Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Zsuzsa és társai KISZ-esek Tótkomlóson Szakács szakmunkás Zsuzsa nyúlánk, karcsú, 22 éves. Egy esztendeje a jót- komlósi községi KlSZ-bizott- ság titkára. Pontosabban; fő­állása az ifjúsági és úttörő­ház igazgatása, politikai fel­adata a fiatalok mozgósítá­sa, irányítása. Mint mondja: szétválaszthatatlan a kettős funkció, hiszen a cél is kö­zös: a 30 éven aluliak neve­lése, szórakozásának, iskolán kívüli ismeretgyarapításá- nak, lélek'gazdagításának — és sorolhatnánk a végtelen­ségig — biztosítása. — Alacsony a szervezett­ségünk a fiatalok számához viszonyítva, hiszen mindösz- sze, 264-en vagyunk KISZ- tagok— meséli. — Ezt gyak­ran vetik a szememre. Ki­lenc alapszervezetünk van a községben. Minden munka­helyen legalább egy, a Vi­harsarok Tsz-ben és a ve­gyesiparnál pedig két alap­szervezettel üzemi KISZ-bi- zottság működik. Állandóan azon töprengek, hogyan le­hetne a fiatal értelmiségie­ket, pedagógusokat, egész­ségügyieket. tanácsiakat na­gyobb számban bevonni a KISZ-be. Hiszen most is min­dig lehet rájuk számítani, csak éppen kevesen tagjai az ifjúsági szövetségnek. Talán, ha a területi alapszervezetet felosztanánk az azonos ér­deklődésűek kisebb közössé­geire? Talán ez lenne a meg­oldás? Erről még bizonyo­san sokat vitatkozunk a ve­zetőséggel. A fiatal mozgalmi embert. Zsuzsát, teljes • nevén Le- hoczki Pálnénak hívják. A férje is ifjúgárdista volt. Ezért aztán változó türelem­mel viseli felesége gyakori távollétét. A legtöbbször mégis a jó megoldást vá­lasztja, vele tart az ifjúsági parlamentekre, a mozgalmi rendezvényekre. Ennek örül Zsuzsa‘a legjobban. Nevetve meséli: — Négy éve végeztem a közgazdasági szakközépben, s a vegyesiparhoz kerültem. Már ott is, ..minden lében kanálnak" neveztek, majd az üzemi KISZ-bizottság titká­rának választottak. 1981. március 1-től vagyok községi titkár. Sok új emberrel kezd­tük a munkát a választások után, annyi tennivalónk lett. hogy a feladattól megriadni nem volt időnk. Forradalmi ifjúsági napok rendezvényei, vetélkedők, ifjúsági parla­mentek követték egymást. Most. nyáron szusszanhatunk egy keveset. Ilyenkor, mun­ka után a legtöbb fiatal a háztájiban dolgozik. Sport­Olvasni mindig jó, és hasz­nos időtöltés, szórakozás és — talán ezzel kellett volna kezdeni — tanulás, ismeret- szerzés —, s erre különösen sok idő jut most, a nyári szünetben. A könyvek mel­lett sokféle újság, folyóirat is kínálja magát a gyerme­keknek. Lapozzuk most fel a Magyar Úttörők Szövetsé­gének legutóbbi, nyári ma­gazinját, amely az „Ikszip- szilon” nevet kapta. S ezzel már a témánál is vagyunk, e szép kivitelű, színvonalas lapnak a témája ugyanis a név. „Hónapok óta gyűjtjük azokat a leveleket, amelye­ket tőletek, legérdekesebb nevű olvasóinktól kaptunk" — olvashatjuk a bevezető írásban. Nem tudtuk még, miért gyűjtjük, talán csak játszottunk, meg rácsodál­versenyeket, kirándulásokat azért szervezünk', s a reszort- felelőseink Békéscsabán, a KISZ-iskolában tanulnak. Egyéves KISZ-titkári múlt még nem nagy idő. Ha Zsu­zsa számvetést készít, három dolgot már az eredmények listájára könyvelhet. Erről így beszél: — Hiányoltuk régebben, hogy kevés nálunk az ifjú­gárdista. Csak' nem jelenhe­tünk meg a versenyeken 6-8 emberrel? Azóta sikerült a 16—^17 évesek közül húsz fia­talt toboroznunk. Ök főként ÁFÉSZ-es szakmunkástanu­lók. Eleinte nem tudták, mit kell tenniük, csak a közösség öröméért jöttek össze. A leg­utóbbi járási szemlére már elküldhettük őket. A képzé­sük is szépen halad, de meg- nyúgtatóan gondoskodnunk kell a vezető-utánpótlásról. Bizton állíthatom, hogy ez a húsz ember a községi KISZ- élet aktív magja lett. A má­sik kedvenc témám a KISZ— úttörő kapcsolatok szorosabb­ra fűzése. Az úttörőcsapa­tok munkájáról, fegyelme­zettségéről szinte példát le­hetne venni. Nem szabad, hogy ha kikerülnek az álta­lános iskolából, megváltoz­zanak. Kölcsönösen neveljük egymást, így a legtöbb alap­szervezetnek van már egy- egy patronált úttörőraja. Si­került ifivezetőnek megnyer­nünk 18—20 fiatalt. Szerin­tem a nyolcadikosokat KISZ- esek nélkül nem lehet felké­szíteni az ifjúsági mozgalmi életre. Mielőtt az újabb gondo­latokra kerítenénk sort, Zsu­zsa körbe mutat az ifjúsági ház falain. Bizony lehangoló a látvány, a repedések bizo­nyítják, festetni, javítani kel­lene. — Évekkel ezelőtt dolgo­koztunk egy-egy névre. Jé! Mindenesetre összejött pár száz érdekes név, ez adta az ötletet, legyen a magazin Ikszipszilon. Mert, bár mind­annyian viselünk egy veze­ték- s legalább egy kereszt­nevet, s ez a konkrét ne­vünk. emellett mindenki X. Y. is.” Az összegyűjtött ne­veket aztán csokorba szed­ték a szerkesztőségben, és máris adva voltak a témák. Egyszóval, ebben az Iksz­ipszilon magazinban minden cikket a nevek sugalltak. S hogy milyen furcsa, ritka ve­zetéknevek -akadnak? Nos, tessék, néhány példa: Pogá­csás, Bukta, Kalácska, Salá- tás, Eszik, Bújna, Csikós, Kriminál, Menydörgős, Sü- völtős, Csintalan, Házverő, Csücsörke, Kégli, Béke, Zász­ló. Ünnep. Űjság. Piff. Csó­zott itt egy kitűnő ifjúsági közösség, a Victor Jara klub — folytatja. — Azután ab­bamaradt az egész, a helyi­ség, a bútorok, a megmaradt játékok elhanyagoltan he­vertek. összedugtuk a fe­jünket, s határoztunk: újra­élesszük a klubot. Rengetem get dolgoztak a- KISZ-eseink, festettek,- javítottak, parket­tát csiszoltak, előkerült né­hány játék is. Decemberben felavattuk az újjászületett klubot, de az élet csak feb­ruárban indult meg. Pokorá- di István klubvezető a lel­kesebb tagokkal gondosko­dott a programokról. A hét­fő esti klubfoglalkozásokon előadásokat hallgattunk, ve­télkedtünk. játszottunk. Szer­dán az ifjúgárdistáké volt a helyiség. A szombati prog­ramokon sportversenyek', kö­tetlen szórakozás szerepel­tek, vasárnap pedig ■zene- hallgatásra vártuk az igé­nyesebb zenét kedvelőket. Rendszeresen jártunk hol er­re. hol ’ arra a programra legalább negyvenen. Pénz nélkül persze semmi nem megy, havonta 20 forintos tagsági díjat szedtünk. Má­jusban elfogyott a pénzünk. Az ifjúsági ház évi költség- vetése, a 20 ezer forint ép­pen hogy elég a fűtésre, a világításra, a postaköltsé­gekre, ebből nem telik az ifjúsági klubra. Honnan ve­gyük a többit? Hihetetlen, hogy senki nem akad, aki segítene a jó szán­dékú fiatalok gondján. Igaz. lehet, nem is kértek senki­től, s ha netán kértek. a község üzemein, szövetkeze­tein így is elég nagy a te­her. Mégsem nézhetik tétle­nül, hogy felbomlik ez a közös érővé] teremtett ifjú­sági klub! — Az igazsághoz tartozik, hogy a klub látogatottsága egyébként is csökkent — ma­gyaráz tovább Zsuzsa. — Rendszeressé vált a diszkó a község vendéglátóhelyein. Ezzel mi nem tudunk ver­senyre kelni. Gondolkozunk, hogyan tovább? Mit tegyünk, hogy megtartsuk a klubban a fiatalokat. növeljük a KISZ-esek számát, és közsé­günk életében megtartsuk, erősítsük a szerepünket? A városiasodó Tótkomlós szépen fejlődik, s fontos gondjainak az egyike a fia­taloké. Az oktatás, a közmű­velődés erőinek' egyesítésé­vel. jobb összehangolásával, a szakmai segítségnyújtás módszereivel, ki-ki a maga módján és tehetségével el­érhetné, hogy Zsuzsa és tár­sai még elégedettebben dol­gozzanak, tanuljanak, szóra­kozzanak, éljenek a maguk és a községük javára. Bede Zsóka Fotó: Fazekas László ka, Libus, Hatos, Nyolcas. Kresz, Skoda, Zsemlye. Ko­csonya, Vigtallér. Jóljárt, Va­karcs. Az érdekes nevű lányok, fiúk közül sokakkal meg is ismerkedhetünk a magazin segítségével. így megtudhat­juk például Széplábi Ilonká­ról, aki egyébként nagyon csinos nagylány, hogy szí­nésznőnek készül, Kocsonya Lajosról, hogy szakács sze­retne lenni, és Zsemlye Mó­nikáról, hogy kedvenc étele a kocsonya. S végül hadd idézzünk egy részletet Cser Gábor humo­ros írásából: ,,...— Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bí­ró ? — Ja. vagy úgy!.. . He-he- he. A nevem Biró, tisztelet­tel. Biró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. ön is bíró. én is Biró vagyok .. . — Én Lakatos vagyok! — harsogott ingerülten a bíró. — Foglalkozása?!... — Lakatos!..." Nyári Attöröprogramok A Magyar Úttörők Szövetsége az idén több tucat nyári ren­dezvényt, programot kínai az általános iskolás korú fiatalok­nak. Csillebércen június 17—21-e között rendezik meg a. tudomá­nyos-technikai úttörőszemle or­szágos döntőit. A megyei, a bu­dapesti vetélkedők első három helyezett csapata vesz részt a természetkutató, a " társadalom­kutató, a matematikai vetélke­dőkön. s összemérik felkészült­ségüket, tudásukat a nemzetisé­gi nyelvet beszélő és az eszpe­rantóul tudó pajtások is. Az írásbeli és szóbeli feladatok megoldása mellett szakjellegű kirándulásokon. intézményláto­gatáson vesznek részt a gyere­kek. Az idén előázör hirdették meg a tudományos-technikai út­törőszemle egyéni pályázóinak versenyét. A legjobb 360 gyer­mek kapott meghívást teljesít­ménye alapján a szaktáborba, melynek a balatoni úttörőváros. Zánka ad otthont, június 15—28. között. Az úttörő mezőgazdászok or­szágos versenyének döntőjét jú­nius 21-e és 25-e között Keszt­helyen tartják, s az ország min­den tájáról érkezett 69 úttörő verseng majd a helyezésekért. A > versenynek a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem ad otthont. Mintegy 800 pajtást látnak ven­dégül Egerben június 18—22-e között, az országos úttörő báb­játékos fesztiválon. A tájak, korok. múzeumok mozgalomban legeredményesebb 80 pajtás lesz a vendége a mú­zeumi és műemlékvédelmi szak­tábor programjainak június 16 —25. között Sopronban. Pályá­zattal jutnak el a filmes szak­körök képviselői Túrára, az út­törőfilmesek találkozójára, me­lyet július 1—3-án rendeznek meg. (Tudósítónktól) Hornok Zoltánt már az ál* talános iskola utolsó éveiben nagyon érdekelte a főzés. Amikor csak tehette, min­dig ott segédkezett édes­anyja mellett a konyhában. Már akkor látszott, hogy vonzódik a szakácstudo- mányhoz. A nyolcadik osz­tály elvégzése után a^tán, 4979-ben így került a Gyo- maendrőd és Vidéke ÁFÉSZ Hídfő vendéglőjének konyhá­jára, szakácsipari-tanulónak. Bizonyítványai az elmúlt években 4-es átlagúak voltak. A szakmai tantárgyakból azonban (vendéglátó-isme­retekből, élelmiszer-ismere­tek, ételkészítési ismeretek és a szakgyakorlat) mindhá­rom év alatt — félévkor és az év végén is — 5-ös került a bizonyítványba. Jó mun­kájával, szorgalmával érde­melte ki azt is, hogy az egy­ség Egyetértés Szocialista Brigádja később soraiba fo­gadta. A harmadik évben a megyei verseny első helye­zettje lett. Ennek eredmé­nyeképpen bejutott az orszá­gos elődöntőbe, melyet Bu­dapesten rendeztek, ötven résztvevővel. Zoltán itt is szép eredményt ért el, és be­jutott az országos döntőbe. Itt szintén olyan jó ered­ményt produkált, hogy há­rom hónappal előbb kézhez kapta a szakmunkás-bizo­nyítványt. Zoli Békés megye egyedüli szakácstanulójá volt, aki korábban szakmun­kássá vált osztálytársainál, és ehhez .saját szorgalma mellett nagy segítséget ka­pott az ÁFÉSZ-től. szakok-, tatóitól, az Egyetértés Szo­cialista Brigádtó.l és nem utolsósorban a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Is­kolától. Képünkön: a szocia­lista brigád tagjai nevében Forgács István egységvezető gratulál Hornok Zoltánnak. Kép, szöveg: Sztanyik Károly Fülöp Béla: ^ g ||a|appa| Tizenkilencedik rész, amelyben arról lesz szó, hogy az apró figyelmességek szebbé teszik az életet Lapokat olvasgatva, a szemembe ötlik egy írás, amelyben panaszkodik egy úri­ember, aki férj, két gyermek szerető atyja, felesége csodálója és imádója ... Szóval panaszkodik a férj, hogy az utóbbi időben felesége elhidegedett tőle. Tanácsot kér, hogy mit tegyen. Leírja férjemuram, bi­zonyára abból fakad az egész, hogy kevés­ke szívességet tett.. . Arról van szó, hogy szerelőként megbízást kapott, hogy egy lakásban javítsa meg a vízcsapot. így is­merkedett meg egy csinos, ifjú, egyedül maradt asszonykával, aki elpanaszolta nagy magányosságát, miközben ő megja­vította a vízcsapot, feltárult előtte szomo­rú élete. Igen megsajnálta szegénykét, hát csak figyelmességből néhány nap múlva megtekintette, hogy jó munkát végzett-e, nem csepeg-e a vízcsap, meg hogy a für­dőszobai csapok is rendben vannak-e? Mert ugye, emberbaráti kötelesség is van a világon. Különbén is itt van a mozga­lom jelszava: „Add a neved is a munká­hoz!” S ha már adja az ember a nevét, akkor az a munka legyen is olyan, ami­lyent elvárnak tőle. Vigyázni kell, nehogy megszólják aztán. így az is érthető, hogy nőnapra, csupán apró figyelmességként egy kevéske virágot is vitt az asszonyká­nak. meg egy kevéske italt is, mert ugye, a magány ellen az is nagyon jó .. . Meg hát az is figyelmesség, ha vigasztal az em­ber egy ilyen kedves kis asszonykát... Az is igaz, hogy a nőnapi vigasztalás egy ki­csit az estébe húzódott, de hát valakinek meg kellett hallgatni azt a sok-sok panaszt. Emiatt otthon aztán igazán kár volt zsör­tölődni, hiszen el is mesélte az egészet. Az igaz, hogy virágot akkor este haza már nem tudott vinni, de hát időközben be­zárt a virágüzlet, meg különben is, más­nap 10 forinttal olcsóbb lett , a szegfű szálja. így mindjárt nagyobb csokrot ve­hetett .. . miért is kell mindjárt gyanakod­ni, ha valaki figyelmes. Megvigasztaltam egy embert, örömet okoztam neki, s a tűzcsapok is jók .. . garantáltan jók .. . Tu­lajdonképpen ez csak jó reklám a cégnek, hogy ilyen precíz munkát végzünk . .. Ám a feleség mindezt nem akarja megérteni, s azóta is csak állandóan gyanúsítja. Eddig ez a história, s íme egy másik. Találkoztam egy régi ismerősömmel. Mámoros örömmel üdvözöljük egymást, aztán a harmadik mondatnál kirobban belőle: — Őrjítő, kérlek, hidd el. . . idegesítő az a sok apró, szívességnek tűnő tedd-vedd dolog . . . Pedig tudod, hogy az anyósom milyen .. . Jóravaló ... de a természete! Nem tudom, hogy is mondjam el... Csak egy példa. Nem tudom a kávéfőző alól elég gyorsan elkapni az ibriket, ő máris kitölti, és gyorsan bele négy kockacukrot. Pedig tudja, hogy évek óta csak egy koc­kával iszom. „Csak kedveskedni akar­tam ...” mondja, s ha szólni mernék, ak­kor kész a botrány, a sértődés, hogy már figyelmes sem lehet az ember . . . meg ilyesmi, s akkor oda az egész nap. És nincs olyan óra, hogy ki ne találna valamit... Apró figyelmességek, amelyek a visz- szájára fordulnak. így lehetne összegezni a történteket. Pedig nem a rossz szándék, hanem a rosszul értelmezett szándék van mögötte. Persze úgy is értelmezhetjük, hogy álszándék mögött húzódik az igazi, amely itt nem is nyert megfogalmazást, pedig mennyire nyilvánvaló lehetne. De vannak másfajta példázatok is, ame­lyek nem ily groteszkek. Az apró figyel­mességek ugyanis nem hivalkodnak, min­dennapjaink részei: elismerő mosoly, egy apró megjegyzés, kicsinyke meglepetés. Mert bizonyos az, hogy apró figyelmessé­gek sz'ebbé teszik az életet. Két hölgy be­szélget egy-egy csésze fekete mellett: — Tudod, tegnap megyek haza . .. Min­denki szabad szombatos volt, én meg a varrónőnél voltam... Ahogy belépek, ugyancsak meglepődtem . .7 — Gondolom, mekkora volt a felfordu­lás ... — Felfordulás? — Az hát. Mert ilyenkor nálunk aztán fenekestől felfordul a. ház ... — Nem. Az apjuk és a két fiú takarítot­tak ... Ezt is figyelmességnek hívjuk, bár mun­kamegosztáson alapuló családban ez része kellene, hogy legyen az életnek, hacsak valamelyik felnőtt nem vállal nagyobb részt vagy a családi bevétel növelésében, vagy éppen más jellegű munkát végez. Mert akkor mégiscsak azt kell támogassa a többi. S ha ez nem is tételes megfogal­mazásban, de apróságokban kifejezésre jut, akkor a harmónia születésének apró mozzanata lehet. Sorolhatnánk az apró figyelmességeket. De nem recepteket akarunk adni, hanem arra felhívni a figyelmet, hogy nyitott szemmel járjunk, vegyük észre azt, ha a másik tesz értünk, mert az is apró figyel­messég.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents