Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

NÉPÚJSÁG 1982. június 27„ vasárnap Tegnap délelőtt az orosházi hatarőrkeriiletben ünnepélyes katonai eskütétel volt. Czakó János alezredes, parancsnokhe­lyettes elismerően szólt az esküt tevő fiatalok eddigi mun­kájáról, kérve őket, hogy a jövőben is az elődökhöz méltóan teljesítsék feladataikat. Az ünnepélyes fogadalomtételen a hozzátartozókon kívül részt vettek a társ fegyveres testületek képviselői Fotó: Fazekas László Felkészültek az aratásra Újkígyóson * (Tudósítónktól) A jövő hét közepén az új- kígyósi Aranykalász Tsz-ben is megkezdődik az aratás. Az 1300 hektár kalászos ga­bona jó termést ígér. A szö­vetkezetben 10 nagy telje­sítményű kombájnnal 12-13* napra tervezik az aratást. Ez rekordidő lenne, hiszen még sohasem sikerült ilyen rövid idő alatt betakarítani a kalászos gabonát. Ebben az évben már nem lesznek tárolási gondjai a szövetkezetnek. Tavaly a GMV-vel közösen tároló" színeket építettek. így min­den szem gabona fedél alá kerül az idén. Az aratásban részt vevő gépeket kijavítot­ták. szemléjüket megtartot­ták. A szárítóüzemben felké­szültek" a folyamatos üze­melésre, szükség esetén az éjjel-nappali munkára is. Az aratással egyidejűleg végzik el a szalmabetakarí­tást, a talajmunkákat, és több mint 1000 hektáron a szervestrágyázást. A most letakarított zöldborsó után 70 hektáron korai kukoricát vetnek, amelytől jó termést várnak. Kiss Pál Békés megye élelmiszeripari üzemeivel ismerkedtek Békés megye feldolgozó üzemeinek tevékenységével ismerkedett június 25-én a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium pártbi­zottságának végrehajtó bi­zottsága. A bizottság tagjai június 24-én délután Gősi Sándornak, a pártbizottság titkárának vezetésével ér­keztek Békés megyébe. A vendégek között ott volt Dé­nes Lajos MÉM-miniszterhe- lyettes is. Pénteken a végrehajtó bi­zottság tagjai a Békéscsabai Konzervgyár vezetőivel ■ ta­lálkoztak. A tapasztalatszer­ző megbeszélésen részt vett Csatári Béla, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának tit­kára is. A konzervgyár te­vékenységéről Kardos Ernő- né igazgató tartott tájékoz­tatót. A tanácskozásra meg­hívták a legnagyobb zöld­ségtermesztő gazdaságok ve­zetőit is. A több órás eszmecsere so­rán a végrehajtó bizottság tagjai megismerkedhettek a zöldségtermeltetés, -feldolgo­zás eredményeivel, gondjai­val. majd a hallottakról az üzemlátogatás során szemé­lyesen is meggyőződhettek. A MÉM pártbizottságának végrehajtó bizottsága a dél­utáni órákban a Gyulai Hús­kombinátot kereste fel, ahol a délelőttihez hasonlóan gaz­dag tapasztalatokat szerez­hették a feldolgozóipar előtt álló legfontosabb napi fel­adatokról. a nyersanyagellá­tásról és a fejlesztésekről. A tartalmas megbeszéléseket követően a vendégek vissza­utaztak Budapestre. K. J. Műszaki fejlesztés és tmk-szervezés az ipari szövetkezetekben Dr. Sümeghy Csaba veze­tésével június 25-én, pénte­ken, a műszaki fejlesztésről és a tervszerű megelőző kar­bantartásról tanácskozott az ipari szövetkezetek megyei szövetségének elnöksége. A testület elsősorban a szövet­kezetekben rejlő lehetősége­ket, kezdeményezőképessé­get, továbbá a műszaki fej­lesztés személyi feltételei­nek megteremtését vizsgálta, vitatta sokoldalúan. A vitá­ban felszólalók annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a műszaki előbbrehaladás tárgyi és sze­mélyi feltételeinek kialakí­tásában az érdekelt szövet­kezetek tehetnek a legtöb­bet, mivel a külső segítség­re nemigen számolhatnak. Éppen ezért azt ajánlotta a testület a szövetkezeteknek, hogy a meglevő műszaki ál­lományból iskolázzanak be felsőbb intézetekbe olyan jól felkészült technikusokat, akik képesek lesznek a gyártmányfejlesztés megter­vezésére és megszervezésére. Ilyen tekintetben sok jó pél­da hangzott el. A tmk-múnkáról a megyei népi ellenőrzési bizottság tavaly készített anyagot sok hasznos megállapítással. Az elnökség a NEB által fel­vetett gondok, problémák körében elmezte a jelenlegi helyzetet Megállapította: to­vábbra is igen sok a tenni­való a tervszerű megelőző karbantartás szövetkezetei átfogó szervezésében. Leg­inkább csak a gépek javítá­sával foglalkoznak, megelő­ző karbantartással csak ke­vés helyen tartják üzemben a korszerű és nagy értékű gépeket. Az elnökség azt ajánlja az ipari szövetkeze­tek vezetőségeinek, hogy ez év második felében tűzzék napirendre a tmk-munka ér­tékelését, és határozzák meg az ebbe az irányba teendő legfontosabb lépéseket. Szó volt arról is, hogy a karban­tartási tevékenység szerve­zésébe vonják be az OKISZ SZSZV Békés megyei kiren­deltségének szakembereit is. D. K. Tanácsülés Okányban (Tudósítónktól) Az okányi Községi Tanács so­run kővetkező ülését a napok­ban tartotta. Az első napirendi pontban a költségvetési üzem elmúlt évi munkáját értékelték. Megállapították, hogy az évek óta dinamikusan fejlődő üzem tavaly eredményesen gazdálko­dott. Munkaterületük az új ta­nácsi lakások építése mellett a felújítási, tatarozási munkák a lakosság és a vállalatok igényé­nek megfelelően. Az üzemben javult a munka szervezettsége, hatékonysága és minősége. Csökkentették a kézi munkát a gépesítés fejlesztésé­vel. Javult a munkaerő-ellátott­ság és a munkafegyelem ^s. A kedvező változások eredménye­ként az elmúlt évben feladatter­vüket 34,3 százalékkal, nyere­ménytervüket 10,8 százalékkal teljesítették túl a tervezetthez képest. Komlósi Sándor Vasutas fiatalok III. A Magyar Államvasutak Szegedi Igazgatóságának fia­taljai ezúttal Vésztőn, a Sza­bó Pál téri általános iskolá­ban rendezik meg június 25. és 27. között III. találkozó­jukat. Tegnap, szombaton délelőtt fórumot tartottak, ahol ifjúságpolitikai kérdé­sekre kaptak választ a je­lenlevők. A délutánt sport- versenyekkel töltötték a fia­találkozója talok, este néptáncbemutató és zenés kulturális műsor volt. Ma, vasárnap délelőtt, az országos hírű mágori ásatá­sokhoz tesznek kirándulást a vasutas fiatalok, majd a sportversenyek döntője kö­vetkezik. A találkozó záró­ünnepségét délben tartják meg. V. L. Ebéd a Vérfürdőben Kezdem azzal, hogy nem olcsó. De hát manapság mi az olcsó? Persze, akkor iga­zán nem olcsó, ha hozzáve­szem, hogy nekem, a ven­dégnek kell tálcázni, vinni. De hát ha egyszer önkiszol­gáló az étterem, akkor ön- kiszolgáló. Nincs abban sem­mi kivetnivaló. AZ ember, úgy dél felé, alaposan megéhezik. A víz, a napfény, a jó levegő is hozzájárul ehhez. Tehát a kényelmetlenebb étkezést észre sem veszi. Különösen, ha olyan kellemes-árnyas asztalok várják, mint a Vár- fiirdőben. És ebédel, jó ízűén. Egy­szer azonban megcsapja va­lami az orrát. Valami oda nem való illat, de inkább szag. Semmi kétség: disznó­ólszag, hogy finoman ír­jam körül, amit másképpen volna kedvem ideírni. Ez a szag eddig nem volt. Nem létezett. Valami újítás? Vendégmarasztaló vagy in­kább siettető? Rangon aluli lenne. De ugye: nem hiz­lalnak disznókat a közel­ben?! (sass e.) Pénteken délelőtt nyitotta meg kapuit a szabadkígyósi kastélyban a nyaranként hagyomá­nyos szlovák nyelvi olvasótábor. Hazánk e legnagyobb lélekszámú nemzetiségének fiataljai két csoportban mélyítik el ismereteiket. Az ország különböző részeiből érkezett egyetemista, főiskolás fiatalok tábora mellett a megyénkből érkezett nemzetiségi általános iskolások cso­portja július 4-ig vendégeskedik Szabadkígyóson. Az anyanyelvi kultúra ismeretének bőví­tését, a szlovák nyelv gyakorlását célzó táborozás tervében változatos szabad idős progra­mok, sportesemények is helyet kaptak. Képünkön: pénteken délelőtt érkezett meg az első nemzetiségi csoport Fotó: Fazekas László II valóságra építve llúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a közlemény, amely az MSZMP Központi Bizottságá­nak legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvé­lemény elé került. A párt.vezető "testületé az időszerű nem­zetközi kérdések áttekintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg. amelyek az idei népgazdasági terv eddigi tel­jesítéséből levonhatók, valamint .külgazdasági kapcsolataink alakulását, fejlesztését illetik. Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyensú­lyozott belpolitikai légkörben céltudatosan dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja vagy legalábbis befo­lyásolhatja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálhatunk velük kapcsolatban semmiféle illú­ziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a közhagulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit, hogy a szo­cialista népgazdaságot nem érintik a világpiaci változások, s mi ezektől függetlenül is mehetünk a magunk útján. Idő­közben aztán kiderült, s különösen az 1973—74-es nagy olajárrobbanás ébreszthetett rá mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső feltételeit je­lentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két társa­dalmi rendszer biztonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az idejében fölismert al­kalmazkodáshoz, s humánusabban —■ munkáselbocsátások és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyúgati gazdasági válságokra, a munkanélküliek tömegeire és különféle kényszerintézkedéseikre gondolunk. Nálunk vi­szont arról lehet ugyan vitatkozni, hogy kellő időben ész­leltük-e a gyökeres világgazdasági változásokat, késtünk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a teendők irányát fölismerve, ma már népgazdasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körülményeit. Mégpedig úgy — és ez a legfontosabb —, hogy gazdálkodáspolitikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradnak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII. pártkongresszus kimondott —, hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további -fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Ehhez azonban el­engedhetetlenül társul a gazdasági tevékenység harmadik ki­emelt feladata: a külgazdasági egyensúly helyreálh'tása. A kongresszus óta ebben is sikerült előrelépnünk: már tavaly az egyensúlyt/ megközelítő helyzet alakult ki, ám belátható ideig meghatározó követelmény marad gazdaságpolitikánkban ennek az egyensúlynak az elérése és stabilizálása. íme hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, amely- lyel számolunk gazdasági tevékenységünkbén. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpia­con — mint ahogyan az 1979t— 80-as második, egyáltalán ki nem számítható olajárrobbanás volt —. de ha megfelelően felkészültünk az ellensúlyozásának a megteremtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Sőt, ha nagyobb erőfeszí­téssel is, de tartani tudjuk magunkat elgondolásainkhoz. Nem legyinthetünk tehát a'világpiacra, de nem is vagyunk kiszolgáltatottjai — ez nagyon lényéges tanulság, amelyre a Központi Bizottság e közleményének szelleme újólag ráirá­nyítja gondolatainkat. A mi kezünkben van a termelés al­kalmazkodóképességének fokozása, és ennek megfelelő gaz­dálkodás kialakítása. Miként növekszik fejlődésünk, milyen szintet ér el életszínvonalunk — nagyrrfértékben azon múlik, hogy jól tudunk-e alkalmazkodni a ktilgazdasági környezet­hez, vagyis egészen hétköznapi konkrétsággal szólva, meny­nyiben tudjuk például javítani az export gazdaságosságát, piacot biztosítani mindenütt. Szocialista és tőkés országok­ban, s ellátva a hazai igényeket is. E célok még jó ideig nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a korábbiaknál. És ezt nem is kell eltitkolnunk. Sőt minden­kinek meg kell értenie, hogy ha csak ugyanannyit akarunk elérni, mint akár 4-5 évvel ezelőtt, akkor sokkal többet és főként okosabban kell tennünk most, a változott külső viszo­nyok közepette, amikor világszerte drágultak az alapanya­gok, az energiahordozók, s a kereskedelmi forgalom lassabb, nem is szólva a normális nemzetközi gazdasági együttmű­ködést bénító ismeretes nyugati diszkriminációs lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testületé a legfontosabb teen­dőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értéke­sítésnek a javításában határozta meg, ezenkívül takarékos­kodásban energiával és anyagokkal, a beruházási tevékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehángoltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kezdemé­nyezőkészségben, a kereslethez való jobb alkalmazkodásban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinek-kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazda­sági irányítás, akár a közvetlen termelés részese, magyarán szólva, legyen igazgató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyúj­tanak alkalmat a közös cselekvésre. S ehhez csak biztatóan járul hozzá, és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy ..az 1982. évi tervben foglalt feladatok népünk egységes aka­ratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők”. lágy jelentőségű megállapítás és perspektíva ez mindannyiunk számára. Különösen oly korban, _____ amikor — mint a közleménynek a külpolitikai fe­jezete megállapítja — a nemzetközi helyzet változatlanul fe­szült. Alapvetően azért, mert az imperializmus szélsőséges körei agresszív politikát folytatnak, s katonai erőfölényre törekszenek. A mi oldalunkon viszont — azon túlmenően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeményezéseket tesz az enyhülés eredményeinek a meg­őrzésére, a fegyverkezési verseny megállítására — az a tö­rekvés mutatkozik meg: építsük tovább a nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat. Ezek ugyanis a kölcsönös elő­nyök alapján stabilizáló hatást gyakorolnak a nemzetközi viszonyok alakulására. Hazánk s a szocialista országok több­sége kiváló példáját adta e szándék gyakorlati megnyilvánu­lásának a KGST legutóbbi, Budapesten lezajlott ülésszakán. Mintegy demonstrálta is azt, miként összpontosítjuk erőfe­szítéseinket a közös békés építésre, szemben az imperializ­mus legreakciósabb köreinek nyomásával, mellyel befagyasz­tani szeretnék a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolato­kat. A mi politikánk viszont a békés egymás mellett élés je- g3'ében, társadalmi rendszertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés szélesítésére, ha az partnereink és népünk érdekeinek egyaránt megfelel. Kitűnik ez az elmúlt hetek diplomáciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek már jórészt bejelentett, várható államközi eseményeiből, a baráti látogatások, tárgyalások sorából. A Központi Bizott­ság értékelésének szellemében mindent egybevetve: a reali­tás, a valóság erős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. L őkös Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents