, a Vajdasági Kommunista Szövetség tartományi bizottságának elnökségi tagja a kérdésben így foglalt állást: „A régi Jugoszlávia egyik legnagyobb problémája a nemzeti kérdés megoldásának hiánya volt. A JKP a népfelszabadító háború idején éppen ezért dolgozta ki nemzetiségi politikáját, s ezért kapcsolta össze a nemzetek és az ország felszabadítását. A jugoszláv föderációt nemcsak formai okok miatt hoztuk létre. Az 1974. évi alkotmány meghatározza a köztársaságok és tartományok szocialista önállóságát, egyenjogúságát és együvé tartozását, szolidaritását.” A Szerb Kommunista Szövetség, amelynek szerves része a vajdasági, valamint a koszovói kommunista szövetség, egyöntetűen állást foglalt a nacionalizmus — köztük a nagyszerb nacionalizmus — minden megnyilvánulási formája ellen. A kongresszusi előkészületek menetében e problémakörhöz kapcsolódva szilárdan kikristályosodott az ^áz álláspont, hogy a JKSZ nem lehet föderatív szervezet, hanem egységes pártnak kell lennie, mert az a szocialista Jugoszlávia egységének legfőbb biztosítéka. A közelmúlt napokban a szlovén, valamint a Crna Go- ra-i Kommunista Szövetség kongresszusa, továbbá a vajdasági és a koszovói tartományi pártértekezlet határozatában hangsúlyozta a titói politikai vonal, a nemzeti egyenjogúság következetes folytatását. Ennek jegyében fellépnek mindenfajta nacionalizmus, irredentizmus ellen, beleértve a Crna Gorában élő albán nemzetiséggel szemben esetenként tapasztalt „fenntartásokat”. Eszmei-politikai harc ez. amelyet erősíteni kívánnak, s amelyhez bizonyára eredményesen járul hozzá a JKSZ június 28-án kezdődő kongresszusa . Márkus Gyula Tovább épül A Bajkál—Amur vasúti fővonal eddig elkészült együttes hossza — amelyen már folyamatos a forgalom — megközelíti az ezer kilométert. A forgalom pontos ritmusának betartását a legkülönfélébb automatikus rendszerek segítik, melyek alkalmazása minimumra csökkenti a vasútvonalat kiszolgáló személyzet számát. A vasút mellett hatvan település épül. A lakásokkal egy időben építik fel az óvodákat, iskolákat, kórházakat és a kulturális-szolgáltató létesítményeket. Nagy figyelmet fordítanak a környezet- védelemre: a vasút mentén nagy teljesítményű víztisztító berendezéseket helyeznek üzembe. Szibériában és a Távol- Keleten található a Szovjetunió nyersanyagkincseinek mintegy nyolcvan százaléka. Évről évre mind nagyobb jelentőséggel szerepelnek ezek a vidékek a Szovjetunió fűtőanyag- és nyersanyag-mérlegében. Olyan, minden időben járható, megbízható „ütőérre” van szükség, amelyen a nyersanyagok és az energiahordozók eljuthatnak az ország más területeire is. Ezt_a szerepet szánták a BAM-nak, amely ezenkívül a a BŰM transzszibériai vasútvonal tehermentesítését is segít megoldani. Ma a Bajkál—Amur vasútvonal három részegysége, a tindai, az urgali és a sze- verobajkali üzemel rendszeresen. A szállítások egyhar- mada magát az építkezést, kétharmada már a népgazdaságot szolgálja. A vasútvonalon elsősorban fával és szénnel megrakott szerelvények közlekednek, melyek rakományukat a szibériai fogyasztókhoz és a távol-keleti kikötőkbe szállítják, ahonnan exportra kerül. Két személyvonat teremt az időjárástól független, biztonságos kapcsolatot Tinda és Moszkva, illetve Tinda és Csita között. Mindkét irányban rendszeresen közlekedik hat —hat helyi érdekű személy- vonat, és több összevont te- her-személy vonat. A Bajkál—Amur vasútvonal berendezéseit tizenöt köztársaság üzemeiben készítik, több száz tudományos intézet foglalkozik a BAM- övezet gazdasági hasznosításával. A Bajkál—Amur vasútvonalon az átmenő forgalom megnyitása 1985-re várható. APN—KS A BAM vasútvonal egyik, már működő szakasza (Fotó: APN—KS) Tengerjogi konferencia Közös kincs vagy szabad préda? Csaknem kilencéves tárgyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tengerjogi konferenciája befejezze munkáját. A szakemberek sokszor gúnyosan — és találóan — tengeri kígyóhoz hasonlították a New Yorkban, Caracasban és Géniben felváltva ülésező, elhúzódó értekezletet, amelyen mintegy 150 ország vett részt. A küldöttségek végül most májusban szavazták meg a terjedelmes, 320 pontból, számos függelékből és határozatból álló szerződést. REND A „DZSUNGELBEN” A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyarázható. A tengerjogi kérdések bonyolultak, a konvencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a tengerek hovatartomú rögeinek kibányászására. Érzékeltetésül: becslés szerint a tenger mélyének réz- készletei tizenötször, a nikkelkészletek ezerötszázszor, a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a szárazföldi lelőhelyeknél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének” nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Viszont egyelőre csupán a legfejlettebb tőkeerős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, roppant beruházást igénylő kiaknázásra. A fejlődő országok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Tengerfenék Hatóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a feltárást, döntene a kitermelésről, saját vállalata révén, illetve a A tengerjogi konferencia egyik tiraeasi ülésszaka (Fotó — ,AP — MTI — KS) zása, a hajózás és a halászat szabályozása számtalan gazdasági, politikai és kereskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években mindehhez járult egy újabb: a tengerfenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született konvenció jó néhány létfontosságú kérdés dzsungelében teremt rendet. Megszabja a parti vjzek határát — 12 tengeri mérföldben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mérföldes úgynevezett „kizárólagos gazdasági övezetre” jogosítja a part menti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvizek önkényes értelmezésére vagy a halászati háborúskodásokra. Kiemelendők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való áthaladásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföldi talapzat behatolásáról. s a környezetvédelemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jó része kompromisszumos jellegű, például az érintett országok hatáskörébe utalja a megegyezést ott, ahol a partok túl közel vannak egymáshoz. Említésre érdemes az egyezmény kedvező intézkedése a nem tengerparti államok érdekében. Ez az országcsoport — köztük hazánk —- bizonyos előjogokat élvezhet más államok gazdasági övezetében. s biztosított számukra a tengerhez való kijutás joga. TENGERFENÉK HATÖSÄG A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a tengerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelentősége egyre növekszik, párhuzamosan azzal a felismeréssel, hogy mily óriási élelmiszer, fém, energiahordozó és ásványkincs-tartalékok találhatók a Föld kétharmadát borító víz alatt — pontosabban a tengerek és az óceánok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott: ki rendelkezhet e kincsekkel, hogyan, milyen feltételekkel aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talapzatokon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és nikkeltartalmagánvállalkozások bevonásával, amelyek bérleti díj fizetésére, s technológiaátadásra lennének kötelesek. Amerikai ELLENSZAVAZAT E feltételrendszer nagyjából már tavaly kialakult, s a tervezetet mintegy száz ország támogatta. Az egyezmény elfogadása azonban még egy évet késett az Egyeszanak a korszerű tengeri kőolajfúrótornyok (képünkön), ám a szakértők szerint nemsokára megindul más ásványkincsek mélytengeri bányászata is (Fotó — TASZSZ — MTI KS) sült Államok visszakozása miatt. A Reagan-adminiszt- ráció a bányaipari óriás- monopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabad kutatás és kiaknázás” — sarkosan fogalmazva: a „szabad préda” — szempontjából sérelmesnek talált. Az amerikai delegáció negyvenoldalas módosítási javaslatlistával tért vissza márciusban az új ülésszakra, veszélyeztetve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerződést. Ám a harmadik világ döntő többségben levő államai közölték: alapvető változtatásról szó sem lehet, s az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — befejezik a munkát. A végső voksolás kimenetele nem lehetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogatta. A szocialista országok — bár alapjában jelentős és jó egyezménynek tartják a kódexet — tartózkodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati monopóliumoknak előjogokat ad. A dokumentumot az év végéig kell hivatalosan aláírni Caracasban, életbe pedig akkor lép. ha már legalább hatvan állam ráfirkálta. Jócskán maradt azonban kérdőjel a gyakorlat, a végrehajtás. mindenekelőtt a Tengerfenék Hatóság működése és irányítása körül. Szegő Gábor Brit helyi választás Flottagyözelem a községtanácsban Nagy-Britanniában, Thatcher asszony majdnem háromévi kormányzása után, a legkésőbb 1984 elején esedékes parlamenti választást megelőzően, most, májusban széles körű helyi választást tartottak. A közigazgatási határok módosítása miatt a főváros és tíz nagyváros összes szavazóit az urnákhoz hívták, további 12 skóciai régió és 129 angol körzetben pedig minden harmadik tanácstag mandátuma volt a tét. NEM MEGLEPŐ Ilyenkor többnyire helyi kérdések vagy a nagypolitika helyi hatásai befolyásolják a választókat. Az éppen kormányon levő pártot olykor még hívei is szeretik — ellene szavazva — „figyelmeztetni”, hogy javítson a bizonyítványán, ha helyén akar maradni a következő parlamenti választásokon. A Tha- tcher-kormánynak van min javítania. Elég emlékeztetnünk a több mint hárommillió munka- nékülire, a bér_ és fogyasztáskorlátozásra, a mérséklődő ütemű, de még mindig két számjegyű inflációra. Mindennek ellenére, meg kell állapítanunk, sikeresebben vészelte át a mostani választási erőpróbát, mint számos elődje, háromévi kormányzás után. A Konzervatív Párt országosan növelte tanácstagjainak számát. Még olyan nagyvárost is elhódított a Munkáspárttól, mint Birmingham — igaz, néhány éve ehhez a nagyipari központhoz csatoltak egy jómódúak lakta elővárost. A választási eredmény meglepőnek nem mondható. A közvéleménykutatók előre jelezték, hogy így lesz. A Munkáspárt hét százalékkal elmaradt a to- ryk mögött. Több tucat tanácstagi helyet vesztettek el. Sikernek legfeljebb Nagy-London egyik kerületének visszanyerését számíthatják az azt tavaly megkaparintó Szociáldemokrata Párttól. Sokak számára meglepetés viszont, hogy a Munkáspárt jobbszárnyáról leszakadt politikusok alapította, és az időközi képviselőválasztásokon a konzervatívoktól is szavazókat elhódító fiatal középpárt a tanácstagválasztásokból vesztesként került ki. A konzervatívok 13 százalékkal előzték meg a liberálisokkal szövetségben induló szociáldemokratákat. A HÄBORÜ SZELE — Válság idején a status quó- ra szavaznak a választók — magyarázza az eredményt Rodgers, volt munkáspárti miniszter, a szociáldemokraták egyik vezetője. De válságon ezúttal nem *a Nagy-Britanrtiát sújtó gazdasági válságot, hanem a Falkland-vál- ságot kell érteni. Vagyis, a déli tengerekre küldött flotta győzött a községtanácsokban. A háború szele fújta vissza a választók 39 százalékát a kormányzó konzervatívokhoz. És status quónak, azaz a korábbi állapothoz való visszatérésnek minősíthető az is, hogy a Munkáspárt — noha a katonai fellépést elvető balszárnyra, a flottát támogató jobbszárnyra és a kettő között ingadozó centrumra oszlik — 32 százalékkal részesedett a szavazatokból. A vérszemet kapó toryk már sürgetik az országos, parlamenti választások mielőbbi kiírását. ÉS A GYÁSZJELENTÉSEK? Tény, hQgy Dél-Georgia visz- szafoglalása után 40-ről 60 százalékra emelkedett — a közvéleménykutatás szerint — az erőszakos falklandi partraszállás támogatóinak aránya. Fölöttébb kérdéses azonban, hogy gyara- pítja-e majd a gyászjelentések számának szaporodása a hadikaland folytatására vállalkozó konzervatív kormány szavazata- Vajda Gábor
