Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

1982. június 5., szombat Belgrádi tudósítás A testvériség-egység jelszava Jugoszláviában készülnek a kommunisták szövetségének XII. kongresszusára. Mind­egyik köztársaságban és áutonóm tartományban már megrendezték a kommunista szövetség kongresszusát, il­letve beszámoló-választási konferenciáját. Minden alka­lommal. csakúgy, mint a JKSZ legutóbbi központi bi­zottsági plénumán, külön fi­gyelmet szentelnek az or­szág nemzeti és nemzetiségei közötti viszonynak. E hagyo­mányos gyakorlaton túlme­nően most időszerűvé teszi ezt az is, hogy tavaly tavasz- szal Koszovo tartományban albán nacionalista és irre­denta hullám jelentkezett. A szocialista önigazgatási rendszerrel szemben ellensé­gesen léptek fel. ami más vidékeken is érezteti hatását. Nem lehet kampány A JKSZ nemzetiségi poli­tikája évtizedek óta világos és tiszta. A teljes nemzeti­nemzetiségi egyenjogúságon alapul, a testvériség-egység politikáján, amelyet a fel- szabadulást követően az or­szág minden alkotmánya rögzített. A „testvériség-egy­ség" jelszóban tömörített, s az elmúlt évtizedekben a szocialista építésben sikerrel kipróbált elvvel tehát nincs baj. A kérdés: minél telje­sebb gyakorlati megvalósítá­sa, s ennek érdekében a nacionalizmus, az irredentiz­mus minden fajtája elleni fellépés módja. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején tanúi lehettünk a horvát és a szerb nacionalizmus fellépésének. Ezt a kommunisták szövet­sége, Tito elnökkel az élén, hamarosan visszaszorította. Tito azonban figyelmeztetett: a soknemzetiségű államban a nacionalizmus elleni harc nem kampány jellegű, ha­nem állandó feladat. A múlt hagyományát nem lehet má­ról holnapra eltüntetni, s bi­zonyos körülmények között a nacionalista nézetek az ön­igazgatású szocialista ország egyik vagy másik nemzeté­nél, nemzetiségénél újra tért hódíthatnak. Drámai példa Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének tagja, a Köz­ponti Bizottság legutóbbi plénumán tartott vitaindító beszámolójában szintén han­goztatta. hogy a JKSZ-nek napjainkban „kitartó és kö­vetkezetes harcot kell foly­tatnia a nacionalizmus min­den formája ellen”. A koszo­vói . ellenforradalmi akció drámai módon megmutatta, hogy a nacionalizmus meny­nyire ellentétes az albán nemzetiség létérdekeivel, és mily veszélyes fegyverré vál­hat a Jugoszlávia és társa­dalmi rendszere elleni harc­ban — mutatott rá, és így folytatta: ,,A jugoszláv dol­gozók és az önigazgatási tár-' sadalom legfőbb eszmei-po­litikai ellenfele ma a külön­féle színezetű nacionalizmus. Ezért 'az országunk minden nemzete és nemzetisége nem­zeti identitásának megőrzé­séért és érvényre juttatásá­ért folytatott állandó harcot határozottan el kell válasz­tanunk a nemzeti érdekek­kel és érzésekkel való visz- szaéléstől. a nacionalista ro­mantikától. a mítoszoktól, a régi előjogok megőrzésétől, újabb monopóliumok megte­remtésétől." Történelmi tanulság Dusán Popovics, a Vajda­sági Kommunista Szövetség tartományi bizottságának el­nökségi tagja a kérdésben így foglalt állást: „A régi Jugoszlávia egyik legna­gyobb problémája a nemzeti kérdés megoldásának hiánya volt. A JKP a népfelszaba­dító háború idején éppen ezért dolgozta ki nemzetisé­gi politikáját, s ezért kap­csolta össze a nemzetek és az ország felszabadítását. A jugoszláv föderációt nem­csak formai okok miatt hoz­tuk létre. Az 1974. évi al­kotmány meghatározza a köztársaságok és tartomá­nyok szocialista önállóságát, egyenjogúságát és együvé tartozását, szolidaritását.” A Szerb Kommunista Szö­vetség, amelynek szerves ré­sze a vajdasági, valamint a koszovói kommunista szö­vetség, egyöntetűen állást foglalt a nacionalizmus — köztük a nagyszerb nacio­nalizmus — minden meg­nyilvánulási formája ellen. A kongresszusi előkészüle­tek menetében e probléma­körhöz kapcsolódva szilár­dan kikristályosodott az ^áz álláspont, hogy a JKSZ nem lehet föderatív szervezet, hanem egységes pártnak kell lennie, mert az a szocialista Jugoszlávia egységének leg­főbb biztosítéka. A közelmúlt napokban a szlovén, valamint a Crna Go- ra-i Kommunista Szövetség kongresszusa, továbbá a vaj­dasági és a koszovói tarto­mányi pártértekezlet határo­zatában hangsúlyozta a titói politikai vonal, a nemzeti egyenjogúság következetes folytatását. Ennek jegyében fellépnek mindenfajta na­cionalizmus, irredentizmus ellen, beleértve a Crna Go­rában élő albán nemzetiség­gel szemben esetenként ta­pasztalt „fenntartásokat”. Eszmei-politikai harc ez. amelyet erősíteni kívánnak, s amelyhez bizonyára ered­ményesen járul hozzá a JKSZ június 28-án kezdődő kong­resszusa . Márkus Gyula Tovább épül A Bajkál—Amur vasúti fővonal eddig elkészült együttes hossza — amelyen már folyamatos a forgalom — megközelíti az ezer kilo­métert. A forgalom pontos ritmu­sának betartását a legkülön­félébb automatikus rendsze­rek segítik, melyek alkalma­zása minimumra csökkenti a vasútvonalat kiszolgáló sze­mélyzet számát. A vasút mellett hatvan te­lepülés épül. A lakásokkal egy időben építik fel az óvo­dákat, iskolákat, kórházakat és a kulturális-szolgáltató létesítményeket. Nagy figyel­met fordítanak a környezet- védelemre: a vasút mentén nagy teljesítményű víztisztí­tó berendezéseket helyeznek üzembe. Szibériában és a Távol- Keleten található a Szovjet­unió nyersanyagkincseinek mintegy nyolcvan százaléka. Évről évre mind nagyobb je­lentőséggel szerepelnek ezek a vidékek a Szovjetunió fű­tőanyag- és nyersanyag-mér­legében. Olyan, minden idő­ben járható, megbízható „ütőérre” van szükség, ame­lyen a nyersanyagok és az energiahordozók eljuthatnak az ország más területeire is. Ezt_a szerepet szánták a BAM-nak, amely ezenkívül a a BŰM transzszibériai vasútvonal te­hermentesítését is segít meg­oldani. Ma a Bajkál—Amur vas­útvonal három részegysége, a tindai, az urgali és a sze- verobajkali üzemel rendsze­resen. A szállítások egyhar- mada magát az építkezést, kétharmada már a népgaz­daságot szolgálja. A vasút­vonalon elsősorban fával és szénnel megrakott szerelvé­nyek közlekednek, melyek rakományukat a szibériai fo­gyasztókhoz és a távol-kele­ti kikötőkbe szállítják, ahon­nan exportra kerül. Két sze­mélyvonat teremt az időjá­rástól független, biztonságos kapcsolatot Tinda és Moszk­va, illetve Tinda és Csita között. Mindkét irányban rendszeresen közlekedik hat —hat helyi érdekű személy- vonat, és több összevont te- her-személy vonat. A Bajkál—Amur vasútvo­nal berendezéseit tizenöt köztársaság üzemeiben ké­szítik, több száz tudományos intézet foglalkozik a BAM- övezet gazdasági hasznosítá­sával. A Bajkál—Amur vasútvo­nalon az átmenő forgalom megnyitása 1985-re várható. APN—KS A BAM vasútvonal egyik, már működő szakasza (Fotó: APN—KS) Tengerjogi konferencia Közös kincs vagy szabad préda? Csaknem kilencéves tár­gyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tenger­jogi konferenciája befejezze munkáját. A szakemberek sokszor gúnyosan — és ta­lálóan — tengeri kígyóhoz hasonlították a New York­ban, Caracasban és Géni­ben felváltva ülésező, elhú­zódó értekezletet, amelyen mintegy 150 ország vett részt. A küldöttségek végül most májusban szavazták meg a terjedelmes, 320 pont­ból, számos függelékből és határozatból álló szerződést. REND A „DZSUNGELBEN” A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magya­rázható. A tengerjogi kér­dések bonyolultak, a kon­vencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hi­szen a tengerek hovatarto­mú rögeinek kibányászására. Érzékeltetésül: becslés sze­rint a tenger mélyének réz- készletei tizenötször, a nik­kelkészletek ezerötszázszor, a mangánkészletek pedig négy­ezerszer nagyobbak a száraz­földi lelőhelyeknél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsé­nek” nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Vi­szont egyelőre csupán a leg­fejlettebb tőkeerős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, roppant be­ruházást igénylő kiaknázás­ra. A fejlődő országok ér­dekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Ten­gerfenék Hatóság létrehozá­sáról döntöttek. Ez szabá­lyozná a kutatást, a feltárást, döntene a kitermelésről, sa­ját vállalata révén, illetve a A tengerjogi konferencia egyik tiraeasi ülésszaka (Fotó — ,AP — MTI — KS) zása, a hajózás és a halá­szat szabályozása számtalan gazdasági, politikai és ke­reskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években mindehhez járult egy újabb: a tenger­fenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született kon­venció jó néhány létfontos­ságú kérdés dzsungelében te­remt rendet. Megszabja a parti vjzek határát — 12 tengeri mérföldben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mérföldes úgynevezett „ki­zárólagos gazdasági övezet­re” jogosítja a part menti ál­lamokat. Hogy ez mennyi­re lényeges: gondoljunk csak a felségvizek önkényes ér­telmezésére vagy a halászati háborúskodásokra. Kieme­lendők a szabad hajózás jo­gáról, a tengerszorosokon va­ló áthaladásról, a nyílt ten­gereken való halászatról, a szárazföldi talapzat behato­lásáról. s a környezetvéde­lemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jó része komp­romisszumos jellegű, példá­ul az érintett országok ha­táskörébe utalja a megegye­zést ott, ahol a partok túl közel vannak egymáshoz. Említésre érdemes az egyez­mény kedvező intézkedése a nem tengerparti államok ér­dekében. Ez az országcsoport — köztük hazánk —- bizo­nyos előjogokat élvezhet más államok gazdasági övezeté­ben. s biztosított számukra a tengerhez való kijutás jo­ga. TENGERFENÉK HATÖSÄG A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a tengerfenéken űzött bányá­szat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelen­tősége egyre növekszik, pár­huzamosan azzal a felisme­réssel, hogy mily óriási élel­miszer, fém, energiahordozó és ásványkincs-tartalékok találhatók a Föld kétharma­dát borító víz alatt — pon­tosabban a tengerek és az óceánok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott: ki ren­delkezhet e kincsekkel, ho­gyan, milyen feltételekkel aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talapza­tokon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és nikkeltartal­magánvállalkozások bevoná­sával, amelyek bérleti díj fizetésére, s technológiaát­adásra lennének kötelesek. Amerikai ELLENSZAVAZAT E feltételrendszer nagyjá­ból már tavaly kialakult, s a tervezetet mintegy száz or­szág támogatta. Az egyez­mény elfogadása azonban még egy évet késett az Egye­szanak a korszerű tengeri kőolajfúrótornyok (képün­kön), ám a szakértők sze­rint nemsokára megindul más ásványkincsek mélyten­geri bányászata is (Fotó — TASZSZ — MTI KS) sült Államok visszakozása miatt. A Reagan-adminiszt- ráció a bányaipari óriás- monopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabad kutatás és kiakná­zás” — sarkosan fogalmaz­va: a „szabad préda” — szempontjából sérelmesnek talált. Az amerikai delegáció negyvenoldalas módosítási javaslatlistával tért vissza márciusban az új ülésszakra, veszélyeztetve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerződést. Ám a harmadik világ dön­tő többségben levő államai közölték: alapvető változta­tásról szó sem lehet, s az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — be­fejezik a munkát. A végső voksolás kimenetele nem lehetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogat­ta. A szocialista országok — bár alapjában jelentős és jó egyezménynek tartják a kódexet — tartózkodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati monopóliu­moknak előjogokat ad. A dokumentumot az év végéig kell hivatalosan alá­írni Caracasban, életbe pe­dig akkor lép. ha már leg­alább hatvan állam ráfirkál­ta. Jócskán maradt azonban kérdőjel a gyakorlat, a vég­rehajtás. mindenekelőtt a Tengerfenék Hatóság műkö­dése és irányítása körül. Szegő Gábor Brit helyi választás Flottagyözelem a községtanácsban Nagy-Britanniában, Thatcher asszony majdnem háromévi kormányzása után, a legkésőbb 1984 elején esedékes parlamenti választást megelőzően, most, májusban széles körű helyi vá­lasztást tartottak. A közigazga­tási határok módosítása miatt a főváros és tíz nagyváros összes szavazóit az urnákhoz hívták, további 12 skóciai régió és 129 angol körzetben pedig minden harmadik tanácstag mandátuma volt a tét. NEM MEGLEPŐ Ilyenkor többnyire helyi kér­dések vagy a nagypolitika he­lyi hatásai befolyásolják a vá­lasztókat. Az éppen kormányon levő pártot olykor még hívei is szeretik — ellene szavazva — „figyelmeztetni”, hogy javítson a bizonyítványán, ha helyén akar maradni a következő par­lamenti választásokon. A Tha- tcher-kormánynak van min ja­vítania. Elég emlékeztetnünk a több mint hárommillió munka- nékülire, a bér_ és fogyasztás­korlátozásra, a mérséklődő üte­mű, de még mindig két szám­jegyű inflációra. Mindennek el­lenére, meg kell állapítanunk, sikeresebben vészelte át a mos­tani választási erőpróbát, mint számos elődje, háromévi kor­mányzás után. A Konzervatív Párt országosan növelte tanács­tagjainak számát. Még olyan nagyvárost is elhódított a Mun­káspárttól, mint Birmingham — igaz, néhány éve ehhez a nagy­ipari központhoz csatoltak egy jómódúak lakta elővárost. A választási eredmény megle­pőnek nem mondható. A közvé­leménykutatók előre jelezték, hogy így lesz. A Munkáspárt hét százalékkal elmaradt a to- ryk mögött. Több tucat ta­nácstagi helyet vesztettek el. Si­kernek legfeljebb Nagy-London egyik kerületének visszanyerését számíthatják az azt tavaly meg­kaparintó Szociáldemokrata Párttól. Sokak számára megle­petés viszont, hogy a Munkás­párt jobbszárnyáról leszakadt politikusok alapította, és az idő­közi képviselőválasztásokon a konzervatívoktól is szavazókat elhódító fiatal középpárt a ta­nácstagválasztásokból vesztes­ként került ki. A konzervatívok 13 százalékkal előzték meg a li­berálisokkal szövetségben induló szociáldemokratákat. A HÄBORÜ SZELE — Válság idején a status quó- ra szavaznak a választók — ma­gyarázza az eredményt Rodgers, volt munkáspárti miniszter, a szociáldemokraták egyik vezető­je. De válságon ezúttal nem *a Nagy-Britanrtiát sújtó gazdasági válságot, hanem a Falkland-vál- ságot kell érteni. Vagyis, a déli tengerekre küldött flotta győ­zött a községtanácsokban. A há­ború szele fújta vissza a válasz­tók 39 százalékát a kormányzó konzervatívokhoz. És status quónak, azaz a korábbi álla­pothoz való visszatérésnek mi­nősíthető az is, hogy a Munkás­párt — noha a katonai fellépést elvető balszárnyra, a flottát tá­mogató jobbszárnyra és a kettő között ingadozó centrumra osz­lik — 32 százalékkal részesedett a szavazatokból. A vérszemet kapó toryk már sürgetik az or­szágos, parlamenti választások mielőbbi kiírását. ÉS A GYÁSZJELENTÉSEK? Tény, hQgy Dél-Georgia visz- szafoglalása után 40-ről 60 száza­lékra emelkedett — a közvéle­ménykutatás szerint — az erő­szakos falklandi partraszállás támogatóinak aránya. Fölöttébb kérdéses azonban, hogy gyara- pítja-e majd a gyászjelentések számának szaporodása a hadi­kaland folytatására vállalkozó konzervatív kormány szavazata- Vajda Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents